^ I t-éJt'i^ ^r^ ?■ '-4«.\-» i*r i^l^.:- -, V. himalajdca 132, v, nivaüs 132, glaucophj'lla 134, grata 125, Haenkeana 134, Henryi 121, 122, 127, 128, 132, (35), Kareüni 121, 122, 128, 130, 134, (34), (37), Kitaibelii 121, 122, 127, 130-132, (34), (35). (37), (38), lactiflora 122, 127, 136, (34), (35), leptoceras 122. 126-129, 136, (34—37), longisepala 44, 45, 134, 135, longissima 136, macrantha 136, magellensis 133, Moor- croftiana 122, 128, 135, (34), (35), nevadensis 134, nigricans 134, nivalis 125, olympica 122, 128, 180, 135, (34-37), Ottonis 121, 122, 127, 128, 130— 138, (84), (37). V. Amaliae 132, 133, v. cuneifolia 125, 133, v. grata 131, 183, V. magellensis 132, 133, v. unguisepala 133, oxysepala 121, 122, 128, 129, 134, (34—37), paraplesia 133, parvitiora 121, 122, 126—132, (34—37), platysepala 134, Portae 132, pubescens 136, pubiílora 121, 122, 127, 132. (34), (35 1, pyrenaica 133, v. decipiens 135, Reuteri 134, sibirica 120 — 122, 128, 134, (33—35), v. íiabellata 134, v. iaponica 134, v. média 134, silvestris 134, Skinneri 136, Sternbergii 134, subalpina 134, subscaposa 135, sulphurea 133, thalictrifolia 132, transsilvanica 133, truncata 136, Ullepitschii 44, 135, versicolor 134, viridiflora 122, 127, 136, (34), (35), viscosa 135, vulgáris 122, 124, 126, 127, 130, 131, 134 ;34), (87), ssp. atroviolacea 131, 135, (34), ssp. coerulescens (34), v. nigricans 120, 125, 131, 134, (33), v. viscosa 125, 131, 135, Arabis arenosa f. platyphyllina 266,* 268, 321, (68), hirsuta 106, petrogena 100, 104, procumbens 37, 6), Arctostaphylos officinalis 58, 238, (60i, Arenaria graminifolia 105, 111, serpyllifolia v. viscida 145, Aronia rotondifolia 104, Arrhenatherum elatius 107, Artemisia cam- pestris 104, 115, X camphorata 104, pontica 104, 115, vulgáris 106, VII Arthopyrenia analepta 151, Árum maculatum 105, 110, Asarum europaeum 106, Ascospora melaena 213, 217, (57), Asparagus officinalis 251, Aspergillus herbaríorum 215, (57), Asperugo procumbens 113, 254, Asperula galioides 104, 114, odoiata 106, orientális 272, (70), Aspidium tilLx mas 106, Asplenium geiinanicum 257, riita-mararia 104, 108, septen- trionale 104, 108, 248, X trichomanes 257, 321, (66), trichomanes 104, 108, 248, Aster laevis 115, punctatus 115, Astragalus asper 54, 179,* 184, austriacus 184, Cicer 184, falcatus 184, glyciphylhis 115, 177,* 184, 205,* hamosus 43, Onobrychis 104, 115, Astrantia major 104, 113, Athyrium filix femina 106, 108, 248, Atropa Belladonna 114, 142, Atriplex obloagi- folium 251, Aubretia deltoides 37, (6), Auricularia Auricula Judae 227, Avena decora 54, pratensis 107, 108, Avenastrium pubescens 249. Bellis perenuis v. hirsnta 256, Betula álba 105, nana 43, Bidens cernua v. radians 256, Botanikus kert algíri 58, budapesti 322,Botrychium matricariae 100, 103, 108, Botrytis Bassikna 84, 85, 89—91, (16), tenella 84, 85, 91, (16 , Brachypodium silvaticum 105, 109, Bromus commutatus 250. ereetus 104, 109, hordaceus 107, 109, inermis 109, v. pellitus 250, mollis 107, ramosus pr. lienekeni 250, secalinus sv. glabratus 250, squarrosus 109, sterilis 107, v. lanuginosus 250, subsquarrosus 107, 109, tectorum 109, Bruckenthalia spiculifolia 42, 45,49, Brunella laciniata 106, Bupleurum falcatuin 104, Gerardi 104, 113, longifolium 104, 113, Bursa pastoris 107, 112, Butomus umbellatus 249. Calamagrostis arundinacea sv. interrupta 249, epigeios v. inter- media 249, lanceolata 108, varia 249, Callitriche verna 254, Calluna vulgáris 239, (60), Caloplaca PoUinii 151 Caltha cornuta 111, palustrís 107, Camelina microcarpa 252, Campanula carpatica 42, f. glabra 256, f. pilosa 256, divergens 100, 104, 114, glomerata 105. v. farinosa 256, macrostachya 100,105, 114, patula v. punctata 256, v. xestocaulon 256, persicifolia 105, 106, V. hispida 256, v. levicaulis 256, sibirica 114, Trachelium 105, Cannabis sativa 251, Caragana arborescens 194, Cardamine impatiens 106, amara V. Opizii 252, pratensis 107, v. Hayneana 252, silvatica 106, Carduus acan- thoides 106, v. albiflorus 277, (71), f. Neilreichii 278, (71), f. Schurii 278, (71), candicans 104, 116, nutans 104, 106, Carex acutiformis 109, álba 250. brevicoUis 244, (63), canescens 250, caryophyllea v. oxycarpa 250, digitata 105. 250, distans 10 (, elongata 250, tiava 107, 109, pr. vulgáris 250, Goodenoughii v. curvata 250, gracilis v. angustifolia 250, hirta v. hirtiformis 250, Michelii 250, f. basigyna 100, 109, montana 109, muricata li)5, nemorosa 105, panicea 107, 109, 250, praecox 107, remota 251, riparia 251, Schreberi 107, silvalica 109, stenophylla 109, 251, tomentosa 251, verna 109, versicaria 2ől. Carlina acaulis v. alpina 256, v. typica 256, vulgáris 104, Carpinus betulus V. serrata 251, Neilreichii 42, Carthamus lanatus 104, 116, Carum carvi 107, Castalia minoriflora 264. Celtis trachytica 42, Centaurea micranthos 116, 256, pannonica 106, pinnatiíida 45, psammogena 93, Rhenana 116, Sadleriana 116, stricta 104, Cephalanthera álba 106, 110, longifolia 106, 110, 251, rubra 106, 110, 261. Cerastium glutiuosum 107, 111, mat- rense 100, 103, 104, 111, Ceratodon purpureus f. rufescens 94, Cercis Tour- VIII noueri 44, Cercospora feiruginea 236, radiata 236, violae 236, Cerinthe minor 107, Ceterach cordatum 286—288, (75), v. capense 288, v. subbi- pinnatum 289, ofificinarum 100, 104, 108, 286—288, (75), Phillipsianum 287, 290, 320, (75), Chaerophyllum aromaticum 106, li:'., bulbosum 104, Chamaenerium angustifolium 106, Chenopodium glaucuin 106, opuli- folium 251, vulvaria 251, Chondrilla jímcea 116, v. acanthophylla 257, Chrysantheraum Leucanthemum 107, v. lanceolatuni 256, rotundifolium 42, Zawadskyi 42, 48, Chrysosplenium alternifolium 106, Chyzer Kornél nekrológja 245, (64), Cineraria campestris 104, 106, 107. 117, Cirsium canum 116, 279, (72), X oleracenm 279, 280.* 281,* 324, (12). eriophorum 116, lanceolatum 142, oleraceiim 279, (72), pauciflorum 46. pseudooleraceum 279, tataricum 279, 284, vulgare 106, Cladosp.oriuni aecidiicola 235, big- noniae 235, epiphylluni 235, herbarum 235, Claviceps piirpurea 217, Clematis alpina 252, integrifolia 107, 252, Closterium lanceolatum 151, Coeloglossum. viride 106, 110, Colchicuin autumnale 110, 251, Bertolonii ssp. hungaricum 97, Dörfleri97, Coleosporivim. campaiitüae 221. melampyri 221, Colletotrichuin gloeosporioides 213, 23:!, (59), Coiutea arboresce^^í 115, 181, ComaruxQ palustre 239, (61 1, Coniothecixim eryngii 213, 235, II. t.*, Convallaria majális 105, Convolvulus arvensis 323, Coralli- orrhiza innata 106, 110, tritida 251, Cordyceps alutaceus S:!, 92, (15), capitata 86, 91, (16), clavulata, 87, 91, I. t.*, (16), entomonhiza 86. 91. (16:, gracilis 86, 87, (16), militaris 84, 91, (16), ophioglossoides 85, 91, 16 1, pistiilariaeformis 87, 88, (17). Sphingura 83. 91, (16i, Cornus nia.'^ 104, 105, sanguinea 105, Coronilla coronata 192, Emerus 188,* 201,* 202,* varia 189,* 192, Corticium comedens 227, Ciorydalis cava 105. 252, solida 1Ü5, Corylus avellana 105, Cotinus Coggyyria 4:'., 104. 105, 113. Cotoneaster tomentosa 112, Crataegus oxyacantba 105, Craterellus cornucopioides 228. Crepis vireri.s 116, Cryptosporiuna. seselis 213, 283, II, t.", Cucurbitaria laburni 217. Gyclamen europaeum 50, 113, Cylin- drocolla urticae 2;i6, CyliBdrosporium heraclei 234, Cypripedilum Calceolus 58, 110, Cystopteris fragilis 106, 108, 248, Cytisus albus 114, aggregatus 105, 114, austriacus •; aureus 244, (63), hirsutus pr. ratisbouensi.s 253, pr. scepusiensis 253, Kitaibclii 104. 105, 1!4, leucotrichu.s 114. nigricans 200,* paliidus 114, ratisbonensis 105, 114, 253, supinus s.^^p. austriacus 253, Cytospora broussonetiae 263, 2;!0. II. t.*, juglandina 213, 2:'>0, loranthi 213, 230. II. t.*, seselis 213. 230 Dactylis glomerata 107, v. ciliata 249, f. pendula 105, 109, Dan- thonia calycina 108, 109, Daphne arbuscula 42, 45, 49. 99, Cneorum 58. Mezereum 105, Datura Stramonium 117, 255, Delphinium orientale 100, III, oxysepalum 42, Dentaria bulbil'era 106, glandulosa 252, Descham- psia caespitosa 108, v. altissima 249, Dianthus arraeria 252, collinus 108, 111, ssp. glabriusculus 252, deltoides 107, uitidus 48. 49, Pontederae 104, 107, 111, prolifer 111, Diatrype disciformis 219, Diatrypella pulvinata 219, quercina 219, Didymella adonidis 213, 218, II. t.*, (56), eryngii 213, 218, II. t.*, (56), Didyraodon giganteus 151, rigidulus f. i)ropagulifera 94, Digitális ambigua 106, Digitaria filiformis 249, Diospyros Kaki 322, Diplodia macrostoma 213, 231, (58), Diplotaxis niularis 252, tenuifolia IX 111, Dipsacus pilosus 106, 114, Dolichos Lablab. 199, Doronicum. hungaricum 106, 117, Nendtvichi 61, Dorycnium herbaceum 106, Draba aizoon 100, 104. 111, incana 27, (4), Dryas octopetala 43, 239, (61). Echinochloa crus galli v. longisetum 249, Echinops coinmutatus 116, Echium. altissimum I"ő, 113, rubrum 54, 105, 113, Elodea canadensis 145, (42), Endocarpon pallidum 151, EpicMoé typhina 217, Epilobium collinum 254, hiisutiira v. villosum 254, montanum 106, 113, obscurum 254, Epipactis latifolia ilO, 261, ssp. microphylla 261, f. canescens 261, (67), raicrophylla 261, 321, rubiginosa 106, 110, Equisetum limosum 247, 248, palustre 248, ramosissimum 248, silvaticum 248, Eragrostis minor 109, 145, Erechthites hieraoifolium 140, (40), praealta 140, 244, (63), Erigeron canadensis 1U6, 137, polymorphus 50, Eriophorum angustifoliuui 250, latifolium 107, 109, 250, Erodiura cicutariiini v. rhaerophyllum 115, Erophila verna 105, Eryngium campestre 105, Erysibe cichoracearum 216, galeopsidis 216, polygoni 216, taurica 151, Erysimum canescens 111, erysimoides 252, hieracifoliiim 111. odonitum 111. Wittmanii 104, Eupatorium cannabinnm v. indivisum 256, Euphorbia amygdaloides 105, Cyparissias 105, Esiila li>7, liicida 112. polychronia 112. salicifolia 112, villosa 244, 254, i63), virgata254, Evonymus europaea 37, 105. verrucosiis 105, vulgáris v. nuiltiflora 254, Exidia glandulosa 227. Farsetia clypeata 27, (4), Festuca ainndinacea 249, gigaatea 109, glanca 104, 1(J9, heterophylla 106, 107. 109, sv. liophylla 250. Panóiciana f. dinarica 150, pseudovina 107, 109, rubra 107, 109, pr. fallax 249, pr. genuina v. diuriuscula 250, rupicola 107, 109, silvatica 250, sulcata 104, 107, 109, valesiaca 104, 109, Filago arvensis 105, 142, geimanica 256, Filarszkya saxicola 98, Fragaria collina 106, 112, elatior 105, 112, vesca 107, Fraxinus excelsior 105, Fumaria mstellata 252, Vaillantü 107, 111, Fusarium sarabucinum 236. Gagea bohemica 110, lutea 105, minima 105, 106, 110, pratensis 106, 110, Galanthus nivaiis 105, Galega officináiig 177, 253, orientális 177, Galeobdolon luteum 105, Galeopsis bifida 255, speciosa v. versicolor f. atrocalyx 271 f. virens 272, (70), Galinsoga parvifiora 137, 256, Galium boreale 107, 114, Cruciata 107, erectum 255, glabrum 105, rubioides 114, vernum f. Bauhinii 114, veruni v. Wirtgeni 255, Genista dalmatica v. dinarica 150, ovata 104, 112, pilosa 105, 112, tinctoria 106, Gentiana aestiva 254, carpaticola 108. 113, polyniorpha ssp. carpatica 254, Geranmm phaeum 106. 115, pusillum l^54, Robertianum 105, sanguineum, 115, Geum urbanum 106, Glechoma hederacea 106, hirsuta 106, 255, Gloeosporiura mierostromoides 213, 233, II. t.*, (59), sisymbrii 213, 233, II. t *, Glyceria plicata 250. Glycirrhiza echinata 178, uralensis 178, Gnaplialium dioicum 106, Leontopodiuni 58, Iiiteo- album 256, silvaticum 106, 142, uliginosum v. tomentosum 256, Gratiola officinalis 255, Grimmia moUis 94, poikilostoma 94, Gugler W. nekrológja 246, (64). Gymnadenia conopea 106, 110, 251, Gymnosporangium clavariaeforme 222, Gyroraitra esculenta 214. Helianthemum chamaecystus v. hirsutum 254, vulgare 104, Heliotropium europaeum 113, v. gymnocarpum 254, Helleborus pur- purascens 106, Helminthosporium tiliae 151, Heracleum carpathicum 45, Herniaria glabra 111, Hesperis Vrabélyiana 100, 103, 104, 108, 112, Hieracmm. barnarense 46, Bauchini 106 116, bifidnm 150 brachiatum 116, ssp. pseudobrachiatura 116, cyraigerum 106, 116, cymosum 106, 116, ssp. pulveratum 106, 116, Ellae 46, Klopotivae 46, Lingelsheimii 46, magyari- cum 116, megalomastix 106, 116, murorum 106, 116. pannonicum ssp. stoloniferum 116 Pilosella 105, 117, pseudonigritum 46, sulphureum 116, transsilvanit'um 42, umbellatum 106, 53, virosuni ssp. foliosum 53, Zanogae 46, Hippocrepis ciliata 192, comosa 115, 192, 253, Holcus lanatus 107, V. coloratus 249, Holosteum umbellatum v. Heuffelii 252, Homalothecium. sericeum 96, Hordeum Gussoneanum 54. 109, murinum v. intermedium 250, Humulus Lupulus 137, ^39 , Hydnum imbricatum 117, Hypericum acutum 254, hirsutum 113, moatanum 254, perforatum 106, Hypochoeris radicata v. hispida 257, Hypoxylon coccineum 220. lasione lankae 54, Impatiens noli tangere 106, 113, 271, (70), Inula britannica 105, 106, Conyza 142, enisifolia 115, hispida 115, hirta 256. salicina 256, vulgáris 115, Iris arenaria 64 — 72, i8 — 12), Bloudowii 72, bosniaca 67, 74, 76, (10), caespitosa 74, (13), íiavissima 65, 69 — 72, i9), (11), (12), florentina 74, 75, foetidissima 82, il4), furcata 65, 72, (9), (12', germanica 74, 75, (13), graminea 65, 68, 74—76, 80, 104, (10 1. Guelden- staedtiana 73, 80, (12), (13), halophila 73, 80, 82, (15), humilis 74, 76, (13j, hungarica 58, 68, 74—76, (12), lilacina 73, 78, (14), notha 73, 80—82, (15), ochroleuca 73, 81, paliida 74, 75, 81, pumila (^5, 67, 68, 74, 76, 104, 110, (10), Reichenbachii 67, (10), ruthenica 65, spathulata 82, spuria 73, 78, 80, 82, (12), (14', .subbarbata 72—82, 110, (12—14), variegata 74, 75,104,(13), Irpex paradoxus 228, Isaria dubia 90, Eleutheratorum 84, farinosa 84, 85, 89, 91, (16), leoaniicola 87—91, il7i, (18). Sphingum 84, 91, Isatis praecox 104, 111, Isopyrum thalirtroides 106. v. pubescens 252, luglans acuminata 42, inquirenda 42, regia 42, luncus Gerardi 107, 110, glaucus sv. brunneus 251, luniperus communis 104, 105, lurányia heraiflabellata 321, (76). Knautia albanica 322, arvensis 108, 152, 322, v. polymorpha f. agrestis 255, f. pratensis 256, craciunelensis 273, dinarica 322, drymeia 152, 322, integrifolia 322, intermedia 322, longifolia 114. macedonica 152, orientális 152, purpurea 322, silvatica 321, 322, v. turóczensis 272, (70), travnicensis 322, turóczensis 45, 48, 49, 272, 322, velebitica 322, Wagneri 273. Koeleria cristata 107. 109, graeilis 109, a. paliida 243, (63). Lactuca muralis lOn, perennis 104, 117, viminea 117, 257, virosa 117. Lamium maeulatura 106 Larix decidua 248, Lathraea Squamaria 58, 106, Lathyrus odoratus 196, platyphyllus 115, 182,* 197,* 207, vernus 196, ver.sicolor 115, Ledum palustre 58, 240, (62), Leontodon hispidus 107, V. danubialis 257, Leonurus cardiaca 255, Lepidium campestre 107, Draba 107. Lsptosphaeria Niessleana 213, 218, Les- querella velebitica 98, Leucojum aestivum 244, (63), Libanotis XI montana 113, Libertella faginea 234. Lilium Alartagon 106, v. hirsutum 251, Linaria genistaefolia 106, v. chloraefolia 114, italica 2ő5, oligotricha 114, Linosyris vulgáris 105, Linum catharticum -"i^, flavum 53, 104, hirsutum 254, nervosum 53, Listera ovata 110, v. stenoglossa 251, Lolium multiflorum v. submuticum 250, temulentum v. macrochaeton 250, Lonicera alpigena 43, Xylosteum 114. v. syriogifolia 255, Lophiostoma insidiosum 213, 217, Loranth.us europaeus 99, Lotus corniculatus 108. 193,* 198, 209,* V. oiliatus 253, siliquosus 115, 195,* 198, tenuifolius 115, tetragonolobus 199, Lunaria rediviva 106, 252, Lupinus Inteus 200, 211, Luzula albida 106, campestris 105, 107, 251, multiflora 108, 110, nemorosa pr. leucanthema 251, Lychnis flos cuculi 107, 111, Lycopodium flavatum 248, Selago f. reeurvum 244, 248, ((;3). Lycopus exaltatus 255, Lysimachia punctata v. villosa 254, Lythrum hyssopifolium 254, virgatum 113. Mahonia stenophylla 41, Majantheraum bifoliiim 106, 110, Malva moschata 254, pusilla 254, Mamiania fimbriati 219. Marasmius plancus 228, Marchantia polymorpha í. angustifron.s 96, Margitsziget és a botanikus kert 322, Marrubium peregrinum 114, vulgare 114, 255, Mars- sonia Daphnes f. Passerinae 151, Matricaria Chamomilla 117, discoidea 144, inodora 256, suaveolens 141, 244, (41), (63 . Medicago falcata 176, Gerardi 104, hispida 175,* lupulina 104, 11 , 176, v. Willdenowii 253, niinima 115, prostrata 100, 103, 104, 115, rigidula 115, sativa 176, varia 253, Willde- nowii 145, 253, Melampsora allii-fragilis 221, allii-populina 221, helioscopiae 221, larici-caprearum 222, Rostrupii 222, Melampsorella symphyti 222, Melampyrum cristatum 106, nemorosum 106, vulgatum 142, 255, Melan- dryura dioicum 252, noctiflorum v. pauciflorum 244, 252, (63). viscosum 252, Melasmia acerina 232, Melica altissima 109, ciliata ssp. transsil- vanica 249, Holubyana 104, 106. 109, nebrodensis 109, nutans 106, transsil- vanica 243, 249, (63), Melilotus albus 173, officinalis 173, Melittis melis- sophyllum 106, 114, Mentha austriaca 255, Pulegium 255, Mercurialis ovata 106. 112, Microcystis amethystiua 98, fuscolutea 98, pulverea 98, Minuartia setacea 252. Moehringia trinervia 111, 252, Molinia coerulea '249, Monilia fruetigena 234, Muricaria prostrata v. echinocarpa 57, Muscari racemosum 251, tenuitlorum 110, transsilvanicum 104, 110, Mycos- phaerella isariphora 217, (57), Myosotis adpressa 113, intermedia 107, micrantha 254, silvatica 254, sparsiflora 106, 113, stricta 107, laevigata 44. Naemospora microspora 233, Napicladiumtremulae 151, Nárdus stricta 100, 104, 108, 109, 250, Nendtvicli-ünnepély 324, Neottia nidus avis 106, 110, Nephrodium Dryopteris 108, 248. Filix mas 108, Phegopteris 108, 248, Robertianum 108, 248, spinulosum 248. thelypteris 248, Nidularium stella-rubra 324, Nonnea puUa 107, Nostoc rivulare 98. Nummularia Bulliardi 219, Nupliar pumilura 43, Nymphaea álba f. Moeszii 264,* 320, (68), (76). Lotus 44, 53, thermalis 137, i38). Odontites pratensis 255, rubra 114, serotina 255, Oidium erysi- phoides 234, monilioides 234, Onobrychis arenaria 253, Ononis hircina 196, natrlx 196, spinosa 105, 196, 253, subocculta 195, Opegrapha atra 151, Ophiobolus compressus 218, (57), Ophiog-lossum vulgatum 108, XII Ophrys aranifera 244, (63), muscifera 244, (63), Orchis coriophora 108, 110, latifolia 106, 107, 110, maculata 110, mascula 110, militaris 104, 110, Morio 54, 107, 251, purpurea 110, v. obcordata 251, sambucina 107, 110, speciosa 58, tridentata 107, 110, pr. variegata 251, Origanum vulgare 104, V. glabrescens 255, v. puberulum 255, Ornithogal-am tenuifoliiim 107, 110, umbellatum 107, Ornithopus sativus 191,* 192, Orobanche alsatica 44, coerulea 114, coerulescens 44, Orobus vernus 106 Papaver dubium 107, Paris quadrifolia 106, Patagonium muri- catum 185,* 186, 187,* Patellaria atrata 215, Pellia Fabbroniana v. pelvetioides 96, Petasites albus 256, hybridus 116, Peucedanum alsaticum 254, Oreoselinum 104, 113, palustre 254, Phaseolus vulgáris 155, 199, Phila- delphus coronariu8 87, (16). Phleum pbleoides 108,pratensel06,pr.nodosum V. serotinum 249, Phlyctaena lappae L'13, 232, Phoma adonidis 213, 229, II. t.*, polygramma213,229,urticae 229, Phragmiditini potentillae 227, subcorti- cium 227, Pliyllachora heraclei 217, Phyllosticta berbeiidis 151, canipanu- lina 213, 228, II. t.*, cruenta 228, (58), nuptialis 151, Physoderma Schroeteri 213, 214, (56), Ph.yteuma canescens 104, 114, spicatiim v. cordifolium 256, Picea excelsa 43, Picris hieracioides 142, prenanthoides 257, Pimpinella Saxifraga 105. Pinus Cembra 45, silvestris 43, 45, Pirola minor 100, 104. 113, rotundifolia 254, secunda 254, Placosphaeria campanulae 230, ono- brychidis v. anaxea 151, Plagiobryum demissum 151, Plantago altis.-iima 114, lanceolata 105, 107. média 107. Schwarzenbergiana 70, (llj, Platanthera bifolia 106, 110, V. laxiíiora 251, Pleospora coronata 213, 218, heibaiuiu 219, pyrenaiea 213, 219, (57), Plicariella modesta 213, 215, (57), Poa angustifolia 108, 109, badensi.s 249, bulbosa 105, 109, compressa 105, 109, pr. Langeana 249, nemoralis 106, 109, v. tenella 249, praten.sis 106, v. angustifolia 249, triviális v. latifolia 109, pr. multiflora 249, Podocrea alu- tacea 83, (15), Polemonium coeruleum 54, Polycnemum május 110, Polygala austriaca 112, comosa 107, 112, 254, major 58, 104, Polygonatum latifoliura 106, multiflorum 106, 251, officináié 106, 107, vulgare 106, Poiy- gontini aviculare 145, minus v. latifolium 251, Polypodium vulgare 106, 108, Polystichum Braunii 248, Poly stictus perenuis 228, Polystigraina rubra 232, Populus alba 105, treraula 105, Portulaca oleracea 145, Potamageton crispus 108, 249, fluitans 108, lucens 108, natans 108, praelongus 4;'., Potentilla alba 105, 253, arenaria 104, argentea v. dissecta 253, V. impolita 112, v. tenuiloba 253, canescens 112, erecta v. strictissima 253, leucotricha 112, patula 104, 107, 112, rubens 253, rupestris 104, 107, 112, supina v. limosa 253, tormentilla 104, verna 105, 107, Poterium poly- gamum 104, 108, Primula Auricula 58, Baumgarteniana 44, Clusiana 44, leucopliylla 4i, pannonica 104, 113, Prunella bicolor 114, Prunus aviuni 105, cerasus 105, insititia v. leopoldensis 320, spinosa 105, pr. dasyphylla 253, Pteridium aquilinum 248, Puccinia absinthii 224, agropyri 224, arrhenatheri 224, bupleuri-falcati 224, caricis 224, carlinae 224, (58i, coronata 225, dispersa 225, drabae 225, (58), epilobii 151, falcariae 225, gentianae 225, graminis 226, lampsanae 226, menthae 226, poarum 226, praecox 213, 226, punctata 226, silenes 226, snaveolens 227, vincae 227, violae 151, Pulicaria vulgáris 256, Pulmonaria moUissima 104, 106, 113, Pulsatilla grandis 111, Zichyi 45, Purpurella deistogama 324. XIII Quercus adriatica 97, Ambrózyana 320, (76), aurea lüő, borealis lOö, brevipes 32U, Cerris 105, devensis 320, Kerneri 320, lanuginosa 262, 321, (67), pedunenlata lOa, pubescens 46, 262, sessiliflora 105. Ramularia macrospora 234, Tulasnei 234, Ranunculus acris 107, alliariaefolius 110, arvensis v. tuberculatus 252, auricomus 106, Ficaria 106, lanuginosus 106, pedatus 107, polyanthemos 107, 252, sardous v. mediter- raneiis 2Ö2, sceleratus 2r»2. Raphanus raphanisti-um v. ochrolyaneus 252, Ehabdospora eryn, Carrieri 4, 13, (3), caucasicum 13, cereiim 4, 19, (3), ciliatuni 12, 13, (2), croaticum 10, Culverwelli 4, 21, (3), cynosbati 4, 25, (3), diacantha 4, 5, (2), divaricatum 4, 22, (3), domesticum 16, flavum 17, Fleisí'hnianni 7. 268, (7). floridum 4. 20, (3), glabellum 15, glanduloso- setusuin 24, glutinosum 4, 17, (3), Gordonianiim 4, 17, (3), graecum 3, (2), grossiilaria 3, 4, 23, 24, (2), (3), v. glanduloso-setosum 253, v. spinosissima 112, grossulaiiaefolium 7, hirtellum 23, holosericeuiu 4, 15, (2), hortense 3, 4, 15, 16,* (2), Houghtonianum 4, 16, (2), humile 7, hunyadense 3, 24, (3), hybridum 24, inebrians 19, intermedium 18, irrigimin 23, Kitaibel i 3, 4, 13, (2), leiobotrys 17, (3), lucidum 5, (2), megalanthos 4, 18, (3), microphyllum 7, mogollonicum 4, 19, (3j, multifiorum 3, 4, 9, 14,* (2), nevadense 19, nigrum 4, 21, (3), niveum 4, 22, (3), orientale 4, 6, (2), oxyacanthoides (4), 23, (3), pallidigemmum 3, 4, 7, 10.* 12,* 268, (2), palmatum 17, pennsylvanicum 20, petraeum 4, 12, (2 , X multifiorum 11, procurabens 4, 21, (3), pseudocynosbati 4, 25, (3), pulchellum 5, reclinatum 23, 24, Roeseri 10, rubrum 4, 15. 16,* (2), X petraeum 13, sanguineum 17, ' 18, sardoum .">, saxatile 5, scandicum 15, Schmidtianum 20, (3), Schneideri 22, Scopolii 7, 8,* 268, i2), Senneni 3, 4, 7, (2). Spachii 19, Spáthianum 4, 1^\ (3), spicatum 9, (2), stenocarpum 4, 26, Í3), tenuiflorum 17, (3), uvacrispa 23, 24, urceolatiim 3, 4, 11, (2), utile 25, variegatum 19, vitifolium 10, vulgare 3, Robinia neomexicana 178, 180, 205,* Pseudacacia 178, 179, 205,* f. cleistogama 178, 180, 205,* 269, 324, (68), Roripa Kerneri 244, (63), Rosa ooriifülia 112, dumalis 112, dumetorum 112, gallica 112, glauca 112, globularis 104, 112, spinosis^ima 112, idaeus 106, suberectus 112, tomentosus 112, Rumex acetosella 251, obtusifolia v. silvestris 251, patientia 251, Riiscus acaleatus 244, (63). Sabal thalheimiana 44, Salix capraea 105. myrtilloides 43, Salvia au8triaca 107, betonicaefolia 54, dumetorum 255, glutinosa 255, hybrida 54, nemorosa 107, 255, nutans 54, pratensis 107, transsilvanica 54, Sambucus racemosa 105, Sanguisorba minor ssp. muricata 253, officinalis 253, Saponaria bellidifolia 43, Saxifraga adscendes 112, aizoon 100, 104, 112, bulbifera 112, carpathica 42, 49, tridactylites 104, Scabiosa ochroleuca 104, 105, Schistostega osmundacea 47, Sch.ultzeria rimulosa 322, XIV Scilla autumnalis 321, Scirpus digynus 109, silvaticus 109, Scleranthus annuus 111, uncinatus 4'^, Sclerotium Seiiien 236, Scolopendrium viilgare lOG, 108, Scopolia carniolica lOö, 114, 244, 248, 255, (63), Scorzonera hispanica 104, 117, rosea 100, 104, Scrophularia alata 255, vernalis 106, Sedum album 104, 112, glaucum 104, 112, maximum 104, Selaginella helvetica 244, 248, 259, 321, (63), (66), Sempervivum hirtum 104, 112, v. laripilum 253. soboliferum 104, 113, Senecio sarra- cenicus 256, viscosus 116, 142, Vukotinovici 141, vulgáris 117, Septoria clematidis 231, ligustri 213, 231, (58), oxyspora 151, populi 231, scapiosicola 151, urens 151, Serratula tinctoria v. lancifolia 256, Seseli annuum 105, Setaria viridis 145, v. reolinatum 249, Sibiraea laevigata v. croatica 320, Sieglingia decumbens 249, Silene nemoralis 104, nutans 107, Otites 107, pauciflora 244, 252, (63), viscosa 104, 107, 110, Sisymbrium strictissimum 104, 111, 252, Loeselii 111, Solanum flavum 114, luteum 244, 255, (63), Soldanella hungarica 44, 45, minima 44, Solidago canadensis 188, (39), gigantea 138, glabra 138, serotina 138, (39). Sorbus Ária pr. cyciophylla :^44, 253, (63), aucuparia 105, semiiucisa 320, torminalis 105, Sparganium affine 43, erectum 117, Spartium junceum 161, Spergularia rubra 252, Sphaerotheca humuli 216, Spiredela polyrrhiza 251, Sporoneraa rameale v. crassispora 213, 232, II. t.*, Sporotrichum densum 85, Stachys geimanica, 255, palustris v. bracteata 255, silvatica 106, Staphylea pinnata 104, 105. 113. Stellaria Holostea 106, Stenophragma Thalianum 252, Stereum frustulosum 228, hirsutum 228, Stipa capillata 104, v. ulopogoii 249, pennata pr. Joannis 244, 249, (63), Tirsa 108, Streptocarpus Wendlandii 243, (63), Streptopus amplexifolius 100, 104, 106, 110, Succisa pratensis v. glabrata 255, Symphytum angustifolium 106, 113, cordatum 42, officináié 107, tuberosum 107, Syringa Josikaea 42, 45, 49, vulgáris 104. Tamus communis 244, (63), Taphrina rhizophora 213, 214, (56), Taxus baccata 260, 321, (67), Telekia speciosa 45, 49, Természeti emlékek megvédése 322, Teucrium chamaedrys 104, montanum 114, scor- dium 254, Thalictrum május 111, simplex 111, Thesium humile 244, 251, (3), ramosum 110, Thlaspi dinaricum 150, perfoliatum 107, Thyme- laea passerina 254, Thymus collinus 105, 255, ovatus 255, Tilia cor- data 105, platyphylla 105, vindobonensis 42, Torrubia capitata 86, ento- morrhiza 86, 87, militaris 84, 85, ophioglossoides 85, Tortula ruralis v. atricha 96, Torula abbreviata 235, Tozzia carpathica 50, Tragopogon orientale 107, Trichocladia astragali 216, Trichostomum flavovirens 151, Trifolium alpesire 106, 115, 170, 171, 253, arvense v. agrestinum 253, campestre 107, elegáns 170, 172, fragiferum 169,* 170, 172, 253, mon- tanum 107, 170, 172, pannonicum 107, 115, 170, 171,* pratense 107, 170, 172, 173,* 174,* repens 107, 170, 172, v. grandiflorum 253, resupinatum 170, 172, rubens 106, 170, 171, sárosiense 170, spadiceum 53. strepens 253, trichocephalum 170, 172, Triglochin palustre 107, 108. Trigonella coeru- lea 173, 174, corniculata 175, Foenura graecum 173, 174, monspeliaca 115, radiata 175, Trimorpha podolica 108, 115, Trinia Kitaibelii 105, 113. Trisetum distichophyllum 45, tíavescens 108, v. lutescens 249. Tubercu- laria vulgáris 2;?6, Tuberculina persicina 236, Turgenia latifolia 100, 113. XV Ulmus campestris 105, scabra 251, Uncinula aceris 217, XJroiny- ces alcheraillae 151, astiajíali 222, caryophyllinus 222, (57), fabae 22:5, Fischeri -Eduardi 213, 223, (58), pisi 223, scillarum 223, scutellatus 2^3, valeriánáé 224, Ustilago bromivora 220, holostei 213. 220, hordei 220, hypodites 220 maydis 220, tritici 221, Ustulina raaxima 220. Vaccinium uliginosum 58, 240, vitis idaea 100, 104, 106, 113, 239, (60), Valerianella dentata 114, lociista f. trichocarpa 255, Morisonii 107, Ventenata diibia 108, Verbascum lychnitis 2.')ö, phlomoides 255, phoeniceum 107, thapsiforrae 105, 255, Vermicularia Deuiatium v. fennica 213, 229, (58), eryngii 229, Vermiculariella drabae 213, 230, II. t.*, Veronica arvensi.'is 107, 255, austriaca 104, 114, Reccaburga v. limosa 255, chamaedrys 106, 107. v. pilosa 255, foliosa 114, officinalis 106, opaca 114, polychroma 104, prostrata 107, serpyllifolia 107, teucrium 255, Tourne- fortii 145, Verpa bohemica 215, Verrucaria rupestris v. hypophaea 151, Viburnum Lantana 104. 105, Opulus 104, 105, Vicia angustifolia 253, atropurpurea 199,* Cracca 161, dumetorum 254, glabrescens 254, lathyroides 104, 115, orobus 155, 163, 196, pannonica 115, 254, pisiformis 115, 254, segetalis 211, silvatica 161. sparsiflora 100, 103, 106, 115, striata 115, 203*— 205,* tenuifolia 115, villosa 254, Vinca minor 106, 113, Viola arvensis 107, 113, 254, collina 254, hirta 113, 254, mirabilis 106, odorata 137, (39), persicifolia 107, polychroma 113, pumila 107, silvestris 106, tricolor 113, Vitis tokajensis 42. Waldsteinia geoides 104, 112, 248, 253, ternata 248, 253, (65), trifolia 244, (63) Woodsla alpina 321, glabella 321, hyperborea 258, ilvensia 258, 321, (66), (76). ssp. alpina v. Boltoniana 258, v. glabella 259, ssp. rufidula f. gracilis 258, f. Hazslinszkyi 258. Xanthium canadense 274, echinatum 274, italicum 274, longirostre 276, macrocarpum 274, orientale 273. (71), v. canadense 274, 275,* v. echi- natum 274, 275,* V. divergens 275,* 276, v. glabratura 274. 275,* v. italicum 274, f. Morettii 274, f. riparium 275, v. longirostre 275,* 276, v. macrocarpum 275,* 276, riparium 275, saccharatum 274, Xeranthemura annuum 116, cylindraceum 116, Xylaria polymorpha v. Integra 151. Zygnema stellinum v. stagnale 151 Corrigenda. Oldal Sor Helyett Olvasandó Seite Zeile Anstalt Lies lai 88 Baulini Bauhini (B4) 29 atropurpurea chrysantha 194 29 Garagana Caragaua 198 21, 25 .37, 46 siliguosus siliquosus 215 l Moretii Morettii VIII. KÖTET. 1909. 1. FÜZET. B0TANIK4I KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK TUZSON JÁNOS És BERNATSKY JENŐ MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VHI., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1909. TAKTALOM. Oldal A növénytani szakosztály tagjaihoz 1 S i m n k a i L. : Hazánk és az Adria északkeleti mellékeinek őshonos valamint honosított „Ribes"-fajai és azok faj- változatai. (Synopsis specierum generis ,,Ribes", in Hungária inque ditione Adriae septentrionali-orientalis, — spontaneariim cultarum-que) 2 HollendonnerF. : Az Alyssum Arduini szárának anatómiájáról 26 Tuzson J. : Pax F. „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen. H. Bd," czimü munka kritikai méltatása ... 41 Növénytani repertórium 51 Szakosztályi ügyek 54 Bulletin pour l'étranger ) ,.. ,„> MitteilungenfürdasAusland )' \ i \ i BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VIII. KÖTET. 1909. 1. FÜZET. A növénytani szakosztály tagjaihoz, A szakosztály az 1908 deczeinber 9-én tartott ülésén elhatározta, hogy folyóiratnnk czímét, az ügy érdekében, az általánosabban megérthető „Botanikai Közie- mé nyék" -re változtatja; az idegen nyelvű kivonat „Beiblatf- czímét pedig törli, hogy így egész folyóiratnnk a külföld előtt is egy és ngyanaz alatt a magyar czím alatt szerepeljen. A közlésre beérkezett dolgozatok számában és általá- ban a szakosztály életében folytonos gyarapodás és fejlődés lévén tapasztalható, elérkezettnek látja továbbá a szak- osztály az időt arra, hogy folyóiratunk ezentúl 6 füzetben jelenjen meg, mintegy 18 — 20 ív terjedelemben. Ezzel, vala- mint a nyomdai termékek általános megdrágulásával kap- csolatban azonban készséggel határozta el azt is, hogy 191 0-től kezdve, a szakosztályi tagsági díjat évi 5 koronára, a folyóirat előfizetési díját évi 8 koronára, az alapítványi összeg minimumát pedig 100 koronára emeli. Reméljük, hogy tisztelt tagtársaink a szakosztály törekvéseit a jövőben is az eddigi áldozatkészséggel és érdeklődéssel fogják támogatni, s így hozzá fognak járulni ahhoz, hogy szakosztályunk fokozatosan, erőteljes egye- sületté fejlődhessék. A szerkesztőség. Botanikai Közlemények. 1909. Vili. kötet, 1. füzet. 8IM0NKAI L. Símonkaí L.: Hazánk és az Adria északkeleti mel- lékeinek őshonos valamint honosított ,^Ri be s*^- fajai és azok fajváltozatai. Synopsis specierum generís ,^Ríbes^% ín Hungária ínque dítione Adríae septentríonalí-oríentalis, — spontanearum caltarum-que.] Bibes L. Gen. plánt. 1752, — ex L. Spec. 1753 Tp. Aiic- torum et p. 200. [Ribiszke, Ribizli, Piszke, Pöszméte, Köszméte, Egres. Füge.] Európa, Észak-Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika ős- honos cserjéi, mintegy 152 fajjal és számos fajváltozattal meg alakkal. Leveleik csavaros állásúak, kifejletten pálhátlanok, (némely fajuk elsőd fejlődésú levelei azonban pálliások), egyszerűek, többé- kevésbbé karélyosak, ritkán mélyebb beszabdalásúak. Virágaik többnyire ötös-^ ritkábban négyes-tagualc. 5, (rit- kán 4) porzójúak, ugyanannyi szirmúak, 2 bibéjűek, 5 hasábú, felső-állású csészével, meg az annak belső párkányából eredő 5 szirommal. Szirmaik a csésze hasábjainál rendszerint kisebbek. Virágaik ivarossága szerint két főcsoportra oszlanak, ú. m. a Monoclinia és a Diclinia csoportra. A Monoclinia főcsoportba tartozó fajok virágai szabály- szerűen kétféle ivarúak (Lásd 4. és 5. ábrát), vagyis ezeknek valamennyi cserjéjén csupán oly virágok fejlődnek, a melyeknek a vaczokkal összenőtt alsóállású maghona felett vaczokkorong (discus epigynus) lapul el és a melyeknek e vaczokkorongja felett termékenyítő porú porzók és 2 fogamzós bibe található. A Dicli- nia főcsoportba tartozó fajaik virágai, — noha mindenikökben látunk porzókat és két bibét, lényegben véve mégis porzós-Mt- lakiak (andro-dioicia) : egyik cserjéjükün ugyanis csupán olyan virágok fejlődnek, a melyeknek vannak termékenyítő porú kifej- lett jjorzóik, — de nincs maghonuk (c?. 2. ábra, különösen a h rajz); másik cserjéjükön ellenben csupán olyan virágok (?. 1. ábra), a melyeknek világosan meglátszik az alsóállású mag- hona, a melyből megkötődés után hogy ó-termést érlelnek, — de porzóik meddők, vagyis termékenyítő virágport nem igen érlelnek. Termésük bogyó. Virágaik és bogyóik többnyire fürtösek (1 — 4. ábra), kevesebb fajuknál magánosak, vagy pedig 2 — 3-ával állók. Bogyójuk 1-odvú, odvának falához két átellenes mag- léczen, köldökzsinegével számos mag van odaerősítve (1. ábra). Magvuk külső héja leves, belső héja pergamentszerü. Apró, hengerded kétszikű csírájuk, a húsos magfehérje köldöki csúcsába van rejtve (1, ábra e, f). Viráguk kocsána-tövén mindig fejlődik egy almurva (bractea), melyet a magános virágú Grossularia HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „RlBEs" -FAJAI ÉS AZOK FAJVÁLTOZATAI 3 szakasz fajainál murvagallér helyettesit ; egyes fajaik virág- kocsána tetején, közvetlenül a maghon alatt is fejlődik néha 1 — 2 fehmirva (prophyllum). A Ribes génusz 152 faja közül, Janczewski: „Mono- graphie des Grosselliers. 1907." czimü műve 271 lapja szerint 46 faj északamerikai, 40 faj délanierikai honosságú, 19 faj pedig kerti származású hybrid. Janczewski e kiváló és a Rihes-ek ösmeretére manap elsőrangú forrásul szolgáló műve szerint tehát, a szabad természetben kialakult 133 Ribes faj közül 86 faj, vagyis az absolut többség amerikai honosságú. Európa, Északafrika és Ázsiára marad e szerint 47 őshonos faja a Ribes génusznak. Ezek közül csupán 9 faj az Eurőj)ában (részben Északafrikában — is) őshonos, de ezek néhánya is terem vadon Ázsiában, mert Ázsiá- nak 45 őshonos faja van. Janczewski szerint Európa (Észak- afrika) területének szorosan véve, csupán 4 endemikus faja volna, ú. m.: a R. alpinum L. ; R. multiflorum Kit; R. vidgare Jancz. (R. hortense H e d 1 u n d et jB. Kitaibelii D ö r f 1 e r.) és a R. sar- doum M r t e 1 1 i ; én a R. grossularia L. fajt ötödikül fűzöm hozzájuk. Ezek az endemikusaink, — a Ribes sardoum-ot, ezt a szardíniái különlegességet kivéve, a melyet nálunk sem kultivál- nak — , itt Európában fejtik ki alakkörük fajtáit s azok változatait. A Ribes urceolatum T a u s c h, a melyet a R. petraeum X multiflo- rum kerti hybridjének vélnek, oly annyira hasonló a Ribes mul- tiflorum Kit.-hez, hogy a tüzetesebb balkán vidéki kutatók előtt nyitva áll még annak a bebizonyítása, hogy a R. urceolatum T a u s c h, talán csak fajtája a R. multiflorum K i t.-nek. A Ribes vulgare a) sylvestre és b) hortense L a m. manap legalább is két faj név alá foglalandó: a R. Kitaibelii Dörfler és a R. hor- tense H e d 1 u n d fajnév alá. Ez utóbbi név alá sorakoznak a mi kerti ribiszkéink számos változatai. Hogy a Ribes alpinum L. délibb Európa alpesi vidékein át- idomul a var. Scopolii (H 1 a d n.)-vá, másrészt a R. ISenneni (P a u) fajváltozattá a Pyrenaeusok vidékén, meg a R. pallidigemmum S i m k fajváltozattá az Adria mellékének Karszt- havasain : azt alább fejtegetem. Ugyancsak alább fejtem ki, hogy hazánk dél- vidéki, a Balkán-félszigettel határos részein olyan, az északi Bal- kán-félszigetet is jellemző piszke terem, a melyet Ribes hunya- dense néven meg kell különböztetnünk. A Grörögországi „Ribes grossularia Boiss fi. orient. II. 815." — non L., pedig, a melynek jellegzéséül szolgáljon ez a diagnosis : ,,R. grossularia foliis parvis, dense albido-villosis, inmixtisque glandulis vestitis, inciso-lobulatis. In subalpinis Graeciae (HeldrI)" = Ribes grae- cum Simk. Hazai vadon termő Ribeseink termései, főkép a savanykás Ízűek, a turisták kedvelt üdítő vadgyümölcsei. Kérteinkben első- sorban a konyhai használatra fontos Ribeseket termesztik; de termetes, szép növésükért és színesen festői, sokáig virító virág- zataikért díszkerteinkben az idegen földi Ribeseket is meg- 1* 4 SIMONKAI L. honosították. Az északamerikai aranyszín- virágú Bihes auremn-ot, a mely a nyesést is kitűnően állja, — már gyepűnek is hasz- náljuk. Kibeseink fajainak csoportosítása. I. DicUnia. Virágaik kétlakiak; rügypikkelyeik száraz- hártyásak. 1. §. Legalább a nyári meddő hajtás lapostüskéjü. — 1. B. diacantha Pali. 2. §. Tüskétlen boJcroJc. — 2. R. orientale D e s f. — 3. R. alpinum L. — 3/b. R. Senneni (Pau). 3/c. R. 'pallidigem- mmn S i m k. II. Monoclinia. Virágaik megannyian maghonosak és kétivarúak. 8. §. TüskéÜenek, rügypikkel tjeik száraz kártyások. 4. R. midtif lórum Kit. — 5. R. urceolatum T a u s c h. 6. R. petraeum W o 1 f. — 6/b. R. Biebersteinii B e r 1. 7. R. Kitaibelii Dörfler. — 8- R. Jiolosericeum Dietr. et Ottó. — 9. R. rubrum L. — 9/b. R. Houghtonianum Jancz. — 9/c. R. hortense H e d 1 u n d. 4. §. Tüskétlenek ; rügypikkelyeik bőrszerűek, kissé húso- sak. Mezük vagy egyszerűen pelyhes, vagy pedig olyan mirigy- szőrű, a melyek mirigyei nem olajosak, hanem tisztanedvűek, vagy mézgásak. 10. R. aureum Pursh. — 11. B. Gordonianum Lem. — 12. R. glutinosum Benth. — 12/b. R. albidum Paxt. — 12/c. R. megalanthos Simk. — - 13. R. Carrieri S chne iá. — 14. R. Spdthianum K o e h n e. — 15. R. cereum D o u g 1. — 16. R. mogollonicum G r e e n e. 5. §. Tüskételenek, rügypikkelyeik bőrszerűek ; végrügyük leveles hajtássá fejlődik ki. Rügyp)ikkelyeik, leveleik, — főképp fonákukon — és viráguk maghona, főképp fiatal korban olajos mirigyekkel (többé-kevésbbé sűrűn) behintettek. 17. R. floridum L'Herit. 18. R. procumbens Pali. — 19. R. nigrum L. — 20. R. Cidverwelli Macfarlane. 6. §. Tüskések. Néha csupán a meddő hajtásaikon fejlesz- tenek tüskéket. Virágaik magánosak, vagy párosak, vagy csak 3 — 5-en tesznek egy kis virágzatot. 21. R. niveuni Lindl. — 22. R. divaricatum Dougl. — 23. R. oxyacanthoides L. - — 24. R. grossidaria L. — 25. R. pseudocynosbati S i m k. — 26. R. cynosbati L, — 27. R. steno- carpum Maxim. HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „RIBE8''-FAJAI ÉS AZOK FAJVÁLTOZATAI 5 Ribeseiiik fajainak s azok változatainak leíró fejtegetése. I. Diclinia. — KéÜakiak. 1. §. Diacantha Janczewski: Mouogr. des Grosseilliers (1907) p. 261. Virágjuk hártyás murvája hosszabb, mint a virágkocsán. Rügypikkelyeik száraz hártyásak. Agaik mindenik bütykén a levélpárna két oldalán, 1 — 1 kicsiny, tövön összenyomott tüske fejlődik rendszerint; de az oldalaikon virágfürtöket növesztő ágaik lehetnek tüskétlenek is, s ilyenkor a kifejlett meddő hajtásokon kell keresnünk az átellenes tüskéket. Az e §-ba tartozó 3 faj közül kérteinkben találhatunk egy fajt. 1. Eibes diacantha Pa Has flór. Ross. I. 2, (1788) 36, tab. 66. — Páros-tüsJcéjü ribiszke. [R. saxatile P alias in Acta acad. Petropol. X. (1797) 376. — R. hicidum Kit.^ add. 177; Kit. herb ! fasc. IX. No. 167.1 Másfél; sőt 2 méter magasra megnövő cserje. Ágai a bütyök- közi részen többnyire simakérgüek, ritkábban fullánkszerű tüs- kéjűek; virágzó korában néha az egész növény csaknem tüskét- len, — ez a /". lucida (Kit. 1. c. pro spec.) Simk., — de a midőn meddő hajtásait jól kifejlesztette, azok felsőbb bütykein tüskéket is találunk. Levéllemezei meztelenek., színükön, fonákukon zöldek, kicsinyek, jókora nyelűek, nyelükbe ék formán keskeny e- dök és lapoczkaformák, — ritkábban gyengén kerekített vállból tojásdad-lapoczkásak; felsőbb részükön 3-karélyúak vagy 3-hasá- búak, durván és gyéren fűrészeltek. Levéllemezei főkép fiatal korban, gyakran néhány mirigyes sertével vannak ellátva. Virágfürtjei felállók, csaknem meztelenek, karcsúk; virágai aprók^ sárgás- zöldek, vékony s a murvájuknál rövidebb kocsánúak, igen apró szirmúak. Apró maghonos virágának (?) maghona kerekded, mez- telen. Bogyója apró, piros, meztelen. Nálunk április vége felé virít. Csupán csak botanikai czélú kérteinkben tenyésztik s ott is leginkább a tüskétlen ágú f) lucida (K i t.) Simk. alakjában. Tenyésztik például: Budapesten. Kitaibel Ribes lucidum-ja,, melyet Kitaibel „Liptó megyéből kapott" , nem. tartozik a R. al2)inum-\ioz., mint azt Janczewski Monogr. (p. 509.)-ban is olvashatjuk; hanem a R. diacantha P alias kultivált, tövis- telen alakja. Őshonos a R. diacantha a turáni és turkesztáni lapályokat elválasztó hegységeken a Tien-santól az Altajig és Dsungaria felföldjéig. Pirosló virágú és szélesebb levelű, transbaikáli és észak-chinai fajrokonát, a Ribes jmlchellum Turczanino w-ot kultúráinkban eddig nem láttam. ^ Jelzi azt, ki legelőbb közié hazánkból. — Signlficat auctorem, primus quis stirpem ex Hungária publicavit. SIMONKAI L. 2. §. Euribesia Jancz. 1. c. (1907) p. 261, 262. Virágjok hártyás murvája hosszabb, mint a virágkocsán, Rügypikkelyeik száraz-hártyások. Ágaik tüskételenek. Maghonos virágaik más bokron fejlődnek (1. ábra), mint porzós virágaik (2. ábra). Janczewski 1. c. p. 262—268 szerint e §-ba 12 Ribes faj tartozik. Ezek közül egy faj, a E. orientale nálunk csak kultivált; egy másik faj pedig, a Ribes al2nnum, őshonos és több változatú. 2. Ribes orientale Desfontaines Hist. arb. 11 (1809) 88. — Keleti ribiszke. [R. orientale D e s f. a) genuinum Jancz. Monogr. Grosseill. p. 458.]. Egy-két méter magasra megnövő, sűrű elágazású cserje. Fiatal hajtásai, virágzati tengelyrésze, leveleinek nyele : ?né2(/ás- mirigyüelc., valamint egíjszerű ssöröcsMktöl bőven borzasak. Tojás- kerekded, vállon többé-kevésbbé szíves, élén többnyire csak 5 tompa-karélyú., axwón csipkésen fürészecskéÜ kisebbszerű (2 — 4 cm. széles) élénkzöld levéllemezeinek többnyire a felszíne is, — de különösen az éle és a fonáka mirigyes szőröcskéktől ragadós. Hajtásvégi rügyei aránylag nagyok, vaskosan tojásdadok, kerekített csiicsiiak. A multévi törpehajtások csúcsrügyéből fejlődő virág- fürtje felfelé álló, nyúlánk, zöldes-sárga virágú; murvái mirigyesen pillásak, a virágkocsánoknál hosszabbak, félig hártyásak, zöldes- sárgásak. Gömbölyű piros bogyói fanyar ízűek, pelyhesedök, több- nyire mirigyesek is. Őshonos : Görögország hegységeitől kezdve, Előázsián, a Kaukázuson, Perzsián át a Himalayáig s innen északra a Tien- san hegységen át az Altaj-hegységig. Típusos alakjaiban főkép a Kaukázus jellemzője. Csupán botanikai czélú kertjeinkben kul- tiválják, így pl. Budapesten a Kertészeti-intézetben ; még pedig típusos alakjában. Virít április 15 — máj. 15 közt. 3. Ribes alpinum L. spec. pl. (1753) 200. — Havasi ribiszke. — \R. alpinum Geners.* Eleuch. (1798) Nr. 212.] Egy métertől három méter magasra megnövő, kevésbbé sűrű elágazású, néha gindár ágú cserje. Hajtásai meztelenek. Tojásdad, ritkábban tojáskerekded levéllemezei élesen 3-hasábúak, durván csipkésen fűrészeltek, kerekített vagy gyengén szíves vállúak, élükön aprón pelyhesek., színükön- fonákukon csaknem meztelenek, — s ez a typus ; vagypedig színükön-fonákukon és levélnyelükön is bőven szöszös szöröcskések [ez a f. Scopolii (Hladn.) Simk.]. Végrügyei aránylag kicsinyek, karcsún kúposak., hegyes csiicsúak, barnásak, ritkán zöldesek. A múlt évi törpehajtások csúcsrügyéből fejlődő virágfürtje felfelé álló nyúlánk, kisebbszerű, halványzöldes virágú. Virágai meztelenek, halovány vagy halovány zöldes, a kocsánnál hosszabb s rendszerint aprócskán mirigyesélű keskeny murvákkal. Virágzata tengelyrészei rendszerint aprón mirigypon- tosak. Gömbölyű vagy kerülékes piros bogyói édeskések, kissé émelygős ízűek, pépes belűek, meztelenek, csúcsukon parányi kis, 5 fogú, csészekoronával. Kérteinkben április második felében, HAZÁNK ÉS AZ ADRIa ÉSZAKKELETI „RIBEs"- FAJAI ÉS AZOK FAJ VÁLTOZATAI 7 hegyvidékeinken május közepe táján vagy végén virít ; termését kérteinkben június közepén^ a hegyvidékeken július-h&n érleli. Északibb és KöJ^é^-Európa havasaljainak őshonos e n d e- m i k u s ribiszkéje, a mely azonban x\Iföldeink kertéiben is igen jól tenyészik. Kerti változatai közt vannak sárguló levelüek is [R. alpinum fol. aureis D i p p e 1 Laubholzk, III. 304]. A típusos Ribes aljyinum L. honos nálunk a Nyugati Beszki- íZe^' havasaljaitól kezdve a Trencsén-Tiíróczi hegységen (Tlstal) az Alacsony- és Magas-Tátrán át a Pieninekig (!) s a Cserhóig (!). Majd keletebbre ismét megtalálható a Máramaros-Radnai havas- aljakon. A f. Scopolii [H 1 a d n i k in Reichb. FI. germ. novit. Exsicc ! No 1377. ,pro specie.] Sinik. Kárpátaink délibb havas vidékeinek növénye. így pl. terem : az Öcsém alhavason, a Keresztényhavason s a Bucsecsen, a Királykövön, a Retyezáton s innen le a Hunyadi-vaskapuig, a Ruszkahavas csoportjában, a Biharon s innen a Vidra és Skerisora felé leereszkedő hegyágakon (!). Hladnik eredeti Rihes Scopolii-}2. Carnioliában „Strug bei Idria" lett gyűjtve. Teljesen egy ezzel a Carniolia és Styria határán emel- kedő „Ziim6err/"-en gyűjtött : Rihes grossulariaefolium Reichb. FI. germ. novit. Exsicc! No 2240. — Kisebbített képét mutatja az 1. ábra. 3/b. Rihes Senneni (P a u) S i m k. — Sennen-féle ribiszke. [R. alpinum v. Sennenii P a u ín S e n n e n Plantes D'Espagne exs I No 265 (1906). — R. alpinum a. microjjhylla L g e in D i p p e 1 Laubholzk. III (1893) 304, — non Ribes microphyllum Kunth Humb. et Bonp. nova gen. et spec VI (1823) 62. — R. alpinum humile, et R. humile H o r t. ex D i p p e 1 1. c. (1893), — non Ribes humile Nuttal (1838).]. Leveleinek meze, illetőleg meztelensége hasonló a típusos R. alpinum-éhoz; de úgy levelei, valamint virágzata, főkép termősvirágzata és termésfürtjei csak félakkorák. Vadon közép és Észak-Spanyolországban (Castília), valamint délkeleti Francziaországban (Moras. Département Isére : Jacquemet exsicc! in „Société du Sud-Est No 462") honos. Régóta kultiválják Európa kertéiben és nálunk is Budapesten. [Stírps haec „Se7ineni" Hispániám septentrionalem et Glal- liam austroorientalem ínhabitans, diuque ín hortis nostris culta, dístinguitur a R. alpino typíco : folíis, inflorescentiaque, praecipue feminea et fructifera, — ■ duplo miuoribus.] 3/c Ribes pallidigemmam S í m k. — Halványrilgyü ribiszke. — [R. alpinum Maly exs.!, — non L. — R. ííeischmanni Borb.! in Erdész, lap. XXIV (1885) 385, — non Reichb.^ FI. germ. nov. No 2246. — R. Fleischmanni Reichb. ex Nymán Consp. p. 266, et ex H e d 1 u n d in Botaniska notiser 1901 p 100, pertinet pro parte saltem, ad Ribes rubrum L., aut illius varietatem : R. rubrum (3) pubescens H a r t m.]. Kisebbített képei mutatja a : 2. és 3. ábra. 8 81M0NKAI L. Sűrű elágazású, rövid hajtású alacsony, de néha l'ö méter magasra is megnövő cserje. Hajtásai, főkép a törpe hajtások, aprón pelyhesek vagy apró mirigyszörüek. Tojásdadkerek, válloii gyengén szives, rendszerint Usebhszerü és 5 karélyú levéllemezei ábra. Ríbes Scopoiii Hladn. a. Terméses ág; h. ? virág hosszmetszetben ; c. d. porzók ; e. /". mag egészben és hosszmetszetben. HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „ RIBE8 "' • FAJAI ÉS AZOK FAJVÁLTOZATAI 9 szinükön-fonákiikon és élükön majd elég sűrűn, majd csak gyé- ren, többé-kevésbbé rövid, egyenes, csiicson jókora fiiirigyü szö- röcsfcéifcíó'/ mirigyesek ; levélnyelei bőven mirigyszörösek. Csúcsrügyei aránylag kicsinyek, tojásdadok, csúcsukon tompák vagy alig hegye- sek, rendszerint halovány-zöldesek. A múlt évi törpehajtások csúcsrügyeiből fejlődő virágfürtje felálló, kisebb, kevesebb virágú, mint a Ribes alpinum-Q\ virágzati tengelye bőven^ sűrűn aprón mirigyes. Virágai meztelenek; halvány sárgás-zöld, csaknem hár- tyás, hosszúkás csészehasábjaik nagyobbak, mint a R. alpinum csészéjének zöldes hasábjai; kocsánuk rövidebb a halvány-hártyás, mirigyesélű tojásdad lándzsás murvájánál. Gömbölyű piros bogyói meztelenek, pépesbelűek, csúcsukon jól látható 5 fogú csésze- koronával, — élvezhető savanyúízűek. Eredeti lelőhelyein május második felében virít. Őshonos a mészsziklás Karszt magasabb hegyein, a bükkös régió felső részén s a havasalji tájon. Terjedésköre a Rísnyák csoportban kezdődik (Risnyák ! Horvátsnyeznik ! Obrucs !j s innen a Nagykapellán át a Velebitig (Sladikovác, Lyubicsko brdo, supra Ostaria ; Vaganski Vrh, supra Raduc !); a Dinári havasokig (Prolog ! leg., Mai y), Boszniáig és Montenegró hegyvidékéig (leg. Szy sz y lo wic z), lett eddig megállapítva. E területen a Ribés alpimim L. helyettesítője. — [Ribes pal- lidigemmum m. ex subalpinis calcariis montium Karst, a sub- alpe Rizsnyák usque ad Montenegró adhuc notum, ibique pro Ribes alpino vicarium. Dignoscitur ab illó aö'ini stirpe Linnaeano: habitu minőre, ramificationibus densioribus, ramidis hornotwús mi- nute glandidosis pidjescentibiisgae, foliis saepissime quiuquelobis plus-minus glanduloso pilosis. glandulis pilorum sat magnis. gem- mis parvis ovatis midicis vei vix acidis saepissime pallide-viren- tibus, calycis laciniis pallidiorihis, fere membranaceis, majoribus que, necnon racemis minoribus.] n. Monoclinia. Himnősvirágilak. 3. §. Ribesia B e r 1 a n d i e r mém. Grossul. in Mém. soc, phys. Genéve III. 2. (1826) 56, ex parte. Tüskétlen cserjék. Virágjuk murvája apró, zöld, fűnemű, a kocsánnál többszörösen rövidebb. Rügyeik pikkelyei száraz hár- tyások ; levelük és viráguk mirigytelen. Csúcsrügyükből mindig leveles ijajtás fejlődik. f. A csésze hasábjai hátratür emlők. 4. Ribes midtiflorum Kitaibel* in RoemeretSchul- t e s Systema vegetab. V (1819) 493. — Dúsfürtü ribiszke. [R. spicat'iim Schultes Österr. flóra ed. 2. (1814) I. p. 432 ; V i s i a n i FI. dalm, III. 142, — non R o b s o n in Trans. Linn. soc. III (1797) 240 .^tab. 21, et in Sowerby English 10 SIMONKAI L, botany IV (1902) tab. 522! — R. vitifolium Hőst FI. austr. I (1827) 308. — R. Roeseri r p h a n i d e s ex B o i s s. FI. orieiit. II (1872) 816. — R. croaticum Hőst ex Schlosser et Vuk. 2. ábra. Ribes pallidigemmum Simk. (^ a. Virágos ág \ h. c. d virág hossz- metszetben ó.s felülről tekintve, a metszés iránya jelzésével. HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „ RIBE8 " -FAJAI ÉS AZOK PAJVÁLTOZATAI 1 1 Flóra croatica (1869) 405.]. — Kisebbített képét mutatja a: 4. ábra. Nagy levelű, erős és hosszú hajtású, nagy rügyű, 2—3 méter magasra megnövő, gyér elágazású cserje. Hajtásai fiatal- korban sűrűn ijelyliesek, zöldek. Gyengén szíves vállú, mintegy 6 — 6' cm. széles s ugyanolyan hosszai levéllemezei 3 — 5 karélyúak, élükön durván csipkésen-fűrészesek, színükön meztelenedők sötét- zöldek, fonákukon sűrűn pelyhesek, bársonyos tapintaiúak. Riigyei nagyobbak, mhit az e §-ba tartozó fajok bármelyikéé, tojásdadok, tompa csúcsúak, selymespelyhű legkülsőbb pikkelyekkel. A mull évi hosszúltajtások oldalr ügyeiből fejlődő virágfürtje lefelé lógó, karcsú, 8 — 10 cm. hosszú, zöld szína csupán előreálló, a hátra- hajlü hasábú csésze hosszánál nem rövidebb, porzói teszik sárgálóvá. Virágzati tengelye s részben az apró murvák is pely- hesek ; apró zöld virága, a porzók, s a 2 bibe nélkül, mintegy 3 mm. hoszszúságú. Bibenyele egész a maghonig két ágra hasadt, két ága a porzókkal egyenlő hosszú. Gömbölyű, borsó- nagyságú termései sötétpirosak, savanyú ízűek. Kérteinkben április végén — május elején virít; a Velebit-en május végén, június első felében ; termését július-augusztusban érleli. Kellemetlen, erős szagú. Botanikai kérteink díszbokra. Őshonos sőt endemikus Horvátországban (Mrzin, Mala Orlja !), Dalmatiában (Velebit, exsicc. : W e 1 d e n), Görögországban (Parnassus, Chelmos Arca- diae). Délitáliában és Sardiniában. Terem a havasalji régiót megelőző keverterdők sziklás gyéresein. 5. Ribes urceolatum T a u s c h : in Flóra XXI (1838) 720. — [R. petraeum X midtiflorum Schneider Laubholzk. I (1906) 404.]. ; — Bögrésvirágú ribiszke. Úgy látszik kerti származású hybrid, melyet T a u s c h 1838- ban, a prágai botanikai kert kultivált példányai nyomán írt le. Nem lehetetlen azonban, hogy e növényfaj is, az Acer coriaceum T a u s c h-hoz hasonlóan, Dalmatia, Herczegovina és Bosznia egymással határos olyan vidékeiről került a bécsi és prágai ker- tekbe, a mely vidékek havasalji tájain egymás közelében tenyé- szik a Ribes petraeum és Ribes multif lórum ; sőt az is lehetsé- ges, hogy a R. urceolatum T a u s c h nem hybrid, hanem csak a R. midtiflorum egyik fajváltozata. Termetre nézve hasonló a R. midtiflorum-hoz, de annál valamivel kisebb. Rügyei és levelei is nagyok, hajtásai erősek, hosszúak; de mindezek valamivel csekélyebbek és gyengébb mezűek. Levelei fonákának csak a főbb erei szőrösek sűrűn, az érközökön olyannyira gyér a pely- hesedés, hogy elvégre egészen zölddé lesz a levél fonáka. Lelógó fürtjei rövidebbek, gyérebb virágúak, mint a R. multif lorum-éi; de virágjok amazénál nagyobb, vastagabb, hosszabb csészecsövű és e csészecsövük a maghon felett kissé megszűkül. Csészéjének színe halványas zöld, vagy pedig pirosló fuvallat oszlik szét rajta; hátratüremlő csészehasábjain itt-ott egy-egy apró pillaszőröcske 12 8IM0NKAI L. is akad; bibenyele csak a felső részén van két karra hasítva. Budapest botanikai kertéiben bőven érlel termést; gömbölyű bogyói pirosak, savanyúak, de élvezhetők. Virít ápril utolsó hetétől kezdve május közepéig, a Rihes multiflorum-mal és R, petraeum- mal egyidőben; terméseit, ha elég napos lielyen tenyésztik, június második felében érleli. 3. ábra. Rihes pallidigemmuni S i m k. terméses ága. t f J. csésze hasábjai felfelé állói-., vagy hiterülök. 6. Rihes petraeum Wulfen in Jacq. miscell. austr. 11 (1781) 36. — Kövi ribiszke. \Ribes petraeum Genersich* Elenchus (1798) No. 211. — R. carjmticum Kit. seu R. acerrinmm ^o eh. ap Schultes Österr. Flóra I (1814) 432; Kit.! herb. fasc. IX No. 160. — R. ciliatum Kit. Addit. (1863) 176; Kit! herb. fasc. IX No. 159, — non H u m b. et B o n p 1. ex R o e m e r et S c h u 1 1. Svst. veg. V. (1819) 500; neque Á. Kerner exs. ! et'Schnei- HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „RIBES" -FAJAI ÉS AZOK PAJVÁLTOZATAI 1 3 d e r Laubh. 1. 403, — H. ijetraeum b. carpathicum Schneider Laubholzk. I (1906) 403.] Hosszú hajtású, 1 — 1'5 méter magasra megnövő, gyér el- ágazású liavasalji cserje Hajtásai már fiatalkoron csaknem niez- telenek; fejletten egészen meztelenek. Rügyei középszerűek, tojás- dadok, alig hegyesek, selymesen pelyhesek. Levéllemeze élesen 5-hasábú, dnrván kihegyzetten kétszeresen is fűrészes, véknyas szövetű, szinén-fonákán elvégre élénkzöld és csaknem meztelen, 6 — 9 cm. széles, s csaknem ugyan-olyan hosszú, vállán szives. Virágzata felfelé álló, ritkás virágú, aprón de sűrűn pelyhes tengelyű : virágának csészéje csengetgii forma, gyengén inrosló, szélesen kerekített pillásélü hasáboJckal. Maghonának csúcsa a hihenyélhe kúposán kihegyesedő. Terméses fürtjei lefelé hajlanak. Bogyója piros, élvezhetőén savanyú ízű. Virít kérteinkben május első felében, havasaljainkon június közepe táján; termését érleli kérteinkben júliusban, havasaljainkon augusztus második felében. A Rihes petraeum-ot Wulfen 1. c. a Karinthia és Styria határán emelkedő /S'í«?7//-alpokról közli, azoknak a Reichenau (Karinthiai Reichenau), Winterthal és Turach közé eső szakaszá- ról. Ez a karinthiai és styriai Rihes petraeum tökéletesen meg- egyezik a középtiroli, alsó-ausztriai, szudeti és kárpáti Rihes car- paticum Kit. növénynyel; ennélfogva a R. petraeum h. carpaticum Schneider nem egyéb, mint a R. petraeum W u 1 f. puszta synonymja . A typusos Rihes petraeum W u 1 f Európa endemikus növénye. — Láttam hazánk következő helyeiről : Babjagora, Zólyom havasai, Ohnistye, Sztracenai völgy, Felkai völgy, Kés- márk havasainak számos helyéről: Öcsém, Nagyhagymás, Pareng! — Közölve van Bosznia és Herczegovinából is [B e c k FI. Süd- bosn. Herczeg. HL 94; VHL 44.] A kérteinkben tenyésztett egészen meztelen levelű és haj- tású alakjának neve : R. petraeum p. cultum DC. prod. Ili (1828) 481. 6/b. Rihes Bíehersteinii B e r 1 a n d i e r in Mém. soc. phys, Genéve HL 2. (1826) 60; DC. prodr. IH (1828) 482. — Bieher- stein-féle ribiszke. [R. caucasicum MB. FI. taur. cauc. lU (1819) 160, — non Adams in Roemer et Schultes Syst. veget. V. (1819) 507.]. A Kaukázus magasabb hegyvidékeinek otthonos növénye ; nálunk csak honosítva fordul elő, pl. Budapesten az egyetemi botanikai kertben. Az különbözteti a R. petroeum-t6\, hogy, virága barnán vereslő, termése feketés, leveleinek fonáka pedig, sűrű pelyhessége miatt, bársonyos tapintatú és szürke. 7. Ribes Kitaibelii {rubrum y^ petraeum) Dörfler in Schedae ad Herb. norm. cent. XIII. (1902) 74; Exs. ! No. 4264. — Kitaibe Vféle ribiszke. \R. vulgare X petraeum ? R. ciliatum A. K e r n e r exs. ! Dörfler Exs.! 1. c, — nonKitaibel (confer : R. petraeum): nec. H u m b. et B o n p I.] 14 SIMONKAI L. Levéllemeze élesen hasábos 3 főkarélylyal. élén durván hegyesen fűrészes, fonákán állandón, de nem nagyon sűrűn pely- hes, ügy hogy a pelyhességböl zöld színe még kitetszik. Gyér- 4. ábra. Ribes multiflorum Kit. a. Virágos ága; h. ter- méses fürtje ; c. h. virága (9) oldalsó és felső nézetben. virágú virágfürtjei ívesen felfele állók ; höven szőrös kocsánjaik a szőrös virágzati tengely izületeinél hosszabbak ; maghona és csészéje csöve barnásak, csésze hasábjai kerekítettek, aprón s gyéren x>illásélüek, ferdén felállók. Maghona domborodó, tetején HAZÁNK ÉS AZ ADRIA RSZAKKELETl „RÍBEs"-FAJAI ÉS AZOK FAJVÁLTOZATAI 15 nincs kör-redő. Fiatal hajtásai csaknem meztelenek. Európa endc- mikus faja. Vadon eddig hazánkból nem ismeretes, de talán fölfedezhető lesz. K e r n e r A. eredetileg Tirolban, Mieders mellett a Stubai völgye mellékén „Ad rivos silvaticos Bach- leiten" fedezte fel, a honnan már a pórnép kertjeibe is átültették. 8. Rihes holosericeum Dietr. et Ottó in Alig. Glartenzei- tung X (1842) 266. — Bársonyoslevelü ribissJce. [R. 79eírae2í7H 7. caucasicuniY^ruhnim Janczewski Monogr. (1907) 483. — R- Biebersteinii X rubrrnn M.] Levéllemeze majd hegj-esen, majd tompán karélyos, 3 fő- karélylyal, élén durván csipkésen fűrészes ; levéllemezének fonáka, levélnyele valamint idei hajtásai is aprón, de súrün j^elyhesek, s e pelyhüktől szürkélők, levele fonáka pedig bársonyos tapintatú. Tojásdad, középszerű nagyságú rügyei szürkén selymes mezüék. Virágfiirtjei kezdetben felállók barnás-vereslő bimbókkal, később Ívesen lehajlók ; kocsánjai a virágzati tengely izületeinél hosszab- bak, tövükön apró zöld murvával ; csészéjének hasábjai ferdén felállók, aprón pillásélűek, részben sárgás-zöldek, részben gyen- gén piroslók; maghona domborodó tetején nincs kör-redő. Göm- bölyű termései pirosak s jóval kisebbek, mint a R. hortense H e d 1. termései. Csupán botanikai kérteinkben fordul elő mint kultivált cserje, így pl. Budapesten a Kertészeti intézet fáskertjében. 9. Ribes rubrum L. Spec, plánt. ed. I (1753) 200, ex parte, nempe quoad stirpem suecicam. — Skandináviai ribiszke. [R. glabeUum H e cl 1 u n d in Botaniska notis. 1901 p. 90, 98. — R. scandicum H e d 1 u n d 1. c. p. 90, 99. — R. rubrum L. typicum ex L i n d m a n Bilder ur Nordensflora II. tab. 280, fructibus rubris, albisqiie.] Laza virágú, hosszú virágfürtjei lekonyidók, s vagy egészen meztelenek (ez a Linné typusos növénye, a diagnosis e szavai nyomán: „racemis glabris pendulis"), vagy aprón s gyéren pely- hesedők. Virágai hosszabb kocsánúak, mint az előző fajok virágai; maghonuk zöld, teteje domborodó (5. ábra aj) s rajta nincs kör- redő; csészéjük sárgás-zöld, medenczeforma, vagyis a hasábjai Aáritáskor nem terülnek ki egészen rónára (5. ábra a.2) („flori- bus planiusculis" ex L. 1. c); csészehasábjai szélesek, a porzóknál hosszabbak, csaknem kerekítettek, gyakrabban apró csúcsocská- val (5. ábra aj végződök. Gömbölyű, kellemesen savanykás bogyói pirosak, ez a typusos alakja ; vagy pedig fehérek s ez a f. album D e s f. Cat. hort. p. 164 ; DC. Prodromus syst. nat. Ili, 481. [R. rubrum ^. leucocarpum Keichb. FI. germ. exc. Ili. 562.] alakja. Éjszakibb Európa őshonos ribiszkéje. Nálunk ritka helyt kultiválják a typusos Ribes rubrum L.-t ; a mit eddig közönsé- gesen e névvel jelöltünk, az a Ribes hortense He dl und. Typusos Ribes rubrum-ot, még pedig úgy piros, mint fehér bogyóját hazánkban csupán Budapesten láttam és vizsgáltam, a 16 SIMONKAI h. Kertészeti intézet gyümölcsösében. Tenyésztették í^elka és Tátra-- füred vidékén is, a miről tanúságot tesz H a y n a 1 d érsek gyűj- teményének egy példánya, mely az elvégre egészen meztelen levelű és pirosló levélnyelü meg levélerü Rihes glahellum H e d- lund [R. ruhrum a. glahellum Trautw. et Meyer, FI. ocliot. p. 40 in M i d d e n d r f f Sibir. Reise 1. 1856] növénynek felel meg. 9/h. Ribes Houghtonianum (rubrum X vulgare) Janczewski in Bull. Akad. Cracov. 1904 p. 23 ; Monographie Grosseil. (1907) 478. — A R. rubrum L. és R. hortense H e d 1 u n d közt keletkezett kerti középalak. Maghona felett gyenge, elmosódó kör-redője van; virága sárgás-zöld, csészéje medenczeszerű, virításkor kevéssé kiterülő hasábokkal. Tenyésztik Budapesten a Kertészeti intézet gyümölcsösében. 9/c. Ríbes hortense H e d 1 u n d in Botaniska notiser 1901 p. 89, 94. . — Konyhakerti ribiszke. 5. ábra.' a^ a.^ Ribes rubrum L. ^ virága felsöfnézetben és hosszmetszetben. bi &„ Ribes hortense H e d 1. ^ virága felső nézetben és hosszmetszetben. [R. vulgare hortense Lam. Encycl. III (1789) 48. — R. sativum S y m e English bot. ed 3 vol. IV (1902) p. 42 tab. 520. B. rubrum Hort. plurimoruni, — non L. — R. domesticum Jancz. Monogr. Grosseil. (1907) 276, ex parte.] Virágzata és levelei majd meztelenedők, majd többé-kevésbbé pelyhesek. Csészéjének hasábjai rónán kiterülőlc, fehéres-zöldesek ; maghona tutején apró 6-szögletes kör-redő van. Gömbölyű, édeses-savanyú bogyói többnyire inrosak; vannak azonban hússzínű (f. carneum Berl. in DG. Prodr. III 481), ^nros és fehérrel sávozott (f. variegaium Wallr. Sched. 106) és sárgás- fehér bogyójú (f. leucohaccatum] szinváltozatai. Virít április második felében. IV lag 4. §. Calobotrya Spach. Revis. Grossular. in Ann. se. nat. (1835) 20. Tüskételen cserjék. Élénk szép színű virágaik murvája arány- nagy s széles, fűnemű vagy hártyás. Rügy pikkelyeik kissé húsosak és bőrszerűek ; végrügyük gyakran virágzattá s nem leveles hajtássá fejlődik. Mezük vagy egyszűre, vagy mirigyes ; sőt némely fajuk egészen meztelen. Ha mirigyes a mezük, e mirigyeik tiszta nyirkúak (glandulae cristaUinae), vagy mézgá- sak (glandulae viscosae). — sohasem olajosak (nunquam oleosae). HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „ RIBES " ■ FAJAI ÉS AZOK PAJVÁLTOZATAI 1 V 10. Rihes aureum P u r s h. FI. Amer. septentr. I (1814) 164. — Aranyos ribiszke. [B. flavum Berlaiidier Mém. soc. phys. Genéve III. 2 (1826) 60- tab. 2. — R. j)almatiim Desfoni. Cat. hort. Paris ed. 3. (1829) 274. — R. leiohotrys K o e h n e Dendr. (1893) 192. Felálló, 2 — 3 magasra növő, hosszú hajtású cserje. Hajtásai cserzett bőrszinűek, majd igen aprón és sűrűn pelyhesek, majd pedig meztelenek {R. leiohotrys K o e h n e). Levéllemezei több- nyire, 3-karélyúak és válluk felé ékformán keskenyedök^ karélyaik pedig elszélesedő, csaknem épélü \sigj csak 1 — 2 durva fog- gal kiszabdalt élű, lapátlioz hasonlók, fent-alant zöldek, különösen fonákukon fényes-zöldek ; az erösebb meddő hajtások levélleme- zei tenyeresen 5 hasábúak és vállukon csaknem rónán kiszabot- tak, nyelestől együtt aprón mirigyesen pelyhesek, ritkán mez- telenedők. Aranysárga virágai nagyok, hosszú csövű gyertyatartó forma csészéjük ereszén 5 kiterült hasábbal. Virágzati fürtje rövid, íövön leveles; e levélzete fokozatosan kisebbedik s alakul át nagy és levélszerü murvákká. Gömbölyű bogyói feketék. Sár- gás-veres vagy barna-veres bogyójú fajtájának neve : Ribes tenui- f lórum Lindley in Trans." hort. soc. VII. (1830) 242.— Virít április végén és május első felében, — heteken át ; élvezhető bogyóit június vége táján érleli. Őshonos Észak-Amerikában Texastól Californiáig. Nálunk vagy másfél évszázad óta tenyésztik. Azóta nemcsak kérteink és sétatereink kedvelt díszcserjéje lett, hanem itt-ott el is vadult, másrészt pedig helyenként gyepűnek ültetik, nemcsak gyors növe- kedéseért és szépségeért, hanem azért is, mert a nyesést kitűnően kiállja. Kultúráinkban megv:in úgy a fekete bogyójú typusos Ara- nyos ribiszke, valamint a többé-kevésbbé vereslő bogyójú íajtája, a R. tenuifiorum. 11. Ribes Gordonianum (aureum X sanguineum) L e m a i r e in Flore d. serres II. (1846) tab. 165. — Gordon-féle ribiszke. \R. sanguineum Hort, ex. parte, — - non P u r s h. — R. Beatoni Hort]. Felálló, 2 — 2'5 méter magasra növő hosszú hajtású cserje. Hajtásai igen aprón pelyhesedők vagy meztelenedők, vereslön- barnák. Levelei nyelestől együtt igen aprón pelyhesedők, színü- kön fonákukon zöldek, 3 — 5 karélyúak, karélyaik kissé kerekí- tettek, durván kevésfogúak, közöttük a középső karély a leg- nagyobb s kissé előrenyúló. Virágzati fürtje nyúlánk, felálló, jókora nyelű, igen aprón s gyéren pelyhesedö; murvái liártyásak, piroslók; virága gyertyatartó forma, kívülről 'pirosló, eresze torkán szirmaival együtt sárgás. Noha dúsan virít, termést sohasem érlel s ezért csak dugványozással vagy töosztással szaporítható. Kerti hybrid, mely Angolországból került Középeurópa kertéibe, a hol most, így nálunk is széltében tenyésztik. 12 Ribes glutinosum Bent ham in Trans. hort. soc. I (1835) 476. — Enyves ribiszke. Botanikai Közlemények. 1909. Vili. kötet, 1. füzet. 2 18 8IM0NKAI L. [jR. sanguineum H o r t. ex parte, — non P u r s'h. FI. Amer. sept. I (1814) 164.] Felálló, nálunk 2 — 3 méter magasra megnövő, hosszú haj- tású cserje. Levelének nyele, egész virágzata és bogyója is apró sűrű mirigy szőröktől ragadós. Többnyire 3 karélyú leveleinek karélyai ívesen kerekítettek^ aprón és sürün fürészeltek; levelei- nek fonáka sűrű pehelyszőrözettöl szürke és bársonyos tapintatú. Jól nyéléit, nagy, karcsú virágfürtjei magánosak, felállók; mur- vái mirigyesek, kártyásak, pirosak; virágai tömény pirosak. Bőven virít. Gömbölyű bogyói mirigyszőrösek, feketék, enyves tartalom- mal, a mely kelletlen izű ; de nálunk csak nagy ritkán érlel termést. Ezt is mint a Ribes-ek legtöbbjét dugványozással, vagy tőosztással szaporítják. Őshonos a Pacific tenger mellékeinek dombvidékein California-államtól Washington-állam legészakibb részéig (Mts. Olympic). Nálunk április végén s május elején virít. Kérteinkben R. sanguineum H o r t. néven széltében tenyész- tik. A valódi R. sanguineum Pursh. (i. h.) növényt kérteinkben eddig sehol sem láttam tenyésztve. 12/b. Ribes albidum Paxton in Mag. bot. X (1843) 55. — Virágafehérlö enyvesribiszke. — Az előbbitől fehérlő, kissé halvány-pirosas virágai különböztetik. Ez is kerti díszcserjénk. — Virít az előbbivel egyidőben, a mellyel nyári állapotban ter- metben megegyezik. Termést alig érlel, — de bőven virít. 12/c. Ribes megalanthos, S i m k. — Nagy virágú enyves ribiszke. Virágzati fürtje mirigyes, lekonyuló, vagy kétszer akkora, mint a R. glutinosum-é ; virágai is nagyobbak és hosszabb kocsá- núak. Csészéje és hártyás murvái mirigyesek, testszín-piroslók. Levélnyele mirigyszőrös, levelének szabása olyan, mint a két előbbié ; de levelének fonáka zöld, igen aprón pelyhesedő. Kerti díszcserjénk. Budapesten a Kertészeti intézetben tenyésztik. — Virít május első felében. Termést nálunk aligha érlel. — [Di- gnoscitur a Ribe glutinoso cui proximum : racemis mutantibus pedunculis floríbusque viajoribus, floribus carneo-roseis, laminae foliorum, in dorso eorum viridi, minutissime pubescentes. Colitur in hortis ad Budapest.] 13. Ribes Carriérei Schneider Laubholzk. III. Lief. (1905) 418. — Carriére-féle ribiszke. [R. glutinosum v. albidum X nigrum J a n c z e w s k i in Bull. acad. Cracov. 1904 ; nionogr. Grrosseil. 488. — R. inter- medium Carr. in Rev. hortic. 1867 p. 125, — non Tausch in Flóra XXI. (1838) 20.] — Levélleinezónek alakja a R. nigrum L. leveleihez hasonló, — de karélyai tompábbak és élükön sűrűbben fűrészeltek. Levelei, virágzata, és virágai bőven pelyhesek, pelyhesebbek mint a R. nigrum-éi, — de nincs rajtok semmiféle mirigy. Felfelé álló virágzata nyúlánk, gyéres virágú: harangforma virágai kétakkorák, mint a R. nigrum-éi, felfelé irányult 2'>irosszinü, aránylag naqy csészehasábokkal. Gömbölyű termése fekete és kelletlen izű meg HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „RIBEs" -FAJAI ÉS AZOK FAJVÁLTOZATAI 1 9 illatú. Virít május első felében. Kerti hybrid, a melyet Buda- pesten a Kertészeti intézet dendrologiai kertjében tenyésztenek. 14. Rihes Spdthianum K o e h n e in Gartenflora 1899 p. 338. — Spáth-féle ribiszke. [R. inehrians 7) Spáthianum (Koehne) Jancz Mono^. Grosseil. p. 336.] Vékony ágú, kicsiny levelű, csekély cserje. Rövidnyelü virágzata 2 — 3 virágú. Virágainak csészéje gyertyatartóforma, hen- geres csővel és csekély kiterülő hasábokkal ; csészéje csöve mirigyes és piroslón ibolyaszínű. Tojásdad, levélnemű, mirigyes, csúcson kihegyesedő s 1 — 2 apró mirigyes foggal ellátott murvái a rövid virágkocsánoknál többszörösen hosszabbak. Szíves vállú, kerekded, 5 karélyú, csipkésen fűrészelt élű levéllemezei színen- fonákon zöldek és nyelükkel együtt úgy sötétzöld színükön, mint fényesebb fonákukon, ragadósán mirigyesek. Gömbölyű termései veresek vagy rózsaszínűek. Virít április vége felé. Őshonos Eszakamerika Colorado és Utah államaiban a jRocky Mountains" havasalji s havasi tájain. Nálunk sikerrel tenyésztik a gellérthegyi Kertészeti intézet dendrologiai kertjében. 15. Eibes cereum Douglas in Bot. reg. XV (1829) tab. 1263. (!) Viaszkos ribiszke. [R. SpacJdi Jancz. in Bull. Acad. Cracov 1904 p. 30, — ex Jancz. Monogr. Grosseil. 1907 p. 512.] Nálunk tenvésztett változata minden részében kisebb, mint az a Ribes cereum Douglas, a melyet Douglas idézett képe ábrázol. Levelei nem szürkék és fénylők [a rajtok kivállott cse- kély viaszkos mez miatt], hanem fénytelenek s alig szürkéllőn zöl- dek. E nálunk tenyésztett változatának neve : Ribes cereum var. viridescens Jancz. Monogr. Grosseil. (1907) 338. — Virít április vége felé. Termést nálunk alig érlel. — Oshonában az észak- amerikai „SierraNevada" és „Rocky Mountains" havasalji s havasi tájain (Washington, Oregon, California államokban) másfél méternyi magasra is megnő, — nálunk csak vagy félméternyire. Viaszk- pontokkal ellátott levelein, hajtásain és virágzatán kívül jellem- zik : csaknem ülő 2 — 4 virágú rövid virágzatai, fehér színű gyertyatartóforma, jókora csövű és csekély ereszű virágai; továbbá levéhiemü, a parányi virágkocsánoknál többszörösen nagyobb, lapát- forma és csúcson élesen fűrészelt murvái, valamint veres bogyói. Tenyésztik a gellérthegyi Kertészeti intézetben. 16. Ribes mogoUonicum Greene in Bull. torr. club. 1881 p. 121. — Mogollon-hegységi ribiszke. [R. sanguineum v. varvgatum et R. variegatum S c h n e i- d e r Laubholzk. I (1905) 417 ; — non R. variegatum Nelson (1902), quod ad R. nevadense KeUog. (1855) pertinet.] Felálló, erős hajtású, 2 — 3 méter magasra megnövő cserje. Levéllemezei 3 — 5 karélyúak kétszeresen fűrészelt éllel, tompa karélyokkal, szineii-fonákon zöldek, fonákukon, valamint nyelei- 2* 20 SIMONKAI L. ken mirigyszőröcskések. Virágfürtje felálló, hosszú virágzati nyél végén, számos és sűrűn sorakozó virágokból van összetéve és nyelestől, virágostól meg murvástól együtt mirigyszörös. Virágai kisebbszerüek, csak vagy 5 mm. hosszúak, csészéjök fehér, felálló hasáhú, hasábjai csaknem a maghontól kezdődök; murvái rövideb- bek a virágkocsánnál, tövön fehéres-hártyásak, csúcsuk felé zöldek. Maghona és fekete bogyója borzas és mirigyes szöröcskéjü. Nálunk április végén, május elején virit ; termését eddig kérteinkben nem észleltem. Őshonos Eszakamerika hegyvidékein, Arizona, Ujmexico, Utah, Colorado államokban. Nálunk a gellérthegyi Kertészeti intézet fáskertjében tenyésztik. 5. §. Coreosma Spach. Revis. Grossular. 1. c. 21. — Tüskételen, rendszerint átható, kellemetlen szagú cserjék. Rügy- pikkelyeik kissé börszerüek és (a hybrid R. Culverwelli kivéte- lével) olajos mirigyekkel behintettek. Zöldes vagy sötét színű virá- gokat fejlesztő fajaik virágai niolyhosan pelyhesek s legalább maghonukon olajos mirigyűek ; az élénken szmes csészéjü fajaik [R. floridum) virágai meztelenek, hengeresek s aránylag nagyok. Leveleiknek legalább a fonáka olajos mirigyekkel behintett. 17. Ribes floridum L'Herit. Síirpes nov. I (1784) 4; Tausch in Flóra 1838 p. 719. — Vajszínvirágil ribiszke. \R. americanum Miller Glarden dict. (1768) No. 4, — ex parte. — R. pennsylvanicum Lamarck Encycl. Ili (1789) 49. — R. floridum Diószegi* Magyar füvészk. 1180.] Felálló, 1 — 1'5 méter magasra megnövő cserje. Levélleme- zei 3 — 5-karélyúak, hegyescsúcsú karélyokkal, durván fűrészes éllel, színen- fonákon zöldek és mindkét felöl sárga mirigyekkel behintettek, különben meztelenek. Virágfürtjei nyulánkok, gyér- virágúak, lekonyulok. Virágai jól nyéleltek, keskeny zöld s a virágnyélnél hosszabb murvájúak, meztelenek ; csészéjük vajszínű, öblösen hengerded. Termései tojásdadok, éretten pirosak, július elején megérők. Őshonos az északamerikai Egyesült-Államokban a szomszédos Canadától délfelé Virginiág és az Atlanti- oczeántól a Rocky-Mountains-ig. Kertjeinkben május első felében virit. Európa kertéiben már a 18-ik század óta tenyésztik, — de csak szép virágzatáért és nem kellemetlen zamatú terméseiért, 17/b. Ribes Schmidtianum Tausch in Flóra XXI (1838) 719. — Schmidt-féle ribiszke. [R. floridum v puberidum Janczewski Monog. Grosseil. 1907. p. 352.J Hasonló az előbbihez, de virágzata többszörösen kisebb, kevesebb virágú, rövid, füzérszerű fürt. Virágair ovid kocsánúak; csészéjük rövidebb, — s ezért hosszúkás harangforma ; virág- murvái szélesebbek és szőrösebbek. VirAgzati tengelye levél- nyele, levéllemezének fonáka bőven pelyhes-szőrös. Oshona Mexikó északvidéki hegységein van pl. : „Sierra Madre." HAZÁNK É8 AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „ RIBES " -KAJAÍ ÉS AZOK FAJVÁLTOZATAI 2 1 Nálunk Budapesten az egyetemi botanikai kertben tenyész- tik már évtizedek óta. Előbb virít mint a Ribes floridum, — úgy áprUis vége felé ; termése kellemetlen zamatú. 18. Rihes procumhens P alias FI. ross. I. 2. (1788) 35, tab. 65. — Lecsepült ribiszke. Alacsony lecsepiilt cserje, fényes meztelen, de a mellett gyéren olajmirigyes nyúlánk ágakkal. Szíves vállú, 3-karélyú levéllemezei színükön fényes-zöldek s alig mirigyesek, fonákukon sápadt-zöldek, pelyhesedők és elég bőven mirigypontosak. Fel- álló rövid fürtjei gyérvirágúak ; \'irágzati tengelyük vékony, szőr- telen, fényes ; kocsánai is fényesek, szőrtelenek, apró murvájuk- nál sokszorosan hosszabbak; virágai kisebbszerüek, maghonuk bőven mirigypontos, csészéjük tányérformán kiterülő, szennyes színű és fonákán molyhos pelyhű, apró szirmaik sötétpirosak. Őshonos Szibiria nyirkos laposain az Altai- hegységtől az Ochotzki-tengerig, valamint Mandsuria folyóinak mellékein. Tenyésztették néhány év előtt a budapesti egyetemi növénykertben. 19. Ribes nigrum L. Spec, plánt. (1753) 201. — Fekete ribiszke. — [R. nigrum Diószegi* Magyar füvészk. 180.] Felálló 1 — 2 méter magasra megnövő cserje, pelyhes és mirigypontos jókora hajtásokkal. Fája, levelei, virágai, termései kellemetlen szagúak. Vállon többé-kevésbbé szíves, 5-karélyú levéllemezei élükön durván csipkésen fürészeltek, színükön foná- kukon zöldek, fonákuk erein aprón sűrűn pelyhesek, érközeiken mirigypontosak. Gyérvirágú sűrűn pelyhes virágzatai elállók; fél- gömbded serlegforma szennyesen-zöldes (ez a tőalak) vagy szür- kén-zöldes (ez a f. griseum m.) virágai sűrűn aprón pelyhesek és mirigypontosak, csészéjük hasábjai witáskor gyengén hátra- türemlök. Virít kérteinkben április végén, május elején. Több- féle változatban tenyésztik. Ilyenek : f. griseum M. — Virága szürkén-zöldes, termése sárgás- zöld. [Dignoscitur floribus griseo-viridibus, baccis luteo-viridibus]. Tenyésztik Budapest botanikai kertjeiben. f. aconitifolium Kirchner Arb. musc. 1864 p. 412. — Ennek levelei mélyen 5 hasábra vannak beszabdalva. Bogyója fekete, mint a tőalaké. f. apiifolium Kirchner 1. c. — Ennek levelei külön- féle alakú szabdalványokból (R. heterophyllum Hort.) vannak összefűzve. Bogyója ennek is fekete, mint a tőalaké. Észak- és Északnyugat-.E'Mrdpft őshonosa, a hol nagyban tenyésztik is és sajátos illatú leveses nagy bogyóiból, a „Cassis" néven ismert likőrt készítik. Nálunk is régóta tenyésztik és úgy látszik,h ogy azokon a helyeken, a honnan mint őshonost közlik (Vág-folyó szigetei, Tátrafüred, Késmárk, Mármaros) csak elvadult. 20. Ribes Culverwellii Macfarlane ex Gard. chron. XXVIII. (1900) 7. — Gulverivell-féle ribiszke. 22 SIMONKAI L. [R. grossularia X nigrum Schneider Laiibholzk. I. (1905) 414. — É. Schneideri M a u r e r ex Schneider I. c. 414.] Felálló s termetre a Ribes uvacrispa v. subinrrme növény- hez hasonló, tövistelen cserje. Egészen fiatal levéllemezeinek fonákán kevés olajos-mirigypont van széthintve, niaghonán is akad néhány mirigypont. Szennyes-zöld virágainak csészecsöve hosszabb és karcsúbb, mint a R. grossularia virágainak rövid öblös csészecsöve ; virágzati nyele elálló, 2 — 25 cm. hosszú, sűrűn s aprón pelyhes, többnyire 3-virágú, a mely virágai közül 1. a virágzati nyél alsó tájából, 2. pedig a csúcsából ered. A R. nigrum és R. grossularia mesterséges, kölcsönös beporzásából keletkezett kerti-hybrid. Nálunk a gellérthegyi Kertészeti intézet fáskertjében tenyésztik. 6. §. Grossularia Richárd Botanique médic. II (1823) 488. Ágaik, vagy legalább is a meddő hajtásaik tüskések. Oldal- rügyeik, illetőleg törpe- (vagy nyúlánk) hajtásaik tövét vértező tüskéik vagy magánosak, vagy 3-asaJc. Törpe hajtásaik leveles csúcsából eredő virágaik vagy magánosak, murvagalléros kocsán- nal és murvagallérjuk alatt kis nyelecskével is ellátva, vagy pedig 2 — 4-virágú kis fürtöcskévé vannak összeillesztve. t U^9y porzóik, mint a bibenyelük szőrösek. 21. Mbes niveum Lindl. Botan. register XX (1835) tab. 1692. — Hófehérvirágú piszke. Felálló, 2 — 3 méter magasra megnövő, nyúlánk, meztelen s fényes hajtású cserje. Agai csupán a bütykeiken tüskések, tüs- kéik rendszerint magánosak, egyenesek, erősek. Kerekded vagy vesealak uan-kerekded levéllemezeinek karélyai tompán kerekítettek, épek vagy 3-fogúak. Fiatal levelei nyelestől együtt gyengén pely- hesedők. Virágzata meztelen, 2 — 4-virágú. Fehér s teljes kinyílás előtt hengerescsészéjü virágai jókora kocsánúak, tövön apró fehér raurvácskával. Porzóik és bibenyelük a csészénél hosszabbak; por- tokjuk pelyhes ; porhonuk és bibéjök nyele szőrösen borzas. Maghona meztelen; apró bogyói feketék. Őshonos az északamerikai Egyesült-Államok északnyugati területén, így Washington, Oregon, Idaho államok dombvidékein. Kérteink díszcserjéje. Helyenként a sárga foltokkal (foliis aureo- variegatis) tarkáit kerti változatát is tenyésztik. •f f Porzóik meztelenek, bibenyelük és csészéjük öblé- nek belseje pelyhes. 22. Ribes divaricatum D o u g 1 a s in Trans. hort. soc. VII (1830) 515. — Terpedtágú piszke. [R. divaricatum v. glabriflorum K o e h n e Dendr. (1893) 200. — R, divaricatum a. Douglasii J a n c z. Monogr Grosseil. (1907) 391.] Változó termetű, felálló, 1 — 4 méter magasra megnövő cserje, ágainak bütykein 1 — 3 erős tüskével. Elálló, vékony ten- gelyű s kocsánú, 2 — 6 virágú, hosszúkás virágzata meztelen; a • HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „ RIBE8 " -FAJAI ÉS AZOK FAJV.4lT0ZATAI 2 3 csészéjének kelyJie (öble) tölcsérforma, a maghon felé egyen- letesen keskenyedő és meztelen, halvány- vagy gesztenyebarna- szinű csészehasábjai nyelvformák, hátratür emlők. Oömhölyü fekete bogyója ehető. Eszakamerika nyugati Egyesült-Államaiban, nevezetesen Washington államban otthonos. Nálunk ritka helyt tenyésztik, — így például Magyaróvárott a Gazdasági intézet fáskertjében, Budapesten a gellérthegyi Kertészeti intézetben. 23. Ribes oxyacanthoides L. Spec. plánt. (ed. 1753) 201. — Hegyestüskéjü ribiszke. [R. hirtellum Michx. flóra Bor. Amer. I (1803) 111. — R. irriguum Douglas in Trans. hort. soc. VII (1830) 516.] Felálló termetű 1 — 2 méter magasra megnövő tüskés cserje, mely termetében a R. grossularia-hoz hasonlit. Virágai és 2 — 5- virágú rövid virágzata meztelenek; csészéjének kelyJie harang dad, a maghon felett ívesen kiszélesedő ; csészehasábjai virításkor hátratürtek; maghona tojásdad; virágzati murvái zöldek, aprók, tojásdad-kerekdedek. Levéllemezei 3 — 5 karélyúak, élükön dur- ván csipkésen-fűrészesek, szinükön-fonákukon zöldek, többé- kevésbbé pelyhesek. Bogyói gömbölyűek, pirosak vagy sötétszínűek, kellemetlen zamatúak, rövid fürtöcskékben csüngők, borsó- nagyságúak. Őshonos Eszakamerika mérsékelt övén az Atlanti-tenger tájaitól (New-Foundland, New-Jersey) a Sierra-Nevada és a Cas- cade hegységek havasalji tájaiig. Nálunk két változatban tenyésztik ú. m. : tipusos alakjában (R. hirtellum Michx 1. c), a melynek a levelei szőrösebbek s a virágai halvány zöldes-sárgásak, bogyói pirosak ; és a /'. irri- guum (Douglas 1. c. pro specie) J a n c z. Monogr. (1907) 388 változatban, a melynek levelei kevésbbé szőrösek, hátratürt csésze- hasábjai sötétpirosak ; bogyói feketébe hajló sötétpirosak. 24. Ribes grossidaria L. Spec. plánt. (ed. 1753) 201. sensu ampl. — Köszméte piszke. [R. grossularia L; Lumnitzer* Flóra Poson. (1791) 95. — R. reclinatum. et R. uvacrispa Diószegi: Magyar füv. könvv (1807) 180.] Felálló, 1 — 1*5 méter magasra megnövő cserje. Hajtásai rendszerint csupán a bütykeiken tüskések; néha azonban a büty- kök közötti részeik kérgén is majd nagyobb tüskéket is növesz- tenek, főkép az erős sarjhajtások [f. acerosa B o r b. in Erdészeti lapok XXIV (1885) 384], majd pedig csak fúlánkszerű tüskéket (f. aciculosa m,). Egy-egy oldalrügyének csúcsából 1 — 3 virág fejlődik ; e virágai mindenikének van kis virágzati nyele, ennek csúcsán egy kis zöld, többé-kevésbbé összenőtt murvagallérka, a melyből virága kocsánja emelkedik ki. Virágainak maghona csaknem gömbölydeden degesz, rendszerint pelyhes vagy mirigye- sen borzas; csészéje pelyhes, főkép a harangforma zöldes kely- hén, csészehasábjai nyelvformák, csúcson kerekítettek, többé- 24 SIMONKAI h. kevésbbé pelyhesedők^ virüáskor hátratüremletteh, gyengébben vagy^ erösebben piroslók. Többféle változatban egész Európában sőt Északafrikában és a Kaukázuson is őshonos. Főbb változatai: a. Ribes reclinatum L. 1. c. 201. — [R. uvacrispay. subinerme B eriandi er in DC. Prodr. III (1828) 478. — R. grossularia var. duhium Jacq. in Engler et Prantl: Die Nat. Pflan- zenfam. III. 2. (1891) 93.] Ennek ágai többnyire simák, fénylők, tüskétlenek. Hazánkban a Drevenyiken és Késmárk hegyvidékén szedtem ; láttam a Mátráról és Máramarosból. Hazai példányaink bogyója mirigyesen borzas. j3. Ribes uvacrispa L. 1. c. 201. Ez is előfordul tüskétlen ágakkal (pl. a Dévénytetőn); főjellemzője azonban az, hogy bogyói elvégre kopaszok. Gyakran tenyésztik. Vadon termő pél- dányait Spanyolországhói láttam. Y. Ribes grossularia L. sensu strictissimo. Ennek az ágai tüskések, bogyója pelyhesen borzas, — vagyis a mint Linné írja: „baccis hirsutis". — Széltében termesztik s el is vadul. S. Ribes hybridum Besser Prim. fi. gal. aust. I (1809) 186. — [R. uvacrispa v. Besserianum Berl. in. D C. 1. c. 478.J Agai tüskések; bogyói nemcsak egyszerű szőröktől, de főkép alsóbb részükön mirigyszőröktől is borzasok. Termesztik és el is vadul. s. Ribes qlanduloso-setosum (K o c h Syn. flór. germ. 1837 p. 165 pro var.) Ágai tüskések, néha fulánkosak is ; bogyóig gyak- ran csak ritkásan, mirigyesen borzasok, mirigysertéik véknyak. Tenyésztik, de északibb és nyugotibb hegyvidékeinken vadon is díszlik. C. Ribes hunyadénse S i m k. [íj*, aciculare B o r b. in Erdé- szeti Lapok 1885 p. 384, — non Smith.]. Ágai tüskések és gyakran elég bőven fulánkosak is ; levélnyele és a levele fonáka nemcsak egyszerűen, hanem mirigyesen is szőrös ; termésének rendszerint sárgás mirigysertéi erősek, merevek, sűrűek. Dél- keleti Kárpátaink növénye az abrudbányai Vulkán- és a Retye- záttól kezdve a bárczasági hegységig ; továbbá a Balkán-fél- sziget északibb hegyvidékeinek honosa Horvátországtól s Mon- tenegrótól kezdve a Koloferi-Balkánig. [Ribes Jmnyadense S i m k. distinguitur a Ribis grossidariae var. glanduloso-setosa K o c h 1. c. : baccarum setis glaudulosis validioribus pallidioribus densioribusque, necnon foliorum dorso atque petiolis pilis etiam glanduliferis vestitis. Hungáriáé ditiones australiores praecipue inhabitat, e. g: montes Vulkán, Retyezát, Keresztény-hegység ; item montes peninsulae Balkán, e. g : Kapella, Plyesevicza ! Montenegró, Balkán supra Kalofer !J Európa kertjeinek széltében és régóta termesztett gyümölcs- bokra. Termesztett fajtáinak száma, a melyek egy része hihető- leg félvér eredetű, igen jelentékeny. Poiteau et Turpin a „Traité des arbres fuitiers, de Duhamel du Monceau" czímü művök Ill-ik kötetében (1835), e konyhai használatra termelt piszkének már 27 fajtáját mutatják be írásban és képekben. HAZÁNK ÉS AZ ADRIA ÉSZAKKELETI „ RIBE8 " -FAJAI ÉS AZOK PAJVÁLTOZATAI 2 5 25. Ribes pseudocynoshati (cynosbati X grossularia f.) S i m k. Ebi-féle jjiszlce. Köszméte (B. grossularia L.) termetű, felálló, boglyas vagy 1 méter magasra megnövő cserje ; de virágai (1 — 2 virág) kis kocsánjának murvagallérja alatt, apy-ón és sűrűn pelyhes 1'3 — 2 cm. hosszú, elálló Icözös virágzati nyél is van, a fiatal termése pedig nagyobb részt mirigytelen, erős fulánkokkal, s a mellett gyengébb mirigy sertéklcel is el van látva. Rövid, a virágánál rendszerint rövidebb viráglcocsánán, 1 — 2 apró elálló serte van; csészéjének nemcsak a hasábjai, hanem a kelyhe is pelyhes; virága kisebb és karcsúbb, mint a Ribes grossularia-é. Fulánkos termése göm- bölyű, virágzati nyele miatt a hajtástól távol lálló. Fiatal hajtásai, sőt azok fiatal tüskéi is pelyhesek. Levél- lemezei tompán vagy kerekítetten 3 — 5 karélyúak, durván csipke- fűrészesek, nyelükkel együtt pelyhesek. Budapesten, az egyetemi botanikai kertben már 1820 óta termesztik (Sándor Exs. !). Van belőle egy példány Virginiából (Amerikából) is a M. N. Mtlzeum herbáriumában. Kerti hybrid a R. grossidaria valamelyik formája és a R. cynosbati közt. Mint ilyen a Ribes utile {cynosbati X grossidaria) Janczewski in Bull. acad. Cracov. 1906 p. 286 ; J a n c z. Monogr. Grosseil. (1907) 194. társfaja. Janczewski azonban az ő Ribes utile fajának virágát 1. c. p. 495 lerajzolván, annak magho7iát, kocsánját és csészéje kelyhét meztelennek ábrázolja és a leírásban is meztelennek mondja, mondván : „Fleurs . . . sub- pubescentes. Ovaire SLjrrondi glabre. Pedoncide de 1 — 2 mm. glabre" . Mivelhogy ettől a meztelen kocsánú, maghonú, kelyhű R. utile J a n c z. növénytől (a melyet eredeti példányokban nem láttam), az Amerikában és minálunk is régóta tenyésztett R. pseudocynos- bati, sűrűn pelyhes virágzati nyele, de főkép sertés- és mirigy- szőrös maghona, meg bőven pelyhes csészekelyhével feltűnően különbözik : ezért ezt mint a R. utile J a n c z. társfaját meg kellett különböztetnem. [Ribes pseudocynosbati S i m k , distinguitur a stirpe Ribis utilis {cynosbati X grossidaria) Jan ez 1. c: stipite inflorestentiali dense pubescente; pedunculo setis nonnullis parvis; ovario aciculis pilisque nonnidlis glanduliferis; necnon calycis tuba receptaculoso pube densa, — vestitis. Haec etiam uti R. utile J a n c z. est stirps hybrida, in hortis botanicis orta. et in hortos europaeos verisimiliter ex America allata.J 26. Ribes cynosbati L. Spec. plánt (ed. 1753) 202. — Ebi piszke. Különbözik az előbbitől abban, hogy egész termetében meztelenebb ; hogy elálló karcsú virágzata 3 — 5-virágú, 5 — 6 cm. hosszú. Lazán álló virágainak kocsána, valamint virágzati nyele meztelennek látszó, a rajta levő gyér mirigyes serték mellett is; maghona majd fulánkos, majd egészen meztelen; csészéje harang- dad, kelyhével együtt, — meztelen. Termése nem ennivaló. 26 HOLLENDONNER F. Tenyésztését jelzik egyes kertjeinkből, — de eddig hazánk kertjeiből nem gyűjtöttem. Hogy a mi éghajlatunk alatt sikerrel tenyészthető, az kétségtelen ; mert őshona a mérsékelt éghajlatú Északamerika, az Atlanti-tenger tájaitól (New-York, Virginia, Carolina) kezdve, a Rocky-Mountains-ig. fft- — A porzók, és bibenyelek is mezte- lenek. Tüskéik nagyok. 27. Ribes stenocarpum Maxim in Bull. acad. Pétersb. XXVII. (1881) 475. — Karcsúbogyóju piszke. Ezt az 1 — 2 méter magasra megnövő, boglyasan Ívesen elágazó, hatalmas tüskéjű díszcserjét., őshonából, Chindból (Kan- sou, Chensi tartományokból), Európa kertjeibe csak a múlt év- tizedekben plántálták át. Nálunk szépen díszlik, termést is hoz Budapesten a gellérthegyi Kertészeti intézet sziklás formátiójában. Feltűnők véknyas, verhenyes hajtásai, nagy és verhenyes, hár- mával egybenőtt tüskéi, helyenként fúlánkos mezű barnán-ver- henyes kérge, ívesen-boglyasan kifejlett ágazata. Virágai (a mi példányainkon) magánosak, a törpe hajtás csúcsán felfelé vagy rézsut állók ; virágzati nyelük 2 — 3 mm., a felett igen apró murva- gallér van (J a n c z e w s k i 1. c. p. 252. helytelenül mondja azért, hogy „Bractéoles nulles") ; virága csészéjének zöldes hasábjai virításkor hátratüremlettek, és felettük, a porzókkal csaknem egyenlő hosszú nyelvformájú hegyescsúcsú fehér szirmai, egye- nest felállók. Hosszúkásán karcsú termése meztelen, üvegesen áttetsző., fiatalon halovány-zöldes, később pirosló árnyalatú. Éretten savanyú, — de ehető. Nálunk csupán a fénynek jobban kitett felsőbb ágain hoz virágaiból néhány termést. (A szakosztály 1908. évi május 13-án tartott üléséből.) Holíendonner F. : Kz Alyssum Arduini szárának anatómiájáról. Dennert a keresztesvirágiíak szárának összehasonlító anatómiájával foglalkozva ^ dolgozatában hét csoportot — típust — állított fel, melyeken belül azután újból alsóbb rendű típusokat külömböztet meg. E hét típus a cambium-gyűrű teljes, vagy meg- szakított voltán, a kemény háncs különböző módon való kifejlő- désén és a primar edénynyalábokat összekötő prosenchyma-gyűrű kialakulásán alapszik; az egyes típusok a nevüket a beléjük tartozó legfontosabb genuszról kapják. Dolgozata szerint 4 Alyssum-ot vizsgált (A. calycinum, A. mon- ' W i g a n d : Bot. Hefte. I. 83. o. AZ ALYS8UM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 27 tanúm, A. petraeum és A. alpesire) és az ezekből nyert tapasz- talat alapján állította fel a Turritis fötípus alá tartozó Alyssum altípust, melybe az említetteken kívül a Draha incana, Farsetia clypeata is tartozik. Vizsgálata e szerint nem terjedt ki az Alyssum saxatile-re és így az akkor még ugyanezen név alá foglalt Alyssum Arduini F r i t s c h-ről sem emlékezhetett meg. Az előbbit azután F. V r b a dolgozta fel/ de nem annpra a másodlagos vastagodásból szár- mazó elváltozásokat, mint inkább a virágos és évelő szár anatómiai összefüggésének kimutatását tartotta szem előtt. V r b a szerint a virágos szár alsó internodiumában az Alyssum, a felsőbb csomó- közti szárrészben pedig a Cochlearia típus fejlődött ki és így itt a Dennert-től felállított „Metamorphosenstadien"-t látja, a mely abban áll, hogy a míg az alsóbb internodiumokban pld. a cambium-gyúrü teljes és bélsugarakat hoz létre, addig a felsőbb csomóközti részekben a cambium csak az edény nyalábokban van meg, vagy pedig nem választ le bélsugarakat, hanem] ezek helyét prosen- chyma és edények töltik ki. D e n n e r t ezeket a típusokat úgy tekinti,^ „mint egy ideális, de nem reális fejlődésnek tagjait. A típusok ezek szerint analógok volnának a levélnek metamor- phosis útján létre jött alakjaival (al-, lomb-, fel-, csésze-, szirom-, porzó-, termőlevél.)" vagyis a típusok nem egymásból fejlődnek, hanem már, „az ősmeristemában van az ok, hogy mig alsó internodiumban a cambium másodlagos prosenchymát, edényeket és bélsugarakat hoz létre, addig a középső internodiumban az ősmeristema kezdettől fogva olyan, hogy a cambium itt csak másodlagos prosenchymát és edényeket készít, de bélsugarakat nem választ le", Vrba azonban nem tartja megfelelőnek Den- nert xylem-gyűrü, primar-, secundar-prosenchyma elnevezéseit, mert szerinte ezek nem egyebek, mint fa közötti kemény háncs- csoportok és így a cambium rendellenes működéséből származ- nának. Ugyanez okból téves szerinte Engler-Prantl-náP a „prosenchyma" elnevezés is. Ezek volnának azok a fontosabb irodalmi adatok, melyek- ből kitűnik, hogy az Alyssum-ok szárának anatómiájáról szóló ismereteink hézagosak, némely szövet értelmezése és így meg- nevezése is kétséges, a másodlagos vastagodással járó elváltozá- sok közül a periderma fejlődésére vonatkozó beható vizsgálatot pedig nem is végeztek. Nem tartottam tehát feleslegesnek, hogy a szóban forgó viszonyokat az Alyssum Arduini-n is megvizs- gáljam, különösen szem előtt tartva Vrba fa közötti háncsának, D e n n e rt xylem-prosenchyma-gyűrűjének úgy alaki, mint fejlő- déstani, de mikrochemiai tulajdonságait is, hogy ezen az alapon azok helyes értelmezését adhassam. 1 Österreich. bot. Zeitsch. 51. évf. (1901.) 225. old. * i h. 118. old. » Nat. Pflnzfam. III. 2. 146. old. 28 HOLLENDONNER F. Vizsgálataimhoz az anyagot a Gellérthegynek Dunára néző szikláiról szereztem ; dolgozatom pedig a kir. József-műegyetem növénytani intézetében készült. Az évelőszár fiatal internodiumában a szöveteknek a követ- kező elrendezését találjuk : az egysoros felbőrt (epidermis), mely- ben a sejtek belső tangentialis fala a radiális falakhoz viszo- nyítva elég vastag, ágas-bogas, egysejtű szőrök födik. A felbőr alatt foglal helyet a szár tetemes részét kitevő elsődleges kéreg, melynek külső sejtjei, hol collenchymásak, hol pedig a vastago- 1. rajz. Az évelő szár elsődleges edény nyalábjának keresztmetszete : h. háncs ; c. cambium ; pp. primar prosenchyma ; e. edények ; pa. cellulósa falú faparanchyma 250 1. dás elmarad, vagy igen kis fokú ; falaikon nagy számban van- nak gödörkék, melyek különösen idősebb korban láthatók jól. A központi hengert keményítős hüvely választja el az elsőd- leges kéregtől és így az Alyssum Arduini endodermis-e meg- egyezik a legtöbb eddig ismert keresztes virágú növény endo- dermis-ével.' Sejtjei csak tartalomban különböznek az alatta levő 3, esetleg több sejtsorú pericykel-től. ' S c h o u t e : Die Stelartheorie (190;:5). AZ ALYSSUM ARDUINI SZARÁNAK ANOTOMIAJAROL 29 Az edénynyalábok (1. rajz) körben állnak, részeik : a háncs, melyben a szitacsöveket vastagabb falú sejtek veszik körül, továbbá a cambium és a fa. Az elsődleges fa edényei keskenyek, hosszú tagúak, csavaros, gyűrűs vastagodással. A mechanikai elemek csak később fejlődnek ki, néha azonban kifejlődésük az első évben el is marad, úgy hogy a fa csak edényekből és cel- lulosa falú parenchymából áll. Dennert-tŐl említett „belső cambiumot" az edénynyalábok bélfelé eső részén nem találtam. Az egyes edénynyaiábokat vékonyfalú, keskeny üregű, plasma- tartalmú, prosenchymás, oszlásra képes szövet köti össze (1. rajz). mmmm. 2. rajz. Az elsődleges edénynyalábok elölt álló sklereida-csoport keresztmetszetben. 200/1. mely a cruciferák szárára különösen jellemző és részben ennek alapján állította íel D e n n e r t a keresztes virágúák 7 típusát. Itt tehát a fascicularis és interfascicularis cambium között — kiala- kulásuk idejét tekintve — különbség nincs ; a parenchymás elsődleges bélsugarak pedig hiányzanak. Ezek alapján tehát az Alyssum Arduini a Turritis főcsoportba tartozik, liol^ „a cam- bium gyűrű nincs megszakadva és elsődleges bélsugarak nem választják el az egyes edénynyalábokat." A bél parenchymás sejtekből áll, melyek nagy üregeket zárnak körül. Az edénynyalábok előtt álló bélsejtek kis üregűek és valamivel vastagabb falúak, mint egyebütt. 1 D e n n 8 r t : i. h. 109. old. 30 HOLLENDONNER F. Idősebb korban azonban e szövetek különböző elváltozá- son mennek keresztül. így a bélnek az elsődleges edénjTiyaláb- részek előtt levő sejtjei hosszirányban megnyúlnak, oszlopala- kúakká lesznek, faluk vastagodik, úgy hogy üregük csak pont- nak tűnik fel a keresztmetszeten ; falaikat gazdagon járják át az egyszerű gödörkék, melyek néha többszörösen el is ágaznak (2. rajz). A mi mikrochemiai viselkedésüket illeti, nemcsak az kén- savas analin, valamint a ploroglucin és sósav, hanem a kálium permanganát-reactió is az elfásodást mutatta. Ugyanerre az ered- ményre vezetett a W art ha professzortól ajánlott^ sósavbaa oldott nitranilin-nel való reactió is. De nemcsak az edénynyalá- DUüÖ^UWj mm l )í \v 'QWn 3. rajz. A bél közepén álló sklereida-csoport. 200/1. bok előtt, hanem"a bélnek beljebb eső sejtcsoportjain is történik ilyen megvastagodás. Különösen idős példányok belében vannak igen nagy számban az ilyen bélsklereidák (3. és 4. rajz). Alak- jukra nézve megegyeznek aHaberlandttól leírt - és lerajzolt -^ „stabförmige Sklereinchym-Zellen, Stabzellen" és a Tschirch- féle. — Makrosklereidennel.'^ Magyarul — alakjukat tekintve — talán oszlop-, dúczsklereidáknak lehetne őket nevezni. Az edénynyalábok közeit gyűrűalakban kitöltő vékonyfalú, prosenchymás szövet sejtjei szintén kezdenek vastagodni és elfá- .'U7. ábra 1 Term. Tud. Közi. (1908.) 370. ^ Phys. Píianzenanatomie. III. Aufl. 148. 3 ih. 149. T s c h i r c h , Angewandte Pflanzenanatomie (1889.) I. 303. old. AZ ALY8SUM ARDUINI SZARÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 31 sodni és ebből lesz az a szövet, melyet D e n n e r t primar-pro- senchymának nevez, szemben az edénynyalábokban található és a fascicularis cambiumtól létrehozott secundár-prosenchymával. A két prosenchymát azután együttesen xylem- gyűrűnek, intracam- bialis erősítő övnek nevezi, hogy a Éanunculaceae extracam- bialis övétől megkülönböztethesse. Primarnek azért nevezi, mert külön oszló szövetből jön létre és korát tekintve — noha a vas- tagodás később áll be — egyidős az elsődleges nyalábrészekkel. A mi pedig keletkezésük helyét illeti arra nézve is közel állnak egymáshoz, mert úgy az edény nyalábok, mint az ezek közötti prosenchymás sejtek abból a szövetből veszik eredetüket, mely 4. rajz. Hosszmetszet a bélből : p. parenchyma ; s. oszlop-sklereida. 200/1. igen fiatal korban osztódó sejtekből álló gyűrűt ad a kereszt- metszeten és míg egyes részeiből az elsődleges edénynyalábok fej- lődnek ki, addig a többi rész megtartja oszló-képességét és lesz belőle az elsődleges prosenchyma, illetőleg a kifelé eső részén a interfascicularis cambium. Itt tehát már a procambiura kezdettől fogva teljes gyűrű és a cambium ezután kifelé háncsot, befelé pedig csak fát hoz létre. Ennek kiemelését különösen fontosnak tartom, mert Vrba szerint^az J.. saa;aíiZe cambiuma „kifelé csak lágy háncsot, befelé azonban a fa elemei mellett, abnormis kemény- liáncsot is választ le, vagy a cambium bizonyos helyen megszű- nik fát létrehozni és helyette a belső oldalán háncs képződik." 1 i. h. 231. old. 32 HOLLENDONNER F. Vizsgálataim azonban arra az eredményre vezettek, hogy a cambium itt csak egyszerűen perforált, rövidtagú, hálózatosán vastagodott edényeket, cellulosa falú, kissé megnyúlt parenchy- mát és elfásüdott, prosenchymás mechanikai elemeket — libri- form-sejteket — választ le (5. rajz) ; ez utóbbiak azok, a melye- ket V r b a keményháncssejteknek nevez és rajzol. Indokolásul azt hozza fel, hogy sehol sem talált átmenetet fasejt és skleren- chyma között. Oly helyen vágva azonban keresztül a szárat, a hol a cambium éppen ezeket hozza létre, azt találjuk, hogy igen is meg van az átmenet az elfásodott, vastagfalú libriform és a vékonyfalú prosenchyma között és a mint a reactiók mutatták. 5. rajz. A másodlagos fa elemei : l. libriform ; e. edények ; p. parenchyma. 260/1. már ilyen átmeneti állapotban át vannak itatva lignin anyagok- kal. Az átmenet kimutatása azonban nehéz, mert a míg a cam- bium működése lassú, addig a sejtek falának a vastagodása és elfáso- dása gyorsan történik és nem is bárhol, hanem csak egyes, előre meg nem határozható helyen választatnak le. A mi alakjukat és mikrochemiájukat illeti szintén libriform-ra vallanak. Alakjuk, mint az 5. rajzból kitűnik, igen változatos, többnyire megnyúl- tak — rostszerűek — vannak azonban közöttük rövidebbek és szélesebbek is ; falukon bőviben vannak a hasitékszerü, egyszerű gödörkék és nagyon jellemző alakjukra, hogy igen gyakoriak közöttük az olyanok, a melyeknek, hol az egyik, hol pedig mind- AZ ALYSSUM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATOMÍÁJÁRÓL 33 két vége ketté ágazik. Ugyanilyenekről tesz említést ^ S a n i o is egy egész csomó növénynél. Hosszúságuk igen tág korlátok között mozog ; a legkisebb 73, a legnagyobb 286 \i volt ; leg- gyakoriabbak a 150 — 170. [x-osak. A mikrochemiai vizsgálat szerint faluk teljesen elfásodott. Mindezek a felhozott tulajdonságok : fejlődés, alak, vegyi összetétel azonban még nem adnak biztos alapot, a melyre támaszkodva eldönthetnénk, hogy ilyen esetben keményháncs- csal, vagy libriformmal van-e dolgunk. Hisz a fejlődés mind- kettőnél ugyanaz : cambiumból keletkező, prosenchymás, utóla- gosan megvastagodó mechanikai elemek; alakjuk szintén meg- egyező, vegyi tulajdonságaikat pedig a mi illeti, ismeretes, hogy számos növény kemény háncs-rostjai szintén elfásodottak. Egyedül a cambiumhoz viszonyitoti helyzet dönti tehát el, hogy az illető mechanikai elem a háncshoz, vagy a fához tartozik-e. Haberlandt is azt mondja,"-^ hogy „a kemény háncs (Bastzellen, Hartbast) és libriform sejtek megkülönböztetése, nem a tényleg előforduló morphologiai külömbségen alapszik ; ennek jogosultsága első sorban a topographiai elhelyezéstől függ. Ily- képen a vastagító övön belül levő mechanikai elemekkel — azaz libriformmal — szemben, a kívül levőket, mint valódi háncs- rostokat szoktuk szembeí'illitani." Ugyanezt a megkülönböztetést teszi S a n i is, a kitől a libriform elnevez és is származik.^ A szóban forgó mechanikai elemek, ilyképpen nem lehet- nek mások, mint libriform sejtek. Alakjuk ugyan néha nem mutatja a típust, de már Sanio* is megemlíti, hogy ezeknek a rostszerű sejteknek az alakja, ugyanabban, de még inkább a különböző növényekben is, igen sokféle lehet. A fának harmadik alkotó eleme az el nem fásodott, hatal- masan kifejlődött parenchyma. Dennert szerint a cruciferák fájában nincs ugyan parenchyma, de azt megemlíti, hogy a prosen- chymának néha olyan parenchymás kinézése van, hogy hova- tartozását nehéz eldönteni. Jelen esetben azonban bizonyosan parenchymával van dolgunk, mert a sejtek fala igen vékony és tiszta cellulósából áll ; alakjuk a hossztengely irányában kissé megnyúlt oszlopalakú parenchyma. Néha előfordul közöttük pro- senchymás végű is, legtöbbször azonban keskenyebb faluk is legömbölyített és igy gyakoriak közöttük a sejtközti járatok. Hossztengelyük átlagos hossza 75 — 80 [x ; vízszintes tengely nagy- sága pedig 13 — 15 [1. Faluk egyszeríien gödörkés. Hasonlóképpen el nem fásodott faparenchymát talált Solereder^ a Vella 1 Bot. Zeit. (1863), 106. old. * Physiol. Pflanzenanat. ül. kiad. 145. old. " Bot. Zeit. (1863), 13. old. * i. h. 106. old. * Über den syst. Wert der Holzstructur bei den Dicotyledonen. (1885.), 61. 0. Botanikai Közlemények. 1909. VIII. kötet, 1. füzet. 3 34 HOLLENDONNER F. sjnnosa-han, B o r z i pedig a Brassica fruticulosa-hsui,^ melyet interxylaris phloem-nek nevezett, de a miről Solereder megjegyzi,^ hogy Borz i-nak ez az állítása téves, mert ez csak cellulosa-falu faparenchyma. Vrba „Holzzellen" névvel jelöli a kérdéses elemeket, a mely elnevezés azonban igen tágkörű, hisz S a n i ugyanígy nevezi a libriform sejteket is.^ A másodlagos fa itt felsorolt elemeit hosszmetszeten kívül Schulze-féle folyadékkal való macerálás után is vizsgáltam, hogy így izolálva, alakjuk jobban megállapítható legyen. 6. rajz. A el nem másodlagos fa keresztmetszete : l. libriform sejtcsoport ; fásodott faparenchyma ; e. másodlagos edények. 24U/1. Keresztmetszeten vizsgálva ezeknek az elemeknek elrende- ződését a kép (6 — 7. rajz), melyet kapunk, egészen szokatlan, különösen, ha még valamelyik fareactiot is alkalmazzuk, vagy az elfásodott részeket megfestjük. Az el nem fásodott, cellulosa-falu faparenchyma képezi a fatestnek az alapszövetét, a melybe a többi elem : edények és libriform csoportok be vannak ágyazva. Az edények vagy egye- dül állnak a parenchymában, vagy a libriform csoport övezi 1 Solereder: Syst. Anat. (1899.), 175. old. - I. h ' Bot. Zeit. 1863, 101. old. ..Einfache (d. h. ungetheilte) bastartige Holzfasern, oder Holzzellen, íibrae, sive cellulae libriformes simplices". AZ ALY8BUM ARDUINI SZARÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 35 őket, vagy pedig ugyanennek a szélén foglalnak helyet. Az elfásodott mechanikai elemek csoportjai körben helyezkednek el, de a gyűrűt hol a parenchymától körülvett edények, hol tisztán a cellulosa-falu faparenchyma szakítja meg. Ily módon tehát oly övek váltakoznak a fatestben, melyek közül az egyikben megvan, a másikból azonban hiányoznak a libriform sejtek, vagyis elfásodott elemekben gazdag és szegény övek váltják fel egymást ; mivel pedig a vizsgálatok arra vezettek, hogy minden évben — rendes körülményeket feltételezve — egy íás elemekben (libriform) sze- 7. rajz. Az évelő szár keresztmetszete: p. pára; s Sj Sg sklereida csoport; h. háncs ; c. cambium ; cp. a fatest alapszövetét tévő cellulosa fa-parencliyma ; l. libriform csoportok ; v. edények ; bs. bélskleridák. 16/1. gény és egy fás elemekben gazdag öv keletkezik, így ez övek számából — megközelítőleg — a másodlagosan vastagodó szár korát is megállapíthatjuk ; pld. a 7. rajzon bemutatott szár 6-ik évében van, de az ez évi libriformos öv még hiányzik, mert ez a tenyészeti év végén keletkezik, a metszet pedig május 6-án gyíijtött anyagból készült. Megemlítem, hogy a mint az évgyűrű kifejlődése is sok mellékkörülménytől függ, ugyanez áll az emlí- tett övekről is. Továbbá megtörténik, hogy az első évben a fascicularis cambium nem hoz létre mechanikai elemeket, secundar prosenchymát és így a prosenchyma- gyűrű nem lesz teljes. Máskor ugyanezt teszi az interfascicularis cambium. A cambiumnak befelé való osztódásainak az eredménye egy és ugyanazon időben lehet 36 HOLLENDONNER F. tehát edény, libriform és faparenchyma ; de mikor a libriform a túlnyomó, akkor kevés a parenchyma és megfordítva, a paren- chymás öv keletkezésekor hiányzik, vagy csak az öv befejezése felé keveredik bele libriform. Az edények, körülbelül mindkét övben egyenlő számban találhatók. A másodlagos háncs túlnyomó részben a faparenchymához hasonló háncsparenchymából áll, úgy hogy a kettő között csak helyzetbeli különbség van. Radiális elrendezésüket gyakran zavar- ják meg kisebb üregű, vastagabb falú sejtcsoportok, melyek a tápláló anyagok szállítására való rostacsöveket veszik körül (1. 8. rajz. Az évelő szár külső részének hosszmetszete : p. pára ; yhd. phelloderma ; k. elsődleges kéreg brachysklereida- csoporttal ; s. makro v. oszlopsklereidák. 200/1. rajz). A cambium folytonos, habár lassú működése folytán lassan- ként kijjebb kerülnek ezek a csoportok és ekkor sejtjei közül hol többnek, hol kevesebbnek a fala elkezd még jobban vastagodni és elfásodni. Ezek képezik tehát a háncs mechanikai elemét és pótolják a háncsrostokat. Hasonló sklerozis áll be a pericykel- nek sejtjein is ; sőt a keményítőshüvely vizsgálása közben kitűnt, hogy az egész szárban éppen a keményítőshüvely belső oldalával érintkező és az elsődleges edénynyalábok sugarába eső sejteken áll be legelőször ez az elváltozás (8. rajz s). Ugyanígy vastagod- nak meg és fásodnak el helyenkint az elsődleges kéreg paren- chyma sejtjei is ; még pedig minél idősebb a növény, annál több az ilyen elfásodott sejtcsoport is. Ezek az elsődleges kéreg- hez tartozó, megfásodott falú sejtek a típusos parenchyma-sejtből AZ ALYS8UM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 3? fejlődött sklereidák, míg az előbbiek inkább az oszlop vagy dúcz- sklereidákhoz sorolhatók. A külső skbreiichyma őv tehát három, histologiailag is jól megkülönböztethető szövethez, ú. m. elsődleges kéreg, peri- cykel és háncshoz tartozik, A szár másodlagos vastagodásával idővel együtt jár a periderma kifejlődése, mely a keresztesvirágúakon eddigi vizsgá- latok szerint,^ vagy az elsődleges kéreg legbelsőbb sejtsorából, vagy a kemény és lágy háncs közötti sejtekből alakul meg {A7ribis prociirrens^ Áubreiia deltoides). Egészen eltérők a viszonyok az Alyssum Arduini évelő szárán, a hol már a második évtől kezdve pára borítja a szár felületét. Itt a paracambium, vagy phellogen a levél illeszkedésé- nek megfelelő helyen alakul meg. A levél nyelének lefelé néző oldalán a kéreg-parenchyma vastagfalú, egyszerű gödörkékkel dúsan megrakott, kissé elfásodott falú sejtekből áll, melyek a levélnyelet alul mintegy alátámasztják. LombhuUatáskor a phellogen ezeken a „támasztó-sejteken" belül levő parenchymá- ból alakul meg, hogy a levelet ledobja (9. rajz jh)- Ugyanilyen leválasztó pararéteg fejlődik ki az egyéves virágos és évelő szár között is. Aiz ilyenformán kifejlődött paracambium azonban nem veszti el osztódó képességét, hanem tavasszal a másodlagos vastagodás előrehaladásával folytatódik az elsődleges kéreg epi- dermis — alatti sejtsorában, úgy hogy végül itt is teljes lesz a phellogén-gyűrú, mely kifelé párát, befelé pedig phellodermát választ le (8. rajz). A phelloderma fejlődése, a mint a legtöbb esetben, úgy itt is lassú ; sejtjei téglaalakúak, egyenes sorban állnak egymás felett, faluk vastag és így jól elütnek az alattuk levő elsődleges kéreg sejtjeitől. A phelloderma-képzés miatt az elsődleges kéreg sokáig épen marad, csak sejtjei válnak ellipti- kusokká és a sklerozis mindig több és több sejtjén következik be. Idővel azonban a szár vastagodásának az elsődleges kéreg nyúlása még sem tud eleget tenni és így ennek a ledobására is rákerül a sor. E folyamatnál aztán hasonló jelenséggel van dol- gunk, mint az Evonymus eitropaea-han : '^ ugyanis itt is a nyúlni nem tudó, tehát akadályul szolgáló sklereidák dobatnak ki legelőször. Jeleneset azonban annyiban eltér a.zEvo7iymits euro2)aea-ét6\,hogy az Alyssum Arduini-n a külső paracambiumtól (phellogen) függet- lenül alakul meg a sklereida-csoport kiküszöbölésére való para- cambium, míg ott ez utóbbi lesz kiinduló pontja a külső para- cambiumnak is. Az A. Arduini-n ugyanis ez a második phello- gen úgy fejlődik ki, hogy a kiköszöbölésre kerülő sklereida- csoport körül a kéregparenchyma helyenként oszlani kezd és a sklereida-csoport felé párát az ellenkező irányban pedig phello- dermát választ le ; ily módon a kéregben egyes szigetek ^ Solereder: Syst. Anat. d. Dicotyled. 74. old. * Hollendonner: Növt. Közi. (1907) VI. 1. o. 38 HOLLÉNDONNER I?. keletkeznek, melyeknek közepét a sklereida- csoport foglalja el és ezt kezdetben egyik oldalán (9. rajz |9.J. később azonban körös- körül pára, illetőleg phelloderma határolja (7. ábra sj. E második paracambium működése folytán azután a szi;;et feletti kéreg- parenchyma felszakad, a belső phellogen csatlakozik a külsőhöz és együttes működésük folytán, különösen a sklereidák alatt nagy mennyiségben leválasztott phellodermával a sklereida-csoport las- 9. rajz. Keresztmetszet az évelő szár küIsö részéből : ts. a levélnyelét támasztó vastagfalu parencliyma ; Jh ^ külső ; ji^ a belső pararéteg ; s. sklereida csoport. 210/1. san kiküszöböltetik a növény testéből (7. rajz s.^.). A sklereida- csoport helyét elfoglaló új phelloderma- sejtek azután nincsenek ütjában a kerület nagyobbodásának, mert faluk nem fás, hanem cellulosa és így a nyúlásra egyideig maguk is képesek. A mikor azután ezek sem tudnak nyúlni, akkor egv újabb sklereida-csoport küszöböltetik ki a már leírt módon, úgy hogy az elsődleges kéreget a közbeiktatott phelloderma mindig jobban és jobban feldarabolja, miáltal a kerület tetemes vastagságot érhet el. Ez az oka azután, hogy a vizsgálat anyagául szolgáló TI cm. vastag, AZ ALYSSUM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 39 körülbelül 8 — 9 éves példányban is még mindig megtalálható az elsődleges kéreg. A virágzó szárban a szövetek elrendeződése megegyezik Vrba leírásával. Itt megvan a kétféle főtípus, még pedig az alsó internodium-ban a liirritis (tágabb értelemben) a felsőbb szár- tagokban pedig a Cocldearia-úpxis ; az előbbinél a cambium teljes gyürü és nem hoz létre bélsugarakat, az utóbbinál^ „az erősitőgyürű váltakozva edénynyalábokból és primár prosenchymá- ból áll, mely az izolált cambium mellett vagy egyáltalán nem, vagy csak gyengén erősbül meg, vagyis megmarad mindig a a primár erősítő gyűrű. A kemény háncs hiányzik, vagy igen gyenge". Vrba „lehetetlennek" tarija, hogy e két típus úgy menne át egymásba, hogy az interfascicularis cambium a primár pro- senchymából alakulna meg, hiszen akkor az osztódásnak már állandósult szövetben kellene fellépnie. Vizsgálataim arra az eredményre vezettek, hogy az interfascicularis cambium nem is a már elfásodott prosenchymából. hanem a felette lévő peri- cykel-ből alakul meg. A mikor ugyanis a fascicularis cambium már annyi fát hozott létre, hogy a cambium egyenlő magas- ságban áll a prosenchyma külső szélével, akkor a pericykelnek a fascicularis cambiummal egyenlő magasságban lévő sejtsora is osztódik és így lassan kész lesz a teljes cambium-gyűrű, mely ellentétben az évelő szár cambiumával, nem választ le el nem fásodott parenchymát. Kemény háncs nincs, hanem az elsődleges háncs felett álló néhány sejt fala megvastagodik és így a kemény háncs szerepét tölti be. Jelen esetben tehát nincs metamorphozis, hanem csak foko- zatos fejlődés, a mint azt Dennert sem zárja ki,^ ha arról van szó, hogy a Cochlearia-ti-pus átmegy e a Turritis-űimsha. Az Alyssum Arduini-nek azonban sem az évelő, sem a virágzó szárát a D e n n e r t-féle Alyssum-csopoviha beilleszteni nem tudtam, mert akkor a kétféle prosenchymának olyannak kellene lennie, hogy ^ „a másodlagos prosenchyma sugaras és ívesen szét- hajló legyen és így az interfascicularis elsődleges prosenchymát elnyomva, az edénynyalábok összefolyjanak. Ez a típus továbbá megkívánja, hogy a gyűrűnek egyes nyalábjaiban csak szűk elsődleges edények legyenek, míg a másodlagos edények hiá- nyozzanak, vagy gyérek legyenek." Az A. Arduini virágzó szárában azonban azt találjuk, hogy a másodlagos prosenchyma sejtsorai csak sugarasak, de nem ívesen széthajlók és egyenes vonalban folytatódnak az elsőd- leges edénynyalábok között levő primár prosenchyma sejt- soraiban; a másodlagos edények is elég nagy számmal vannak, 1 Dennert i. m. 108. old. ^ I. h. 117. old. " I. h. 109. old. 40 HOLLENDONNER F. : AZ ALY8SÜM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL különösen ha az elsődleges edénynyalábok sugarában nézzük őket, hol 3 — 4-esével találhatók. Még inkább állnak mindezek az ellentétek az évelő szárra, hol a prosenchyma gyűrű kifejlő- dése a legnagyobb változatosságnak van kitéve. Néha teljes, máskor szakadozott a gyürü ; itt a parenchyma, ott edények szakítják meg, sőt egyes edénynyalábokban másodlagos prosen- chyma nem is fejlődik, hanem csak cellulosa falú pareuchymát és edényeket választ le a cambium ; a másodlagos edények pedig sokkal nagyobb számmal vannak, mint az elsődlegesek. Összefoglalva röviden dolgozatomat, a következőket emel- hetem ki : A szárban keményítős hüvely határolja a központi hengert, melyben mindig megvan, habár néha szakadozottan is, a Cruci- ferae-re jellemző prosenchyma-öv. V r b a-val szemben fenntartandó D e n n e r t prosenchyma-öv, erősítő-gyűrű elnevezése, mert úgy a virágzó, mint az évelő szár- ban lévő és a cambium-gyűrűn belül álló prosenchymás mecha- nikai elemek nem kemény háncs-, hanem libriform-sejtek. A xylem-gyűrű elnevezés nem találó, mert a „xylem" szó csak az edénynyalábokban levő fa megjelölésére használatos, pedig itt inkább az edénynyalábok közötti elsődleges prosenchyma adja meg ennek az övnek a fontosságát; továbbá a fiatal kor- ban csak cellulosából van ezeknek a prosenchymás sejteknek a fala és így is tévedésre vezethet a „xylem" elnevezés. A virágos szárban megvan ugyan a Cochlearía- és a tágabb értelemben vett THrrítís-ti\)\ifi, de nem lehet őket „metamorph- állapotok"-nak (Metamorphosenstadien) tekinteni, mert közöttük megvan a fokozatos átmenet. Az évelő szárban csak a Turritis-íőtipus van meg ; de sem az évelő, sem pedig a virágzó szár nem sorolható D e n n e r t Alysstmi-tipuíiíi alá. Lényeges különbség az évelő és virágos szár között, hogy ez utóbbiban a cambium nem választ le cellulosa-falú faperen- chymát. Végül az évelő szár phellogen-je a levél insertio síkjában alakul meg és azután folyatódik az epidermis alatti sejtsorban. A vastagodást gátló sklereidák kiküszöbölésére való phellogén olyanképpen alakul meg, hogy — függetlenül a külső para- cambiumtól — a sklereida- csoportot körülvevő parenchyma osz- tódik és nagy mennyiségben lioz létre — a párán kívül — phellodermát, mely a kiküszöbölt sklereida-csoport helyét kitöltve a kerület nagyobbodását lehetővé teszi. (A szakosztálynak 1908 november ll-én tartott üléséből.) TUZ80N J. : PAX F. „GRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBREITUNG* 4 Ív Tuzson J.: Pax F. ,,Grund2üge der Pflanzen- verbreítung ín den Karpathen. II. Bd/^ czímü munka kritikai méltatása. A munka második kötetét teszi P a x-nak ugyané czím alatt, ezelőtt 10 évvel megjelent munkájának és egyúttal specziális részét, melyben az I. kötet általános fejezetei részletes adatokkal vannak megvilágítva. Pax ügy az első kötet megjelenése előtt, mint azután is számos kirándulást tett a Kárpátoknak úgyszólván összes részleteibe és így eredeti adatai mellett, magyar flórára vonatkozó irodalom adatait is autopsia alapján foglalta össze nagyszabású müvébe. A munka első részének 1. fejezete a Kárpátok környékének harmad- kori flórájávalíoglalkozik. Ez a fejezet Unger, Stur, ytaub, Ettings- hausen, Andrian s mások adatait, valamint a zsilvölgyi és Nagy- szeben környékén gyűjtött növénykövületekre vonatkozólag magának P a x-nak eredményeit tartalmazza. Különösen behatóak a hegyaljai felsőmiocénkorú rétegekre, a Zsilvölgyre és Nagyszeben környékének harmadkori flórájára vonatkozó fejtegetései, a melyekre a legtöbb adat állt a szerző rendelkezésére. A Nagyszeben környékére vonatkozó rész pedig eredeti közlés, mely a nagyszebeni múzeumban levő anyag alapján, Andra, Ackner, Hauerés Stache, Schweinitz és Stur adatainak revízióját, de eredeti leírásokat is tartalmaz és ezek közölt egy új fajnak, a Mahonia stenophylla-nak leírását is. A 2. és 3. fejezet szintén palaeophytologiai adatokkal foglalkozik, nevezetesen a Kárpátok praediluviális, illetőleg posttertiaer flórájával, melyek során a gánóczi, ratnóczi, szliácsi, fehérpataki, szepesváraljai, Upóczvölgyi, borszéki és feleki fiatal lerakodásokban előforduló növények vannak tekintetbe véve. Ez adatokból rajzolja meg szerző a Kárpátok mai flórájának kibontakozását a harmadkortól kezdve, minek fő mozzanatai gyanánt a következőket emeli ki. A Kárpátok környékén előforduló fosszilis növénymaradványok majdnem kivétel nélkül a miocén felső rétegeiből valók és olyan flórákra vallanak, a melyek, — a mai flóra viszonyaiból ítélve, — a mai mediterrán klímáját igényelték. E mellett trópusi csopor- tok képviselői, mint Podogonium és Ficus sem hiányoztak, a melyek- hez a Munkács mellett, a Zsilvölgyben és Dolmány mellett előforduló pálmák is csatolandók. Legtöbb vonatkozás tehát e fosszilis flórákat a mai mediterrán flórához, ezenkívül azonban Északamerika, Közép- ázsia hegyvidéke és Keletázsia flórájához fűzi. A diluviális jégárak ezt a flórát lényegesen megváltoztatták, egyes génuszok, mint Callitris, Smilax, Myrica, Flatanus, Liquidamhar, Cercis, Pistacia stb. lejebb szorultak és fenmaradtak a Földközi-tenger környékén ; mások, mint Castanea és Zelkova a pontusi tartományok- ban. Egyesek pedig, mint Glyptostrohus, Lihocedrus, Taxodium, Sequoia stb. Európa flórájából egészen eltűntek. A mai mediterrán flórával tapasztalható vonatkozások nyilvánvalóvá teszik, hogy egyes 42 TUZSON J. harmadkori elemek a diluviura daczára is fentartották itt helyben magukat. Ilyeneknek jelzi Pax a Juglans acuminata és J. inquirenda- maradványokat, melyek a Juglans regia-nak felelnének meg, továbbá a Carpinus Neüreichii a C. duinensis-üek, Celtis trachytica a C. australis-nsílí, Acer decipiens az A. monsjjessulanum -nak, Vilis tokajensis a Vitis vinifera-nixk, Tüia vmdobonensis a T. tomentosa- nak. A Juglans regia-va. vonatkozólag kiemeli Pax, hogy azt a dél- keleti Kárpátok őshonos növényének tartja. A Juglans regia, a mint Simon kai is említi, Erdélyben több helyen előfordul a vadonban, az a feltevés azonban, hosiy ezek a kultúra révén jutottak oda, jogo- sabbnak látszik mint az őshonosság feltevése. A harmadkori flóra tárgyalását szerző a jelenlegi növényföldrajzi viszonyok magyarázásával fejezi be. Az előbb felsorolt u. n. reliktum fajok jelenlegi elterjedése helyével indokolja a déli Kárpátok nyugati tömegét elkülönítő vonalat. Továbbá geológiai alapon magyarázza az eperjes - tokaji határvonal jelentőségét, mely a nyugati Kárpátok keleti szélét jelzi. Ez a hegycsoport a rodnai havasoktól el volt különítve és csak a miocénben kapcsolódott össze a homokkőmagas- latok kiemelkedése által. Ebben leli magyarázatát a rodnai havasok feltűnő endemizmusa (Melampyrum saxosiim, Saussurea Porcii, Ligularia carpathica stb.) és az, hogy az említett keleti és nyugati hegységcsoport flórája között oly feltűnő különbségek vannak. A keleti Kárpátok endemikus növényeit Pax oly reliktumoknak tartja, a melyek annak a diluviális jégárak területein kívül eső részein megmaradhattak, mint : Campanula carpathica, Symphytum cordatum, vagy Chrysantliernum rotundifolitim. Az Aconitum moldavicum és Saxifraga carpathica eudemikus előfordulásának magyarázatát, mint olyan növényekét, a melyek elterjedése a jégárak területére esik, eldöntet lenül hagyja. A nyugati Kárpátok endemizmusa szegényesebb, az itt előforduló Daphne arhuscula, Chrysanthemum Zaumdskyi, Delphinium oxysepalum azonban élesen határolt endemikus fajok, a melyek reliktumoknak tekinthetők. A keleti Kárpátok feltűnő endemizmusának magyarázatát Pax abban is találja, hogy ezek a részek a diluviális jégárak által kevésbbé voltak elárasztva s ísy könnyen tarthatták fenn magukat reliktum- fajok. mint Syringa Josikaea, Hieracium transsylvanicuni, Bruckenthalia spiculifolia ; de különösen hatással van a keleti Kárpátokra a keleti pontikus és dacikus flóra. A délkeleti Kárpátok növényvilágának a déli Alpok flórájával való összhangjai azt is bizonyítják, hogy a keleti és különösen a délkeleti Kárpátok a Balkán-félsziget hegytömegeivel régóta kapcsolatban állanak. A délkeleti növényföldrajzi határvonalak egy részét ez okból Pax megszakítás nélkül viszi át Oláhország felé. Végeredményben azt a tételt hangsúlyozza Pax, hogy a keleti Kárpátok növényzete régibb, a nyugatié fiatalabb, a mely utóbbi nagy- részt a glecserárak visszahúzódása után jött létre, minden oldalról, de különösen nyugatról szíva be elemeit. PAXP. „GRUNDZÜQE DER PPLANZENVERBREITUNG" 43 A posttertiaer flóra a jégárak hatása alatt állott. A Magas Tátrában a fatenyészet határa mintegy 700 m, a rodnai havasokban mintegy 1000 m, délkeleti hegységeinkben pedig az utóbbinál vala- mivel magasabbra tehető. A gánóczi, successive a pliocéntől kezdve lerakódott mészkőtufa növénylenyomataiból azt lehet következtetni, hogy legrégibb a nyir és a Pinics silvestris előfordulása, ezután követ- kezett a tölgy és utána a Picea excelsa. A bükk hiányzik a gánóczi növények közül, előfordul azonban a Kárpátok több egészen fiatal- korú tufalerakodásában, a miből az következik, hogy a bükk a leg- utolsó tagja a fenti sorozatnak. Az említett mésztufalerakodásokból meghatározott növények között nagyrészt oly recens novénjek maradványai vannak felsorolva, a melyek a Kárpátok és környékük mai flóráiával egyeznek, csak itt- ott fordulnak elő ma már délebbre vonult növények, mint a Cotinns Coggygria és Astragalus hamosus maradványai. Érdekes alakja a Tátra oiluviális flórájának a Lonicera alpigena, a mely ma már teljesen hiányzik onnan. A keleti és déli Kárpátok és környezetük diluviális flórájának ismeretéhez különösen a feleki növénymaradványok szolgáltatnak adatokat. Ezek is a mai flórával állanak összhangban, habár sok alakja e diluviális flórának mint : Spnrganium affine, Potamogeton praelongus, Salix mijrtilloides , Beiula nana, Nuphar pumilum ma már hiányzanak Erdély flórájából. A Kárpátok és környezetük vegetácziójának alakulását Pax a geológiai fejlődésből a jelenlegi flóra és a fosszilis leletek alapján úgy magyarázza, hogy a harmadkori flóra délre s keletre szorult, illetőleg ma már csak a Földközi-tenger környékén és Ázsiában van meg ; a Kárpátok környékéről a diluvium alatt teljesen kiszorult, legfeljebb a keleti Kárpátokban maradtak fenn a mediterrán, thermohl flóra egyes tápjai, melynek elemei közül a Saponaria hellidifolia és Sderanthus uncinata máig megmaradtak. A diluvium alatt a Kárpátok ama lejtőin, a hová a jégárak nem értek el, a mai boreális erdők és hegyi lápok növényzete tenyészett, melyekhez melegebb klimát igénylő erdők és cserjések csatlakoztak. A völgyekbe pedig alulról steppenövényzet nyúlt be. Ez a flóra a boreális arktikus és subarktikus szibiriai és szudeti elemeket s középeurópai elemeket tartalmazott. Az előbbiek, mint Betula nana, Dryas octopetula, Eriophorum, Vaccinium stb. a jégárak előtt tolódtak le, az utóbbi pedig helyben fejlődött ki és nyugatról meg keletről szivárgott, A legújabb postglaciális korban pedig a boreális-arktikus elemeknek a keleti részekből való kiszorulása tapasz- talható és újabb népesedése a flórának középeurópai és keleti elemekkel. Ez a levezetés, a mely főbb vonásaiban igen valószínű képét nyújtja a Kárpátok mai flórája múltjának, különösen a geológiai alakulások ismeretén és a mai flóra elemeinek növényföldrajzi mélta- tásában leli biztos alapját. Tagadhatatlan, hogy a felsorolt fosszilis adatok is sok értékes támasztópontot nyújtanak és ellenőrző adatokul, sőt a harmadkori flóra elütő voltára vonatkozólag egyedüli alapul szolgálnak ; nagyrészt azonban oly kövülettöredékekre alapítvák, a 4 4 TUZSON J. melyek biztosan nem határozhatók meg. így pl. ismételten is ki kell emelnem, hogy Nymphaea Lotus-ndik a gánóczi mészkölerakodásokból való enumerálása, a mi hovatovább jobban elharapódzik az irodalom- ban, minden alapot nélkülöz és erőszakolt. A többi fossilis növényeket pedig szintén a kellő elővigyázattal kell fogadnunk. A Sabal tlialheimiana Pax „faj"-nak enumerálása pl. szintén nem jogos. Miért Sabal? hiszen az sem biztos róla, hogy legyezőalakú vagy szárnyalt levélről van-e szó. Mi értelme van tehát a Sabal génusz apodiktikus kijelentésének ? Hasonlóan igen kétes értékűek a Myrica laevigata, Cercis Toiirnoueri stb. A palaeobotanika nagyszámú hieroglifái között megállhatják ezek is helyüket, czélszerü lett volna ugyan ebből a szempontból is a maradványok leírásait természetim rajzokkal kisérni, részletes növény- geográfiai és fejlődéstörténeti következtetésekre való felhasználásuk azonban minden esetre nagyon meggondolandó. A P a X szép levezetéseinek ezek a fossilis növénymaradványok tehát nagyrészt csak látszólagos argumentumai. Pax azonban értette nehéz feladatát más módszerekkel oldani meg, t. i. a mai flóra alakjainak növényföldrajzi mérlegelése és a Kárpátok és környezetük geológiájára vonatkozó ismeretek segítségével. A munka második részének első szakasza egyes génuszokkal és fajokkal foglalkozik két egyenlőtlen csoportban. A kisebb csoportot a csekély variácziót mutató génuszok teszik. Ezekhez van sorozva az Aquilegia, Saxifraga, Primula, Soldanella, Orohanche, Phyteuma és mint ide tartozókat említi a Cystopteris, Carex, Allium, Gypsoxjhila, Rammculus, Draha, Sedum, Astragahis, Anthriscus, Stveertia, Androsace, Pedicularis, Crepis génuszokat. E fejezet czíme egy kissé burkoltan fejezi ki a tartalmat, hiszen a Primula, Draha, Cystopteris stb. génuszok fajai nagyon is variálnak ; itt azonban a fajoknak a területen való aránylag csekély száma, a területen tapasztalható állandósága és az illető növényalakoknak egy- mástól való könnyű megkülönböztethetősége van értve. Az egyes részletekre nézve az eredeti munkára kell utalnom, legyen a/onban megemlítve, hogy az Aquilegia longisepala-nak rendszer- tani értéke kétes, talán varietas sem, hanem legfeljebb egy forma. Ez okból ennek a növénynek az A. vulgaris-szal szemben, mint kizárólagos mészlakó, endemikus növénynek kiemelése, alig találja meg a megfelelő rendszertani alapját. Uj faj gyanánt, illetőleg új részletes diagnózissal van itt leírva az Aquilegia TJllepitschii Pax, mint a Pieninek endemikus növénye. Ezzel szemben Pax a Primula leucophylla (melynek rendszertani értéke sok tekintetben kétes) endemizmusát törli azért, mert az a Kaukázusban is előfordul és fel- veti a Pr. Clusiana Erdélyben való előfordulásának kérdését, a mi Moe?z által a Schuller-en gyűjtött Primula Baumgarteniana feldolgozása révén nyert megoldást. Fontosak továbbá a Soldanella minimanak a Gyömbéren való előfordulásának kérdése, a Soldanella hungarica tisztázása, az Orohanche coerulescens kizárólagos előfordulása a nyugati és az 0. alsatica-é a keleti Kárpátokban. PAX F. „GRUNDZÜGE DER PPLANZENVERBREITUNG" 45 A polymoryli génuszokról szóló fejezetben azokat a génuszokat ismerteti szerző, a melyek fajai egymástól nehezen különböztethe- tők meg. 1. Erősen variáló fajokat tartalmazó génuszok. Ezek során a Trisetum, Dianthus, Cerastium, Alchemilla, Cytisus^ Hypericum, Heracleum, Knautia, Campanula, Adenostyles, Achillea, Arahis, Hesperis, Linaria, Veronica génuszok sorolvák fel és több kérdéses faj tisztázása teszi itt a legérdekesebb részleteket; így a Trisetum distichophyllum, a Hypericum-íü]ok, Heracleum carpathicum, az Adeno- styles albifrons változatai kérdéseinek tárgyalása, melyek kapcsán a rodnai havasokból a var. virescens-t, a Heracleum fiavescens var. humile-t és a H. carpathicum var. j':i Porcii-t mint új változatokat írja le (69, 70, 72). Ugy a kevésbbé variáló fajokat, mint a polymorph génuszokat Pax behatóan s fejlődéstörténeti alapon tárgyalja, kiemelve a régebbi és újabb származású csoportokat és az endemizmust. Nélkülözzük azonban itt a Coniferák génuszainak fejlődéstörténeti s növényföldrajzi méltatását, a mi éppen a Kárpátok hegylánczolatának flórájára nézve elsőrendű fontossággal bír. Ha erre szerző nagyobb súlyt helyezett volna, úgy talán több helyen módosultak volna florisztikai és növény- földrajzi következtetései és pl. a Taxus és Pimis Cemhra behatóbb figyelemre méltatásával a Kárpátok flórájára igen fontos fejlődés- történeti részleteket tárhatott volna fel. A Coniferák alaposabb mélta- tása mellett, az a hiba sem csúszott volna be, hogy pl. a Szittnya környékére mint erdőalkotó flóraeleraet a Pinus silvestris-t emelje ki. Az endemizmusra nézve megjegyzendő, hogy azt Pax a leg- tágabb értelemben érti. A legsubtilisebb alakok és varietas-okat is a binominális elnevezéssel tárgyalja, habár többnyire utal a kapcsolatokra is. Ez a binominális elnevezés egy ily növénygeografiában teljesen indokolt, a tárgyalás könnyítése czéljából ; és a legtöbb esetben nem is volt más mit tenni, hiszen ismeretes, hogy éppen ezek, a nyugati flórák alakjaitól eltérő növényeink rendszertanilag tisztázatlanok. Az endemizmust azonban a legminucziózusabb rendszertani kategóriáig nem lehet czélszeríí kiterjeszteni, mert hiszen akkor majdnem minden endemikus. Ismeretes, hogy nemcsak a varietasok és formák, hanem ugyan- annak a növényfajnak, varietasnak, sőt formának egymástól távol fekvő vidékeken növő példányai is következetesen különböznek egy- mástól ; az endemizmus ily tág értelmezése mellett tehát nagyon subjectiv dolog a ha' ár megvonása. A Pax által felhozott endemiz- musok közül szigorúbb értelemben vett endemismusról szólhatunk pl. az illető területekre vonatkozólag a Syringa Josikaea, Bruckenthalia spiculifolia, Telekia speciosa, Daphne arbuscula stb. fajoknál. Ezekkel ellentétben az endemizmus értéke igen alárendelt, pl. : az Aquilegia longisepala, a 66. oldalon felhozott számos Cytisus varietas. Centaurea pinnatifida, Piilsatilla Zichyi^ a 85. oldalon fel- sorolt Bubus -í'di.jok nagy része, Soldanella hungarica, Knautia turocensis stb. esetében. 46 TUZSON J. A polymorph génuszok során van táríX3alva a saisondimorphismus, még pedig a Gentiana, Euphrasia, Rhinanthus, Odontites, Melampyrum, Ononis, Campanula, Galuim génuszok kapcsán. Ez a Wettstein által felvetett fogalom sehogy sem tud a rendszertan keretébe beillesz- kedni. P a X is magyarázgatja, de igen lényeges oldalain azt kérdéses- nek jelzi. Az a magyarázat, hogy a rétek kaszálása hozott volna létre ily systematikai tagalódást, alig felelhet meg a valóságnak; az pedig, hogy a később fejlődő saisoiidimorph alak internodusai rövidebbek, növése nyomott, mert az a már felnőtt fü között fejlődik, — mint a hogy azt P a x állítja, — ellentétben áll a fiziológiával is, hiszen a beárnyékolás a tagok nyúlását nemhogy nem hátráltatja, hanem elősegíti. Ugyané szakasz 3-ik fejezete az erősen variáló és keresztező- désre hajlandó génuszokkal foglalkozik, nevezetesen a Salix, Querciis, Anemone, Aconitum, Sorbus, Rosa, Babus, Anthyllis, Pulmo^iaria, Inula, Cirsium, Centaurea, Hieracium vannak részletesebben tárgyalva, nagyrészt az irodalom adatai alapján, egyes részletek azonban kritikai és eredeti természetűek. így a Cirsium pauciflorum Kit. fajt Pax mint a C. erisithales és C. heterophyllum kert^sztezödése révén létre- jöttét vezeti le s igen behatóan tárgyalja a Centaurea és Hieracium génuszokat, mely utóbbi kapcsán a Hieracium barnarense^ a H. pseudonigritum, H. pseudonigritum var. a. Rehmanni, var. p. alpinum, H. Lingelsheimü, H. Zanogae, H. Klopotivae és a pótló közlései során a H. Ellae fajokat és varietasokat, mint a tudományra újakat írja le. A Quercus pubescens-^aek északi elterjedési határa alig tekint- hető a Pax adataival megállapítottnak. A Selmecz körüli hegy- csoportokig kétségtelenül felnyomul, valószínűleg tovább is. Pax I. térképének f-el jelölt kék vonala nyugati irányában semmiképen sem állhat a Q. pubescens elterjedésével kapcsolatban. Az előző fejezetek eredményeként szerző a Kárpátok növényze- tének egyes típusait az összefoglaló fejezetben (l<)f>) következő csoportokra osztja: 1. Reliktumnövények a praeglaciális időből. 2. Régi típusok leszármazottjai. 3. Új népesedés a jégkorszak hatása alatt. 4. Új, steppe jellegű népesedés a száraz periódusból. 5. Új alakok a jégkorszak utáni időből. 6. Az emberi kultúra befolyása alatt bevándo- rolt növények. 7. Újabb fajok, a melyek kereszteződés révén jöttek létre. A munka második részének 2 szakasza a kultúrnövényekkel foglalkozik. Itt a burgonya behozatalát a szerző megközelítőleg az 17v)0-as évek derekára teszi, a mikor is Németországból hazatérő diákok hozták volna azt be. Ez nem egészen egyezik adatainkkal, Pax majdnem egy évszázadot téved, mert az 1700-as évek derekán a burgonyának már nagyban való tenyésztése vette kezdetét, a növény megismerése és a vele való kísérletezés pedig már 100 évvel azelöttre esik. És igaz ugyan, hogy Budán néhány protestáns, Németországból hazakerült diákot Wesselényi nádor 1654-hen erősen megvallatott a náluk talált burgonyákért, a burgonyának hazánkban való elterjedésé- vel azonban más históriai tények kapcsolatosak. PAX F. „GRUNDZÜGE DER PFLANZENVERBREITUNG" 47 Ebben a fejezetben szerző kultúrnövényeink termesztési statiszti- káját is ismerteti és számos helyen. így pl. a takarmánynövényekről szóló részben, vagy az erdőkről szóló soraiban az ország gazdálkodá- sának tényleges hiányait tárja elénk. A munka második részének 3. fejezete a Tiryptogám növényekről szól ; a diatomák, kárafélék, a gombák, zuzmók csupán érintve van- nak. A mohák már réizletesebb ismertetés tárgyait képezik, főleg az irodalom alapján, mihez szerző számos általános szempont fejtegetését fűzi. A Schistostega osmimdacea-ra. vonatkozólag szerzőnek az az egyedüli megjegyzése, hogy a Magas-Tátrában mindeddig nem figyel- ték meg. Talán említést érdemelt volna e mellett a negatív tétel mellett az, hogy a délkeleti Kárpátokban előfordul s az erdélyi medenczében is. (Hazslinszky Magy. Birod. Moh-FIorája, 162.) (Ez a moha különben Szomolnok környékéről is ismeretes ; tavaly- előtt S c h ő b e r E. tanár úr (Szatmár) révén kaptam innen élő példányait. Különösen hézagos a gombák tárgyalása; szerző a meglevő irodalmat nem veszi kellően figyelembe: sem Hazslinszky, sem Hollós adatai nincsenek kellően felhasználva és az újabban meg- jelent czikkek közül pl. Bubák enumeráczióját. az irodalmi részben idézi ugyan, de tárgyalásaihoz nem használja fel, hanem ahelyett egy-két ethnographiai kitérés után felsorol a Kárpátok területéről 45 gombafajt és egy meghatározatlan Coprinus-t. Ez a részlet nem igen emeli a munka értékét. A munka liarmadik része a Kárpátok egyes fiőraterületeinek jellemzését és fejlődéstörténeti s növény földrajzi méltatását tartalmazza. Az egész tárgyaláson az az alapgondolat vonul végig, hogy a nyugati Kárpátok flórája fiatalabb és a diluvium után főleg nyugatról és északról merítette elemeit, a keleti és déli Kárpátok flórája pedig régibb, főleg a Balkán és a keleti flóraterületekböl szívta alkotó- részeit és sokkal erösebben kifejlett endemizmus jellemzi. A két rész egymástól a Latorcza-völgye, vagyis a kassá — eperjesi határvonal és a Jablonicza- szorostól le a Tisza völgyébe baladó vonal közé foglalt erdős Kárpátok által van elválasztva. A keleti és a nyugati résznek egymástól való eme különbségeit és elhatárolását, a mely úgyszólván az összes florisztikai, fejlődés- történeti s geológiai adatokkal a legszebb összhangban áll, P a x mindvégig igen szellemes magyarázatokkal kiséri s a kérdés meg- világítását különösen fejlődéstörténeti irányával a tudomány mai szín- vonalára emeli. A tényleges bizonyítékok és az eszme ismerete azon- ban talán éppen oly régi, mint maga a magyar botanika és az összes fejtegetések alapját a lényegesebb következtetések nagyrészével együtt, pl. S i m n k a i Erdély Florájá-nak 1 — 30. oldalán igen alaposan és részletesen megtaláljuk, ugyancsak S i m o n k a i Növényföldrajzi vonatkozások ez. dolgozatának 621 — 624. oldalain ugyanezek az eszmék vannak hangoztatva, sőt Kánitz-nak Hunfal vy munká- jában közölt növényföldrajzi fejtegetéseiben is (p. 641 — 645). A különbség nagyrészt a fejtegetések módjában van s a palaeontologiai 48 TÜZSON J. és geológiai adatok előtérbe helyezésében, a minek azonban a részle- tekben, a mint már rámutattam, számos gyengéje is van. Az egyes flóraterületek részletes ismertetése során a nyugati Kárpátokból szerző a Pienineket mint régebbi reliktumok által jellem- zett területeket foglalja össze a Vág, Turócz és Garam közötti hegy- csoi^orttal. Az utóbbi csoportot külön névvel, „Déli Központi Kárpátok- nak", „Südliche Zentral-Karpathen"-nek nevezi el, a mit ref. nem tart követendőnek. Ezt a területet az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra északi része, tehát földrajzilag megnevezett hegységek foglalják el s így felesleges az új nevek behozása, a mit Pax egyáltalán nagy elő- szeretettel, de a neveknek nem éppen szerencsés megválasztása mel- lett tesz. E tekintetben ajánlatosabb lett volna pl. Andree atlaszá- hoz ragaszkodni. Ez esetben pl. okszerűbb volna az említett területet az Alacsony-Tátra flóraterületének nevezni, vagy németül „Bezirk der Alacsony-Tátra" névvel illetni. E két egymással nem érintkező területet régi reliktumoknak mondott növényeik (Chrysanthemum Zaivadzhji, Dianthus nitidus, Knaiitia turocensis) alapján, mint összetartozó növénygeografiai társ- területeket összefoglalni, szintén különös gondolat. Ezt követi a régi reliktumokat nélkülöző nyugati Kárpátok leírása. Ide sorozvák a Beszkidek, a Pax által szinten nem egészen helyesen „Északi Központi Kárpátok", „Nördliche Zentral-Karpathen" nevezett terület, a melyet helyesebben a Magas-Tátra flóraterületének („Bezirk der Magas-Tátra") nevezhetünk. A nyugati Kárpátokkal határos területek között szól a szerző a Kis-Kárpátokról, a Veterna Hola-ról, ezután a Nyitra környékén vég- ződő hegyekről, az „ungarische Erzgebirge" (?) és Vjepor területéről, a Göllnitz-Branyiszko Gebirge-röl, a minek helyes neve gömör-szepesi hegység, (Gömör-Szepeser Gebirge) és végül az eperjes-tokaji hegyekről. A specziális rész második szakaszában a keleti Kárpátok flóra- területei jönnek sorra, ú. m. : 1. az Erdős-Kárpátok, 2. a szerző által „Ungarisch-siebenbürgisches Grcnzgebirge"-nek nevezett főcsoport, melyhez a rodnai havasok, a beszterczei havasok, a nordsiebenbürgisches Mittelgebirge, mely alatt az Avas-, Gutin-, Meszes-, Réz- és Bükk- hegységek értendők és a mely leghelyesebben a Meszes-Gutin hegy- ségek környezetének nevezhető. A részletekből láthatólag ennek a főcsoportnak elnevezése sincs szerencsésen megválasztva, különben maga ez az össszefoglalás egyáltalán növényföldrajzi szempontokból is különös és a részletekből kivehetőleg a kellő florisztikai alapot nélkülözi. Jelentősége és növényföldrajzi értéke csakis maguknak az egyes területeknek van. A 3. főcsoportot Pax a kelet-erdélyi Határhegyek „Ostsieben- bürgisches Randgebirge" flóraterületeiböl alkotta meg, ú. m. a Hargitta- és Persányi-hegyek területéből, a moldovai mészkőhegyekből, az Ostsiebenbürgische Fliesch - Karpathen-ből, mit helyesebben a csik- bereczki hegyvidék flóraterületeinek nevezhetnénk. Ennek a főcsoport- nak is helyesebb neve volna „Délkeleti Kárpátok". PAX F. „GRUNDZOGE DER pflanzenverbreitung" 49 A 4. főcsoportba csak a barczasági hegyvidék területe, — az 5. főcsoportba pedig az „erdélyi havasok területe" tartozik, mely Brassótól majdnem a Danáig nyúlik. A 6. főcsoportba egyedül a Domogled flóraterülete, a 7-ikbe pedig a „Westsiebenbürgische Randgebirge", a melyet helyesebben -a Bihar- és Érczhegység környezetének nevezhetünk, melyhez a Pojana Ruszka környezete, a Biharhegység és az Érczhegység tartoznak. A 8. főcsoportba szerző csupán az „erdélyi felvidéket" sorozza, Siebenbürgisches Hochland név alatt, a mit erdélyi medencze névvel szoktunk jelölni, a mi németül , Siebenbürgisches Becken* volna. Az egyes területek florisztikai jellemzésének részleteire nézve magára a munkára kell utalnom, adatok eléggé gazdagon vannak fel- sorolva; Pax saját feljegyzései és az illető irodalmi adatoknak alapján florisztikai leírások s felsorolások között számos igen vonzó, érdekes és tüzetesen megállapított részletet találunk. A vezérlő gondo- latok mindenütt azok, a mik már az előző szakaszokban kifejezvék, t. i. geológiai és fejlődéstörténeti vonatkozásúak, a melyeknek a szerző azonban mindent a legkisebb részletekig szolgálatába állit. A diluviális glecserek által elfoglalt területeket a priori más szem- pontok szerint méltatja, mint azokat, a melyeken jégárak nyomai nincsenek (vagy még nincsenek kimutatva?!); és a relikiumfajok alatt, melyek egyúttal endemikus fajok is, mindig praediluviális reliktumo- kat ért. A fejlődéstörténet ilyetén alkalmazása kétségtelenül erőltetett és illuzórikus fogalmakra vezet. Néhol kitűnő támasztópontul szolgál- hat, de csak feltevés és nem lehet biztos tétel, mert a kétsésrtelen bizonji- tékok hiányzanak. íay a Knautia turocensis, Dianthus nitidus, Daphne arbuscula, Syringa Josikaea, Bruckenthalia spicidifolia, Telekia speciosa stb. fajukról apodictice azt állítani, hogy praeglaciális relik- tumok, nem egyéb, mint koczkáztatott ötlet. A mit Pax munkájából kivehettem, csupán az, hogy oly területek kizárólagos növényei, a melyek egészen vagy részben meg voltak kiméivé a jégáraktól. Ez nem bizon}íték. Egy tudományos munkán, a melytől pozitiv adatokat várunk, ily problematermészetü tételeknek nem szabadna vezérlő eszme gyanánt végigvonulnia. Minder növénygeografiai jelenséget ily módon magyarázni nem lehet, hiszen akkor pl. a Saxifraga carpaihica endemikus előfordulását a Kárpátok örökös hófoltjai közelében, a hol minden bizonynyal glecserek voltak a diluvium alatt, egy növénygeografiai lehetetlenségnek kellene minősíteni. Mindeme értelmezési kérdések mellett kétségtelen, hogy a Pax növénygeografiai felosztása, az említettektől eltekintve, alapjában igen természetes határvonalakkal történt, a melyek megvonása eddigi növény- íöldrajzi irodalmunkhoz képest oly haladást jelent, a melyet szerzőjük csakis igen kiterjedt vizsgálatok révén érhetett el. Az egyes területek elválasztása a Kárpátok flórájának gondosan megvont határait nyújtják s igen találóan jegyzi meg Pax, hogy ha lesznek is az újabb kutatások révén változások, a beosztás, lényegében alig fog változni. Itt a Pienninek és az Alacsony-Tátra erőltetett vonatkozásba hozásán s az „Ungarisch- Siebenbürgisches Grenzgebirge" egész tömegének összefoglalásán kívül Botanikai Közlemények 1909. Vili. kötet, 1. füzet 4 öQ TUZ80N J. : PAX F. „GRUNDZÜQE DER PFLANZENVERBREITUNG " « legfeljebb az volna felhozható, hogy a moldovai mészkőhegyek terüle- tének három kis foltban való elkülönítése azt a benyomást teszi, hogy egy nagyobb flóraterületböl ökológiai és nem növényföldrajzi alapon vannak ezek kihasítva. Eét ilyen rész Magyarország határán kívül esik, a Nagy-Hagymás azonban a csíki hegységbe tartozik és ebbe volna, mint mészkőterület beolvasztandó. A gyetgyói fensík s az Olt-völgyé- nek felső része, valamint a Feketeügy medenczéje pedig szintén csak ökológiai természetű differencziákat mutathat és így fel volna osztandó a szomszédos, előbb említett terület és a hargitta-persányi hegyek területe között. A Pax munkája teljes egészében a magyar flóra megírásához szükséges előkészítő munkák egyik legjelentékenyebbike, számos florisz- tikai és növényföldrajzi kérdés tisztázása által sok tekintetben utat jelöl a további kutatásoknak; és ha a mi legnehezebb kérdéseinkhez, a fajok rendszertani tisztázához csak itt-ott járul is hozzá, nagy szolgá- latot tesz azzal, hogy a részletekben számos helyen felveti a meg- oldandó kérdéseket és általában több irányban utat szab a további kutatásoknak. Azáltal például, hogy felhívja figyelmünket a Borszék és az tgló — Lőcse melletti még fel nem kutatott fossilis növényi marad- ványokat Ígérő lelőhelyekre, sürgeti a Magas-Tátra tavai planktonjának feldolgozását, a Cerastium-ok revízióját, a Kárpátok rózsáinak, Rubusai- nak kikutatását ; jelzi pl. az Erigeron polymorphus előfordulási kérdé- sét a Kárpátokban, a Dianthus nitidus-et, Cyclamen europaeum-ét a Pieninekben, utal a Tozzia carpathica mibenlétének kérdésére stb., szolgálatot tesz a magyar botanikának és a tudománynak egyaránt. Hogy a Kárpátok flórájának és az utóbb jelzett kérdések fel- vetésének egy ily nagyobbszabású műben való összefoglalása a külföld részéről kellett legelőször megtörténjen, bizonyos szemrehányást foglal magában és önkénytelenül is az elmaradottság nyomasztó érzetét kelti fel bennünk s figyelmeztet, hogy igyekezzünk minden módot meg- ragadni és felhasználni arra, hogy a magyar flóra tudományos fel- dolgozását siettessük. Hogy nem a munkaerő hiányán fordul meg ez a kérdés, arra nézve leginkább a Pax munkája nyugtathat meg, a melynek úgy- szólván minden egyes oldalán meggyőződhetünk arról, hogy a mű ama adatai, a melyek exakt megfigyelésből merítvék, túlnyomó részben a tudomány magyar munkásai fáradozásának köszönhetők. (A szakosztálynak 1909 januárius 13-án tartott üléséből.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ől NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.' (Rovatvezető : Kümmekle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Anonymus: A havasi flóra védelme. — A Magyarországi Kárpát- egyesület Évkönyve. XXXV. évf. 1908., 155—157. old. — — Mandula, őszibarack és Myrabolán keresztezéséből keletkezett korcs. — Gyümölcskertész. XIX. évf. 1909., 20. old. Alexics György: Almanevek. — Magyar Nyelvőr. XXXVIII. évf. 1909., 17—19. old. Angyal Dezső: Loan-pármén alma. — Gyümölcskertész. XIX. évf. 1909., 12—14. old. Augueztin Béladr. : A növényi váladékok chémiai összetétele és biológiai jelentősége. — Természettudományi Közlöny. XLI. köt. 1909., 39—40. old. Az ultramikroszkop használata a tuberkulózis baczillusainak vizsgálatánál. 1 táblával. — Gyógyszerészi Értesítő. XLI. évf. 1908., 1003 — 1004. old. és Gyógyszerészek Lapja. IV. évf. 1909., 2—4. old. Balázs István dr. : A baktériumok physikai és physiologiai attenuálásáról. írta Budapest. 1909. Petőfi irodalmi és nyomdai vállalat (Pesti Alfréd). 6 old. 8-rét. — A Budapesti Orvosi Újság Tudo- mányos Közleményei. 1909. évf. 3. sz. Bernátsky Jenő dr. : A szőlőbogyót pusztító gombák meg- határozása. — Borászati Lapok. XLI. évf. 1909., 3 — 4, és 19. old. D b y G. : A sóskasavas sók szerepe a csírázásnál. — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 225—228. old. Forenbacher Aurél dr. : Proljetni izlet u Ponikve. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. XX. köt. 1908., 207—208. old. Gáyer Gyula dr. : Adatok Vasvármegye flórájához. Additamenta ad floram comit. Vas. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 289 — 290. old. Gombocz Endre dr. : A Populus-nem monographiája. Mono- graphia generis Populi. 31 ábrával és 2 térképpel. Budapest, 1908., 238 old. 8-rét. — Mathematikai és Természettudományi Közlemények vonatkozással a hazai viszonyokra. XXX. köt. 1. sz. Gyenge Ferenc z, miklósvári: Érdekes gombaóriás. 1 ábrá- val. — Gazdasági Tanácsadó. III. évf 1909., 3. old. A gomba a Lycoperdon bovista, melynek magassága 35 cm., szélessége szintén 35 cm., súlya pedig 41/2 klgr. Hadzi Jovan dr. : Filogenija angiosperma. 1 táblával. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. XX. köt. 1908., 212—214. old. Hazslinszky Frigyes, néhai: Adatok Horvátország és * E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növény- tannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent köz- lemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) 4* 52 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Fiume zu/mó- és mohaflórájához. — Növónytani Közlemények. VII. köt. 1908., 201—207 old. Heinz A. dr. : ostrovnom Ijulju (Lolium temulentum). — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. XX. köt. 1908., 212—214 old. Hirc Dragutin: Revizija hrvatske flore. (Revisio florae Croaticae.) Izradena u botaniőko-fiziolog'ijskom zavodu kr. svencilista Franje Josipa I. u Zagrebu. Napisao Dio I. Zagreb, 1908. Tisak dionicke liskare. — Prestampano iz 155., 158., 159., 161., 167., 169. i 173. knjige .Rada" Jagoslavenske akademije znanosti. Kóssa Gyula: Régi magyar gyógyszemevek. — Magyar Nyelv. IV. évf. 1908., 322—327., 339—341., 367—371., 324—426. és 471—473. old. Kutlik Sámuel: Stachys ByzantinH. — Magyar Méh. XXIX. évf. 1908., 65. old. Mágocsy-Dietz Sándor: Hazslinszky Frigyes hagyatékából. I. Közlemény. Adatok Horvátország és Fiume zuzmó- és mohaflórájához. Primitiae florae plantarum cellulariura Croatiae et territorii Fiumani. Közre- bocsátja — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 201— 207. old. Moesz Gusztáv dr. : Az egres amerikai lisztharmatja hazánkban. Szerző eredeti rajzával. — Növénytani Közlemények. VH. köt. 1908., 219— 225. old. Nyárády Ede Gyula: Botanikai excursió a Jégvölgyi csúcsra (2630 m. Magas-Tátrában) május havában. — Magyar Botanikai Lapok.' Vn. köt. 1908., 290-294. old. Petrák Franz: Zur Nomenklatur von Tragus racemosus AH.' A Tragus racemosus Ali. nomenclaturájához. — Magyar Botanikai Lapok, VII. évf. 1908., 295—297. old. Rapaics Raymund dr. : A burgonya leveletsodró betegsége 2 ábrával. — Gazdasági Lapok. LX. évf. 1908., 812—823. old. — — Az elektromosság hatása a növények fejlődésére. — Ter- mészettudományi Közlöny. XL. köt., 1908., 689. old. — — Elzöldült csillagfürtvirág. — Növénytani Közlemények. VTI. köt. 1908., 233. old. Rossi Ludwig: Silene graminea Vis. in Kroatien. — Mag>'ar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 278—279. old. Sajó Károly: A szénaláz. — Uránia. X. évf. 1909., 26—34. old. Schilberszky Károly dr. : A cseresnyefák baktériumos üszkö- södéséről. — Gyümölcskertész. XIX. évf. 1909., 16—17. old. — — A házi gombáról. — Természettudományi Közlöny. XLI. köt. 1909., 87—90. old. Schmahl Gottfried: A makaróni búza (Triticum durum) Ameri- kában. 4 ábrával. — Gazdasági Lapok. LXI. évf. 1909., 6 — 7. old. — — Az amerikai hibridekről. 4 ábrával. — Köztelek. XIX. évf. 1909., 5. old. Seidel H. : Townson Róbert az angol Tátrakutató. — A Magyar- országi Kárpátegyesület Évkönyve. XXXV. évf. 1908., 21—23. old. Szerző az angol Townson Róbert természettudósnak és turis- tának életrajzát adja, a ki az egykori magyar botanikus kortássálj NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 53 Mauksch Tamás lelkészszel szoros összeköttetésben állott és a ^Travels in Hungary in the Year 1793" czímü művében számos magyar- földi növényt örökitett meg felsorolásával, melyek közül egynek az auctora is. Tuzson János dr. : A hazai flóra új Xanthium faja. — Terr mészettadományi Közlöny. XLl. köt. 1909., 136. old. — — A Potentilla rupestris rendszertani tagolódása és elterjedése. 2 ábrával. — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 207—218. old. Weber Dezső: Adatok néhány növénycsalád termésének és magjának anatómiájához. — Növén>i;ani Közlemények. VII. köt. 1908., 228—233. old. Weber Samu: Új sövények. — A Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyve. XXXV. évf. 1908., 12—20. old. Szerző turistikai leírásában néhány növényt is emlit a Magas Tátrából. b Külföldi irodalom : Györffii István dr. : II. Additamenta ad floram bryologicam Hungáriáé. — Revue Bryologique. Année 35. 1908., p. 97—98. Römer Gyula : Aus dem Lében eines Mikroskopikers der Linné'schen Zeit. Eine historische Studie. Mit 2 Abbildungen. — Mikrokosmos. Bd. II 1908., Seite 91—97. Szerző a brassói születésű Hedwig I. bryologusról emlékezik meg. Gyűjtemények. Hieraciotheca Europaea edita a Carolo Hermanno Zahn. Schedae ad Centiuriam IV. no. 301—400. Karlsruhe 1909. £ typographia .Konkordia' Buehl. Következő hazai adatokat tartalmazó munka : Nr. 389. Hieracium umbellatum L. ssp. umhellatum L. var. pervagum J o r d. 1. normálé Zahn í Slavonia. Comit. Syrmii : in decUvibus inter Kamenitza et Ireg, leg. cur. A. de Degen.) ; nr. 389. a. H. umbellatum L. ssp. umbellatum L. var. pervagum J o r d. 2. slavonicum Zahn. Verosimiliter transitus foliosum ^/ zl umbellatum. (Slavonia. Comit. Syrmii : in declivibus inter Kamenitza et Ireg, leg. cur. A. de Degen.); 391. H. virosum Pali. ssp. foliosum W. et K. (Slavonia. Com. Syrmii : in declivibus ad Danubium pr. Slankamen, loc. class., leg. cur. A. de Degen.) Herbárium normálé. Conditum aF. Schultz, dein continuatum a K. K e c k, nunc editum per I. Dörfler. Schedae ad centurias XLIX et L. Vindobonae, 1908. E typographia „0. Hensel, Gottesberg". Következő hazai adatokat tartalmaz : 4812. Nymphaea Lotus L. (Syn. N. thermalis DC.) (In thermis et in rivulo calido Pecze ad Nagyvárad, leg. A. Richter) ; 4850. Linum flavum L. (Transsylvania: in coUibus apricis supra Magyar-Fenes, leg. A. Kichter.) ; 4852. Linum nervosum W. et K. (Transsilv. : Szénafű prope Kolozsvár, in pratis montanis, leg. A. Richter.) ; 4853. L. catharticum, L. (Comit. Gömör '■ in pratis in parte superiore rupis Tesna Skála prope Murány, leg. A. Richter.) ; 4866. Trifolium spadiceum L. (Comit. Gömör : in pratis humidis 54 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK prope Murány Huta, leg. A. Richter.) ; 4868. Astragalus asper J a c q. (Transsilv. : in coUibus graminosis Szénafű prope Kolozsvár, leg. A. Rich- ter.) ; 4901. Jasione Jankae N e i 1 r. (Ad confines Hungáriáé et Romániáé : in declivibus lapidosis ad vias prope Verciorova, leg. I. Dörfler et K. Ron- niger.) ; 4905. Polemonium coeruleum L. (Comit. Gömör : in monte Kakas prope Nagy-Röcze, leg. A. Richter.) ; 4908. Echium rubrum J a c q. (Trans- silv. : Szénafű in regioné oppidi Kolozsvár, leg. A. Richter.) ; 4925. Salvia transsilvanica S c h u r. (S. pratensis L. var. transsilvanica Schur.) (Trans- silv. : in coUibus graminosis ad Apahida, leg. Z. Zsák.) ; 4926. S. hybrida Schur. (S. nemorosa X transsilvanica.) (Transsilv. : in collibus apricis ad Jósika-major prope Kolozsvár, leg. Z. Zsák.) ; 4927. S. betonicifolia E 1 1 i n g e r. (S. sylvestri-nutans Janka.) (Transsilv. : in collibus graminosis ad Jósika-major prope Kolozsvár, leg. Z. Zsák.) ; 4928. S. nufans L. (Trans- silv. : in collibus ad Jósika-major prope Kolozsvár, leg. Z. Zsák.) ; 4957. Orchis Morio L. (Transsilv. : Bükk prope Kolozsvár, in pratis, leg. A. Rich- ter.) ; 4969 Apera Spica Vend (L.) P. B e a u v. (In silvaticis apertis secus fluvium Morva prope Magyarfalva, leg. L. Keller.) ; 4977. Avena decora Janka. (Transsilv. : in rupestribus grami osis fissurae mentis Torda, leg. A. Richter. ) ; 4994. Hordeum Gussoneanum Pari. (In pratis salsis Puszta- Hortobágy prope Debreczen, le?r. A. de. Hayek). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. Jelentés a szakosztály 1908. évi működéséről. Szakosztályunk az elmúlt esztendőben az eddigi szokások ós elvek szerint és kitűzött czéljainak megfelelően fol3'tatta működését. Összesen nyolcz ülést tartott, a melyeken a megszokott számban 25 — 30 tag és ven- dég vett részt. Az ülések tárgyát összesen 31 előadás és ismertetés képezte, és pedig: Augusztin B. 2, Bernátsky J.»2, Doby G. 1, Dudin- szky E. 1, HoUendonner F. 1, Hulják J. 1, Kerékgyártó Á. 1, Lengyel G. 2, Mágocsy-Dietz S. 5, Moesz G. 4, Radó E. 1, Rapaics R. 2, Schilberszky K. 1, Simonkai L. 2, Szabó Z. 1, Thaisz L. 1, TuzsonJ. 2, WéberD. 1 előadással, illetőleg ismertetéssel vett részt üléseinken. Az előadások nagy része önálló és terjedelmesebb dolgozatokról szólt, a melyek folyóiratunkban is nagyrészt megjelentek és ennek követ- keztében ez az eddigi évfolyamoknál jóval terjedelmesebb. Az eddig szoká- sos és az ügyrendben megállapított ívszáma folyóiratunknak ugyanis 12 volt, az elmúlt esztendőben pedig az expediálás előtt álló ötödik füzettel együtt összesen 16 ivet, vagyis 4 ívvel többet adtunk ki, három iv „Bei- blatt"-tal. Hogy a Beiblatt aránylag ily kevés, annak egyrészt az az oka, hogy a szerzők — ha egyáltalán beküldenek — csak rövid idegen nyelvű rezümét adnak, másrészt pedig az, hogy több olyan dolgozat jelent meg a múlt évben, a mely enumerácziót tartalmazott, a mire a Beiblattban csakis utalás történik. Mindenesetre kívánatos volna, ha a részletesebb idegen nyelvű közlést maguk a szerzők is lehetőleg elösegitenék, egyrészt azért, SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 55 hogy dolgozataik mennél inkább ismertekké s a külföld számára is hozzá férhetökké váljanak, másrészt pedig azért, hogy folyóiratunk a külföldön is jobban elterjedjen. A folyóirat kiadása körül tapasztaltak közül ki kell emelnem, hogy a nyelvi nehézségek hovatovább inkább érezhetők és a szerkesztést nehéz- kessé teszik. Nem egyszer fordul elö, hogy a czikkek revíziója nyelvtani szempontokból igen tetemes időt s fáradságot vesz igénybe; s a műszavak nem egyöntetű alkalmazása gyakran követeli meg, hogy a szerkesztő a czikkek tárgyába belemélyedjen és azokat nemcsak külsőségi, hanem érdemleges értelmi szempontokból is kritikailag kezelje, a mi egyrészt beavatkozás a szerző jogaiba, másrészt pedig tévedésekre adhat alkalmat. Ilyen módon a szerkesztő oly kényszerhelyzetbe jut, a melyből csakis fáradságos munka és az illető szerző neheztelése vagj' pedig a czikk félretevése és körülményes tárgyalások révén tud kibontakozni. Hogy ezt éppen ez alkalommal voltam bátor szóba hozni, annak oka egyrészt az, hogy az ötödik füzetünk éppen ilyen okok miatt késett két hetet, másrészt pedig az, hogy a most következő esztendőben elérkezett- nek véli a szerkesztő-bizottság az időt arra, hogj' a rendes, két havonkinti hat füzetre áttérjünk. Hogy azonban az utóbbi megtörténhessék, szükségünk van arra. hogy a tisztelt szerzők nyelvi szempontokból gondosan átdolgo- zott kéziratokat adjanak át és hogy a műkifejezések tekintetében bizonyos megállapodások jöjjenek létre, a mi a már évek óta vajúdó magyar botanikai szótár sürgős létrejöttét követeli. A szerkesztő-bizottság úgy mint azelőtt, az elmúlt évben is minden szakosztályi ülé.st megelőzőleg ülésezett. Fontosabb intézkedései közül emelhetem ki azt, hogy folyóiratunk elterjedését és fejlesztését előmozdí- tandó, azzal a javaslattal járult a szakosztály elé, hogy czímében az álta- lánosan elfogadott „Botanika" szó bevétessék és a „Növénytani közlemények" czim „Botanikai közlemények* czímmei cseréltessék fel. Ezzel kapcsola- tosan a „Beiblatt" czim elmarad és az idegen nyelvű rész is a fenti egy- séges czím alá kerül. Ezenkívül még azt a fontos határozatot emelhetem itt ki, hogy a szerkesztő-bizottság javaslatára a szakosztály a tagdíjakat a jövőre vonatkozólag felemelte, és pedig az alapítók díját 100 koronára, a rendes tagokét 5 koronára, a folyóiratra előfizetőkét pedig 8 koronára. Ezt az intézkedést a Természettudományi Társulat választmánya is tudomásul vette, a tagok kellő értesítése és a megváltozott viszony irodai és pénztári keresztülvitele czéljából azonban úgy döntött, hogy az életbeléptetés ideje az 1910-ik év legyen. Ez az egy évi elhalasztása bevételeink emelkedésének sajnálatos ugyan, azonban a továbbiakban összeállított pénzügyi viszonyaink mellett veszélyt nem rejt magában és így abba belenyugodhatunk : egy évet még a nyomdai termékek felemelt árai és a folyóiratnak hat füzetben leendő kiadása mellett is kibírunk, habár tagadhatatlan, hogy a dijaknak 1909-töl kezdődőleg való felemelése által a szakosztály működésének még egészségesebb alapját teremtettük volna meg. Szakosztályunk tagjainak száma, a mint már az Elnök úr emiitette, a megelőző évhez képest állandó maradt, illetőleg hattal szaporodott. Az erre vonatkozó kimutatatás a következő : 56 BZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Alapító tag 15 Rendes tag és elötízetö 582 Külföldi előfizető 8 Belföldi cserés 1 Külföldi cserés 9 Díjtalanul kapja a folyóiratot belföldön 4 Díjtalanul kapja a folyóiratot külföldön . . . 4 Összesen 623 A tavalyi 624 összes taghoz képest egygyel apadt volna a tagok száma, ez azonban csak látszólagos és onnan származik, hogy hét helybeli napUapnak a folyóiratunk ingyenes küldését beszüntettük. Pénztárunk állásáról a következőt jelenthetem: Maradvány 1907-ről 2738-49 K Bevétel 1908-ban 1642-90 „ Társulati segély 1908-ra ■ 1700-— . Összes bevétel 60dl-39 K Kiadás 1908-ban . 301501 K Levonva ezt az összes bevételből 3066-38 A növénytani alap kitesz 900- — , Felhasználható maradék 1909-re 2166-38 K E számadásban az 1907. évi maradvány kevesebb, mint ahogy azt a tavalyi kimutatás tartalmazza. Ennek magyarázata az, hogy a tavalyelőtti ötödik füzet költsége az utóbbiból hiányzik, a fenti összeg pedig az ötödik füzet költségeinek levonása után fenmaradó tényleges maradványt jelenti. Éppen úgy, mint a tavalyi kimutatásból, úgy az ideinek „Kiadás 1908-ban'' összegéből viszont hiányzik az 1908. évi ötödik füzet költsége. Nem mulaszthatom el végül megemlíteni, hogy szakosztályunk a Társulat elnöksége és egész tisztikara részéről a múlt évben is a legszívé- lyesebb támogatásban és előzékeny közreműködésben részesült, miért is azt a szakosztály elismerése és köszönete illeti meg. Dr. Tuzson János. A növénytani szakosztály 1909. évi január hó 13-án tartott 143. ülésé- nek jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : M o e s z Gusztáv. 1. Elnök az új év első ülése alkalmából a legjobb kívánságok kíséretében meleg szavakkal üdvözli a szakosztály tagjait. Ez évben indítja meg a szakosztály a közlemények nyolczadik kötetét. „Visszapillantva a lefolyt évek eredményeire, kiemelhetjük, hogy már két év óta sikerült Közleményeinket évenkint öt füzetben, 12 — 19 ívnyi tartalommal megjelen- tetni. Bízunk abban, hogy ezentúl még többet nyújthatunk, ha a szak- osztály által megszavazott tagdíjfelemelés érvénybe lép, s ha tagjaink száma továbbra is azon soha nem remélt magaslaton marad, a melyen most van, — 623 — vagy ha esetleg még emelkedni fog." Kéri a szakosztály SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 57 tagjait, hogy a szakosztály ügyeit továbbra is támogassák, hogj' működése minél eredményesebb legyen. Az ülést megnyitja. Schilberszky K. a szakosztály nevében hálás köszönetet nyilvánít az Elnöknek a szakosztály érdekében kifejtett munkálkodásáért. Az Elnök ár érdeme, hogy bölcs, higgadt, czéltudatos vezetése mellett a szakosztály fejlődése és haladása állandó és biztos. 2. Thaisz Lajos: ,A Syringa Josikaea, mint növénygeografiai út- mutató" czímen tartott előadásában Pax F.-vel szemben számos újabb és régibb adattal bizonyítja, hogy a S. Josikaea az Erdős-Kárpátokban való- ban előfordul. Előadó úgy az erdélyrészi középhegységek, mint az Erdős- Kárpátok összes termőhelyeit, vízgyűjtő területenkint csoportosítva, elő- sorolja. Elterjedésének nyugati határvonalát egyelőre az uzsoki hágótól kezdve, az Ung folyp mellett vonja meg. Ügy véli azonban, hogy a „magyar orgoná''-nak az Ung folyó nem lehet természetes nyugati határvonala, való- színű, hogy a későbbi kutatások révén az Ung folyó jobboldali mellék- völgyeiből is elő fog kerülni. Valószínű tehát, hogy még Zemplén megye észak-keleti részében is előfordulhat. Nevezetes Thaisz-nak szarvasházi adata Bereg megyéből, mely a S. prunifolia K i t. locus classicus-ától csupán 5 km. -nyíre van. Tuzson J. annak a nézetének ad kifejezést, hogy fejlődéstörténeti szempontból itt nem is határvonalról, hanem inkább határhegytömegröl van szó. És csak az a kérdés, hogy az Erdős-Kárpátokat inkább kelet felé, vagy inkább nyugat felé helyezzük ; amire nézve kétségtelen, hogy kelet felé. Simonkai L. kifejti, hogy Pax, könyvének szövegében a rare2;a--ffer- nád völgyét mondja határvonalnak, míg térképén a Latorcza folyót jelöli meg annak. Az igazi határvonal az ung — uzsok — szan-i vonal, melyet S i m o n k a i L. már régóta annak tart. A Vihorldt-hegység az Alföldet környező domb- vidékhez számit, ép úgy, mint a xMátra, Bükk és Tokaji-hegység. Mágocsy-Dietz S. kívánatosnak tartaná, hogy felkutassuk a Tokaji-hegység phytopalaeontologiai kincseit. Bizonyára sok növényünk tör- ténetét magyaráznák meg a talált kövületek. 3. Tuzson J. ismerteti P a x F. „ Grundzüge der Pftanzenverbreitung in den Xarpathen" czímü munkájának Il-ik kötetét. (1. 41. old.) A nÖTénytaui szakosztály 1909, évi febr. hó 10-én tartott 144. ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : Moesz Gusztáv. 1. Gombocz Endre „Tuniszi növények" czímen azokat a virágos növényeket ismerteti, melyeket Bíró Lajos 1903 április havában Tunisz • ban, még pedig Sfax, és Gafsa környékén, valamint a Djebel-Atigon gyűj- tött. A 70 faj közül többnek lelőhelye új. Előadó a Muricaria prostrata (D e s f.), egy tüskés termésű változatát, mely a Muricaria Battandieri Ho eh r.- fajhoz közel áll, de attól a levél-alakjában eltér, a Mur. prostrata új varietásának állapítja meg és var. echinocarpa Gombocz névvel jelöli meg. 58 , 8ZAK08ZTÁI;YI ÜGYEK 2. Gombocz Endre ismerteti az alger-i botanikus kertet (jardin d'essai). Bemutat több felvételt, így a platánok, a Ficus Boxburghü Wall. és a Dracaenák fasorát, valamint a Ficus nitida B I u m e és a Jucca pendula Sieber csoportjait. Végül az alger-i Atlasból (Pic des Cédres), egy czédruserdönek és egy nagy Quercus Ilex L. fényképét mutatja be. 3. Moesz Gusztáv „Gombák Budapest és vidékéről'^ czímen tartott előadásában röviden felsorolja azokat, kik e terület gombaflórájának fel- kutatásában fáradoztak. Az első, ki a főváros környékén gombát gyűjtött, S a d 1 e r J. volt (1814 — 1818). Legtöbbet köszönhetünk Hazslinszky Frigyesnek. Előadó szines képekben csakis azokat a gombákat mutatja be, melyeket maga határozott. Ezek között van 12, eddig még le nem írt új gombafaj, és több olyan, melyet hazánk területéről eddig nem ismertünk, és olyanok, melyek ritkaság számba mennek. (Megjelenik.) 4. Szabó Zoltán ,A Knautia-k morfológiája" czímíí előadásában a Knautia génuszra jellemző alaktani tulajdonságokról szólt, kiterjeszkedvén a ', iiinovatio módjaira, a virágzat és a termés biológiájára is. 5. Szalóki Róbert „Adatok Szepesvármegye flórájához'' czímü előadásában a következő növények szepesi termőhelyeiről és előfordulási körülményeiről számol be : Arctostaphylos officinalis Wimm. et Grab. ; Andromeda polifolia L., Ledum palustre L., Vaccinium uliginosum L. ; Pyrola fajok., Lathraea Squamaria L., Polygala major L., Cypripedilum Calceolus L., Primula Auricula L., Daphne Cneorum L., Iris hungarica W. e t K ; Orchis speciosa Hőst. Rámutat továbbá a Tarpatak alsó völgyének flóraváltozatosságára, és végül, összehasonlítás kedvéért, bemutatja azon Gnaphalium Leontopodium S c o p. példákat, melyeket a liptói és a bélai havasokon, valamint a káposzta- falvi hegyvidéken gyűjtött (Szokol völgye). (Megjelenik.) Mágocsy-Díetz S. felszólalásában arra kéri az előadót, hogy a meszet elbíró és a meszet el nem bíró növényekre vonatkozó adatokat domborítsa ki, mert ezek az adatok igen érdekesek. Hogy előadó az Arcto- staphylos officinalis-i a grániton is megtalálta, ennek magyarázatát a növény bizonyos mértékű alkalmazkodásában találjuk, mert a gránitban, különösen a gránit és a mész érintkezési határán, van annyi mész, a mennyi annak a növénynek kell. A nagy termetű Gnaphalvimi Leontopodium arra vall, hogy nagyobb páratartalomnak volt kitéve s ezért xerophyl jellemét kezdi elveszteni. S z a 1 ó k i R. szerint a Szokol völgyében a levegő tényleg nagyon párás. Tuzson János felemlíti, hogy nagyvirágú és nagytermetű gyopár terem a brázai havasokban ca. 2000 m. magasságban is, a hol tehát a xerophyl jelleg kifejlődhetne. Ezért úgy véli, hogy ezen esetben, rendszertani értékű elváltozás is szóba jöhetne. Simonkai Lajos felemlíti, hogy a Vidra feletti hegységben, legfeljebb 1000 m. magasságban, szintén gyűjtött nagy termetű gyopárt azon a sziklán azonban, melyen a gyopár élt, sok humusz volt. SZEMÉLYI hírek 59 6. A szakosztályi ügyek során jegyző felolvassa az állattani szak- osztálynak, Darwin emlékének megünneplése tárgyában tett indítványát. A szakosztály az indítványhoz hozzájárul és az ünnepély részleteinek meg- állapítására az elnököt és a jegyzőt küldi ki. SZEMÉLYI HÍREK. Belföld. Kinevezés, kitüntetés : Dr. Lengyel Géza budapesti egyetem gyakornokot a földmívelésügyi miniszter a budapesti vetömagvizsgáló állo- máshoz asszistenssé nevezte ki. Dr. Györffy István fögimn. tanár áthelyeztetett a lőcsei áll. főreáliskolához. Dr. Szabó Zoltán budapesti egyetemi tanársegéd a ,A Knautia-nemzetség monographiája" czímü dolgo- zatával a Természettudományi Társulat , Bugát" diját nyerte el. Meghalt : Hanusz István szepesajdani czímzetes prépost-esperes, föreáliskolai igazgató, több népszerű természettudományi és kivált növény- tani munka szerzője, Kecskeméten, 69 éves korában. Pásztor István a m. kir. rovartani állomás adjunktusa, volt egyet, növénytani tanársegéd, febr. 18-án, Budapesten, 34 éves korában. Külföld. Intézetek, Társulatok, folyóiratok: A „Botanische Zeitung" szerkesz- tésétől H. Grafzu Solms-Laubach és Fridrich 1 1 m a n n s vissza- lépett, helyettük azt D r. A. Péter göttingeni professzor vette át. — „Zeit- schrift für Botanik" czimmel 1909. január hó elsejével új folyóirat indult meg G. F i 8 c h e r (Jena) kiadásában. Szerkesztői L. Jóst, Fr. 1 1 m a n n s és H. Grafzu Solms-Laubach. — „Bulletin de l'Herbier Boissier" a (Chambésy. Genéve) czímü botanikai folyóirat 1908. évi folyamával megszűnt. Kinevezés, kitüntetés : Dr. Horncamp, a rostocki mezőgazdasági kísérleti állomás igazgatóját rendkívüli tanárrá; Prof. Dr. F. Kienitz- Gerloff-ot a weilburgi mezőgazdasági iskola igazgatójává; R. E. S t o n e-t a nebraskai egyetemen a mezőgazdasági növénytan professzorává ; Dr. W. Helring-et a hamburgi állami botanikai intézetekhez herbariumkezelövé ; Dr. K. S c h i b a t a japán physiologus-anatomust a sapporoi (Japán) egyetem professzorává ; Dr. G. K a r s t e n-t a hallei egyetem ny. r. professzorává és a növénytani kert és intézet igazgatójává ; Dr. V. F o 1 g n e r-t a prágai mezőgazdasági főiskolához adjunktussá ; G. P a m m e r-t a Tetschen- liebwerdi gazdasági akadémiához professzorrá ; Dr. L. D i e 1 s berlini assistenst a marburgi egyetemhez rendkívüli tanárrá; Ph. van Tieghe m-et a, párisi tudományos akadémia titkárává ; Dr. N. Bemar d-ot a poitiersi „Laboratoire de Botanique de la Faculté des Sciences" professzorává ; Dr. R. M a i r e-t a caeni egyetem előadójává ; Dr. G. S e n n magántanárt a baseli egyetem rendkívüli tanárává ; Dr. P. Ascherson berlini egye- temi rk. tanárt ós Dr. L. K n y a berlini mezőgazdasági főiskola rendes és 60 SZEMÉLYI hírek az egyetem rendkívüli tanárát, a berlini egyetem rendes tiszteletbeli tanárává ; Dr. 0. R enne r-t a müncheni botanikai intézet kryptogám-herbariumának kustosává ; Dr. R. P i 1 g e r berlini egyetemi asszistenst a berlin-daUemi múzeumhoz kustossá ; W. C. C o c k e r-t a nord-caroünai egyetem profesz- sorává ; Dr. Tschwett magántanárt a varsói műegyetemhez a botanika professzorává nevezték ki. Meghalt ; P. H e n n i n g s professzor Berlinben 62 éves korában. Prof. D. C 1 8 a toulousei növénykert volt direktora, 89 éves korában. Petitmengin (Nancy) neves botanikus-gyógyszerész 28 éves korában. Daguillon párisi professzor 45 éves korában. E. L o e w berlini gim- náziumi tanár 66 éves korában. Prof. A. Makowsky (Brünn) 75 éves korában. A. G. Nickolson (Richmond). Dr. F. S c h m i d t (Szent- Pétervár) 77 éves korában. Prof. Dr. K. Karsten (Berlin-Grunewald) 92 éves korában. Prof. Dr. A. D o d e 1 (Zürich) 64 éves korában. Prof. Dr. F. N 1 1 (Halle) 49 éves korában. (Megjelent 1909 február 28-án.) A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 najypal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal liuzandök alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget víigy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkínt 50 kor., ismertetésért 30 kor., az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Kgy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ivenkínt, czímlappal . . 4 korona — fillér. A"^ » » )? - • " n n Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár; alelnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár; szerkesztő: Tuzson János egyetemi magántanár; jegyző: Moesz Grusztáv főreáliskolai tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Fiiárszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár ésBernátskyJenő am. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a Közlemények idegen nyelvű részének szerkesztője. Az alapitói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. A „Botanikai Közlemények" díját befizették: (1908 február 1-töl 1908 november 30-ig.) 1908-ra: Kolozsvári unitárius kollégiumi könyvt. 20 kor., Kardos Gusztáv, Kovách Géza, Kovács József, Kökény Sándor, Körmöczbányai áll. föreálisk. tanári könyvt., Környei Tódor, Kőszegi Szt-Benedekrendi gimn. könyvt., Kiepuska Géza, Kurimay Mihály, Lányi Béla, László Ernő, László Gábor, Lejtcnji György, Lengyel Béla, Liptószentmiklósi áll. polg. isk., Lopussny Kornél, Losonczi áll. tanítóképző int.. Lőcsei kath. fögimn. könyvt., Lukovits István, Máramarosszigeti ref. főgimn., Matolcsy Miklós, Mauritz Béla, Melkay György, Mezöberényi polg. fiú- és leányisk , Miskolczi áll. felsőbb keresk. isk., Miskolcz, Borsod-Miskolczi Múzeum, Moesz Gusztáv, Mohácsy Lajos, Nagybányai áll. fögiran.. Nagy Béla, Ifj. Nagy Elek, Nagyenyedi Bethlen főisk. könyvt., Nagy Imre, Nagyröczei áll. polg. isk., Nagytapolcsányi áll. polg. fiú- és leányisk.. Nagyváradi községi polg. fiúiskola, Nedeczky Géza, Neumann Jenő, Nitsner Antal, Nóvák József, Nyárádj' E. Gyula, Nyíregyházai községi polg. fiúisk.. Páll Béla, Pápai áll. tanítóképzö-int., Pápai Szt-Benedek- rendi gimn. tanári könyvt.. Pápai ref. főisk. könyvt., Papp János, Páter Béla, Pécsi m. kir. honv. hadapród isk.. Pékár Mihály. Perényi Hermán, Petermann József, Pillitz Benő, Plenczner Lajos, Polgár Sándor, Poprádi Magyarorsz. Kárpátegyesületi múzeum. Pozsonyi áll. tanítóképző int.. Pozsonyi áll. föreál- isk., Práznovszky Ferencz, Preisz Hugó, Radisics Elemér, Ragettly János, Rapaics Raymoiid, Rásky Béla, Rehák Arthúr, Reuter Camilló, Richter Lajos, Rimaszombati prot. főgimn., Róna Jenő, Rosenberger Mór, Rothschnek Jenő, Rozsnyói kir. kath. főgimn., Sántha László, Simonkai Lajos, Skrabák Károly, Scherffel Aladár, Schlachter Jenő, Schöber Emil, Selmeczi m. kir. bányászati főisk. könyvt., Sepsiszentgyörgyi ref. Székely Mikó kollégium, Soproni áll. felsőbb leányisk., Sperlágh Aladár, Stubenvoll Ferencz, Szabó Zoltán, Szandovics Rudolf, Szathmáry Mihály, Szegedi III. ker. áll. polg. isk.. Székelykeresztúri unitárius gimn., Székesfehérvári cziszt.-r. fog. tanári könyvt., Szekszárdi polg. isk , Szekszárdi tolnamegyei múzeum. Szentkirályi Kálmán, S/.ervátzy Imre, Szikora Zoltán, Szilasi Jakab, Ifj. Szlávy János, Szolga Ferencz, Szomjas Gusztáv, Szíits Andor, Tejfalussy Ferencz, Telbisz György, Terae.svári föreálisk. tanári könyvt.. Temesvári Iskolanővérek, Terén János, Thirring Gj'ula, Thuróczy M. Kornél, Timon Béla, Tisza Ödön, Toldi Lajos, Tomek János, Torma Károly, Turtsányi Kálmán, Udránszky László, Uhlyárik Titusz, Ujszentannai áll. polg. fiúisk.. Ungvári kath. főgimn., Váczi kegj^esrendi főgimn., Vágujhelyi reáliskola. Varga Oszkár, Vaszary Gyula, Verseczi áll. föreálisk., Vígh Gyula, Vitái Jenő, Vnutsko Ferencz, Vörösváry Szigfrid Ferencz. Wagner János, Weber Dezső, Weisz Ödön, Wolcsánszky János, Welff Gyula, Zombori városi könyvt. egyes. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája, Budapesten. VIII. KÖTET. 1909. IV. 20. 2. FÜZET. BOTANlKil KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZBEMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK TUZSON JÁNOS ÉS BERNÁTSKY JENŐ MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VUI., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1909. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Emlékezés Nendtvich Tamásról (Róna J.) 61 Bernátsky J. : Iris-tanulmányok 64 M e s z G, : Magyarország Cordyceps-ei ( 1 táblával) .... 83 Növénytani repertórium 92 Szakosztályi ügyek 100 Személyi hirek 102 * * * Erinnerung an Thomas Nendtvich (von J. Róna) (7) Bernátsky, J. : Iris-Studien (8) Moesz, G. : Die Cordyceps-Arten Ungarns (Mit Tafel 1.), . . (15) Tuzson, J. : Kritische Wiirdigung von F. Pax' „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen, II. Bd." .... (19) Sitzungsberichte (30) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VIII. KÖTET. 1909. IV. 20. 2. FÜZET. Emléke^^és Nendtvích Tamásról. Ötven éve, hogy Nendtvich Tamás nincs az élők közt ; életrajzát, munkálkodását kellőkép tárgyaló közlemény ez ideig azonban még nem jelent meg. Pedig a magyar botanika történetében N e n d t v i c h-uek is méltó helyet kell elfoglalnia, mert ő ama úttörők közt volt, kik Kitaibel utáni időben, a múlt század első felében hazánk növénytani megismerésére irá- nyuló mozgalmat megindították. Nendtvich Tamás kereskedő-család gyermeke ; atyja, Kristóf, vászonkereskedő volt Késmárkon. Született Késmárkon 1782-ben, meghalt Pécsett 1858. aug. 3-án. Középiskolai tanul- mányait a késmárki, protestáns gimnáziumban végezte, amely intézet adta Hazslinszky Frigyest is nemzetünknek. Nendtvich mint fiatal gyógyszerész 1805-ben került Pécsre, hol mindjárt hozzá és látott a Mecsek és Baranya flórájának tanul- mányozásához. Nendtvich Gyula, mohácsi mérnök úr, a bol- dogultnak egyetlen élő fia, hozzám intézett levelében a következő- ket írja : „Apám rendkívüli nagy fáradsággal és nagy költséggel összebarangolta Baranya vármegyét és Szlavónia nagy részét, különösen a Feketehegyet, az ottani nagybirtokos Prandau báró testvérek, László és Károly támogatásával és a Jan- kó vichok szívességével. Heteket és hónapokat töltött a leg- vadabb vidékeken". Nevét a múlt század elején a tudományos körök nagyon jól ismerték ; összeköttetésben állott hazánk nevesebb botaniku- saival, így Sadl érrel is. Neki küldötte el a Mecseken talált, külön fajként megállapított Doronicum-ot. S a d 1 e r a megálla- pítást helyben hagyván, Doronicum Nendtvichi S a d 1 e r lőn a növény neve. A virágzó Mecsek-Egyesület Nendtvich iránti hálából a Doronicum-ot választotta egyesületi jelvényéül. Ha tekintjük azt, hogy a múlt század elején mennyire vissza- maradt nálunk a tudományos szellem, szinte csodálhatjuk, hogy N e n d t vi eh oly önzetlenül a botanika művelőinek sorába lépett. Irodalmilag keveset dolgozott ; irodalmi babérokra, dicsőségre nem vágyott soha. A tudományt magáért a tudományért, a ter- mészetet magáért a természetért szerette. „Pécsnek lepkéi és Botanikai Közlemények. 1909. VHI. kötet, 2. füzet. f> 62 RÓNA JENŐ vidékökhezi viszonyaik" czimú értekezésében mondja : „Azonbíin az ember mit nem áldoz sokszor hajlandóságainak s szenvedé- lyének ? és miért ne tenné azt szintén a tudomány kedvéért is ? minekutánna a tudományos rovarásznak fáradhatlansága amúgy sem indul nyereségvágyból, hanem azon nemes ösztönből, mely- nél fogva a tudományoknak is áldozni, a közjóhoz valamivel járulni kíván és a szép természetet szintúgy annak végetlen bölcseségű, jóságos teremtőjét munkálataiban megismerhesse és tisztelhesse. Egyedül ez jutalma a tudományos és egyszersmind erkölcsös embernek". A tudománynak minő önzetlen szeretete sugárzik ki ezen sorokból. Munkásságának eredménye ama négy értekezés, melyet a magyar természetvizsgálók VI. pécsi nagygyűlésén 1845-ben mutatott be. Ezek : Pécsnek lepkéi és vidékökhezi viszonyaik. Pécs és környékének viránya. Baranyának fanemei. A gyümölcs- tenyésztés jelen állapota Pécs környékén. Nendtvich Tamást a természettudomány minden ága érde- kelte. Munkásságának súlypontja azonban a botanikára esett. Gyűjteménye a nemzeti múzeumba került. Pécs flóráját tárgyaló értekezésében 1100 növénynél töb- bet sorol föl, daczára, amint mondja „Flóra növendékei felke- resésében Baranyának alig vizsgálám meg még csak hatod részét", „Baranyának fanemei" czimű értekezésében Baranya fáiról számol be. Az összegyűjtött, meghatározott fajok szárított példányait akkor be is mutatta. Ezt a fagyűjteményt a püspöki könyvtárban mai napig megőrizték. Nendtvich kiváló gyümölcstermelő is volt ; Baranya vár- megye 1840-ben e téren elért eredményekért közgyűlésileg kitün- tette. Három nagy gyümölcsös kerttel bírt, melyekből jókora részt botanikai kertül használt. A növénytan iránti szeretetet gyermekeibe is beoltotta. Sad- ler József ugyancsak 1845-ben a természettudósoknak Pécsett tartott gyűlésén a kosborneműekről szóló értekezésében mondja: „Ide járul még azon növényekre nézve classzikus föld, mellyen jelenleg összegyülekeztünk s mellyet már régen, jelenlevő ügy- felünk Nendtvich Tamás pécsi gyógyszerész az ő szinte olly munkás, mint tanult fiaival és segédeivel, kikben a Termé- szeti tudományok iránti szeretetet kifejteni tudta, annyira kizsákmá- nyolt, hogy orvosdoctor Nendtvich Pesten inaugurális érteke- zésében Pécs vidékének növényeit előszámlálhatá, mellyek között számos kosborneműek, több ritka és egy egészen új faj találtatik". Sadler itt Nendtvich Károlyra, az 1892-ben elhunyt műegyetemi tanárra gondolt, ki fiatalabb éveiben, 1836-ban adta ki a következő értekezését : „Enumeratio plantarum in territorio Quinque-Ecclesiensi sponte crescentium, praemisso tractatu gene- ráli de natura geognostica montium deque situ, climate et vege- tatione ejusdem regionis, Budae 1836." Nendtvich Károly e munkában jórészben az atyja által elért eredményeket adja KMLEKEZliS NENDTVICH TAMA6R01, 63 elő. Vilmos nevű fia szintén szenvedélyes botanikus volt ; érté- kes gyűjteménye a helyi főgimnáziumba került. Gyermekein kívül mások is haladtak az ö nyomdokában ; valóságos botanikai iskolát teremtett ő a Mecsek tövében. Követői közül különösen kiváltak Balek Kudolf, Nendtvichnek Nendtvich Tamás. volt gyogyszerészsegédje és Májer Móricz, volt cisztercita- rendű főgimnáziumi tanár, ki a pécsi főgimnáziumnak 1859-iki értesítőjében megjelent „Die Flóra des Fünfkirchner Pflanzen- gebietes" czímű értekezésében következő, kegyeleíteljes sorokban emlékezik meg mesteréről: „Dem hochgeehrten Herrn Thomas Nendtvich habé ich einen Theil meiner botanischen Wissen- schaft zu verdanken, wofür ich hier zu wiederholten Malen meinen innigsten Dank öífentlich aussere; — leider ist Thomas 5* 64 BERNÁT8KY JENŐ von Nendtvich den 3. August im verflossenen Jahre mit dem Tode abgegangen ; mit ihm ist ein rastloses Lében, mühevolles Bestreben nach Wissenschaften und umfassende botanische Kennt- nisse zu Grabe gegangen. Éhre seiner Wissenschaft, Friede und Ruhe seiner Asche". Nendtvich Tamás ötven éve már, hogy szorgalmas, munkás élet után örök pihenőre tért, de emléke még most is erősen él a Mecsek aljában. A Mecsek flórája tanulmányozói- nak örök forrásul fog szolgálni Nendtvich Tamás munkás- sága. És a magyar botanika történetének megírója sem feledkezhe- tik meg arról, ki a múlt század elején, a magyar tudományos szellem ébredésének legkezdetén oly önzetlen munkásságot fej- tett ki a növénytan művelésében. Róna Jenő (A szakosztálynak 1906. deczember 9-én tartott üléséből.) Bernátsky Jenő: Irís-tanulmányok. A hazai /ns- fajokra és a velők közel rokon külföldi /m-fajokra vonatkozó tanulmányaimból egynehány adatot előleges közle- mény gyanánt teszek közzé. Elsősorban egynémely szisztematikai- lag igen kétes és félreismert fajnak alapos és a legkisebb részletekig terjedő megvizsgálását tartottam szükségesnek annál is inkább, mert az illető fajokról legújabban is téves vélemények hangzottak el. Hogy tanulmányaimban lehetőleg biztosan haladjak, élő anya- got vizsgáltam meg, főleg a rhizoma fejlődésének és morfológiai felépítésének tisztázása végett; azonkívül pedig a i?i*(ia_pesíi 2Wo- mány- Egy etem, a M. N. Múzeum, az Erdélyi Múzeum- Egyesü- let, a Kolozsvári Tudomány-Egyetemen őrzött Ric liter Ala- d á r-féle, a S i m o n k a i-féle és a Prágai Országos Múzeum herbáriumában még a közönségeseknek vélt fajokat is részlete- sen megvizsgáltam. Vizsgálati anyag átengedéséért és gyűjtéséért az említett intézetek vezetőinek és herbárium-tulajdonosoknak, valamint Kurimay M.-nak, Jávorka S.-nak, Kümmerle J. B.-nak, M o e s z Gr.-nak, Stankovics R.-nek, Lengyel G.-nak és Szabó Z.-nak hálás köszönettel tartozom. 1. Az Iris arenaria és rokonai. Az Iris arenaria azért érdemel részletes tanulmányozást, mert a magyar Alföld homoki növényzetének jellemző tagja, mely Nyugateurópában ismeretlen. Az E d w a r d s Botanical Register-ben (VIII. 549) méltán nevezik el „Hungárián Sandflag"- nak. De fokozza az iránta való érdeklődésünket az, hogy állítólag a tordai hasadékban is terem, tehát a magyar alföldi homokok- tól távoleső, elszigetelt helyen. Az is érdekes, hogy a Balaton IRI8-TANULMÁNY0K 65 vidékén szintén előfordul, de nem a somogyi homokon, hanem a keszthelyvidéki hegyeken. Legnehezebb azonban s máig sincs végleg eldöntve az a kérdés, hogy a tordai növény igazi /. arenaria-e, vagy pedig I. flavissima s ennélfogva ezt az utóbbi fajt a hazai flóra tagjául tekinthetjük-e vagy nem. Simon kai erdélyi flóramuve 516. lapján 1863. sz. alatt a Tordahasadékáról az /. arenaria W. et K. Icones I. tab. 57 (1800) van megemlitve. synonym nélkül. Másrészt azonban úgy értesültem, hogy a tordai növényt egy külföldi cseregyűjtemény- ben /. flavissima Pali. néven adták ki. A Haynald-féle herbáriumban van egy „Iris flavissima Jcq.", melvet Wolff J. 1882. V. gyűjtött Tordán. Ugyancsak Wolff 1890-ben is gyűj- tötte a növényt, még pedig szintén Tordán, mészsziklákon s most már „Iris flavissima Besser" névvel jelölte azt Az 1882. évi gyűjtés czimlapján az a megjegyzés olvasható, hogy a növényt Janka ismerte fel I. flavissima-nak. R i c h t e r Aladár gyűjteményében egy tordai Iris, Barth J. 1902. V. 16-i gyűjtése és határozása, I. furcata M. B. néven is sze- repel. Látnivaló, hogy egyszerre több. megoldásra váró kérdés tornyosul fel. Hogy azokat lehetőleg jól megoldhassuk, először is magával a növénynyel ismerkedjünk meg a lehető legrészlete- sebben, alföldi példányok alapján, még pedig nem csak florisztikai és rendszertani, hanem morfológiai és ontogenetikai kérdések alapos tisztázását is keressük. L A rhizoma a nagyobbtermetű /ris-fajok rhizomájától már csak méreteinél fogva is jól megkülönböztethető. Ámde az aprótermetű hazai fajok rhizomájától is eltér, úgy hogy egy hazai faj rhizomájával sem téveszthető össze — a kérdéses tordai növény kivételével. A fökülönbség az aprótermetű /. ruthenica, 1. humilis és /. graminea^ valamint az /. pumila rhizomájával szemben az, hogy az indaszerű oldalágak sem nagyon hegyes szög, sem 40 — 45°, hanem aránylag a legtompább szög, még pedig közel 90" alatt ágaznak el s 3 — 4 cm hosszúak. Ennek következménye az, hogy az oldalágak levélcsomói egymástól és a főtengely leveleitől távol esnek s egymást be nem árnyé- kolják. A főtengelyen egymásra következik több évi hajtás. Mind- addig, mig a csúcsrügy az évi hajtás gyengeségénél fogva föld- feletti szárrá nem alakul át, a csúcsrügy egyszerűen a rhizoma egyenes folytatására szolgál, azaz belőle lesz a jövő évi rhizoma- hajtás. Ez esetben a rhizoma monopodiáHsan terjed s a rhizoma- hajtást meddőnek mondhatjuk. A meddő rhizomahajtás henger- alakú, 2 — 7 mm vastag s 1 — 3 cm hosszú, indaszerű. Mihelyest a rhizomahajtás kellőképen megerősödik, csúcsrügye földfölötti szárrá alakul át s a rhizoma oldalrügy révén folytatódik. Az ilyen hajtást termőnek mondhatjuk. A termő hajtás rendszerint rövid, 66 BERNATSKY JENŐ de 2 — 3 mm-nél jóval vastagabb, azaz közel olyan széles, a milyen hosszú s így közelítőleg gömbalakot ölt. Mivelhogy a levelek hüvelyrészei a gömbalakú rhizomahajtást körülveszik, azért ez hagymaalakú gumóra emlékeztet, csak az a különbség, hogy a régebbi szárrészek még összeköttetésben maradnak vele. Ez különben példát nyújt arra, hogy az egyszikűek „hagyma- gumója", jobban mondva hagymaalakú vagy hagymaszerű gumója és rhizoma között milyen csekély a különbség. Megjegyzem, hogy az olyan hajtás, a mely még csak rügy gyanánt foglalja magában a jövőre kibontakozó virághordó szart, szintén gömb- alakot ölt, úgy hogy erről az alakról a termő hajtások meg- ismerhetők. Termő rhizomahajtás oldalán, a szárba kifutó csúcsa alatt, az említett indaszerű oldalhajtások vannak. Rendesen két erősen kifejlődő oldalhajtás található rajta, az egyik jobbról, a másik balról indul ki eg3'-egy levél hónaljából s csúcsán levélcsomót hord. Florisztikai művekben a virágot hordó szart leveleivel együtt termő hajtásnak, a két oldalt álló levélcsomót meddő hajtásnak szokták nevezni. Ez az elnevezés azonban csak annyi- ban helyes, a mennyiben az illető hajtásoknak az idén látható földfölötti szerveit ítéljük meg. Ámde ha elfogadjuk azt, hogy a szárban végződő rhizomahajtást uiondjuk termőnek, a monopo- diálisan egyszerűen új rhizomahajtást létrehozó hajtást pedig meddőnek tartsuk, akkor az a rhizomahajtás, a mely a szár alatt található s az idén leveleket hord, nem feltétlenül meddő. Ugyanis ennek a csúcsrügye már magában foglalhat egy új szart és virágzatot, a mely azonban csak jövőre alakul ki s emelkedik föld fölé. Azért helyesen fiatal vagy fejletlen hajtá- soknak kell azokat neveznünk, mert jövőre végleg kifejlődnek s akkor a hajtás idősebb részén lévő s az idén még zöldelő levelek már elhaltak, de a csúcs felé közelebb eső levelek s esetleg a szár csak akkor fejlődik ki ; termő rhizomahajtás tulajdonképen nem egy, hanem két évig hord földfelett zöldelő leveleket, még pedig az első esztendőben csak leveleket, a másodikban levele- ket és velők együtt virágos szart is. A főtengelyből elágazó egy-két vagy három első évi rhizomahajtás rendszerint tényleg meddő s utánuk végül termő hajtás következik. Mivelhogy a meddő hajtás hengeralakú, vékony, de hosszúra nyúló, azért a rhizomán található oldalhajtások jóformán mindig több cm hosszúak s levélcsomóik, mint emlí- tettem, a szártól távol állanak. A meddő hajtás levélcsomója egyéb- iránt gyengébb, a lomblevelek száma sokszor csak kettő, arány- lag keskenyek s csúcsukkal nem érnek a virág magasságáig. Fiatal termőhajtás első levélcsomója erősebb, a levelek száma három-négy s szélesebbek, a virág magasságát jól elérik. Ezek szerint helyesebb volna az idén virágzó szart hordó (s a rhizoma főtengelyének egyenes folytatását képező) hajtást IBIS-TANULMÁNYOK 67 a florisztikában egyszerűen főhajtásnak s az egész ágat főágnak, az oldalt álló (s az idén — kívülről láthatólag — csak levél- csomót hordó) ágakat egyszerűen oldalágaknak nevezni. Hogy különben abból, a mi most oldalág, jövőben, egynehány év múlva, főág lehet, azt bővebben nem szükséges fejtegetni. Kibontakozott földfölötti szart hordó rhizomahajtáson leg- először is a tavaly zöldéit lomblevelek maradványai tűnnek fel. Hüvelyrészök, mely a tengelyt körülfogja, fehéres, igen vékony, hártyás ; lemezrészök (virítás idején) összeszáradt s visszahajlott vagy megcsavarodott s sokfelé meghajlott, szürke. Utánuk követ- kezik a szár s annak legalsó nóduszain az idén zöldelő lomb- levelek ülnek, melyek közül az alul állók rövidebbek s nagyob- bára hüvelyszerűek, a felsőbbek lemezszerűek, zöldek s többnyire a virág perigóncsövének magasságáig érnek. A legfiatalabb (leg- felső) lomblevél után következő internódium erősen megnyúlik. Ez a megnyúlt internódium alkotja a szár csupasz részét, úgy hogy az egész szár a virágok nélkül legalább 6 — 7 vagy 8 — 10 cm hosszú. Az Ascherson et Graebne r-féle Synopsisban (III, p. 473) az /. arenaria tévesen az alacsony vagy hiányzó szárú /m-fajok csoportjába van helyezve, az /. jjMmiZa-val együtt. Kttől a csoporttól meg van különböztetve a megnyúlt szárú fajok csoportja, melybe a Synopsis szerint (1. c. p. 473 és 475) a hazaiak közül az Iris Meichenhachii, valamint az /. hosniaca tartozik. Tulajdonképen ennek a két fajnak a szára és az /. arenaria szára egyformán (átlag 6 — 10 cm) hosszú, az I.pumila-é pedig elenyésző rö\ád. A szár csúcsán, látszólag egymás mellett, rendesen két virág s közvetlenül alattuk 3 murváskodó levél van. Ha csak egy virág van, akkor alatta csak két, váltakozó állású felle- vél található. Ha két virág van, akkor az alulról számítva második fellevél hónaljából oldalág indul ki, melynek oldalán egy murva s csúcsán egy virág van. így tehát az is megálla- pítható, hogy a két virág közül melyik felel meg csúcsrügy- nek, melyik oldalrügynek. A csúcsállású virág előbb nyílik, az oldaláUású később. A murváskodó levelek közül a két alsó nagyobb a harma- diknál, mely már oldalágon ül. A főtengelyen ülő két nagyobb levélképlet felfúvódott, meglehetősen hártyás, lándzsás, közel 3 cm hosszú s majd 2 — 3 mm, majd 1 cm széles. A virág- kocsán átlag 1 cm hosszú ; a termő 7 — 10 mm s a perigóncső 10 — 12 mm hosszú, minélfogva a tartólevelek a perigóncső csúcsát esetleg elérik, de a perigónlevelek szabad részeit vagy sallangjait többnyire már nem takarják. A sárga perigónsallangok hosszúkás-lándzsásak- Rákosi növényeken a kocsán, a termő és a perigóncső mind 1 — 11 cm hosszú s a fellevelek 3 cm-nél rövidebbek, miért is utóbbiak távolról sem érik el a perigóncső végét. Ugyanitt azonban 4 mm hosszú kocsán is akad. Altalán a kocsán érés felé még megnyúlik. A termés kissé konyuló, változó 68 BERNATSKY JENŐ nagyságú (28 — 50 mm hosszú s 14 — 16 mm széles), szélesen orsódad hengeralakú, rövid csőrrel. Még megemlíthető, hogy a külső perigón- sallang 11 — 15 mm széles s 30—42 mm hosszú ; a porzószál 10 — 11, a portok 8 mm hosszú. II. Az alföldi 1. arenaria általános ismertetése után egyne- hány herbáriumi adatot vegyünk külön szemügyre. Budapest környékén 1899-ben Kichter Aladá r-tól gyűj- tött egyik növényen a szár alsó internódiumai a legfelső internó- dium rovására megnyúltak. Ennélfogva a szár nem „csupasz", hanem rajta több levél van. A legfelső, a szár fél magasságában eredő levél lemeze rövid s fellevélhez hasonlít. A szár csúcsán két murváskodó levél és egy virág van. Ezt az eltérést bátran lehetne valami külön névvel, változatnak vagy legalább formá- nak jelölni, de mivel ezeket egyéni eltéréseknek tartom, csak az előfordulásokat konstatálom, anélkül, hogy a szigorúbb sziszte- matikai felfogásról megfeledkezve, új névvel szaporítanám a tudományt. Különben az I. hungarica ebben a tekintetben még változóbb, a mennyiben ott a szár majd közepe táján ágazik el virágzattá, majd pedig tőből ágazik el. Ez is az internódiumok változó hosszúságára vezethető vissza. Itt megemlítem, hogy Borbás balatoni müvében „/. arenaria var. phyllospatha B o r b. " nevű növényt említ. Való- színűleg olyan példány volt kezében, a melyen a fellevelek többé-kevésbé ellombosodtak. Ilyen eset más /Ws-fajokon, külö- nösen az /. graminea-n is állapítható meg. A M. N. Múzeum herbáriumában a Csepelszigetről (1871. IV. 13.), egy termőhelyről, kétféle példányok vannak. Az egyik- nek fellevelei igen tompák, a másiknak fellevelei hegyesek, sőt kihegyzettek s majdnem szúrós hegyök van. A Csepel- szigetről láttam 20 cm magas növényeket is 1 cm széles leve- lekkel. Simonkai herb.-ban a Csepelszigeten 1902. V. 29-én gyűjtött növényen 4 cm hosszú rhizomahajtás van ; az egész növény 26 cm magas ; a levelek 21 — 22 cm hosszúak ; a fel- levelek 4 cm hosszúak. Nyíregyházán 1878. V. 4-én gyűjtött növényen a levelek 2 — 5 mm szélesek. „Budapest, régi lóverseny tér 1902, leg. Mágocsy" (Herb, Univ. Hung. Bpest.) A külső perigónsallangok félhosszig, a belsők majdnem egészen kékes színűek. „Puskaporos raktárak körül Pesten" (Herb. Univ. Hung. Bpest.) A kocsán 18, a termő 12, a perigóncső 11 mm hosszú. Némely esetben nincs indaszerű hajtás, de akkor a perigón- cső jól kiemelkedik ; máskor a perigóncső nem emelkedik ki, de akkor indaszerű hajtás van. „Kispest, IV. 26." (M. N. Múz.) Egy lapon I. pumila és I. arenaria van. Utóbbinak virágja még nem nyílt ki s a szár alacsony. Mindazonáltal a faj a vékony, hosszú rhizomahajtások- IRI8-TANULMÁNY0K 69 ról s a vékonyhártyás levélhüvely maradvány okról meghatároz- ható ; a lomblevelek 9 cm hosszúak s 6 — 8 mm szélesek. III. Hogy ha ezek után atordai növényt vi/.sgáljuk meg, a vizsgálat eredménye gyanánt kiderül, hogy az alföldi és a tordai növény között állandó különbség nem állapítható meg, bár némely adat könnyen félrevezetné azt, a ki az alföldi növényt különböző helyekről kellőképen nem tanulmányozta. így pl. a Haynald-féle herb.-ban fekvő „/. flavissima Jcq." (Wolff 1882. V.), — melyet Janka „ismert fel" „I. flavissima" -nak^ — összesen négy darab növény. Az egyik kisebb s közvetlenül a tordai hasadékból való. A másik három az eredeti termőhelyről kertbe volt; átültetve s mi sem természetesebb, hogy ez a három növény kövérebb, erősebb s nagyobb ; 20 cm magas, levele jó 1 cm széles, a virágkocsán termővel és perigóncsővel együtt 4 cm hosszú. Ezek a méretek talán félrevezethetnének, ha a II. alatt emiitett alföldi példányokat a Csepelszigetről nem ismernök. A Richter Aladár-féle herb.-ban Dick J.-tól (1902. V. 8.) gyűjtött egyik példán a kocsán 3—4, a termő 8 — 9, a perigóncső 11 — 12 mm hosszú; más példányon a perigón cső rövidebb, a termő és kocsán hosszabb. A fellevelek majd a perigóncsövön kissé túl érnek, majd pedig határozottan rövideb- bek, úgy hogy a perigóncső kiemelkedik belőlük. Az 1890 május hóban Wolff-tól gyűjtött tordai növények és kecskeméti növé- nyek (M. N. Múz.) minden lényeges vonásban egyeznek egy- mással. Megemlítem, hogy a kolozsvári egyetemi növénykertből kapott tordai Iris szintén tipikus I. arenaria, de kerti virág módjára szintén kövérebb a sovány talajon termőknél. Az eredmény ellenőrzése kedvéért a kezemügyébe került magyarországi példányok különböző szerveit pontosan lemértem s a méreteket összehasonlító táblázatban összefoglaltam. Kiderült, hogy sem a méretek, sokkal kevésbbé pedig az alakbeli jellem- vonások tekintetében a tordai és egyéb termőhelyekről való 1. arenaria között állandó különbség nem található. Még azt a kérdést lehetne felvetni, hogy mivel magyaráz- ható az, hogy az I. arenaria mint tipikus alföldi homoki növény elszigetelten Tordán, egészen más talajon, mészsziklákon is elő- fordul. Erre vonatkozólag megemlíthető először is az, hogy az I. arenaria Közép-Magyarországon iiincs szigorúan homokhoz kötve, a mire példa a keszthelyi előfordulás ; azonkívül S a d 1 e r gyűjteményében van egy példány Kistétényről „in saxosis" jelzés- sel. Valószínű, hogy utóbbi esetben mész vagy pedig dolomit kavicsos-homokos málladékáról van szó. Lovassy S. gazd. akad. tanár szóbeli közlése szerint a keszthelyi Iris dolomit homokos málladékán terem. A tordai termőhelyet is mészköves- nek jelzik. A M. N. Múz. herb.-ban van azonkívül egy példány „In monte Calvario in Dorogh Ap. 1862, Grundl" jelzéssel. Mindez arra enged következtetni, hogy az I arenaria épp úgy előfordul homokon is meg mészkő vagy dolomit homokos-kavicsos málla- 70 BERNÁTSKY JENŐ dékán, mint számos más növény {Viola arenaria, Potentilla arenaria^ Peucedanum arenarium stb.)- Azonkívül meg kell jegyezni, hogy az erdéljd mezőség s Torda vidéke meg Gyulafehér- vár vidéke növényföldiajzilag sok tekintetben egyezik a magyar Alfölddel, a mi az egyformán száraz, forró nyárral függ össze. Nagyon sok növény sorolható fel, a melyek főleg az Alföldön és azonkívül Erdély középrészében vannak elterjedve. Az Iris arenaria-nak tordai előfordulása talán azért tűnt elszigeteltnek, mert fajnevében a tipikus homoki, tehát alföldi előfordulása jut kifejezésre ; ámde ha az 1. arenaria-nak keszthelyi és kistétényi előfordulását szem előtt tartjuk, be kell vallanunk, hogy a tordai előfordulása még sem nagyon feltűnő. Különben még feltűnőbb példa talán az AUium ammophilum H ff. (= A. flavescens B e s s.), mely Erdélyből és a deliblati homokról ismeretes, vagy a Plantago Schwarzenbergiana S c h u r {= P. sibirica G m. ?), mely az erdélyi sóstavak mellett és az alföldi szikeseken ott- honos. IV. Miután meggyőződtünk arról, hogy a tordai és az alföldi /. arenaria-nak nevezett faj egy és ugyanaz, próbáljuk meg az 1. flavissima kérdését tisztázni. Miben különbözik az a növény a mi /. arenaria-nktól s a három szerző — Pallas, Besser és Jacquin — közül ki mit értett /. fla- vissima néven. A Herb. FI. Rossicae gyűjteményben 1091. sz. alatt az I. flavissima Pali. szerepel, „Prov. Jenissejsk (Sibiria) 1 jun. 1900 fl., jun. 1901 fr. leg. N. Martjanov" jelzéssel. Az itt be- gyűjtött példányok alapján az I. flavissima és I. arenaria közötti különbség máris eldönthető. Még pedig az I. flavissima rhizomá- jÓM indaszerü^ hengeres, vékony hajtás nincs, hanem a rhizoma mindegyik évi hajtása átlag 8 — 10 mm hosszú s 6 — 7 mm széles, gömbalakú. Ennek az a következménye, hogy a levélcsomók egy- más mellett vannak s közöttük legfőlebb 1 cm-nyi távolság marad. Azonkívül a murváskodó fellevelek hossza többé-kevésbbé változó, de a x>erigónsallangokat többnyire elérik s a virágkocsán rövid, kezdetben alig 3, sőt terméséréskor is csak 10 — 12 mm hosszú. A külső perigónsaUang egyébiránt 35 mm. hosszú s 13 mm széles, a porzószál 10, a portok 10 mm hosszú. A termés éréskor és érés előtt a rövid, de vastag kocsánon egyenesen égnek áll vagy kissé konyuló ; 26 mm hosszú, a miből 2 mm a csőrre esik. Mivelhogy a tordai 1. arenaria levelei némely eset- ben kissé szélesebbek mint a rákosi példányokon, azért külön megemlíthető az is, hogy az /. flavissima levele éppen nem nagy, hanem csak 3 — 5 mm széles s 9 — 11 cm hosszú. Az Erd. Múz. Egy. herb.-ban van egy „Iris flavissima Pali.", lelőhelye „Transbaical". A fellevelek a perigónsallango- kat jól elérik. A kocsán, termő és perigóncső nincs több mint 23 mm, holott a tartólevelek 32 mm hossziíak. A rhizomán IRIS-TANULMÁNYOK 71 indaszerü, hosszúra nyúló hajtás nincs. A trausbaicali /. flavis- sinia rhizomáján egy-egy évi hajtás méretei (hosszúság és széles- ség) : 7X7, 6X8, 6X7. Ezzel szemben pestmegyei I. arenaria rhizomáján 10X7, 12x7 vagy 18X4, tordai példányon 10X7 és 12X4, morvaországi példányon 8X4 méretűek az egyes évi hajtások. A Haynald-féle exot. herb.-ban van egy „I. flavissima**, „Dahuria'' (Kaspi-tó vidéke) jelzéssel, valószínűleg Schott gyűjtése. A levelek hüvelyükkel együtt nagyon hasonlók az /. arenaria leveleihez, 3 mm szélesek s 10 cm-nél kissé hosz- szabbak. A rhizomahajtások azonban átlag vastagabbak s rövi- debbek. A fellevelek pedig a jierigónsallangohat félhosszig jól elérik. Igen biztos adatokat szolgáltat a bpesti tud. egyet, herbáriuma is. Itt az „1. ftavissima Jcq. Nertschinsk, in Steppen, F. Karc Plantae Dahuricae" jelzésű példány rhizomáján az évi hajtások mind rövidek, gömbalakúak, szorosan egymás mellett vannak s indaszerű hajtás nincs ; ezért a földfeletti levélcsomók is közel egymás mellett foglalnak helyet. A kocsán elenyészően rövid s a tartólevelek hegyökkel a perigónsallangoknak egy ötödéig érnek. Mellette pedig egy rákosi I. arenaria kocsánja akkora mint a termő, bár a tartólevelek a perigónsallangokat szintén elérik, sőt a pesti puskaporos raktárak közeléből származó példányon a termő csak 12, a kocsán pedig 18 mm hosszú. Ledebour a Flóra Rossica IV. kötet 102. és 103. lap- ján 28. sz, alatt az I. flavissima-t, 29. sz. alatt az I. arenaria-t sorolja fel. Utóbbira vonatkozólag megjegyzi, hogy „az előbbi- től, melyhez minden bizonynyal legközelebb áll, egyéb ismertető jeleken kívül könnyen megkülönböztethető, úgy hogy a perigón- cső legnagyobb része a spathából kiemelkedik és a porzószál a portoknál egy és félszer hosszabb". J a c q u i n (Collectanea IV. p. 98) az I. flavissima-ró\ úgy nyilatkozik, hogy „spathae ad íiores oblongae"; főleg Gm elin-re és P a 1 1 a s-ra hivatkozik. G m e 1 i n rajzán (Flór. Sibir. I. p. 31. tab. 5. fig. 2) jól látni, hogy a spatha (a fellevelek) a perigónsallangok egyharmadáig ér, mert a perigóncső, termő és virágkocsán együttesen rövidebb mint a spatha. Mindezek alapján kimondható, hogy a távol keleten otthonos I. ftavissima az irodalom szerint főleg az aránylag hosszú fel- levelek, a herbáriumi példányok alapján pedig főleg a rhizoma s a rövid kocsán alapján fajilag jellemezhető ; tőle a hazai L arenaria, nehezen bár, de nyilván pontosan megkülönböztethető s igazi I. ftavissima hazánkban nincs. Hozzátehetjük, hogy Jacquin szerint az /. ftavissima hazája Sibiria ; G m e 1 i n azt említi róla, hogy „in paludosis locis" ; Baker szerint (Systema Iridacearum in Journ. Linn. Soc XVI. (1878) p. 144) az L ftavissima hazája „Sibiria centralis", az I. arenaria-é „Európa 72 BERNÁT8KY JENŐ centralis orientális"; Ledebour szerint az I. fiavissima ha- zája „Sibiria, Altai, Baikal, Davuria", az I. arenaria-é „Podolia". Tehát az I. fiavissima az /. arenaria-yal egészen közel rokon, de még földrajzilag is eltér tőle s hazánktól távol esik. Az /. fiavissima szerzőire vonatkozólag a következőket állapithattam meg. Az Index Kewensis igy czitál: „/. fiavissima Pali". (Reise III.) Ledebour igy ir: „/. fiavissima Jcq". (Collect. IV. p. 98.) s az /. arenaria szinonimjához sorolja az I. fiavissima, Besser-t. ABesse r-féle I. fiavissima nyilván a podoliai L arenaria. J a c q u i n maga igy ír : /. fiavissima Pali. It. III. P alias, It. (= Reise etc. III. Appendix, 1778, p. 27.) 67. sz. alatt Iris flauissima-t említ s Gmelin müvére hivat- kozik, a ki a növényt következőként nevezte : „Iris foliis ensi- formibus caule bifloro". J a c q u i n-nek említett művén még más olyan műve van, a melyben a növényt tárgyalja. Az Icones Plánt. Rar. II. tab. 220 alatt ugyanis az „/. fiavissima Jcq. Coll. vol. 4" színes rajzát közli. Tehát látnivaló, hogy az I. fiavissima Jcq. = I. fiavis- sima Pali. Itt kiemelem, hogy a J a c q u i n-féie színes rajz nyilván hibás, mert tulajdonképen tipikus I. arenaria-t ábrázol ; való- színűleg európai, nem pedig szibiriai növény szolgált a rajz alapjául. A ki arra a rajzra támaszkodik, a helyett hogy a termőhelyről való növényeket vizsgálná meg, hibás eredményre tenne szert. Még meg kell emlékeznem Meinshausen egyik adatáról (Linnaea XXX, p. 487). A déli Urairól szóló dolgozatában úgy nyilat- kozik, hogy „a magyar /. arenaria" már Podoliában is találtatott s ő új termőhelyére akadt Omsk vidékén homokos, laza talaj- ban. Kelet és délkelet felé — úgymond — két rokonfaj csatla- kozik hozzá, az /. Bloudowii és az 1. fiavissima; ezek szerinte csak magasabb hegyi régiókban, az Altai vidékén és Songaria- ban teremnek. E szerint az 1. arenaria keleti határa az Ural vidékén volna. Az I. Bloudowii-raL vonatkozólag megjegyzem, hogy az (Ledebour Ic. Plánt. Nov. 101. tab.) az I. arenaria-tó\ nagyon eltérőnek látszik s termetre nézve nagyobb és szélesebb levelű. Végül az /. furcata-rsL nézve csak röviden megemlítem, hogy az egészen más csoportba tartozik s az /. hungarica-\al közel rokon kékvirágú faj. 2. Az Iris subbarbata Joó és fontosabb rokonai. Már több mint félszázada annak, hogy Joó felállította az Iris subbarbata-fajt s azt igen szerencsés, jellemző fajnévvel IBIS-TANULMÁNYOK 73 ellátta, de azért még mindig vitás kérdés, hogy elfogadható-e az a faj, mi a legközelebbi rokona s miben különbözik az tőle. A magyar botanikusok legnagyobb része újabban egyetért abban, hogy az I. suhharhata mint faj teljesen megállja helyét s hogy a:5 az /. spuria-tó\^ valamint az I. Gueldenstaedtiana-tól, mint legközelebbi rokonoktól jól különbözik, valamint hogy az /. lilacina nem egyéb, mint /. subbarbata. S i m o n k a i pl. az Erdély edényes flórájának helyesb. foglalata ez. müvében (1886. p. 518) 1870. szám alatt következőként sorolja fel a növényt : „I. subbarbata Joó Verh. sieb. Ver. 11. (1851) 98. — (I. spuria Baumg. En. I. 64, et Auct. Trans., — non L. spec. 39. — I. Guldenstedtiana Janka Közlem. XII. 175, — non Lep. — I. lilacina Borb. Közlem. XIU. (1876) 49.)" De Papp Dezső „Adatok az Jm-ek levelének nnatómiájához" ez. dolgozatában (Növényt. Közlem. II, 1903, p. 41 — 72) arra az eredményre jut, hogy a levél anatómiai s/.erkezete alapján „serami különbséget sem lehet megállapítani'" (1. c. 71) az I. subbarbata és az J. Oueldenstaedtiana között, miért is az /. subbarbata-t az /. G^?íeZf?ensteefZímna faj változatának tekinti. Későbben látni fogjuk, hogy nem az anatómiai módszerben volt a hiba, hanem másban. A külföldi szerzők közül Ascherson et Graebner (1906) a „Synopsis der mitteleurop. Flóra" 3. kötet 495. lapján az I. spuria-t főfajnak tekintik s ez alá sorolják a következő- ket : I. spuria L., 1. notha M. B i e b. és I. ochroleuca L. s ennek alfaja volna az I. halophüa Pali = I. Oueldenstaedtiana L e p e c h. Utóbbinak változata volna az 1. subbarbata, minek alapján ezt a növényt 1. halophila II. subbarbata A. e t G. név- vel jelölik. Beck (1890) a „Flóra von Nieder-Österreich" ez. mű 1. k. 189. lapján az Iris spuria két változatát ismeri el, úgy mint : a) typica és p) subbarbata. Hozzáteszem, hogy a Syn'opsis szerzői, valamint Beck is StapfO. tanulmányára hivatkoznak (Ö. B. Z. XXXVII. (1887) és XXXVIII (1888) s mint láttuk, mégis kissé eltérő eredményre tettek szert. Utóbbi tanulmányra vonatkozólag röviden megemlítem, hogy szerzője az I. subbarbata és I. spuria között uralkodó s J o ó által kiemelt főkülönbséget, t. i. az álszakáll jelenlétét vagy hiányát, nem ismeri el teljesen. De ennél meglepőbb a Synopsis-ban említett diagnózis, melynek értelmében az I. subbarbata szára alig 4 dm hosszú s ,,perigónsallangja nanJcingsárga'' , barnáspirosan vagy. barnásibolya színnel befuttatva volna ! Látjuk, hogy az irodalmi adatok annyira ellentmondók és zavart okozók, hogy azok alapján vajmi bajos tiszta képet alkotni a fajról. Tehát elhatároztam, hogy a növényt magát tanulmányozom s ily czélból a M. N. Múzeum, a budapesti Tud. Egyetem és a kolozsvári Tud. Egyetem, valamint E, i c h t e r Aladár dr. egyet.tanár herbáriumaiban, úgyszintén a két egyetem kertjeiben rendelkezésre álló anyagot lehetőleg ré^rzletesen meg- vizsgáltam. Az /. subbarbata-t egyébiránt a tordai sóstavak körül 74 BERNÁTSKY JENŐ és a temesmegyei szikeseken magam is gyűjtöttem. Vizsgálataim alkalmával azonban nem elégedtem meg azzal, hogy tisztára csak a kérdés rendszertani oldalát igyekezzem megoldani, hanem egyúttal az egész növény morfológiai felépítésével is igyekeztem megismerkedni, mert más In's-fajok tanulmányozása közben úgy találtam, hogy az egész növény morfológiája, nevezetesen a rhizoma alkotása rendszertanilag, legalább nagyobb csoportok megkülönböztetésére, szintén értékes. Hogy a vizsgálataimból folyó következéseket más is felülbírálhassa, a fontosab herbáriumi adatokra vonatkozó részleteket közzéteszem. I. Az 1. suhharhata rhizomája az I. pumila^ I. variegata, I. hungarica, I. hosniaca, I. arenaria^ I. florentina, I. germanica és /. paliida rhizomájától első pillantásra megkülönböztethető, mert nem lapított hengeralakú, hanem keresztmetszetben kerek, sőt kissé oldalról összenyomott. Más szóval, szélességi mérete kisebb mint magassági mérete, a mi a többi említett faj rhizomá- ján megfordítva van. Az említett fajoktól abban is különbözik az 1. suhharhata, hogy a rhizoma oldalágai nem 40" — 45" vagy ennél még tompább, hanem ennél sokkal hegyesebb szög alatt ágaznak el. Máskülönben az I. suhharhata rhizomáján még a következőket észlelhetjük. Eendszerint nem éppen vízszintes helyzetű, hanem hol lefelé, hol pedig erősen fölfelé irányul. A közel ujjnyi vastag, szívós, kemény rhizomatengely idősebb részein az elhalt gyökerek kérge elpusztul s az edénynyalábok tömege kemény, erős serték alakjában sokáig megmarad. Sor- ban egymásután többnyire két-három, sŐt több évfolyamot vagy évi hajtást különböztethetünk meg. A két-három legfiatalabb évi hajtásokat az elpusztult lomb- levelek kemény, meglehetősen fás, sötétbarna s széjjel nem foszló hüvelyrészei takarják. Mindez nem annyira a fönt emKtett többi fajra, mint inkább az 1. graminea, I. humilis, sőt az /. caespitosa rhizomájára is emlékeztet. A rhizoma hossza rendszerint 10 cm-nél több s legnagyobb szélessége 20 — 22 mm. Meddő hajtás, a mely t. i. nem föld- feletti szárral végződik, hanem a melynek csúcsrügye egyszerűen új rhizomahajtássá lesz, valamivel gyengébb, legfölebb csak 13 — 14 mm magas és körülbelül 9 mm széles. Rendszerint a virágzó szárral végződő (termő) hajtást megelőző második hajtás a leggyengébb ; jó hosszúra nyúlt, lehet 4 cm hosszú is, vala- mint egyes internodiumai is aránylag hosszúak, némelyike jó 2 — 3 mm-t elér. Az internodiumok száma rajta rendszerint 15. Erre az aránylag hosszú, de leggyengébb hajtásra többnyire egy kissé erősebb hajtás következik, mely átlag 14 mm átmérőjű, de csak 2'5 cm hosszú s csak vagy 12 levélnyom olvasható rajta. Az utána következő (legfiatalabb) hajtás a legerősebb s ez már többé nem monopodiálisan, hanem szimpodiálisan ágazik el. Miután az elhalt levélmaradványokat lefejtettük róla, körül- belül 15 levélnyomot olvashatunk rajta. A 9. és 10. levél hón- IRI8-TANULMÁNY0K 75 aljában egy oldalrügy van ; közülök a fiatalabbik erősen kihajt s ez szolgál rendes körülmények között a rhizoma folytatására, a mikor a csúcsrügyből földfeletti szár alakul Az egész rhizoma sötétbarna, de az oldalrügyek fölött következő internodiumok igen világosbarnák. Végül következik a szár, mely zöldszínü s egyenesen fölfelé tör. Első internodiuma még rövid, de a máso- dik vagy a harmadik már 10 — 12 mm, az azután következő pedig több mint 10 cm hosszú. Az említett számok és méretek természetesen csak egyes esetekre vonatkoznak s többé-kevésbbé ingadozhatnak. Nevezetesen sovány talajban nőtt vagy igen fiatal növények rhizomája gyengébb. Az igen hegyes szögből kiinduló oldalhajtáson nyáron több lomblevelet tnlálunk. A lomblevelek 7—15 mm szélesek s 30 — 55 cm hosszúak lehetnek. Egy oldalhajtáson nyáron 5 — 6 kifejlődött lomblevél foglal helyet. A legelsők a leggyengébbek, a csúcs felé ülök fokozatosan erősebbek s nagyobbak, végül azonban ismét rövidebbek következnek, úgy hogy nem a legfiatalabb, hanem az előtte következő első vagy második levél a leghosszabb. A legelsők nyárára már elhalnak. A hüvely alsó része az élő levélen fehér, kissé merev és kemény. Mihelyest a lemez elhal, a rhizomát takaró hüvelyrész elbarnul. Az erek legnagyobb része egyenlő erős; 10 mm széles levélen 10—12 erősebb s közel annyi gyengébb eret olvashatunk. Harántér nem jól látszik s a levél át nem tetsző. II. A szár tövén szintén 4 — 5 lomblevelet találunk, melyek nyáron még zöldéinek. Ezek többnyire valamivel rövidebbek mint az oldalhajtásokon lévők s sokszor sarlóalakúan vissza- hajlanak, többnyire anélkül, hogy hegyök ismét előre hajlanék, mint az /. hungarica levelein. Hüvelyrészök igen hosszú, a leg- fiatalabbé többszörösen hosszabb mint a lemezrésze. Ez a levél körülbelül a szár félmagasságáig ér hegyével. A szár fél magas- sága táján ismét levél van s ezen a lemezrész már elenyésző rövid, úgy hogy hegyével csak a szár következő internodiumá- nak fél magasságán ér túl. A fölötte következő fellevél hónaljából végül már virág eredhet. Némely példányon a száron lévő levelek hosszabb lemezzel bírnak, miért is hegyökkel a virágzatot elérik. A többé-kevésbbé összenyomott vagy kissé szögletes szár tövétől legcsúcsáig 45 — 70 cm hosszú (kolozsváii példányok az Erdélyi Múzeum - Egyesület herbáriumában). Valamennyi rajta levő levélképlet — a tőleveleken kívül, — igen szorosan hozzá- simul vagy egészen körülfogja a szart. A virágzati ágak is mind hozzásimulnak, a virágok perigóncsöve is többnyire vele együtt egyenesen fölfelé irányult. Mindezért az ágas-bogas /ns-faj októl (1. hungarica^ I. variegata, I. germanica, I. florentina, I. paliida) az I. suhharbata külső termetre rögtön eltér s az /. graminea- val való rokonsági kapcsolat tűnik szembe. 76 BERNÁTSKY JENŐ III. A szár fél magasságán túl, vagy felső harmadában, virág- zattá ágazik el. A „murváskodó fellevelek" vagy „tartólevelek" hosszúak s keskenyek, szálasak, csak igen kevéssé vagy alig felfuvódottak. A nagyobbak hossz- és szélességi irányú méretei : 40 — 50 mm és 5 — 8 mm. Majdnem egész szélességűkben s végig zöldek, dudvásak, kissé húsosak, nem pedig hártyásak ; de kissé tompa csúcsukon s onnan lefelé, közel a levél feléig, hártyás szegélyűek. Még pedig a csúcson 5 — 10, lejebb 1 — 3 mm-nyi hártyás, sokszor széjjelfoszló fehéres szegély különböztethető meg. A tartólevelekből a perigóncsőnek kis része emelkedik ki, A kocsán akkora, mint a jó 2 cm hosszú termő, de a perigón- cső rövid. A termő csőre a perigóncsővel együtt nincs 2 cm hosszú. A perigóncső végén hirtelenül kiszélesedik A perigón- sallangok és a bibe sallangjai az I. graminea virágjához hasonlóan mind nagyon széjjel terülnek, úgy hogy a külső perigón- sallangok egész hosszukban, t. i. körömrészökkel együtt, víz- szintes helyzetűek, sőt kissé lefelé irányultak. A virág egyes szervei különben is emlékeztetnek az I. graminea és /. humilis virágjára s távolesnek az I. pumila, I. bosniaca^ I. hungarica stb. virágjától. A külső perigónsallangok körömrésze ugyanis szárnyalakúan kiszélesedő s közepe táján a legszélesebb. A lemezrésze kerekded vagy hosszúkás kerekded, 22 vagy több mm hosszú s valamivel keskenyebb. Kolozsvári példányon a hossz és szélesség iránti méretek: 24X21 mm. A körömrész és lemezrész határán csak 4 — 6 mm széles. A körömrész közepe táján 7 — 11 (kolozsvári példányon 9) mm széles ; hossza pedig 25 — 32 (kolozsvári példányon 29) mm. A belső perigónsallang 40 — 46 mm hosszú s 12 — 14 mm széles. Kolozsvári példány méretei: 44X18 mm. A portok 17 — 18, a porszál 14, a bibesallang 36 — 37 mm. hosszú. Kívülről a külső perigónsallang lemezrésze kék ; köröm- része kissé vih'igos ibolyaszínű ; közepén világossárga erek húzód- nak végig s ezek a lemezrész Ym — ^2 hosszáig is érnek, a lemezrész töve táján pedig kiszélesednek s itt fehéres-sárga foltba mennek át. Belül, a perigónsallang felső lapján vagy színén vastagon kiemelkedő sárga középér A^ag}^ lécz tűnik fel s ez felületén bársony szerű lévén, a jellemző álszakállt alkotja. Hengeralakú termésén hosszú kocsán és 4 — 6 mm hosszú, vékony csőr van ; a csőrön 6 kiugró keskeny él állapítható meg. Színe sötétbarna; 25 — 36 mm hosszú és 10 — 14 mm széles. IV. Ezek után még az ország különböző pontjairól szár- mazó példányokat vegyük szemügyre : 1. „Iris suhharbata Joó, tordai sóbánya körül 1903 VI, 8." (M, N. Múz.) Az oldalhajtások leveleinek méretei: 40 cm X 6 mm IRI8-TANULMANY0K 77 (t. i. a levél hossza és szélessége). A szár leghosszabb tőlevele 30 X 0"7 cm ; ez kissé vissza s majd ismét elöre hajlik, úgy hogy lemezrésze hosszú s-alakú. A száron következik még két meddő levél. Az elsőnek még 3 cm hosszú lemezrésze van ; a másodikon tisztára hüvelyrész s csúcsán 2—3 mm-nyi hártyás szegély állapítható meg s ez a fölötte következő internodium fél magasságáig ér csak. A szár legcsúcsáig 68 cm hosszú, a miből 20 cm a virágzatra esik. Az összes murváskodó levelek csúcsán 4 — 10 mm széles szegély van ; hegyök hamar elhal és elbarnul. A hártyás szegély, hol a levél tövéig, hol csak a felerészéig ér s itt már csak 1 mm széles. A külső perigónsallang lemezrésze 23 X 19, körömrésze 29 X 8 mm ; a belső perigónsallang 45 X 14 mm méretű. A portok a bibe alsó ajkát nem éri el, A porszál 15, a portok 16 mm hosszú. Az álszakáll jól látható. Ugyancsak tordai, de gyengébb növényen a virágzat csak ujjnyi hosszú. Alatta nemcsak egy, hanem két meddő fellevél van. Az alsó levélen a hártyás szegély már elenyészően keskeny és rövid. A fölöttük következő nóduszt ezen fellevelek egyike sem éri el. 2. „Iris subbarbata Joó, Versecz, szikes kaszálón, 1902 V. 22." (M. N. Múz.) A növény egész szára 60 — 80 cm magas. Ujjnyi magasságban lomblevél van ; ennek hüvelye több cm-nyi hosszig teljesen zárt, csak azon fölül nyilt s itt keskeny hártyás szegély van rajta ; lemezrésze 9 — 10 mm széles. Fölötte még két meddő levél következik. A felsőbbiknek már csak 1 — 2 mm hosszú lemezrésze van s az utána következő nóduszt nem éri el. A virágzat majd 10, majd 20 cm hosszú. A murváskodó fel- levelek 9 — 12 mm szélesek s hártyás szegélyüek. Külső perigón- sallang lemezrésze 22 mm hosszú ; körömrésze 27 mm hosszú és 9 mm széles. Belső perigónsallangja 40 X 12'5 mm méretű. A külső perigónsallang körömrésze ibolyaszínű, legközepén sárga erek húzódnak végig, melyek a lemezrész közelében a sárga, kiemelkedő álszakállba mennek át. Az álszakáll a lemezrész alsó negyedében véget ér. A köröm- és lemezrész határa, az álszakálltól jobbra és balra, fehéres színű. A lemezrész felső V4 része kék, még pedig igen szép sötétkék. A belső perigón- sallang tisztára szép sötét ibolyaszínű, csak legtövén sárga erezet nyoma látszik. A porszál lilaszinű, szegélyes. A portok narancsszínű. Más példányon a külső perigónsallang lemezrésze 28x18 s körömrésze 30X8 mm méretű s a belső perigónsallang 50 mm hosszú. Ismét más példányon a külső perigónsallang lemezrésze 27, körömrésze 37 mm hosszú. Ugyancsak Versecz közelében, Vattina mellett 1898 V. 27-én gyűjtött példányon a virágzat 25 cm hosszú s a legfelső meddő levélnek több cm hosszú lemezrésze van, amelylyel a fölötte következő internodiumon kissé túl ér. Ugyancsak Versecztől nem távol, Ulmán 1902 VI. 11-én gyűjtött példányokon a legfelső meddő levél egy esetben 6 mm-rel, Botanikai Közlemények 1909. Vm. kötet, 2. füzet. 6 78 BERNÁTSKY JENŐ más esetben 60 mm-rel rövidebb a fölötte következő csupasz internódiumnál. A fiatal termés a csőrrel együtt 30 — 35 mm hosszú, csőr nélkül 16 — 25 mm hosszú. 3. „J. spuria L. Helemba 1864 V. 31. Grundl." (M. N. Múz.) A száron a levelek száma három ; a legfelsőn már nincs lemezrész s a fölötte következő nóduszt már nem éri el. A murváskodó levelek szegélye 3 — 5 mm széles ; egy levél hegyes, a többi tompacsúcsú s széjjelfoszló. A belső perigón- levél 45 mm hosszú s 14 mm széles. Azaz igazi i. subbarhata. Az „I. spuria e pratis paludosis ad Aszód, Jun. 1818, Sadler" (M. N. Múz.) =- l, subbarbata. 4. 1. subbarbata. „Csepelsziget, Tököl." (M. N. Múzeum.) A fellevelek széjjelfoszlók, szürkésszínűek. A terméstokok a virágzat felső részén egymást elérik. A tok fénylő, hossza csőr nélkül 22, sőt 35 mm. Csőre jól kihegyezett. Más példányon virág van s erős álszakáll látszik. 1. subbarbata. „A' Paskalmtihletől Máj. Gerenday I." (Herb. Univ. Hung.) I. spuria alatt. A legfelső levél, a murvás- kodó levelek és a virágzat tekintetében az eddig emhtettekhez hasonlít. /. subbarbata. „Hatvan 1878. V. 26." (M. N. Múz.) A leg- felső meddő levél rövid lemezével a fölötte következő nóduszt éppen hogy eléri. A murváskodó leveleken feltűnő hártyás szegély van. /. subbarbata. „Ercsi 1880 VI. 10." (M. N. Múz.) A murvás- kodó levelek tekintetében az eddig említettekhez hasonlít. Az álszakáU gyenge. — „Érd 1878." Előbbihez hasonló. Termés- kocsánja 18 — 35 mm hosszú. Tok szép barna, világos gesztenye- színű, fénylő ; 25 — 30 mm hosszú (a csőr nélkül) ; a csőr 7—8 mm hosszú, A mag 4 mm átmérőjű, igen ránczos, fénylő, világos- barna. — „Tárna Eőrs." A virágzat jó 32 cm hosszú. 5. /. subbarbata. „Kőrös-Ladány." (M. N. Múz.) A virágzat 25 — 29 cm hosszú. Sárga álszakáll látható. /. lilacina Borb. ,,Kőrös-Ladány 1880 gy. Borbás." A külső perigónsallang 59 mm hosszú. Az álszakáll jól kifejlő- dött. A termés 25 — 28, kihegyezett csőre külön 10 — 15 mm hosszú. A murváskodó leveleken keskeny hártyás szegély van. Tipikus /. subbarbata. V. A[ hazai példányok után a külföldi növényeket is vizsgál- juk meg : 1. „I. spuria L. Martigues (B. du Rhone) V." (M. N. Múz.) Az egész növény és a virágzat is kisebb a hazai példányoknál. Az összes levelek hosszabbak az internódiumoknál. A murvás- kodó levelek többnyire végig zöldek, csak a virágzat felső részén lévőkön található 2 — 4 mm széles hártyás szegély ; némelyiknek csúcsa azonban szívós, hegyes. A kék virág külső IRI8- TANULMÁNYOK 79 perigónsallaiigján vékony sárga és sötét hosszerek vannak álszakáll helyett. Később szedésü példányon a termés nem fénylő s a csőr felé hegyesedő, de nincs erősen kihegyezve. Portiragnes-ból (Hérault) származó példányok fentebbivel egyezők. „Prairies maritimes prés d'Hyéres." (Magyar Nemz. Múz.) A termés nem fénylő, a csőr felé hegyesedő, de nincs hirtelenül kihegyezve. 2. Az Erd. Múz. Egy. herbáriumában lévő franczia példányok: A virágzaton kevés a virág, van 1-virágú is. A száron két-három levél van s ezek a szart egészen körülveszik, úgy hogy csupasz internódium nem látszik. A murváskodó leveleken a hártyás szegély rövid, néha semmi; legföljebb 2 — 3 mm széles. A belső perigónsallang 42 mm hosszú és 12 mm széles ; a külső perigón- sallang leniezrésze 18 X lo, körömrésze 33 X 7 ram méretű. A termés 35 mm hosszú s ebből 12 — 13 mm a csőrre esik. 3. Ugyancsak az Erd. Múz. Egy. herbáriumában fekvő dániai példányok (B a e n i t z exsicc.) : Az egész növény jó 60 cm magas, a virágzat 24 cm hosszú. A kék virág külső perigón- sallangjának lemezrésze 21 X 18 mm, körömrésze 22 X 8 mm méretű. A belső perigónsallang 37X13 mm méretű. A legfelső meddő levélen hosszú lemezrész van s ez hegyével a következő internódiumon nagyon túl ér. A virágzat alsó részén lévő murváskodó leveleken hártyás szegély nincs ; a felsőkön hártyás csúcsrész van. VI. Ha a III., IV. és V. alatt közölt adatokat összevetjük, a következőket állapithatjuk meg. A hazai példányok egymással egyeznek abban, hogy a szár legfelső meddő, virágzat alatti levele a virágzatot alig vagy egyáltalán nem éri el. miért is a virágzat alatti internódium felső részén csupasz. A \drágzat fellevelei hártyásszegélyűek s ez a szegély a csúcs felé 5 — 8, sőt 10 mm-t érhet el ; későbben a levelek csúcsukon könnyen széjjelf oszlanak. A virágzat rend- szerint 20 cm vagy ennél is hosszabb, valamint az egész növény rendszerint fél méternél magasabb. A perigónsallangok többnyire 40 s több cm hosszúak. A külső perigónsallangon élénksárga álszakáll van. A termés fénylő, csőre felé kihegyezett. Minthogy ezek a jellemvonások az erdélyi példányokon épp úgy feltalálhatók, mint a többi hazai példányon, azéit kimond- hatjuk, hogy azok a jellemvonások az I. subharhata faji bélye- géhez tartoznak s valamennyi hazai példánya L subbarhata. A franczia és dán példányok ettől eltérőleg abban egyeznek meg, hogy sok esetben az egész növény fél méternél kisebb s a virágzat sok esetben 20 cm-nél rövidebb, sőt 1 - virágúak is akadnak. Ennél fontosabb s állandóbb, hogy a virágzat alatt következő legfelső meddő levélnek rendszerint zöld lemezrésze is van, a melylyel a virágzatot jól eléri s a fölötte következő 80 BERNÁT8KY JENŐ internódiumot betakarja. A murváskodó felleveleken a hártyás szegély nem állandó s általában elenyésző. A perigónsallangok rendszerint 40 cm-nél rövidebbek. A külső perigónsaUang közepe táján világos alapon 3 sötét hosszér van, nem pedig álszakáll. A termés nem fénylő, csőre felé hegyesedő. Mivelhogy az irodalom szerint nyugati Európában honos növényt a tulaj donképeni I. spuria-nak tekintik, azért kimond- hatjuk, hogy az itt közölt jellemvonások a tipikus I. spuria faji bélyegéhez tartoznak. Tehát az említettek alapján a hazai I. subbarbata és a nyugateurópai I. spuria egymással Tcözel rokon, de a levélképle- tek, virág és termés, sőt némileg az egész termet, úgyszintén a növény földrajzi elterjedés alapján egymástól jól megkülönböztet- hetők. Mivelhogy nemcsak a vegetatív szervekben, hanem a virágban és termésben is különbség van, azért a két növény nem két fajváltozat, hanem határozottan két jó fajnak minősít- hető. Hogy a rhizoma tekintetében van-e különbség, az préselt herbáriumi növényeken nem állapitható meg. Vn. A keleti fajokra vonatkozólag a következő adatokra sikerült szert tennem. 1. Az I. halophila Pali. (Reisen H. 1777, Anh. p. 37—38) nagy, felfúvódott, hártyás szegélyű fellevelekkel bír. A M. N. Múz. külf. herb. alapján az ,J. Güldenstüdtiana Rehmann Exsicc. itineris chersonici" a szár lomblevelei a virágzaton kissé túl érnek, úgy hogy azoknak hegyei a legmagasabban álló virággal körülbelül egy magasságban vannak. A fellevelek hártyás szegélyűek. A virág sárga. A Reichenbac h-féle rajz (Plantae Criticae 1230, „I. Grüldenstaedtii Lep."*) tökéletlen. 2. Az „/. notha'' M. Bieb. a Cent. Ross. t. 77 (1843) alapján az 1. spuria-yal és az I. subbarbata-\a\ rokon, de fel- tűnő eltérések is vannak. A kék perigónsallangok miatt az I. subbarbata-hoz látszólag nagyon közel áll, mert a külső perigón- sallangon élénk sárga, jó 2 mm széles sáv van, a mi álszakáll- nak nézhető. Ámde a lombozat más. A száron levő levelek a virágzatot jól elérik. A fellevelek is hosszú lemezzel tűnnek ki, hártyás szegély nélküliek. A levelek hosszú lemeze és a tartó- levelek nagyon hosszú hegye („spathae . . .longissime acuminata" I. c.) alapján az 1. subbarbata-tól és /. spuria-tól jól megkülön- böztethető- Azonkívül a külső perigónsaUang a rajz szerint jó 70 mm hosszú, lemezrésze 25 mm széles. A termőn 6 kiugró szárnyalakú lécz van, a mi az I. graminea-ra, emlékeztet. A H a y n a 1 d-féle exot. herb.-ban van egy példány Kachetiá- ból, gy. H h e n a c k e r. A tartólevelek keskenyen hártyás szegélyűek, de csak alsó részükön ; hosszú hegyök zöld s nem hártyás. Hogy ha ezekre az adatokra építeni lehet, akkor az 1. halophila (vagy /. Gueldenstaedtiana) és az /. notha két IRIS-TANULMÁNYOK 8 1 különböző faj s mind a kettő az I. subbarbata-tól fajilag külön- bözik, bár vele mind a kettő rokon. Az „I. notha M. B. cult. ex Herb. Réselyiano" (M. N. Múz.) = I. paliida. VIII. Az eddigiek szerint aSynopsis említett beosztása, melynek értelmében az /. spuria-hoz tartozik az 1. notha és az /. ochroleuca, utóbbinak alfaja az J. halophila = I Gueldenstaedtia^ia s ennek változata volna az I. suhbarbata, el nem fogadható. Hogy a Synopsis-ba tévedés csúszott bele, az rögtön feltűnik, mert az I. subbarbata-t nankingsárgának mondják. Valószínű, hogy e miatt téves a rendszeresítésük is. Hogy mi okozta ezt a tévedést, bajos lett volna eldönteni, ha ennek kiderítésében a véletlen nem segített volna. Ugyanis a V i 1 m o r i n-féle Blumengartnerei (I, 1896) ez. könyvet lapozgatva, itt feltűnt nekem, hogy 3036. sz. alatt az „Iris Oueldenstaedtiana Lepech. (syn. I. halophila Pali. non Bot. Mag. etc.)" is szerepel. Jellemzésére megjegyzi, hogy a három külső perigónsallang fehéres, sárga gerinczű körömrészszel bír, a belső perigónsallangok fehéresek sárga sávokkal s a „f. Sogdiana Bnge pr. sp." kékes virágú, a ,,subbarbata Joó pr. sp.'' 40 cm magas, virágja „nankingsárga" barnáspirossal, a „f. diluta M. B. pr. sp." kénsárga. Ezt olvasva, rögtön beláttam, hogy a Synopsis szerzői ezúttal a V i 1 m o r i n nyomán haladtak. Viimorin pedig, illetőleg utódai, nem autentikus adatokon építettek, hanem az európai kertekben elterjedt növényeken és ezek elnevezésein. Hogy a kertek czímlapjai nem autentikusak, az eléggé ismeretes. Egyúttal azt is megállapíthattam, hogy Papp Dezső ugyanabból a forrásból merített, a melyből Viimorin, valamint HZ ő nyomán a Synopsis szerzői is merítettek s így most már tisztán láthatjuk, hogy a Synopsis beosztása és Papp D. ered- ménye az 1. subbarbata-ra, vonatkozólag hibás anyagon alapul. Hozzátehetem, hogy az európai kertekbe?! szereplő I. subbarbata csakugyan sárgavirágú s az igazi I. subbarbata-tól nagyon távol áll. Igazi /. subbarbata csak azokban a kertekben található, a melyekbe újabban Erdélyből vagy a magyar szikesekről plántál- ták át a növényt. Az ausztriai növényre vonatkozólag megemlítem, hogy az Erd. Múz. Egy. herb.-ban fekvő alsóausztriai példányok az I. sub- barbata-hoz tartoznak. Tehát ez is eset arra, hogy erdélyi és magyar alföldi növény a Duna mentén egészen Alsó-Ausztriáig jut el, de azon túl már nem fordul elő. A rendelkezésemre áUó irodalom és herbárium alapján a keleti fajokat nem tanulmányozhattam bővebben. De annyi kiderült, hogy a mireánk nézve fontos /. subbarbata hazánkban el van terjedve s hazánkban semmiféle más idetartozó faj nem terem ; vele közel rokon a nyugateurópai /. spuria., a melytől azonban több jellemvonás révén jól megkülönböztethető. Mind 82 BERNÁT8KY JENŐ : IRIS-TANULMÁNYOK a kettő pedig különbözik a keleti /. notha-tó\ és /. halop- hila-tó\. Tekintettel arra, hogy az idetartozó fajcsoportból Nyugat- Európában 1, Magyarországon (valamint Ausztriában és tudtom- mal Romániában is) 1, a távolabbi keleten pedig több faj fordul elő, a fajcsoport földrajzi központját nem lehet Nyugat-Európá- ban keresni s azért rendszertanüag sem tekinthetem az /. spuria-t fő fajnak, hanem az inkább a földrajzi középponttól nagyon is messzire elkerült oldalága az egész csoportnak. IX. Az Iris foetidissima-ról még külön meg kell emlékeznem. Az /. subbarhata-t6\ első pillanatra megkülönböztethető a szélesebb zöld levelek, a perigónsallang nagy lemezrésze és körömrészé- nek alakja, valamint a termő miatt. Tőből eredő lomblevele 2 cm széles s fél méter hosszú. A szár közepe táján ülő levélnek tekintélyes, zöld, 1 cm-nél szélesebb lemezrésze van. A virágzat rövid. A murváskodó felleveleken 1 mm széles hártyás szegély van, de csúcsuk zöldes vagy barnás. A feltűnő virágkocsán hossza változó, de akad jó 10 cm hosszú is. A perigóncsö 8 — 10 mm hosszú s aKg keskenyebb. A termő 22 — 23 mm hosszú, orsóalakú, hatélű ; tompa, rövid s széles csőre van. A külső perigónsallang lemezrésze hosszabb s jóval szélesebb a körömrésznél; mérete 23X20 mm. A körörarész felső részében szélesen szárnyalt, alul nyélszerüen összekeskenye- dik, 20 mm hosszú. A körömrész, felső kiszélesedő, 16 mm széles szárnyai miatt, a lemezrészbe éles határ nélkül megy át. A termés csőre rövid és széles. (Angol, franczia és szicziliai példányok, M. N. Múz.) Az irodalom szerint délnyugati Európában honos. A Synopsis szerint nem az /. spuria csoporthoz tartozik, de hozzá közel álL Szerintem az /. subbarhata-tól, valamint az I. spuria-i.ó\ épp olyan távol áll, mint az ]. notha és az J. halophila. Virágzata s termete alapján mindezekkel rokon, de virágja alapján az /. graminea-rsi is élénken emlékeztet. Az „/. foetidissima ins. Csepel" (M. N. Múz.) az itt leírt növénytől távol áll s nem egyéb mint I. subbarbata. Végül az /. spathulata L a m. (Synopsis p. 496) ^^ I. spuria L. Régebbi időben, úgy látszik, a bpesti egyet, növénykertben igazi I. subbarbata volt elültetve s egy innen származó növény, Láng gyűjtése a M. N. Múz. herb.-ban, 1. spathulata néven szerepel. Tipikus I. subbarbata. (A szakosztálynak 1908 november 11-én tartott üléséből.) Botanikai Közlemények. 1909. 2. Del. Moesz. Cordyceps davulata i S c h w.) E 1 1 i s et E v e i Ii. MOESZ G. : MAGYARORSZÁG C0RDYCEP8-EI 83 M o e s z G. : Magyarország Cordyceps-eí. — 1. táblával. — Két ritka Cordycepsnek megtalálása arra bírt, hogy e uem- nek magyarországi fajaival behatóbban foglalkozzam.^ Vizsgálatom anyagát a M. Nemz. Múz. herbáriumában őrzött, Hazslinszky Fr., Báumler A. és a magam gyűjtéséből származó gombák, továbbá Mágocsy-Dietz S. professzor úr szívességéből, a budapesti tud. egyetem növénytani intézeté- nek két, idevonatkozó gombája, szolgáltatták. Hazslinszky Cordyeeps-ei, melyek felsorolását „Magyarország és társországai- naJc Sphaeriái" czímü becses művében is megtaláljuk, egytől- egyig megvannak a M. Nemz. Múz. herbáriumában. Müggenburgi Schultzer Istv. „ Sehwámme und Füze aus Ungarn und Slavonien" czimű, kiadatlan, gazdagon és szépen illusztrált nagy munkájában, melyet öt kötetnyi kézirat- ban a M. Tud. Akadémia könyvtárában őriznek, hazánk terüle- téről sem Cördyceps-et, sem rovaron élő Isaria-t nem említ. A kolozsvári herbáriumokban, a mint erről Richter Al. professzor úr szívességéből meggyőződtem, nincs hazai Cordyceps. Hazslinszky Fr. öt Cordyceps-et sorol fel. Ezek közül a Cordyceps alutaceus-t^ melyet Kalchbren- ner Szepesolaszi mellett, fenyvesben, moha között gyűjtött, az újabb felfogás szerint a Podocrea genuszba tartozik s a Podocrea alutacea (P e r s.) S a c c. nevet viseli. Mivel Hazslinszky (Magyarorsz. Sph. 1892. pag. 26) rosszul értelmezte szerkezetét és pontos leírását sem adja, azért — az ő példányának vizsgálata alapján — pontosabb leírásához, a köveíkező adatokkal járulok: A peritheciura átmérője : 210 — 360 [J^. Benne számos, hosszú és keskeny ascus van. Az ascus méretei : 50 — 60 X 3 — 4'5 |x. Hazslinszky szerint : „a spóra fonálalakú, sok keresztfallal, és a falak irányában gömbded. csak 3 {i. vastag, másodrendű spórára oszlanak". Tényleg azonban az ascusban nyolcz kétsejtű tojásdad spóra van. A spóra átmérője 3 [>■. Egyik sejtje nagyobb, másik kisebb, egymástól már a tömlőben széjjel válnak. A Cordyceps Sphingum (T u 1.) S a c c, melyet Hazs- linszky (Magyarorsz. Sph. pag. 27) ascusos alakjában nem gyűjtött és a melynek hazánk íiórájában való előfordulását egy Isaria-wak vélt alak alapján jelentette ki, nem bizonyult be /sana-nak. Nem más^ mint valamely Orchis páros pollenzsákja. ^ Ezen genusz feldolgozásánál is a kritikai eljárást tűztem ki magam elé. Hazánk flóráját még nem irta meg senki. A virágtalan növények nagy sorából még adat is csak kevés van egybehordva. Meggyőződésem szerint világos és tökéletes képet hazánk flórájáról csak úgy nyerhetünk, ha sorra vesszük úgy a virágos, mint a virágtalan növények egyes családjait vagj' nemeit és azokat kritikus szemmel átvizsgáljuk. Egy szóval, meg kell állapitanunk teljes bizonyossággal: mely növényeink vannak? Es a tényleg létezőktől el kell választani azokat, melyeknek a köztudatban való létezése csak téves irodalmi adatokon alapszik. 84 MOESZ G. Ezen „Isaria Sphingum Sch w einitz"-ről következően emlék- szik meg Hazslinszky: „.... E bunkóidomú Isariák az élő lepke homlokából emelkedtek ki és két példányban a szemből. A spóra alakot nem láttam." A M. Nemz. Múz. herbáriumában két lepke van belőle. Hazslinszky könyvében Isaria Sphin- gv/m Schweinit z-nak nevezi, herbáriumában ellenben Isaria Eleutheratorum-nak irta. Tudvalevő, hogy élő bogarakból sem Isariák, sem Cordycepsek nem törnek elő. Mire e gomba fejlő- dése ennyire jut, az állat már hosszabb ideje élettelen. Hazslinszky felsorolásában a következő három faj : a G. militaris (L.) Link, a C. ophioglossoides (E h r h.) L i n k és a C. capitata (Holmsk.) Link, megállja helyét. I. C. militaris (L.) Link. Clavaria militaris. Linné: Sp. pl. (1753) pag. 1182. C. militaris. Link: Handb. (1833) IIL pag. 347. Torrubia militaris. Tulasne: Sel. Firng. (18(j5) IIL pag. 6. tab. I. fig. 19-81. C. militaris. Hazslinszky: Magyarorsz. Sph. (1892) pag. 26. A G. militaris-t hazánk területéről Endlicher^ említi elsőnek Sphaeria militaris Ehrh. név alatt: „In larvis insecto- rum emortuis inter muscos ad Blumenau, saepe observata." B a u m 1 e r" nem találta Pozsonyban. A megvizsgált anyag alapján csakis a Lojka gyűjtötte gombát tarthatom teljes bizonyossággal C. militaris-nak. Lojka ascusos alakjában gyűjtötte a máramarosmegyei Kabola-Polyánán, lepkebábon. (M. Nemz, Múz. herb.). Azon Torrubia militaris, melyet Hazslinszky Eperjesen, rovarlárván gyűjtött, pontosabb vizsgálatokra már alkalmatlan. Bizonyosan csak annyi mondható, hogy konidiumai gömbalakúak, igen aprók. Átmérőjük: 1"5 — 2 [x. Hogy e konidiumok mikép függnek össze a mycelium ágaival, azt kideríteni nem sike- rült. A gomba makroszkópos alkotása a Botrytis Bassiana Bals-ra vall. Hazslinszkynek másik gombája, melyet Eperjesen cserebogáron gyűjtött és a mely a M. Nemz. Múz. herbáriumá- ban szintén a Torrubia militaris nevet viseli, ugyancsak koni- diumos gomba. Mivel a koremiumképződésnek nyomát sem mutatja, de főleg, mivel konidiumai nem gömbösek, hanem elliptikusak és tojásdadok, nem tarthatom Isaria farinosa-nak, s így nem is tartozik a C. militaris alakkörébe. Az igazsághoz közelebb állunk, ha e gombát Botrytis tenella S a c c.-nak minő- sítjük. A konidiumok méretei: 3 {x X 1'5 — 2 [i ; a konidiumtartó- kon kis csoportokba egyesültek. Ugyancsak Botrytis tenella-nak tartom azt a gombát, melyet 1 Endlicher: Flóra Poson. (1830) pag. 37 Nr. 157. ' Baumler: in Pozs. orv. term. Közi. (1897) pag. 51 Nr. 1176. MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 85 B a u m 1 e r Pozsonyban lepkebábon talált és a melyet „Isaria farinosa, gehört zu Torrnhia müitaris'' jelzéssel látott el. Koni- diumai szintén elliptikusak, nagyságuk : 2*2 — 3 [jl X 1"5 [J- Bár e gombán a hypháknak. a koremiumokhoz hasonló, buzogányos alakzatokba való laza tömörülése már észrevehető, ez még nem zárja ki azt, hogy itt is a Botrytis tenella-ra. ne gondoljunk. De Bary^ hangsúlyozza, hogy a hernyókon élő Botrytis Bas- siana hyphaszövedéke a rövidszöszös állapottól egészen a fel- emelkedő párnákig, sőt az Isariához hasonló, szilárd, gyakran ágasnyelü buzogányalakig mindenféle átmenetet tüntet fel. A mon- dottak alapján Báumler^ azon adata, mely a pozsonyi Isaria farinosa-rsb vonatkozik, Botrytis tenella S a c c.-ra igazitandó. Azon rokonsági összefüggés, mely a Botrytis Bassiana, az Isaria farinosa és a C. militaris között a legnagyobb valószínű- ség szerint fennáll, arra ösztökélt, hogy B a u m 1 e r gyűjtemé- nyében azt a gombát is megvizsgáljam, melyet Schneller Pozsonyban, egy szőrös hernyón talált. Schneller a herb. czédulán Isaria farinosa-nak nevezte. Baumler a herb. czé- dula tanúsága szerint először Sporotrichum densum-nak tartotta, végre — helyesen — Botrytis Bassiana-nak határozta.^ E gomba konidiumai gömbösek, átmérőjük : 2 — 2'5 [x, csomókba csopor- tosultak. A budapesti tud. egyetem növénytani intézetének gyűjte- ményéből két gombalepte lepkét is vizsgáltam, mert a gomba a vignettán a C militaris nevet viselte. A hyphafonalak itt is nagy hajlandóságot mutattak a koremiumképződéshez s ezért érthető, ha első pillantásra Isaria-i sejtünk benne. Ám a mikro- szkópos vizsgálat arról győz meg, hogy e gomba tulajdon- képen a Penicillium-geYiVi^z valamely faja. A konidiumok hosszú fonalak végein rendszerint ecsetszerű, hármas csoportokban fog- lalnak helyet. A konidium nagysága: 3 X 1'5 I^- Az ecsetszerü csoport hosszasága ca. 35 fi. A hyphafonalak szélessége : 22 — 2"5 [1. Hogy a Penicillium-félék hyphái is hajlanak a koremiu- mokba való tömörüléshez, arra több példát ismerünk. (Pl. a P. crusiaceum (L.) F r i e s ; P. luteum Z u k a 1 ; P. candidum Link stb. n. C. ophioglossoides (Ehrh.) Link. Sphaeria oph. Ehrh.: Beitráge (1788) III. pag. 88. C. oph. Link: Handbuch. (1833) III. pag. 347. Torrubia oph. Tulasne: Sel. Fung. (1865) IH. pag. 20. C. oph. H a z s 1. : Magyarorsz. Sph. (1892) pag. 26. Hazánkban mindezideig csak Hazslinszky találta, még pedig Eperjesen, rothadó földalatti gombán. {Elaphomyces-en) [M. Nemz. Múz. herb.] 1 De Bary: in Bot. Zeit. (1867) pag. 11. * Baumler: in Pozs. orv. termv. Közi. (1887) Nr. 261. * B a u m 1 e r : in Pozs. orv. termv. Közi. (1897.) pag. 101 Nr. 1456. 86 M0E8Z G. ni. C. capitata (Holmsk.) Link. Clavaria cap. Holmskiold: Beáta ruris otia . . . (1790—99) I. pag. 38. C. cap. Link: Handbuch. (1833) III. pag. 347. Torrubia cap. T u 1 a s n e : Sel. Fung. (1865) III. pag. 22. C. cap. H a z s I. : Magyarorsz. Sph. (1892) pag. 27. Csak Hazslinszky találta. Eperjes vidékén, „a kajatai fenyvesben, hol valószínűleg az ott gyakran található Choiro- myces-en nőtt." (M, Nemz. Múz. herb.) IV. C. entomorrhiza (Dicks.) Fries. Sphaeria ent. D i c k s o n : Fasc. Pl. Crypt. Brit. (1785) Fasc. I. pag. 22. C. ent. Fries: Summa Veg. Scand. (1846) pag. 381. a gracilis D u r. : Fi. Alg. (1846—49) I. pag. 449. tab. XXV. fig. 2. Torrubia ent. T u 1 a s n e : Sel. Fung. (1865) III. pag. 14. tab. I. fig. 12-18. C. ent. M a s s e e : in Annals of Bot. (1895) IX. pag. 25. 1908. évi június hó közepén, midőn Filarszky N. múz. osztályigazgató úr társaságában, néhány napon át a Magas-Tátrá- ban botanizáltam, a jó szerencse néhány igen érdekes gombá- hoz juttatott. Ezek egyike a C. entomorrhiza. Találtuk a „NesseJ- blösse" nevezetű, legelőnek használt hegyoldalon, a „Késmárki itató" közelében. Sajnos, csak egyetlen egy példányára akadtunk. A gomba földfeletti része közel 3 cm hosszú ; tetején élénk narancscsárgaszínű fejes részszel, melynek magassága 4'5, szélessége 6 mm. Két centiméter hosszú földalatti része ágakra oszlik, melyek, egy már fel nem ismerhető rovarnak fejé- ből erednek. A peritheciumok kiemelkedő felső részei a gomba fejét érdessé teszik. A perithecium fala sárga^ igen vékony, hártyaszerű. A perithecium méretei : 570—643 X 250—430 [x. Az ascus méretei : 150 — 400 X 5 — 6"6 [a. Az ascus csúcsán szélesebb, bunkószerű vastagodást visel. A spórák színtelenek, igen hosszúak, már az ascusban ízekre szakadoznak. A spóraízek méretei: 4"4 — 6 X 1*5 {t. A peritheciumokat tartalmazó fejes rész szélesebb, mint hosszú, elliptikus. E tekintetben hasonló azon Cordyceps-liez, melyet D i c k s o n Angliában talált és a melynek képét W a 11- roth^ közli. Hasonlít továbbá azon gombához is, melyet Durieu és Montagne Algériában találtak és a melyet C. gracilis-iiek neveztek. „. . . capitulo ellipsoideo, distincto brun- neo . . . Cetté espéce est voisine du C. entomorrhiza., mais elle nous en semble bien distincte par la forme de son capitule, qui est ellipsoíde et non exactement sphérique" mondják a 1 W a 1 1 r o t h : Beitrage zur Botanik (1842) pag. 166. tab. III. fig. 17. Wallroth e gombát Kentrosporium granulattiyn-n&k nevezi. MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 87 szerzők. T u 1 a s n e-ék a C. entomorrhiza fejecskéjét következően jellemzik: „. . . capitulo ovato, globoso, nitide aureo, milli- metra 5 longo, 4 autem crasso.'" Saccardo (Syll. II. pag. 566) a C. entomorrhiza fejecskéjéről így szól: „. . . capitulo sub- globoso, fusco." A mint látjuk, a fejecske alakjában és színében némi vál- tozatosság tapasztalható. Mindenesetre felfogás dolga, vájjon egyedül a fejesrésznek gömbösebb vagy elliptikusabb alakja, továbbá sárga vagy barna szine elegendő-e arra, hogy ezek alapján két fajt különböztessünk meg. Tulasne-ékkal tartok, kik a C. gracilis-t a C. entomorrhiza-hoz vonják. A C. entomorrhiza- 1 hazánkból eddig nem^ ismertük. Bár elterjedési köre Angliától Keletindián keresztül Újzeelandig ter- jed, mégis csak igen szórványosan kerül szemünk elé. Európa- iján eddig csak Angliából, Francziaországból és Németországból volt ismeretes, de mindenütt ritkaság számba megy. V. (í. claviilíita (Scliweiiiitz) Ellis et Everh. Sphaeria clavulata. Schweinitz: Syn. N. Amer. Fungi (1834). C. pistülariaeformis. B e r k. et B r. : in Ann. Mag. Nat. Hist. (1861) Ser. 8. tom. VII. pag. 451. tab. XVI. fig. 22. Torruhia pistülariaeformis. C o o k e : Handbk. (1871) Nr. 2323. C. clav. Ellis and Everhart: North Amer. Pyrenomyc. (1892) pag. 61. tab. 15 C. clav. M a s s e e : in Ann. of Bot. (1895) IX. pag. i2. Isaria lecanücola. J a a p : in Verh. Bot. Ver. Brandenbg. (1908) L, pag. 49. Ezen gombát, melyet ascusos alakjában napjainkig csakis Eszakamerikából és Angliából ismertünk és a melynek konidiu- mos alakját is csak 1908-ban írta le Jaap 0.,^ 19Ö8. évi aug. hónapban gyűjtöttem a barsmegyei Fenyőkosztolány közelében a „Viktória kőszéntelep" egyik kertecskéjében. E kertben a Philadelphus coronarius bokrok ágait sűrűn ellepték a pajzs- tetvek, melyek hulláiból, sugaras irányban, fehéres színű kore- miumképződések emelkedtek ki. (1. ábra.) E koremiumok hossza rendesen 3 mm ; szélessége : 0"3 mm. Alakra nézve igen változatosak (4. és 5. ábra). Rendesen ár- és bunkóalakúak, de vannak lemezalakúak is. Egyesek csúcsa legör- bült, másoké kettéosztott. Színük többnyire fehéresszürke, ólom- szürke vagy sárgás. Mikroszkópos szerkezetük igen érdekes. A koremium belsejében a színtelen hypliafonalak sűrű, tömött szövevényt alkotnak és csak a felületen lazul meg e szerkezet, mert itt a kifelé hajló hyphák konidiumot termő ágacskákat fejlesztenek, A hj'phafonalak szélessége : 1*5 — 4'5 {J-, rendesen azonban : 3 jx. Harántfalaik alig láthatók. A szabadon álló hyphafonalak rövid, 1—2 sejtű ágacskákat fejlesztenek, többnyire csak az egyik ^ Jaap 0. : Drittes Verz. zu meinem Exsiccatenwerk : „Fungi selecti exsiccati* in 1. c. 88 MOESZ G. oldal felé. Az ágacskák, melyeknek hossza 73 — 10 [x és széles- sége 3— 4'4 [i., rendesen 1 — 2, gyakran 3, ritkábban 4, hosszú, sterigmaszerü nyúlványba vékonyodnak ki. A sterigma hossza rendesen 73 {J-, szélessége 07 [x. Ha az ágacskának csak egy sterigmája van, úgy hosszabb szokott lenni : 22 [x-ig. Ilyenkor szélessége is 3 |x-ig terjedhet. A sterigma csúcsán a tojásdad alakú, szintelen konidium foglal helyet, melynek hossza 4'4 — 7'4 jA és szélessége 22 — 3 [i. Olajcseppet a konidiumban nem láttam. (6 — 20. ábra.) E leírás alapján, gombánk konidiumos alakját kétségkívül azonosíthatjuk az Isaria leeaniicola Jaap-pal, melyet Jaap 1908-ban Karinthiában, a Corylus avellana ágain élősködő pajzstetún talált. A Fenyőkosztolányban gyűjtött ezernyi koremium között néhány peritheciumos bunkóra is akadtam. Hosszuk: 2"4— 3 mm, ebből 15 — 2 mm a nyélre esik. A nyél szélessége : 02 — 03 mm, a íejes rész szélessége : 0"6 mm. A nyél sötétszürke, a fej fekete. A fejes rész felülete az erősen kidomborodó peritheciumoktól bibircses. (2. ábra.) A peritheciumok szorosan egymásmellett helyezkednek el. Alakjuk, hosszant metszve, rendesen tojásdad. Méreteik : 228-260 X 145 — 170 (x. A perithecium fala fent feketésbarna, lent sárgásbarna- színű, szövete mindenütt aprósejtű, parenchymatikus. A peritheciumban számos ascus foglal helyet. Az ascus hossza : 83 — 150 (i, szélessége : 7 [x, ritkábban 8 — 10 pi. Igen rövidnyelű, csúcsán tompa. A színtelen spóra hossza : 40 — 77 [J-, szélessége : l'ö — 2*6 [>-, mindkét végén hegyes. A spóra ízeinek hossza: 4*5 — 8'8 (jl, rendesen: 6 — 7 [i-. Gombánk peritheciumos alakját e leírás alapján kétségkívül azonosnak kell tartanunk a C. clavulata-\sd. E 1 1 i s és E v e r- hart leírásában (ez az egyetlen pontosabb leírás) az ascusról és a spóra ízeiről a következő jellemzést olvashatjuk: „Asci subsessile, broadest in the middle, contracted above, and rounded at the apex, 80 — 95 X 1^4 — 2 [x ,joints 3 — 5 |x long." Az amerikai szerzőknek az ascus szélességére vonatkozó mérete hibásnak tűnik előttem. Bizonyos, hogy az V/^ — 2 (x mérték nem az ascus, hanem a spóra szélességére vonatkozik. Mert tegyük fel, hogy a spóra szélessége csak 1 \l volna, akkor is csak úgy férhetne el a 8 spóra az ascusban, ha annak szélessége legalább is 3 |x volna. Ha esetleg sem Berkeley és Broome, sem E 1 1 i s és Everhart rajzai, melyek a gombának csakis makroszkó- pos képét mutatják be, nem nyugtatnának meg, hivatkozha- tom T h u e m e n Myc. Univ. 1258. sz. északamerikai exsiccata példányára, melyet a M. Nemz. Múz. herbáriumában összehason- lítottam a fenyőkosztolányi gombával és vele megegyezőnek találtam. Bresadola gyanítja, hogy az Isaria leeaniicola Jaap, konidiumos alakja a C. pistillariaeformis B e r k. et B r.-nak. MAGYARORSZÁG C0RDYCEP8-EI 89 Bresadola ezen sejtése megfigyeléseim alapján beigazolást nyer. Hogy az Isaria lecaniicola a C davulata-ya\ azonosítandó, azt nem azon körülmény alapján jelentem ki, hogy a két alak a pajzstetűn egymásmellett található, mert hiszen ez véletlen körülmény is lehet, mely az összefüggést valószínűvé teheti, de nem teheti bizonyossá. Az összetartozást azonban kétségtelenné teszi azon megfigyelésem, hogy a bunkóalakú koremiumok, melyek, bár külső felületükön konidiumokat fejlesztenek, belse- jükben már a peritheciumok kezdeményeit viselik. E kezdetleges peritheciumok a felület alatt, a felülettel párhuzamosan, egymást nem érintve, rendezkednek. Gömbalakúak, átmérőjük 80 — 90 (i, barnássárga faluk van. Belsejükben, melynek ürege még szűk, szürkésszinű plasmatömeget találunk, mely az ascusképződésnek még nyomát sem mutatja. A 3-ik ábra mutat oly koremiumot, melynek belsejében a peritheciumok képződése már megindult. A 10. és a 18. ábra konidiumot termő hyphafonalai ily perithe- ciumos koremium felületéről valók. Tudtommal ezen megfigyelésem az első biztos adat, mely az Isaria-alak és a Cordyceps között az összefüggést kétség- telenné teszi. Tulasne^ ugj-an már 1857-ben határozottan kijelenti, hogy az Isaria farinosa és a Sphaeria militaris egy és ugyanazon fajhoz tartoznak, de ezen állítását De B a r y nem fogadta el bebizonyított ténynek. Ennek ellenére is, az iro- dalomban Tulasne véleménye terjedt el, és ma, a szigorú bizonyítékok hiányát figyelmen kívül hagyva, az Isaria fari- nosa-t általánosan a C. militaris konidiumos alakjának tartják. De Bary^ a következőket mondja: „Tulasne véleménye, az Isaria farinosa-nak a Cordyceps-hez való genetikai összefüg- géséről, csak azon a tényen alapszik, hogy a spontán meg- betegedett Gastropacha Rubi hernyóiból részben Cordyceps, részben Isaria farinosa tört elő, valamint azon hasonlatosságon, mely kettejöknek a tárgylemezen nevelt csiraképletei között fennáll. Oltási kísérleteket nem végzett. Már pedig, tapasztalás szerint, ugyanazon bogárfajon többféle gombafaj is teremhet ; pl. Cordyceps és Botrytis Bassiana a Gastropacha Rubi-n. Ez okból Tulasne nézete ezen kérdéses esetben nem tűnik töké- letesen és elég alaposan bebizonyított dolognak." Ha azon kétségtelen összefüggést, melyet az Isaria lecanii- cola és a C. clavulata között sikerült észrevennem, per ana- lógiám, a C. militaris-TSL vonatkoztatjuk, úgy Tulasne állítása újabb megerősítést nyer. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a fenyőkoszto- lányi gombalepte pajzstetvek valóságos sklerotiummá alakultak, melynek tömege az összevissza kuszált hyphafonalak álparenchy- 1 Tulasne: Note sur les Isaria et Sphaeria entomogénes (Annales d. se. nat. 1857. sér. 4. VIII. 35—43.) [nevezetesen: 41 old.]. - De B a r y : Zur Kenntniss der insektentödtenden Pílze. (Bot. Zeit. 1867. pag. 20.) 90 M0E8Z G. más szövetén kívül nagymennyiségű olajcsöppet tartalmaz. E sklerotium tetején, a felülethez odasimulva, abból ki nem emelkedve, ugyancsak konidiuniokat termő hyphafonalakat talá- lunk. Ugyanily módon találtam egyes, kisebb pajzsnélküli tetve- ket is hyphafonalaktól bevonva. Utóbbiakból egyáltalán nem emelkedtek ki koremiumok. Konstatálnunk kell tehát, hogy a konidiumot termő hypha- fonalak, a tömött, koremiumos alakuláson kívül, lazább szöve- vényt is alkothatnak. Előbbi megfelel az Jsaria alaknak, utóbbi a Botrytis-nek. A 8., 13., 14. ábrák a Botrytis-szerű alaknak hypháit ábrázolják. Látjuk, nem különböznek az Isaria-alak hypháitól. S ha az analógia a Cordyceps-től az Isarián át a Botrytis- hez vezetett, folytathatjuk az összehasonlítást. A pajzstetű gom- bájának konidiumot létesítő ágacskái első pillanatra basidiumok- nak tűnnek fel. A sterigmákon fejlődő konidiumok is azt a látszatot keltik, mintha itt valamely Basidiomyces-sel volna dol- gunk. A koremium alakja a Clavaria-ra. emlékeztet. Nem csoda tehát, ha eltekintve a régebbi szerzőktől, még újabban is akadt előkelő mycologus, mint D e 1 a c r o i x, ^ ki éppen a basidiumok és a sterigmák jelenlétének behatása alatt, egy hernyón élő gombáról, melyet Jsaria duhia-nsik. nevezett el, következően ír : „C'est provisoirement seulement, que nous avons classé ce champignon dans le génre Jsaria, car la présence de stérigmates différenciés trés nettement sur les basides et monospores, le rapproche de certains genres de Clavariées ou de Téléphorées inférieures." Az Jsaria lecaniicola sterigmáinak hosszúsága csakugyan meglepő. De azért nem tagadható, hogy az Js. lecaniicola koni- diumot termő hyphafonalai némi hasonlatosságot árulnak el a Botrytis Bassiana liyphafonalaihoz. Ha megtekintjük De Bary^ azon ábráját, mely a Botrytis Bassiana kerek konidiumainak keletkezését tünteti elénk, szinte magunk előtt találjuk az Isaria lecaniicola konidiumos fonalait a maga basidiumaival és sterig- máival, de kisebbített alakban. De Bary a Botrytis Bassiana ezen konidiumot viselő nyelecskéit maga is sterigmának nevezi. És ha végül újból De Bary azon szavaira gondolunk, hogy a Botrytis Bassiana fonalai koremiumokba is csoportosulhatnak, mikor is a gomba Isaria- alakot ölt, úgy mindinkább bizonyosabbá válik, hogy a bogarakon, lepkéken, hernyókon élő Botrytis-ek, Jsaria-k és Cordyceps-ek között a legszorosabb rokonsági kap- csolat van. És úgy tetszik, hogy bár alakjaik három génuszban találtak helyet, mégis egyetlen egy természetes génusz tagjai. Benső rokonságukra nemcsak bizonyos morfológiai jellemvoná- ^ G. Delacroix: Travaux du laboratoire de pathologie végétale. (Bull. de la Soc. Mycologie de Francé. 1893. IX. 265.) ^ D e B a r y : 1. c. tab. I. fig. 2. MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 91 sok utalnak; hanem azon fiziológiai körülmény is, hogy vala- mennyien az ízeltlábúaknak parazitái és később szaprofitái. A C. clai'ulata-t 1908-ig csakis Északamerikából (Egye- sült-Államok és Kanada) és Angliából ismertük. 1908-ban J a a p megtalálta konidiumos alakját, az Isaria lecaniicola-t Karinthiá- ban. Ugyancsak 1908-ban akadtam ügy ascusos, mint konidiu- mos alakjára Fenyőkosztolányon. Fel kellett tételeznem, hogy hazánk területén másutt is elő kell fordulnia, miután helyenként hatalmas ákáczosokat lep el a pajzsietű. Kérdezősködéseim során Tuzson János arról értesített, hogy Kiss Ferencz még 1901-ben megtalálta e gombát Szabadkán az akáczfa pajzs- tetűjén. Ebből az anyagból Mágocsy-Dietz Sándor tanár úr szívességéből alkalmam volt úgy konidiumos, mint ascusos alakot vizsgálnom. A vizsgálat kiderítette, hogy e gomba min- denben egyezik a fenyőkosztolányi gombával. Összefoglalás. 1. Hazslinszky Cordyceps-ei közül a C. alutacea^ a Podocrea génuszba való. 2. A C. Sphingum a hazai Cordyceps-ek sorából törlendő, mert, a mit Hazslinszky Isaria Sphingum-nak tartott, az Orchis-pollinarium-nak bizonyult. 3. Hazánk Cordyceps-ei a következők: földalatti gombán élnek a C. ophioglossoides (E h r h.) L i n k és a C capi- tata (Holmsk.) Link; ízeltlábúakon élnek a C. mili- taris (L.) Link, C. entomorrhiza (Dicks) Fries és a C. clavulata {^Q,\i.\f.) Ellis et Everh. Utóbbi kettő hazánk gombaílóráiának új tagjai. 4. Egyes hazai szerzők Isaria farinosa-i Botrytis Bassiana és Botrytis tenella-nak bizonyultak. 5. Kimutatása annak, hogy az Isaria lecaniicola J a a p konidiumos alakja a C. clavulata-nak. 6. Utalás a rovarokon élő Botrytis-, Isaria- és Cordyceps- fajok egymás között való rokonságára. A tábla magyarázata : Cordyceps clavulata (Schweinitz) Ellis et Everh. 1. A gomba Isaria-alakja a pajzstetvekkel ellepett ágon (2 : 1). — 2. A gomba ascusos alakja (20 : 1). — 3. Koremium, melynek felső részében kezdetleges peritheciumok vannak (20 : 1). — 4. és 5. Az Isaria koremium alakjai (5 : 1). — 6 — 20. Konidiumot termő hyphafonalak (500:1). A szerző eredeti rajza. (A szakosztálynak 1908 deczember 9-én tartott üléséből.) 92 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Angyal Dezső: „Serres Olivér" körtefajta (ábrával). — Gyümölcs- kertész. XIX. évf. 1909., 54—56. old. Anonymus: A kókuszpálma betegségéről. — A Kert. XX. évf. 1909., 54. old. A mályvafélék fertőző klorózisáról. — A Kert. XV. évf. 1903., 54—55. old. — — A mi gombáink (4 ábrával). — Gazdasági Tanácsadó. III. évf. 1909., 7. old. A sivatag virága (ábrával). — A Kert. XV. évf. 1909., 110— 111. old. Az amerikai lisztharmat ellen. — Kertészeti Lapok. XXI. évf. 1909., 20—21. old. Az elektromosság hatása a növények fejlődése. — A Kert. XV. évf. 1909., 127—128. old. — — Darwin Károly Róbert. Századik születése napjához. — Állat- tenyésztési és Tejgazdasági Lapok. IX. évf. 1909., 44. old. Egy érdekes exotikus lelleg : Statice transcaspica (ábrával). — A Kert. XV. évf. 1909., 106—107. old. — — Erdei fák életkora és törzsvastagsága. — A Kert. XV. évf. 1909., 56. old. Üj Áster-betegség. — A Kert. XV. évf. 1909., 56. old. Bálint Sándor dr. : A gyökérpenész (Dematophora) tünetei vesz- szőkön. — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet évkönyve. I. évf. 1906. (1907.), 57—58. old. Beké László: Mezőgazdasági bakteriológia. Gazdasági akadé- miai hallgatók és gyakorlati gazdák részére. Második, lényegesen bővített kiadás. Debreczen, 1909. Hegedűs Sándor könyvnyomdája. 314. old. 8-rét. Bernátsky Jenő dr.: A füst okozta károkról. — Erdészeti Lapok. XLVIII. évf. 1909., 197—200. old. — — A szőlő klorózisára és gyógyítására vonatkozó kísérletek. — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet évkönyve. I. évf. 1906. (1907.), 14—17. old. — — A szőlővesszők fajtájának anatómiai megállapítására vonatkozó tájékozó vizsgálatok. — U. o., 7—11. old. — — Gyökereztetési kísérlet Vitis Berlandieri vesszőkkel. — U. o., 12—13. old. — — Gyökereztetési kísérlet különböző talajnemekben. — U. o., 11—12. old. ^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növény- tannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent köz- lemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 93 — — Meleg helyen eltartott, szabadon vermelt és tövön álló vesszők anatómiai vizsgálata. — U. o., 2 — 4. old. — — Talaj minőséget jelző növények. — U. o., 62—67. old. Degen Árpád dr.: Jelentés a „Vereinigung íur angewandte Bota- nik"-nak 1908 augusztus hó 4— 7-ig, Strassburgban tartott gyűléséről. Kivonat a Nm. Darányi Ignácz dr., földmivelésügji m. kir. Minister elé ter- jesztett jelentésből. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 81 — 92. old. — — Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten. LIII. A Lesquerella nemzetség egyik képviselőjének a Velebit-hegységben történt felfedezéséről. Ueber die Entdeckung eines Vertreters des Gattung Lesquerella im Velebitgebirge- Egy kőnyomatú táblával. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 3—23. old. Species nova: Lesquerella velebitica Degen cum diagnosi. (Syn.: Alyssum velehiticum Degen et Vesicaria velebitica Degen in exsicc.) Habitat in rupium fissuris et in lapidosis regionis alpinae mont. Velebit Croatiae. In lapidosis declivium septentrionalium montis Krug (Milkovica Krug) et in lapidosis declivium meridionalium montis vicini „Kuk" (Pavelic Planai supra Lukovo, solo calc, alt. circ. 1200 m. s. m., leg. Dr. A. de Degen. Eme a Velebit-hegységben felfedezett rendkívül érdekes növény az európai Flórának teljesen idegen typusnak a képviselője. A növénjTiek recens nemzetsége és fajai csak Észak-Amerika hegységein fordulnak elő és így a szerző felfedezte Lesquerella velebitica — az európai Flóra jelen- leg élő tagjaihoz való csekély rokonsága s valószínűleg igen restringált előfordulása miatt — relictumnak tekintendő. Fodor Henrik dr.: Charles Róbert Darwin (arczképpel). — Uránia. X. évf. 1909., 49—51. old. Földes János: Buzdító szózat tölgykorcsaink érdekében. — Erdé- szeti Lapok. XLVni. évf. 1909., 59—64. old. Szerző a különleges magyarhonos tölgyfajták minél szélesebb körben való elterjedése s meghonosítása érdekében szót emel. G á y e r G y u 1 a dr. : A Pulsatilla Gáyeri Simk. és P. mixta Hal. második termőhelye hazánkban. — Magyar Botanikai Lapok. VUI. köt. 1909., 56—58. old. • Néhány új Centaurea Magyarország flórájában. Magyar Bota- nikai Lapok. VIII. köt. 1909., 58—61. old. Üj hybrid: Centaurea psammogena Gáyer (C. diffusa X rbenana.) Über eine mutmassliche Juglans regia laciniata ? X Juglans regia d". — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 54—55. old. Gorka Sándor dr. : A levegő baktériumtartalmáról. — Termé- szettudományi Közlöny. XLÍ. köt. 1909., 122—123. old. Grabner Emil: Miért nem terjed hazánkban a zöldtrágyázás? 4 ábrával. — Köztelek. XIX. évf. 1909., 344—846. old. Groffits Gábor: Házigomba ellen való védekezés. — Köztelek. XIX. évf. 1909., 288—289. old. Győrffy István dr. ; Additamenta ad floram bryologicam Hun- gáriáé. Enumeratio muscorum frendosorum rariorum in Transsilvania, Hun- Botanikai Közlemények. 1909. VIII. kötet, 2. füzet. 7 94 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM garia septentrionali alibique ab auctore aliisque coUectorum. — M&gy&T Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 51—53. Musci in Flóra Hungáriáé novae : Rhahdoweisia fugax (H e d w.) B r y o 1. var. P) subdenticulata Boulay; Ceratodon purpureus (L.) Brid. form. rufescens Warnst; Didymodon rigidulus H e d w. form. propagulifera M i 1 d e ; Grimmia poikilostoma C a r d. et S e b i 11 e, Gr. mollis B r y o 1. Egy néhány lombos moha polykarpophoriájának eddig nem ismert esetéről. Szövegközötti egy rajzzal. — Magyar Botanikai Lapok. Vm. köt. 1909., 40—47. old. Megjegyzések a tátrai Doronicum Clusii (Ali.) Tausch ismere- téhez. 3 ábrával. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 47 — 50. old. Herke Sándor: A nitrogéntrágyázás hatása a kenderre. — Köz- telek. XIX. évf. 1909., IkO— 121. old. Hollendonner Ferencz dr. : Az Alyssum Arduini szárának anatómiájáról. 9 rajzzal. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1909., 26—40. eld. Hulják János: A Trifolium Lupinaster L. felfedezése Magyar- országon. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 83 — 38. old. Istvánffi Gyula dr., c s ik m á d é f a 1 v i; Adatoka gyökér- penészek íDematophorák) ismeretéhez. — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet évkönyve. I. évf. 1906. (1907.). 51 — 57. old. Adatok a gyümölcsfák Monilia betegségének ismeretéhez. — U. o., 83—97. old. — — A fásoltványok forradásáról. — U. o., 68 — 74. old. A m. kir központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet kiállítási katalógusa. Az 1907. évi pécsi országos ipari és mezőgaz- dasági kiállítás alkalmából irta Budapest, 1907. Pallas rész- vénytársaság nyomdája. 30 old. 8-rét. — — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet szőlővédelmi útmutatásai. A fakórothadás (Coniothyrium) elleni véde- kezés. A m. kir. földmívelésügyi minister rendeletére összeállította 2 szinnyomatú táblával és szövegközti rajzzal. Budapest, 1908. Pallas rész- vénytársaság nyomdája. 16 old. 8-rét. — M. kir. Földmívelésügyi Minister kiadványa. — — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet szőlővédelmi útmutatásai. A szürkerothadás (Botrytis^ elleni véde- kezés. A m. kir. földmívelésügyi minister rendeletére összeállította .... 1 színnyomású táblával és szövegközti képpel. Budapest, 1908. Pallas rész vénytársaság nyomdája. 23 old. 8-rét. — — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet szőlövédelmi útmutatásai. Peronospora elleni védekezés. A m. kir földmívelésügyi minister rendeletére összeállította 5 ábrával Budapest, 1906. Pallas részvénytársaság nyomdája. 24 old. 8-rét. — M. kir Földmívelésügyi Minister kiadványa. 1906. 10. szám. — — Jelentés a m. kir. erdöhatóságok területén előforduló ehető gombák értékesítési s eltartási módjairól. — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet évkönyve. I. évf. 1906. (1907.), 160-174. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 95 Szölöpathologiai jegyzetek. — U. o., 26—30. old. Ujabb adatok a szölölisztharmatjának kitelelésóhez. — U. o., 17—26. old. Üvegházi kísérletek lisztharmat ellen. — U. o., 41 — 44. old. Vermelési kísérletek. — U. o., 4 — 7. old. és Bálint Sándor dr. : A szölö hybridálásról. — U. o., 76—83. old. Jamieson Thomas: Válasz dr. Kövessi Ferencz „Észrevételeire", (dr. Zemplén Géza és Róth Gyula „Adatok az erdei fák nitrogén felvételé- hez" czímü munkáikra vonatkozólag.) — Erdészeti Lapok. XLVIII. évf. 1909., 200—207. old. Kallina Károly: Késői sajmeggy. (Prunus serotina.) — Erdészeti Lapok. XLVIII. évf. 1909., 91—92. old. Kardos Árpád: Hazai kertek és kertészetek (5 képpel). — Ker- tészeti Lapok. XXI. évf. 1909., 4—10. old. Károly Rezsödr. :A gazdasági szakoktatás Magyarországon és a külföldön. — Budapesti Szemle. 386. szám. 1909. Február. 213—241. old. Kolbay Rudolf: A mikroszkópi kép. — Gyógyszerészi Hetilap. XLVIII. évf. 1909., 87—89. old. Kövessi Ferencz dr. : A növények nitrogénfelvevö szervéről szóló Jamieson-féle elmélet kísérleti keresztpróbája. — Erdészeti Lapok. XLVIU. évf. 1909., 208—220. old. Linhart György dr.: A burgonya levélfodrosodása. — Köztelek. XIX. évf. 1909., 227. old. Burgonyabetegsógek. — Köztelek. XIX. évf. 1909., 465—466. és 527—528. old. Magyar Gyula: Astilbe Davidii és A. grandis. 2 ábrával. — A Kert. XV. évf. 1909., 41—42. old. Nephrolepís Whitmani (ábrával). — A Kert. A Kert. XV. évf. 1909., 105—106. old. — — Néhány nevezetesebb évelő növény. — Kertészeti Lapok. XXI. évf. 1909., 12—14. old. M a 1 y Kari: Centaurea derventana Vis. et Pancic var. dobrunae K. Maly. — Euphorbia variábilis Ces. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 93. old. Mauthner Ödön: Rudbechia maxima Nutt., speciosa Wender (syn. Neumanni), laciníata L. „Goldball" és fulgida Ait. Színes mümelléklettel. — A Kert. XV. évf. 1909., 72—73. old. M á g o c s y-D ietz Sándor: A budapesti egyetemi növénykert érde- kes virágzó növényei (ábrával). VII. közi. — A Kert. XV. évf. 1909., 9—12. old. A luczfenyö eltorzult toboza (3 képpel). — Erdészeti Lapok. XLVIII. évf. 1909., 258—259. old. A permetezés. — Kertészeti Lapok. XXI. évf. 1909., 10—10. old. Nyárády Ede Gyula: Üj növények a Magas-Tátra és közvet- len környékének flórájában s adatok ezek részletesebb ismeretéhez. 2 kép- pel. — Magyar Botanikai Lapok. VIU. köt. 1909., 68—81. old. Némethy Ferencz, ifj.: Oxalis esculenta. — A Kert. XV. évf. 1909., 101—102 old. 7* 96 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Páter Béladr. : A gyógynövénytermesztés ezidöszerinti kilátá- sairól. — Köztelek. XIX. évf. 1909., 292—293. old. Gazdasági növénytan. A gazdát érdeklő növények rendszeres ismertetése. 11. rész. A virágos növények ismertetése. 172 ábrával. Kassa, 1909. Vitéz A. gazdasági szakkönyvkereskedése. 296 old. 8-rét. — A Ma- gyar Gazda könyvtára. XXXII. köt. Péterfi Márton: Adatok a Biharliegység moiiaflórájának ismere- téhez. Budapest, 1908. 74 old. — Mathematikai és Természettudományi Közlemények, vonatkozólag a hazai viszonyokra. XXX. köt. 3. szám. Ujak a következők: Marchantia polymorpha L. f. angustifrons Péterfi; Tortula ruralis iL.) Ehrh. var. atricha Péterfi; Homalothecium sericeum (L.) Br. Eur. var. orthocladum Péterfi. Rapaics Raymunddr. :Aviz szerepe a növények gazdaságá- ban (térképpel). — Uránia. X. évf. 1909., 76—82. old. Az egres amerikai lisztharmatja. — Gazdasági Lapok. LXI. évf. 1909., 125—126. és 144—145. old. Európa flórájának története. — Pótfüzetek a Természettudo- mányi Közlönyhöz. XLI. köt. 1909. 1—2. CXCIII— XCIV. j pótfüzet, 28—37. old. Védekezés az egresvész ellenében. — A Kert. XV. évf. 1909., 101—102. old. Reichart Aladár dr. : A baktériumok szerepe a felsőbbrendű szervezetek háztartásában. — A Trencsénvármegyei Természettudományi Egj-let 1906—1907. évkönyve. XXIX— XXX. évf. (1908.), 7—34. old. Róna Jenő: Az ősnemzés. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XLI. köt. 1909., 1—2. (XCIII— XCIV.) pótfüzet, 54—66. old. Schiffner Victor dr.: Lebermoose aus Ungarn und Siebenbür- gen. Magyarországi májmohok. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 24—33. old. Üj faj változat: Pellia Fabbroniana R a d d i var. pelvetioides S c h f f n. cum diagn. (Magas-Tátra: Fehérvíz völgyében a ,Kresselbrunnen" részé- ben, gyűjt. Győrfify I.) Schilberszky Károly dr. : A fagyöngy biológiájáról. — Erdé- szeti Lapok. XLVIII. évf. 1909., 149. old. Aformaldehid alkalmazása a növénytermesztésben. — Természet- tudományi Közlöny. XLI. köt. 1909., 135. old. ^ A pikkelyes taplógomba biológiájából. — Erdészeti Lapok. XLVIU. évf. 1909., 289—290. old. A szölőlevelek „barnaság^-a és az ellene való védekezés. — Természettudományi Közlöny. XLL köt. 1909., 136. old. A tölgyfa és a Clithris quercina gombafaj. — Erdészeti Lapok. XLVin. évf. 1909.. 149—150. old. — — Az almák fekete rothadásáról. — Gyümölcskertész XIX. évf. 1909., 44. old. Az amerikaifköszméte-lisztharmat legelső megjelenéséről Euró- pában. — Gyümölcskertész. XIX. évf. 1909., 45. old. Kerti növények üszökbeteségeiről (ábrával). — A Kert. XV. évf. 1909., 118—120. old. Óriás pöfeteg. — Term. Közlöny. XLI. köt. 1909., 198. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 97 — — Virágos növények szűznemzése. — Kertészeti Lapok. XXI. évf. 1909., 22—23. old. Üj kelkáposzta-betegségek. — Kertészeti Lapok. XXL évf. 1909., 18—20. old. Seymann Vilmos: A Colchicum hungaricum Janka rendszertani helye. — Magyar Botanikai Lapok. VHL köt. 1909., 61—68 old. A czimben jelölt növénynek — nomenklatúrái és növény geographiai érvek alapján — helyes rendszertani neve : Colchicum Bertolonii Stev. ssp. hun- garicum {Janka) Seymann (Syn. C. Bertolonii Vis. non Stev., C. Biebersteinii Rouypr. p.t. Szerző a növényt a locus classicuson kiviil említi még hazánk- ból; Zengg, (in pratis montanis loco .Medarija" dicto, leg. Dr. J. B. Küm- merle) és Carlopago (leg. I. Kocsis in herb. Dr. A. de Degen). A két utóbbi helyen a töalakkal együtt fordul elö még a Colchictim Dörfleri Hal., mely az országra nézve új és szerző szerint ez mint varietas a subspecies hun- garicum (Jank.) név alá sorolandó. Simonkai Lajos dr. : Apró közlemények Magyarország flórájához. Adnotationes parvulae ad Floram Hungáriáé. — Magyar Botanikai Lapok, VIII. köt. 1909., 38—39. old. Species nova: Qtiercus adriai ica S i m k. (Fiume: Zakalj in valle Recsina leg. Dr. L. Simonkai). — — Hazánk és az Adria északkeleti mellékeinek őshonos, valamint honosított „Ribes" -fajai ós azok faj változatai. Synopsis specierum generis ,Ribes" in Hungária inque ditione Adriae septentrionali orientális, sponta- nearum cultarumque. 5 ábrával. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1909., 2— 26. old. Szabó Zoltán dr. : Elö lomblevelek nagyfokú fölmelegedése. — Természettudományi Közlöny. XLI. köt. 1909., 253 — 255. old. Szalóki Róbert dr. : Növénytani kirándulás a magastátrai fenyve- sekbe. — A budapesti I. ker. m. kir. áll. fögymnasium 1907 — 908. évi érte- sítője. Budapest, 1908., 18 old. 8-rét. Széli László dr. : Az erjedésről. — Gyógyszerészi Közlöny. XXV. évf. 1909., 102—105. old. SzigethiGyulaAndor: A szőlőfajták Phylloxera iránti ellenálló- sága szövettanilag. — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet évkönyve. I. évf. 1906. (1907.), 59—62. old. — és Dupuis Lajos: Lisztharmat elleni gyakorlatias kísérletek. — U. 0., 45—47. old. Peronospora elleni védekezési kísérletek. — U.o.,32 — 41. old. Tőkés Lajos: Levélkulcs a fák és cserjék- 335 fajának megisme- réséhez. Szerkesztette Második kiadás. Temesvár, 1909. Nyomatott Uhrmann Henrik könyvnyomdájában. A Délmagyarországí Ter- mészettudományi Társulat kiadása. 92. old. 8-rét. Növénytan, középiskolák, tanító- és tanítónőképző intézetek s felsőbb leánjdskolák számára. 340 képpel. Budapest, 1908. Szent-István Társulat. 8-rét. Tuzson János dr. : Pax F. „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen III. Bd", czímíí munka kritikai méltatása. — Botanikai Köz- lemények. VIII. köt. 1909., 41—50. old. 98 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Zaitschek Arthur: Néhány növényi mag kalczium és magnézium tartalmáról. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XLI. köt. 1909., 1—2. (XCm— XCIV.) pótfüzet, 69—70. old. Zemplén Géza dr. : Erdei fák leveleinek nitrogéntartalmáról. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXVI. köt. 1908., 513 — 519. old. és Roth Gyula: Adatok az erdei fák nitrogén felvételéhez. Válasz dr. Kövessi Ferencz főiskolai tanár úr „Észrevételeire". — Erdészeti Lapok. XLVIII. évf. 1909., 97—117. old. b) Külföldi irodalom : B r 1 q u 8 1, Dr. J. : Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen von F. Fax. (Ismertetés.) — Bulletin de l'Herbier Boissier. 2 sér. tom. VUI. 1908., pag. 1014— 1016. D e - T o n i, J. B a p t. : Sylloge Algarum omnium hucusque cognitarum Vol. V. Sylloge Myxophycearum omnium hucusque cognitarum. Digessit Dr. Achilles Forti. Patavii, 1907. Sumptibus editoris typis Seminarii. Pag. 762. 8". Genus nóvum : i''iZars2r%íi Forti (Lyngbyae sp. Filarszky.). Speciesét comb. novae : Microcystis amethystina (Filarszky) Forti; (in rupibus udis montis Kronenberg, leg. Filarszky), M. pulverea (W o o d) Forti (in Dalmatia, leg. Hansgirg et in montibus „Pieninen" Hungáriáé, leg. Filarszky), M. fuscolutea (H a n s g.) Forti (in rupibus, saxisque irroratis in Bosnia, Dalmatia, leg. Hansgirg) ; Filarszkya saxicola (Filarszky) Forti (in saxis udis ad ,Gurka-Venglinszka" ad „Rothkloster", leg. Filarszky); Inactis polythrix (Hansg.) Forti (ad Spalato, Ragusa et Castelnovo Dalmatiae, leg. Hansgirg); Nostoc rivulare Filarszky (prope Tátraháza, leg. Filarszky). Fettick Ottó: Quantitative und qualitative Untersuchungen über die Baktereien, Hefen und Pilze der Butter und über den Einfluss des Kochsalzes auf dieselben. — Centralblatt für Bakteriologie. 2. XXII., 1908., pag 32 — 44. Janchen, Erwin: Die^Cistaceen Österreich-Ungarns. Wien, 1909. lm Selbstverlage des Verfassers. Druck von Gottlieb Gistel & Cie. Pag. 124 8" — Mitteilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines an der Universitat Wien. Jahrg. VH. 1909. No 1—3. Schuster, Július: Polygonaceen-Studien. — Bulletin de l'Herbier Boissier. 2 sér. tom. VIII. 1908., pag. 704—713. Menyhárth gyűjtötte új afrikainövényekakövetkezők: Polygonum tomen- tosum Wil Id. p. denudatum Schuste r (nr. 104a, Sambesi-Mittellauf, Boruma, leg. Menyhárth) ; Polyg. sambesicum Schuster i^nr. 71Ü., Sambesi, 1891., leg. Menyhárth . Thellung A. : Nomenclator Garsaultianus. — Bulletin de l'Herbier Boissier. 2 sér. tom. VIII. 1908., pag. 713—714 et 778—793. A szerzőnek figyelemre méltó nomenklatúrái értekezése jogérvényre jut- tatja, Gaursaltnak azon növéayneveit, amelyek a következő két, eddig jó formán ismeretlen munkáiban megjelentek: 1. Les Figures des Plantes et Animaux d'usage en Medecine, d'écrits dans la Matiere Medicale de Mr. Geoffroy Medicin, Dessinés d'aprés nature par Mr. de Grasault, Graves par Mrs Defehrt, Prevost, Duflos, Martinét & C. Niquet Scrip. A Paris chez l'auteur, Rue St.-Dominique Porté St-Jaques. Juni 1764. — 2. Description, Vertus et Usages de sept cents dix-neuf Plantes, tant étrangeres que de nos NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 99 climats; et de cent trente-quatre Animaux, en sept cents trente planches, Gravées en taille-douce, sur les desseins d'aprés nature, de M. Garsault, par MM. de Fehrt, Prevost, Duflos, Martinét, <& c. Et. rangées suivant Vordre du Livre intitulé Matiere Médicale de M. Geoffroy. Ouvrage utile a toutes Matieres Medicales, aux Artistes, aux Personnes charitables, & a tous eeux qui préparent eux-memes leurs Médicaments. A Paris MDCCLXVII. A hazai flórára nézve ezeii szerint prioritással bírnak a következő nö- vénynevek: Dor-omcwm ro»íanw/n G a r s. Les Figures vol. 1. tab. 15A (1764.) et Descrip. pag. 10. (1767.) = D. cordatum Lam. (1778.), D. Pardalianches ^ L. (1753). D. Matthioli Tausch (1828), D. Pardalianches Jacq. (1776.) et auct. plur., non L.; Meum athamanticum G a r s. Les Figures vol. L tab. 24. (1764.) et Description pag. 17. (1767.) =M. athamanticum Jacq. (1770.), Athamanta Meum L. (1753.) : Fraxinus humilior G a r s. Les Figures vol. L tab. 97A (1764.) et Description pag. 70. (1767.) = Fr. parvifolia Lam. (1786), Fr. ro- tundifolia Miller (1768) ex part. non Lam. ; Centaurium minus G a r s. Les Figures vol. II. tab. 206. (1764 ) et Description pag. 137. (1767.) = Gentiana Centaurium L. (1753.), Centaurium umbellatum Gilib. (1781.), C. minus Mönch (1794.) excl. var. ^, Erythraea Centaurium Pers. ; Dracunculus major G a r s Les Figures vol. II. tab. 250. (1764.) et Description pag. 161. (1767.) = Árum Dracunculus L. (1753.), Dr. vulgáris Schott (1832.) ; Eqtmetum maius Gars. Les Figures vol. II. tab. 258A (1764.) et Description pag 166. (1767.) = E. maximum Lam. (1778.), E. Telmateja Ehrh. (1783).; Helianthemum vulgare Gars. Les Figures vol. III. tab. 297. (1764.) et Description pag. 187. = H. Chamaecistus Mill. (1768.), H. vulgare Gartner (1788).; Paeonia mas Gars. Les Figures vol. III. tab. 435A (1764.) et Description pag. 259. (1767). = P officinalis ^ mascula L. (1753)., P. corallina Retz. (1783.), P. integra Murr. (1786.), P. mascula Desf. (1804.), P. ofificinalis ssp. II. corallina Fiori et Paoletti (1898.) ; Paeonia foemina Gars. Les Figures vol. III. tab. 435. B. (1764.) et Description pag. 260. (1767.) = P. ofificinalis « foeminea L. (1753.), P. ofificinalis Gouan (1765.), P. mascula Mill. (1768.) non Desf., P. femina MiU. (1768?), P. hirsuta Mill. (1768.), P. nemoralis Salisb. (1796.), P. feomi'nea Desf. (1804.), P. officinalis ssp, euofificinalis Fiori et Paoletti (1898.); Sonchus asper Gars. Les Figures vol. IV. tab. 565. (1764.) et Description pag. 332. (1767.) = S. oleraceus var. asper L. (1753.), S. asper Hill. (1769.), AH. (1785.), S. spinosus Lam. (1778.); Sorbus terminális Gars. Les Figures vol. IV. tab. 567. (1764.) et Description pag. 332. (1767.) = S. torminalis L. (1753.) sub Crataego Crantz (1767.), Pyrus torminalis Ehrh. Beitr. VI. 92. (1791). Gyűjtemények . Herbárium Dendrologicum. IX. Jahrgang 1908. Herausgegeben von Dr. C. Baenitz. Lieferung XXIII. Breslau, 1908. lm Selbstverlage des . . . . A. Favorke, vorm. Eduárd Trewendt's Buchdruckerei. Következő hazai adatokat tartalmaz : Nr. 1387. Daphne arhuscula C e 1. (Comit. Gömör : in rupestribus montis Sánchegy ad Murány, leg. Dr. N. Filarszky et Dr. I. B. Kümmerle.); nr. 1407. Loranthus europaeus L. c? (in valle Zugliget in Quereu lanaginosa Thuill., leg. Dr. S. Jávorka.) ; nr. 1408. Lorantus europaens L. ? (in vaUe Zugliget in Quereu lanaginosa Thuill., leg. Dr. S. Jávorka.) 100 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A nörénytani szakosztály 1909. éyi márczius hó lO-én tartott 146. ülé- sének jegyzökönyTe. Elnök : Klein Gyula. Jegyző ; Moesz Gusztáv. 1. Pro dán Gy. : „Adatok a Bükk és elöhegyeinek flórájához" czímű dolgozatát előterjeszti T u z s o n J. ProdánGy. a Bükkhegységben gyűjtött, mintegy 14 harasztfajt, 90 egyszikű és 220 kétszikű növényt ismertet, még pedig egyrészt ökológiai, másrészt fonológiai szempontok szerint csoportosítva. Majd felsorolja a növényeket szisztematikai rendben, a termőhelyek megjelölésével és végül néhány növény népies magyar nevét is közli. Mint a tudományra újat, leírja a Carex Michelü Hőst. f. hasigyna P r o d á n-t. Előterjesztő a felsorolt növények közül, mint növényföldrajzi szem- pontokból fontosabbakat, a következőket emeli ki: Ceterach officinarum (déU), Botrychium matricariae (hegyi, alhavasi), Nárdus stricta (hegyi- havasi), Streptopus amplexifolius (havasalji), Cerastium matrense (helyi alak), Delphinium orientale (déli-keleti), Draha aizoon (déli), Arabis petrogena (déli), Hesperis Vrabélyiana (endemikus), Saxifraga aizoon (hegyi-havasalji), Tur- genia latifolia (déli), Pyrola minor (hegyi), Vaccinium vitis-idaea (hegyi- havasi), Campanula divergens (déli), C. macr ostachy a (áéli), Medicago prostrata (déli). Vicia sparsifl,ora ídéli), Scorzonera rosea (keleti). Mindezek, a felsorolt többi növény figyelembe vétele mellett, arra mutatnak, hogy a Bükk hegység flórája minden irányba mutat vonatkozá- sokat és közös vonásokat mutat a Vértestől a Hegyaljáig elterülő többi hegyeinkkel is, a melyeket az Alföld északnyugati határhegyei név alatt lehetne egy, több részből álló növény földrajzi területté összefoglalni. Ugyané területet lí o r b á s „Osmátra" névvel jelöli, Simonkai felosztása szerint pedig a Bükk flórája a tátrai, középdunai, alföldi és a pannóniai flórajárások flórája között foglal helyet. Kümmerle J. B. felhívja a szakosztály figyelmét arra, hogy a Ceterach offic. tarkői előfordulása hazánkban a legészakibb. Tarkőről közöl- ték Vrabélyi és Borbásis. Tarkőhöz legközelebb fekszik budapest- vidéki termőhelye: Nag)'kovácsi erdeje és a Remetehegy. Ujabban azonban e két helyen nem találták. Bernátsky J. arra vonatkozólag kér felvilágosítást, hogy Pro dán milyen ökológiai körülmények közt találta a Strepiojms-t és a Nardus-t. Tuzson J. a felvilágosítást megadja. Szabó Z. : „A Knaiitiák anatómiája'^ czímen a Knautiák monogra- fikus feldolgozásának egy fejezetét adja elő. Vizsgálatait nagyrészt élő- növényeken végezte. A vizsgált fajok a következők: a Knautia orientális, arvensis, drymeia, macedonica, baldensis, longifolia, silvatica. A szár anatómiájában kiemelendő a szövetek topográfiai elrendező- dése. A hypokotil szárban és a fiatal szárrészekben, a kocsányban külön- külön futnak le a gyűrűalakban elhelyezkedett edénynyalábok, a melyek közt a bél alapszövete, bélhüvelyként vastagodott stereoma övet alkot. Ez a bélhüvely az idősebb szárrészekben a xylemmel összefolyó zárt gyűrűt alkot, SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 10 1 a melyen kívül, az interfascicularis kambium a háncsot fejleszti. A közép- ponti hengert endodermis veszi körül, melynek radiális falai elparásodnak. A levél bifacialis, epidermise hullámos, vagy zeg-zugos falú, meso- philluma egyrétegű pallisadból és ennél vastagabb szivacsparenchymából áll. A levélereket kollenchyma kiséri. A levegőnyílások a Crucifera typus szerint fej lödnek. A szörképletek kifejlődése változatos. Vannak vékony- és vastagfalú, hosszabb és rövidebb fedöszőrök, nyeles és nyeletlen mirígyszörök. A rhizoma tracheáinak szerkezete eltér a száréitól, parafejlödése a kéreg belső rétegeiből indul ki. A vaczok és a brakteák szöveti szerkezetében jelentős különbség van a három alnemzetség között. A Lichmoidea alnemzetség vaczka tömör, a brakteák turgescens parenchymából álló párnával illeszkednek rá és ez utóbbiak kevéssé fejlett edényeit sklereida rostok kisérik, miért is ezek merevek, felállók. A Tricheranthes alnemzetség brakteái nem csatlakoznak a párna szélességével a vaczokhoz, hanem Ízülettel, sklereida helyett az erek felett hypoderma van, miért is ezek széthajtok. A Trichera alnemzet- ség brakteái mély ízülettel csatlakoznak az üres vaczokhoz, még hypoder- májuk sincs, lanyhán lehajlók. A szirom felületének epidermise papillás, a párta csövének legalsó dudoros részén a nektáriumot alkotja a bibe körül. Bonni er felfogásától eltérően. A csésze szerepe nem egyezik a fészkesek pappusáéval, mert csakis a bimbó megTédésére és a párta feltámasztására való. A bibeszál két külön edénynyalábja a két karpellumból való szár- mazást bizonyítja. Az involucellum gerinczeinek sklereida rost, barázdáinak sklereida lemez felel meg a belső szövetben, a melyek a termés alsó részében zárt gyíirűvé olvadnak össze. 3. A szakosztályi ügyek során az Elnök felhívja a szakosztály íigyel- mét a pünkösdi kirándulásra. MágocsyDietz S. helyesnek tartaná, ha a szakosztály a pün- kösdi kiránduláson kívül egy kisebb kirándulást is rendezne a főváros környékére. Megtekintésre ajánlja a gödöllői kincstári fgazdaságot, mely 30 holdnyi területen a legkülönfélébb külföldi fafajokat nagy mennyiség- ben termeszti. * * * A szakosztály április 14-én tartott ülésén elhatározta, hogy pünkösd- kor a Mátra hegységbe 3 napos kirándulást rendez. A részletes programmot a májusi ülés fogja tárgj^alni és az a Társulat hirdető-tábláján lesz közzé téve. A jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv Budapest, V., Akadémia-utcza 2. sz.) küldendők. 102 SZEMÉLYI HIKEK SZEMÉLYI HÍREK. Belföld. Kinevezés :Dr. Rapaics Raymund gazdasági akadémiai gya- kornokot a földmfívelésügyi miniszter a kassai gazdasági akadémiához asszisztenssé nevezte ki. Meghalt :Dr. Szterényi Hugó budapesti főgimnáziumi tanár, természettudományi iró márczius hó 19-én, 52 éves korában Budapesten. Növénytani középiskolai tankönyvei nagy haladást mutattak biológiai, oeko- logiai irányuknál fogva, miért is általánosan elterjedtek és kedveltek voltak, nagyban hozzájárulván a fiatal nemzedék természettudományi nevelésének emelkedéséhez. Cserháti Sándor, nyűg. gazd. akad. tanár, az orsz. magy. kir. növénykisérleti állomás vezetője, az orsz. m. gazdasági egyesület örökös tiszteleti tagja, április hó 13-án 57 éves korában Magyaróváron. A magyar mezőgazdaság és növénytermelési kisérletügy legalaposabb művelőjét és szaktekintélyét vesztette el vele, a ki gazdasági és botanikai szaktudását, tudományos kísérleteinek jelentős eredményeit számos alapvető értekezés- ben és műben foglalta össze. Külföld. Kinevezés, kitüntetés : Dr. W. Benecke tanárt (Kiél) a bonni egye- temhez ny. r. tanárrá nevezték kiG. Karsten helyébe ; Dr. 0. Richter a prágai műegyetemen, Dr. Marié Stopes a manchesteri egyetemen, Dr. A. Pascher a prágai német egyetemen, D r. S. V. Simon a göt- tingeni egyetemen növénytani magántanárrá habilitáltatott ; Prof. D r. G. Haberlandt (Graz) Prof. Dr. Ritter Fr. v. Höhnel (Wien) a vaskoronarend tulajdonosaivá, E. M. Kronfeld botanikai iró (Wien) császári tanácsossá. Prof. Dr. P. Sorauer a berlini egyetem phyto- pathologiai magántanára titkos kormánytanácsossá, D r. P. J. 8. C r a m e r a buitenzorgi botanikai laboratóriumok vezetőjévé neveztetett ki. Meghalt :H. Lindemuth a berlini gazdasági főiskola kertészeti igazgatója és magántanára ; Sir George King a kalkuttai botanikus kert volt igazgatója, Londonban, 69 éves korában ; Prof. F. W. C h. Areschoug nyűg. egyet, tanár (Lund) 78 éves korában ; J o á o B a r- bosa Rodrigues sen. botanikuskerti igazgató (Rio de Janeioro) ; Prof. D r. H. F. van H e u r c k, botanikuskerti igazgató (Anvers.) A füzet 1909 április hó 20-án jelent meg. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czíme, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős === vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy leforditás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 kor., ismertetésért 30 kor., az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ivenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér. OU „ „ „ . . O n » lUU „ „ „ . . " j) V Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein G-yula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár ; szerkesztő : Tuzson János egyetemi magántanár ; jegyző : Moesz Gusztáv főieáliskolai tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kivül :Fiiárszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a Közlemények idegen nyelvű részének szerkesztője. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája, Budapesten. VIII. KÖTET. 1909. VI. 30. 3. FÜZET. BOTANIKÁI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK TUZSON JÁNOS És BERNATSKY JENŐ MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, Vni., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1909. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Pro dán Gy. : Adatok a Bükk- és clöhegyeinek flórájához . . 103 Rapaics Rajmund: Az Aqailegia-génusz. De genere Aquilegia 117 Moesz G. : Néhány bevándorolt és behurczolt növényünk . . 136 Növénytani repertormm 148 Szakosztályi ügyek 152 Gy. Pro dán: Beitriige zar Flóra des Bükk-Gebirges .... (31) R. Rapaics: Die Gattung Aquilegia. De genere Aquilegia . . (32) G. Moesz: Einige eingewanderte und eingeschleppte Pflanzen Ungarns (38) Sitzungíberichte (43) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VIII. KÖTET. 1909. VI. 30. 3. FÜZET. ProdánGy,: Adatok a Bükk- és elöhegyeínek flórájához. A Sajó, Bán és Eger folyók völgyei között terül el a Magyar- Középhegység Duna balparti részének legkeletibb tagja, a Bükk- hegység. Ezen hegység túlnyomóan erdős nagyfensík, tele- hintve kerekded töbörökkel, ravaszlyukakkal és barlangokkal. Leg- magasabb csúcsai, melyek aránylag kevéssé emelkednek ki a környezetből, a következők : Bálványos (957 m.), Ispánhegy (955 m.), TarU (932 m.). Örves vökjyfö (918 m.\ Háromkő (889 m.), SimaJcö (848 m.). Leggazdagabb flórája van ezen csúcsok közül a TarJcö- és Háromkö-nek, a többieket nagyobbára erdő borítja. A Bükk fensikja minden irányban kisebb-nagyobb ágakat bocsájt. Délre, Eger környékén húzódó ágainak hegyei a szarvas- kői Várhegy, Nagy- és Kiseged, Tiba, Cigléd, Álmagyar, Rácz- hegy, Nagy- és Kis-Kocs és az ostorosi hegyek. Geologiailag a Bükköt az Alpok szigetszerüleg fellépő északkeleti nyúlványá- nak tekintik és csak a tövében fellépő rhiolith-hegyek kölcsö- nöznek magyar jelleget. Uralkodó kőzete a juramész és a num- mulithmész. Az előbbi alkotja a Bükk legmagasabb csúcsait (Bálványos, Tarkő stb.), az utóbbi a Kis- és Nagyeged zömét. A két elsőhöz szorosan csatlakozik az oligocen- és neogen-agyag, továbbá a homokkő. Sajátságos és legrégibb kőzete az agyag- pala (Felsőtárkány). Eruptiv kőzetei a diabas és a rhiolith. A diabas, mely agyagpalán tör keresztül, érdekesen van feltárva Szarvaskő vidékén, hol azon ormot is alkotja, melyen a várrom áll. A fiatalabb rhiolithból állanak az Eger völgye, a Rácz és az ostorosi hegyek. A Bükk flórája — S i m o n k a i felosztását követve — középhelyet foglal el a tátrai, középdunai, alföldi és a pannóniai flórajárások között. Közelebbről,, azon növénygeografiai sávhoz tartozik, a melyet B o r b á s Ösmátra néven említ, ahová a Bakony, a Vértes, Pilis, Nagyszál, Cserhát, Mátra és a Hegy- alja megszaggatott sorozata tartozik. Ezen öv jellemzőbb elemei a Bükkben is fellelhetők [Medi- cago 2wostata, Cerastium matrense, Vicia sparsifiora, Sesleria budensis X Heufleriana ?). A Bükk érdekességét növeli bensztilöttje a Hesperis Vra- belyiana, továbbá néhány havasalji növény : Botrichium Matri- 10 104 PRODÁN GY. cariae, Nárdus strida, Pirola minor^ Saxifraga aizoon, Strep- topus amplexifolius, Yaccinium vitis idaea és a déli flórajárások Campanula divergens-^. Kutatásom tárgyát azon terület képezte, a mel}' Kistálya, Novaj, Noszvaj, Felsőtárkány, Háromkő. Bálvá- nyos, Szilvás, Bakta és Szalok által bekerített vonalon belül esik. Mielőtt áttérnék az egyes növények lelőhelyek szerinti fel- sorolására, legyen szabad megemlékeznem e vidék sziklanemei- nek, erdőinek, rétjeinek és legelőinek növényzetéről. A sziklák növényzete. A Bükk sziklanemei a mészkő, diabas, agyagpala, rhiolith és a homokkő. Ezek közül jellemző növényzete csak a mészkő- nek van, a többi sziklanem növényei nagyobbára a szomszédos mészkőről kerültek. Mészkő növényei : Aconitum Anthora, Adonis vernalis, Ane- mone silvestris, Anthemis tinctoria, Anthericum ramosum, Anthyllis polyphylla, Asperula galioides, Astragalus Onobrychis, Astrantia major, Bromus erectus, Bupleurum falcatum, B. longifolium, B. Gerardi, Centaurea stricta, Cerastium matrense, Ceterach officinarum, Cytisus Kitaibelii, Draba aizoon, Erysimum Wittmanii, Genista ovata, Helianthemum vulgare, Hesperis Vrabelyiana, Inula ensifolia, I. hispida, 1. Vrabelyiana, Iris graminea, I. pumila, I. variegata, Lactuca perennis, Muscari transsilvanicum, Phyteuma canescens, Polygala major, Potentilla rupestris, Poterium poly- gamum, Rosa giobularis, Scorzonera hispanica, S. rosea, Sedum album, S. maximum, Sisymbrium strictissimum, Staphylea pinnata, Stipa capillata, Vaccinium vitis idaea, Veronica austriaca, V. polychroma. A mészkő és diabas közös növényei: Allium flavum, Arabis petrogena, Artemisia pontica, A, campestris, A campestris & camphorata?, Asplenum rutamuraria, A. septemtrionale, A. tricho- manes, Carduus candicans, Cineraria campestris, Cotinus Coggygria, Cornus mas, Dianthus Pontederae, Festuca glauca, F. sulcata, F. valesiaca, Isatis praecox, Linum flavum, Medicago lupulina, MelicaHolubyauH, Orchis militaris, Origanum vulgare, Peucedanum Oreoselinum, Potentilla arenaria, P. p;(tula,P. Tormentilla, Primula pannonica, Pulu;onaria mollissima, Saxifraga tridactj^lites, Sca- biosa ochroleuca, Sedum glaucum, Sempervivum soboliferum, Siiene viscosa, Syringa vulgáris, Theucrium chamaedrys, Vibur- num Opulus, V. Lantana, Vicia lathyroides. Waldsteinia geoides. Diabas növényei : Alsine frutescens, Aronia rotundifolia, Medicago prostata, M. Gerardi, Saxifraga aizoon, Sempervivum hirtiim, Siiene nemoralis. Homokkőhegyek növényzete. A homokkőhegyeken a jel- lemző Juniperus communis tűlevelű cserje közé vegyülnek : Achillea collina, A. Neilrechii, Andropogon Ischaemum, Carduus nutans, Carlina vulgáris, Carthamus lanatus, Chaerophyllum biil- ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEQYEINEK FLÓRÁJÁHOZ 105 bosuni, Filago arvensis, Eryngium campestre, Euphorbia Cyi»a- rissias, Erophylla verna, Hieracium Pilosella, Inula britannica, Linosyris vulgáris, Luzula campestris, Ononis spinosa, Pimpinella Saxifraga, Plantago lanceolata, Poa bulbosa, P. compressa, Potentiíla verna, Scabiosa ochroleuca, Seseli annuum, Thymus collinus, Verbascum thapsiforme. Néhol a rhiolith és homokkőhegj^eket a következő növények népesítik be: Arenaria graminifolia, Antennaria dioica, Campa- nula sibirica, C. macrostachya, Cytisus Kitaibelii. C. aggregatus, C. ratisboniensis, Echium altissimum, E. rubrum, Potentiíla álba, Trinia Kitaibelii. A rhioiith szakadékos helyeit sok helyen a Genista pilosa lepi el. Az erdők növényzete. A Bükk és előhegyeinek erdőállománya a bükk-, tölgy- es a gyertyánfa. Eger város, Felnémet, Szarvaskő, Bakta, Szalok és Kistálya faluk közötti erdők túlnyomó állománya a Quercus cerris, Q. pedunculata, Q. sessiliflora és Q. aurea, ezekhez a mélyebb völgyekben — elszigetelten — a Q. borealis csatla- kozik. Eger város, Kistálya, Felnémet, Szarvaskő és Monosbél irányában húzott egyenes vonalban kisebb magasságokban még a bükk- és tölgyerdők láthatók, keverten gyertyánfával. De ezen egyenes vonaltól keletre és északkeletre a bükk fensikjához közeledve körülbelül 600 m.-en felül a tölgy és gyertyán mind- inkább háttérbe szorulnak és helyüket a bükk foglalja el. A tölgy itt-ott feljut a Bükk legmagasabb csúcsaira is (Tarkő), de itt satnyább és magot ritkán termel. A bükkösökben és tölgyesekben kisebb számmal a követ- kező fanemek és bokrok vegyülnek : Betula álba, ülmus cam- pestris, Fraxinus excelsior, Sorbus torminalis, S. aucuparia, Acer pseudoplatanus, A. campestre, Tilia platyphylla, T. cordata, Corylus avellana, Cornus sanguinea, C. mas, Rhamnus Frangula, Rh. catharica, Prunus avium, P. cerasus, Evonymus europaeus, E. verrucosus. Az erdők szélén : Salix caprea, Populus tremula' P. álba, Crataegus oxycantha. Prunus spinosa, Rosa- és Rubus- félék, Staphylea pinnata, Sambucus raceniosa. Déli fekvésű erdők szélén: Viburnum Lantana, V. Opulus, Cotinus, Coggygria. A szarvaskői, csehi és a baktai csererdőben a Juniperus com- munis is meg van. Az erdők aljnövényzete : Anemone nemorosa, A. ranuncu- loides, Árum maculatum. Brachypodium silvaticum, Campanula glomerata, C. persicifolia, C Trachelium, Carex digitata, C. nemo- rosa, C. muricata, Convallaria majális, Corydalis cava, C. solida, Dactylis glomerata f. pendula, DaphneMezereum. Euphorbia amyg- daloides, Fragaria elatior, Gagea lutea, G. miuima, Galanthus niva- lis, Galeobdolon luteum, Galium glabrum, Geránium Robertianum, 10* 106 PRODÁN GY. Geum urbanum, Glechoma hederacea, G. hirsuta, Gnaphalium silvaticum, Helleboms purpurascens, Hieracium miirorum, H. murorum f. normálé, H. cymosum subsp. pulveratuni, cymosum, cymigerum, Bauchini, megalomastix, Isopynim, thalictroides, Lactuca muralis, Luzula albicla, Majantliemiim bifolium. Melam- pyrum cristatum, M. nemorosum, Melica uutans, Melittis melis- sophyllum, Orobus vernus, Poa pratensis, Platanthera bifolia, Polygonatum Intifolium, P. multiflorum, P. officináié, P. vulgare, Ranunculus auricomus, Stellaria Holostea, Symphytum angusti- foliuni, Vaccinum vitis idaea. Veronica officinalis, V. chamaedrys, Vinca minor. Viola mirabilis, V. silvestris. Gyakrabban bükkerdőkben : Asperula odorata, Á sarum europaeum, Dentaria bulbifera, Cephalanthera álba, C. longifolia, C. rubra, Coeloglossum viride, Coralliorrliiza innata, Epipactis rubiginosa, Gagea minima, Lathraea squamaria, Lilium martagon, Neottia nidus avis, Merciirialis ovata, Orchis latifolia, Poa nemo- ralis, Scopolia carniolica, Streptopus amplexifolius. Erdei tisztásokon : Aegopodium Podagraria, Anthriscus silves- tris, Brunellalaciniata, Chaerophyllum aromaticum, Cineraria campes- tris, Doronicum hungaricum, Fragaria collina, Gymnadenia conop- sea, Hieracium umbellatum, Melampyrum cristatum, M. nemorosum, Phleum pratense, Trifolium rubens, T. alpestre, Vicia sparsiflora. Erdők forrásai és patakjai mentén : a) Árnyékos, nedves, sziklás helyeken: Arabis hirsuta, Aspidium filix mas, Athyrium filix femina, Cystopteris fragilis, Polypodium vulgare, Scolo- pendrium vulgare. b) Nyíltabb helyeken : Aconitum Vulparia, Actaea spicata, Campanula persicifolia, Cardamine impatiens, C. silvatica, Chrysosplenium alternifolium, Digitális ambigua, Dipsacus pilosus, Epilobium montanum, Festuca heterophylla, Geránium phaeum, Impatiens nolitangere, Lunaria rediviva, Myosotis sparsiflora; Paris quadrifolia, Poa pratensis, Ranunculus launginosus, Rubus idaeus, Scrophularia vernalis, Stachys silvatica. Erdővágásokbau : Achillea collina, Agrostis vulgáris, AUium montanum, Anagallis coerulea, Anthemis tinctoria, Artemisia vulgáris, Carduus acanthoides, C. nutans, Centaurea pannonica, Chamaenerium angustifolium, Chenopodium giaucum, Cirsiuni vulgare, Convolvulus, Dorycnium herbaceum, Erigeron canadensis (uralkodó), Fragaria collina, Geum urbanum, Genista tinctoria, Gnaphalium dioicum, Hieracium Pilosella. H. umbellatum, Hype- ricum perforatum, Inula britannica, Lamium maculatum, Linaria genistifolia, Lactuca muralis, Melica Holubyana. A rét és legelő növényzete. A rét és legelő növényzete hónapok szerint következőképen oszlik meg. Az alacsonyabb fekvésű rétek vegetációja. Márczius hónap- ban: Ranunculus Ficaria, Gagea pratensis, Pulmonaria mollissima, ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FLÓRÁJÁHOZ 107 Adonis vernalis (bimbóban), Draba verna. Nedves réteken a Caltha pulustris. Április hónapban : Taraxacum officináié, Glechoma hederacea, Bursa pastoris, Ranunculus pedatus, Carex praecox, C. Schreberi, Androsace elongata, Nonnea pulla, Alopecurus pratensis, Thlaspi perfoliatum, Potentilla verna, Luzula campestris stb. Nedves réteken a Caltha palustris és a Cardamine pratensis az uralkodók. Május első felében : Alopecurus pratensis, Ornithogalum umbellatum és Myosotis stricta az uralkodók. Közéjük vegyül a Viola arvensis, Ajuga pyramidalis, Papaver dubiuni, Valerianella Morisonii, Salvia austriaca S. pratensis. Veronica serpyllifolia, V. Chamaedrys, V. prostata, V. arvensis, Polygala comosa, Cerinthe minor, Trifolium pratense. Viola purnila, Potentilla patula, Ver- bascum phoeniceum, Lepidium Draba, L. campestre, Fragaria vesca, Ranunculus polyanthemos, Fumaria Vaillantii, Bromus mollis, B. sterilis, B. subsquarosus stb. Nedves réteken a Ranunculus acris az uralkodó. Május közepe táján sok helyen a Clematis integrifolia az uralkodó. Május második felében a felnémeti réten nő a Tragopogon orientale, Salvia austriaca, S. pratensis, Silene Otites, S, viscosa, Chrysanthemum Leucanthemum, Poa pratensis, Koeleria eristata, Festuca pseudovina, F. rubra, F. sulcata, Dactylis glomerata. Cerastium glutinosum, Leontodon hispidus, Alectorolophus glan- dulosus, Galium boreale, Trifolium pratense, T repens, T. cam- pestre, Myosotis intermedia, Plautago lanceolata, P. média, Veronica arvensis, Bursa pastoris, Bromus mollis, Symphytum officináié, Alopecurus pratensis, Carum Carvi. Vizenyős részein : Az elvirág- zott Eriophorum latifolium, Ranunculus acris, Trifolium pratense, Lychnis Flos cuculi, luucus Gerardi, Carex distans, C. flava, C. panicea, Triglochin palustre. A hegyi rét májusi füve: Dianthus deltoides, Symphytum tuberosum, Polygonatum officináié, Veronica Chamaedrys, Galium cruciata, Potentilla patula, P. rupestris, Ajuga reptans, Fragaria vesca, Taraxacum officináié, Primula pannonica (elvirágzott), Viola persicifolia, Orchis latifolia, 0. sambucina, 0. morio, 0. tridentata, Anthoxanthum odoratum, Trifolium pratense, T. alpestre^ T. pannonicum, T. montanum, Cineraria campestris, Anthyllis polyphylla, Koeleria eristata, Luzula campestris, Ranunculus polyanthemos, Arrhenatherum elatius, Lychnis Viscaria, Salvia nemorosa, Chaerophyllum bulbosum, Ornithogalum tenuifolium, Myosotis sparsiflora, Hieraciumok, Antennaria dioica, Silene nutans, Dianthus Pontederae. Vizenyős részein: Ranunculus acris, Euphorbia Esula, Car- damine pratensis, Alopecurus pratensis stb. A Bükk fensíkjának legelői június havában: Festuca rubra, F. sulcata, F. rupicola, F. heterophylla, Bromus hordaceus, B. erectus, Anthoxanthum odoratum, flolcus lanatus, Avena pratensis, 108 PRODÁN GY. Trisetum flavescens, Danthonia calycina, Poa augastifolia, Phleuni phleoides, Calamagrostis lanceolata, Orchis coriophora, Dianthus collinus, Polygala comosa, Hesperis Vrabelyiana, Silene nutans Alchemilla vuigaris (elvirágzott), Alectorolophus glandulosus, Knautia arvensiS; Peucedanum Oreoselinum, Luzula multiflora, Poterium polygamum, Lotus corniculatus, Gentiana carpaticola, Hieraciumok, Trimorpha podolica. Nagyobb teriileteket borít a Nárdus stricta. Ritkán a Botrychium Matricariae és vizenyős részeken az Ophioglossum vulgatum fordul elő. Az alábbiakban az egri áll. főreáliskola 1904/5 — 1905/6. évek értesítőjében közétett fontosabb és újabb adatokkal bővített növények termőhelyét közlöm. Ez alkalommal kedves kötelességem, hogy köszönetet mond- jak dr. Degen Árpád egyet. m. tanár úrnak, a ki ezen dolgozat fontosabb adatainak részint revideálását, részint deter- minálását a legnagyobb készséggel vállalta el. Cystopteris fragilis (L) B e r n h. Árnyas erdőkben. Felső- tárkány és Szilvás faluk között. NepJwodium Phegopteris (L) B a u m g., N. Dryopteris (L) Mi eh., N. Rohertianum (Hoffm.) Prantl., N. Filix mas {L) Ri eh., Ugyanott. Asplenum septemtrionale (L) Hoffm., Sziklahasadékokban, Szarvaskő és Monosbél között. A. Trichomanes L.. A. Buta muraria L., Ugyanott, Scolopendrium vulgare Sm., Árnyas erdőkben. Szilvás falu közelében Athyrium Filix femina (L) R o t h., Ugyanott. Ceterach officinarum WiUd., Bükk (Tarkő). Polypodium vulgare L., Ugyanott. Ophioglossum vulgatum L., A Bükk fensikján. Botrychium matricariae (S c h r k) S p., Ugyanott. Ritka. Potamogeion crispus L., Az érseki uszodában és az Eger patakban. P. fluitans Roth., Ugyanott. P. lucens L., Szilvási tóban (Az erdészlak mellett). P. natans L., Ugyanott. Triglochin palustre L., Felnémet és Felsőtárkány közötti tőzeges réteken. Andropogon Gryllus L., Napos lejtőkön. Eger és Szarvaskő között. Stipa Tirsa S t e v.. Sziklás helyeken. Felsőtárkány. Phleum phleoides (L), Bükk. Heregréten. Calamagrostis lanceolata Roth., Eger. Nagyegeden. Deschampsia caespitosa (L) Beauv., Mocsáros helyeken. Szarvaskő és Monosbél között. Trisetum flavescens (L) Beauv., Kaszálókon. A Bükk fensikján. Venteneta dubia (L e e r s) B o i s s.. Kövecses talajon. A bak- tat tó környékén. Avena pratensis L., Kaszálókon. A Bükk fensikján. ADATOK A BÜKK É6 ELÖHEGYEINEK FLÓRÁJÁHOZ 109 Danthonia calycma (Vilii Reichb., Ugyanott. Eragrostis minor Hőst., Parlagralajon. Nagyeged alján. Koeleria eristata (L) Pers., Réteken. Bükk (Heregréten). K. gracilis Pers., Ugyanott. Melica altissima L., Erdővágásokban. Szarvaskő és Monosbél között. M. nebrodensis Pari., M. ciliata L. var. transsylvanica Schur., forma. Holubyana (A X Gr)., Ugyanott. Dactylis glomerata L. f. pendula (D u m.), Erdőkben. Felső- tárkány közelében. Poa compressa L., Sziklás helyeken. Eger és Kistálya között. P, bulbosa L. v. vivipara (L)., Eger (Szúnyogréten). P. angusti- folia L., Réteken. Eger patak mentén. P. triviális L. v. latifolia Schur., Ugyanott. P. nemoralis L. v. vulgáris Koch., Erdők- ben. Bükk (Heregerdő). Festuca rubra L., Kaszálókon. Felnémet és Szarvaskő között. F. heterophylla L a m., Erdőtisztásokon. Ugyanott. F. glauca L a m., Sziklás talajon. Bükk fensíkján. F. vallesiaca S c h 1 e i c h., Kaszálókon, legelőkön. Eger és Felnémet között. F. pseudovina (H a c k.), Ugyanott. F. sidcata (H a c k.), Száraz réteken. Fel- német és Szarvaskő között. F. rupicola Heuff., Ugyanott. F. gigantea (L) Vili., Erdők szélén. Bükk (Felsőtárkány). Bromus erectus H u d s., Eger. Nagyeged déli oldalán. B. inermis L e y s s. f. pelitus (G. Bee k.), Ugyanott. B. tectorum L. f. longipilus Kum K Sendtn., Napos, füves helyeken. Eger (Nagyeged keleti oldalán). B. squarrosus L., Napos, parlagos helyeken. Ugyanott. B. subsquarrosus (Bor b.), Réteken. Eger és Kistálya között. B. hordaceus L. f. nanus (Weig.), Napos helye- ken. Felsőtárkány közelében. Brachypodium silvaticum (Huds) R X Sch., Erdők szélén. Eger. Nagy eged. Nárdus strida L., Legelőkön. A Bükk fensíkján. Aqropyrum cristatum (L) B e s s., Napos dombokon. Eger. Nagyeged felé vezető úton. A. caninum Schreb., Árnyékos réteken. Eger. Szúnyogréten. Hordeum Gussoneanum Pari., Szikes helyeken. Kistálya közelében. Scirpus digynus G o d r., Mocsarak szélén. Kompolt határában. S. silvaticus L., Nedves réteken. A Bükk fensíkján. Eriophorum latifolium Hoppé., Mocsáros réteken. Fel- német és Felsőtárkány között. Carex stenophyÚa W h 1 b g , Réteken. Felsőtárkány. Barát- réten. C. verna Vili. f. monoica.., Legelőkön. Ostoros felé vezető úton. C. panicea L , Réteken. Felnémet és Felsőtárkány között. C. silvatica Huds., Réteken. Bükk. Heregréten. C. montana L., Ugyanott. C. fiava L., Réteken. Felnémet és Felsőtárkány között. C. acutiformis Ehrh., Réteken. Eger. (Nagyeged kútja mellett). C. Michelii Hőst. f. basigyna m i h i., Spica feminea basi orta longissime pedunculata. Felnémet. Pirittyó völgyében. Ritka. 110 PRODÁN GY, Árum maculatum L., Erdőkben. Felsötárkányon. Juncus GeranJi L o i s., Réteken. Kompolton. Luzula multifiora (H o f f m.) Lej., Erdők szólén. Felnémeten. Colehicum autumnale L (fehér virág-gal) Kaszálókon. Eger és Felsőtárkány között. Gagea pratensis (Pers.) Reichb., Réteken. Eger a vasút mentén. G. hohemica (Z a u s c h n.) R X S c h., Száraz dombokon. Eger és Kistálya között. G. minima (L) RXSch., Erdőkben. Bükk (Peskő). Ornithogalum tenuifoliiim G u s s., Réteken. Felsőtárkány. (Barátrét felett). Muscari tenuiflorum T a u s c h., Eger. Nagyegeden. M. trans- silvanicum S c h u r., Sziklás helyeken. Bükk (Tarkőn). Majanthemum hifolium (L) D C, Erdővágásokban. Felsö- tárkányon. Ritka. Streptopus amplexifolius (L) D e., Érdekes az Alpesek eme növényének messze délfelé (Alföld felé) való terjedése (Dr. D e g e n Árpád). Erdők szélén Bükk: Vöröskői völgj'ben. Iris pumüa L., Sziklás helyeken. Bükk: Tarkőn. /. sub- barhata J o ó., Réteken. Eger és Kistálya között. Orchis tridentata Scop., Réteken. Bükk: Tarkő alján. 0. p)urpurea Huds., Réteken. Bükk: Heregréten. 0. mascula L., Réteken. Bükk : Lambot-ház közelében. 0. coriophora L., Réteken. Ugyanott. 0. samhucina L., Réteken. Bükk : Hereg- réten. 0. maculata L., Réteken. 0. latifolía L., Réteken. Ugyanott. 0. militaris L., Ez utóbbinak népies elnevezése (Szarvaskőn) : Boszorkányvirág. Tehéncsecse (termésére vonatkozik). Réteken. Bükk : Tarkő alján. Szarvaskőn. Gymnadenia conopsea (L) R. Br., Réteken. Bükk: Heregréten. Coeloglosum víride (L) Hartm., Sziklás helyeken. Bükk: Heregrét és Hármaskő között. Platanthera bifolia (L) Rich., Erdőkben. Eger: Nagyegeden. CephcdantJiera rubra (L) Rich., Erdőkben. Bükk: Heregrét közelében. C. álba (Cr) Simk., Ugyanott. C. longifoUa (L) Frisch., Erdőkben. Bükk: Imola forrás közelében. Epi])actis latifolia (L) A 1 1., Ugyanott. E. rubiginosa (C r) Gaud., Erdőkben. Eger: Vár és Tibahegy között. Listera ovata (L) R. Br., Erdőkben. Bükk: Imola forrás közelében. Neottia Nidus avis (L) Rich., Ugyanott. Coralliorrhiza innata R. Br., Erdőkben. Bükk: Heregrét és Hármaskő között. Cypripedium Calceolus L., Erdőkben. Eger: Tibahegy. Thesium ramosum Hayne., Legelőkön. Bükk fensíkján. Polycnemum május A. B r., Erdővágásokban. Szarvaskő közelében. Silene viscosa L., Réteken. Eger, a vasút mentén. ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FLÓRÁJÁHOZ Hl Lychnis Flos ciiculi L. (Virága teljes). A szilvási tó szélén. Dianthus collinus W X K., Napos dombokon. Eger, a lövőtéren, D. Fontederae Kern, Napos dombokon. Eger: Nagy- eged déli oldalán. D. prolifer L., Hatvan (a Zagyva mentén) ; Szarvaskőn. Cerastium matrense Kit., Közölve van az egri áll. főreál- iskola 1905/6. évi értesítőjében „Adatok a Bükk és előhegyeinek flórájához" czímú értekezésemben is. Sziklás helyeken. Bükk : Tarkőn, Hármaskőn, C glutinosum Fr., Felsőtárkány: Vöröskői völgyben. Alsine frutescens (Kit.) K e r n., (Teljes virággal.) Szarvaskő : Pirker diabas szirtjén. A. verna, (L.) B a r 1 1., Ostorosi rhiolith dombokon. Arenaria (jraminifolia Schrad., Legelőkön. Az ostorosi határban. Moehringia trinervia (L.) Clairv., Erdőkben. A Bükk fensikján. Herniaria glahra L., Fövenyes helyeken. Az Eger patak mentén. Scleranthíis amiuush., Száraz helyeken. Felnémetí határban és az ostorosi legelőkön. Caltha cornuta Sch. N. K., Vizenyős helyeken. Felső- tárkány : Vöröskői völgyben. Actaea nigra (L.), Árnyas erdőkben. Felsőtárkány : Vöröskői völgyben. Pulsatilla granclis Wender., Hegy oldalokon. Eger: Nagyeged. Deljihinium orieniale Gay., Vetésekben. Eger: Nagy- eged alatt. Aconitum Vulparia Keichb., Erdős helyeken. Felső- tárkány : Vöröskői völgyben. Ranunculus alliariaefolius Reichb., Ugyanott. E. arvensis L. V. tuherculatus S chur., Vetésekben. Eger és Felnémet között. Thalidrum simplex L., Hegyoldalokon. Eger : Nagyeged déli oldalán. Th. május Cr., Ugyanott. Adonis flammeus Jacq., Vetésekben. Eger és Felnémet között. Fumaria Vaillantii Lois., Hegyoldalokon. Eger: Nagy- eged déli oldalán. Sisymbrium strictissimum L., Sziklás helyeken. Bükk : Tarkön. S. Loeselii L., Parlaghelyeken. Eger a vasút mentén. Isatis praecox Kit., Sziklás helyeken. Szarvaskő közelében. Diplotaxis tenuifolia (L.) DC, Hegy oldalokon. Eger : Nagy- eged déli oldalán. D. muralis (L.) DC., Egri várban. Draha Aüoon W a h 1 b g., Sziklás helyeken. Bükk : Tarkőn. Erysimiim hieracifolium L., Hegyoldalokon. Eger: Kisegeden. E. odoratum E h r h. v. denticulatum, Felsőtárkány : Kopaszerdö. E. canescens Roth, legelőkön, Ostoroson. 112 PRODAN GY. Hesperis Vrahélyiana S c h u r., Ezen érdekes növényt az egri áll. főreáliskola 1905/6. évi értesítőjében „Adatok a Bükk és előhegyeinek flórájához" czímű értekezésemben a Tar- kőről és Hármaskőről közöltem, de utóbb megtaláltam az egész Bükk fensíkján. Bursa pastoris Wigg. f. pinnatifida K o c h., Réteken. Eger : Szúnyogréten. Sedum album L., mészsziklákon, Felsőtárkányon. S. glau- cum W X K., Sziklás helyeken. Felnémet és Szarvaskő között. Sempervivum hirtum L., Sziklás helyeken. Szarvaskő : Pir- ker diabas szirtjén. 8. soholiferum Sims., Eger (a nagyegedi messzelátóu) ; Bükk : Tarkőn. Saxifraga Aizoon J a c q., Sziklás helyeken. Szarvaskő : Pirker diabas szirtjén. S. adscendens L., Ugyanott. S. bulbifera L., Füves hegylejtőkön. Ostoros határában. Ribes Orossularia L. v. spinosissima DC, Erdőkben. Bükk : Löki völgyben. Cotoneaster tomentosa (A i t) L i n d 1., Sziklás helyeken. Szarvaskő : Pirker diabas szirtjén. Rubus suberectus Anders., Sziklás helyeken. Eger: Várhegy alatt. R. tomentosus Borkh., Ugyanott. Fragaria collina E h r h. Nagyeged erdei tisztásain. F. ela- tior Ehrh., Ugyanott. Potentilla caneseens Bess., Erdei tisztásokon. Felnémet: Pirittyó. P. argentea L. v. impolita Wahlbg., Ugyanott. P. leuco- tricha Borb., Eger (Nagy- és Kiseged közötti völgyben). P. rupes- tris L., Bükk : Heregréten. Ritka. P. patula W X K., Ugyanott. Waldsteinia geoides Willd., Árnyas erdőkben. Felső- tárkányon. Rosa spinosissima L., Sziklás helyeken : Szarvaskön. R. gallica L., Sziklás helyeken. Eger : Várhegy alatt. R. dumalis B e c h s t., Erdők szélén. Bükk : Heregrét közelében. R. dume- iorum Thuill. Ugj^anott. R. coriifolia Fr., Utak szélén. Fel- német és Szarvaskő között. R. glauca Vili., Hegyoldalokon. Eger: Nagyeged. *R. globularis Franchet, Ugyanott. Genista pilosa L., Bükk : Heregréten ; ostorosi rhiolith dombokon. G. ovata K i t., Hegyoldalokon. Eger : Kis- és Nagy- eged ; Ostorosi rhiolith dombokon. Polygala com,osa S c h k u h r., Réteken. Eger a vasút mentén, P. austriaca C r.. Hegyoldalokon. Eger : Nagyeged déli oldalán. Euphorbia piolychroma Kern., Erdőí=izéleken közönséges. E. salicifolia Hőst., Hegyoldalokon. Eger : Nagyeged. E. lucida W X K., Ugyanott. Mercurialis ovata S t e r n b X Hopp., Erdőkben. Bükk : Tarkő alján. * Közölve van „Borbás : Magj'ar birodalom vadon termő rózsái" czimű monográfiájában is. ADATOK A BÜKK É8 ELÖHEGYEINEK FLÓRÁJÁHOZ 113 Cotinus Coggygria S cop., Erdők szélén. Eger: Nagyegeden, Szarvaskőn. Staphylea j)innata L., Erdőkben. Nagyegeden, Felsőtárká- nyon, Szarvaskőn. Impatiens nolitangere L., Erdők szélén. Felsőtárkány : Vöröskői völgyben. Hiipericiim hirsutum L., Ugyanott. Viola tricolor L. v. vulgáris K o c h.. Sziklás helyeken. Bükk: Tarkön. V. tricolor- L. v. arvensis Murr., Parlagokon. Eger: Szépasszony völgy ben. V. polychroma Kern., Sziklás he- lyekeri. Bükk : Tarkőn, F. hirta L., Hegyoldalokon. Eger : Nagy- egeden. Ejnlobium montanum L., Felsőtárkány : Vöröskői völgyben. Lythrum virgatum L., Kaszálókon. Eger : Szépasszony- völgyben. Astrantia major L., Hegyoldalokon. Bükk. Tarkő alján. Ritka. TrÍ7iia Kitaibelii MB. Legelőkön. Ostoros határában. Biqüeiirum longifolium L., Sziklás helyeken. Éükk: Peskő alján. B. Gerardi J a c q., Sziklás helyeken. Eger : Nagyeged a messzelátónál. Lihanotis montana C r., Ugyanott. Peiicedanum Oreoselinum (L) M ö n c h., Sziklás helyeken. Felnémet és Szarvaskő között. Turgenia latifolia (L) Hoffm., Vetésekben. Szarvaskő és Monosbél között. Anthriscus silvestris (L) Hoffm., Erdők szélén. Eger: Nagyeged. Chaerophyllum aromaticum L., Erdőkben. Bükk: Tarkő alján. Pirola minor L., Erdők szélén. Bükk fensikján. Vaccinium vitisidaea L., Sziklás helyeken. Bükk : Peskőn. Primula payinonica Kern., Bükk: Heregréten. Androsace elongata L., Füves dombokon közönséges. Cydamcn europaeum L., Szilvási erdőben a vadászlak közelében. (25 év óta ültetve.) Gentiana carpaticola Borb., Kaszálókon. A Bükk fensikján. Vinca minor L. (fehér virággal), Füves hegyoldalokon. Eger : Nagyeged. Heliotropium europaeum L., Mívelt talajon. A csehi határban. Asperugo procumhens L., Kövér parlagokon. Eger: Szép- asszonyvölgyben. Syynphytum augusti folium Kern., Erdőkben. Eger : Nagyeged. Puhnonaria mollissima Kern., Hegyoldalokon. Eger : Nagy- eged ; Ostoroson. Myosotis sparsifiora M i k a u.. Bükk : Vöröskői és löki völgyben. M. adpressa S i m k.. Sziklás helyeken. Bükk : Tar- kő alján. Ephium altissimum J a c q„ Legelőkön. Az ostorosi határban. E. rubrum J a c q.. Legelőkön. Bükk : Vöröskői völgyben. 114 PRODÁN GY. Ajuga reptans X genevensis., legelökön. A Bükk fensíkján. Teucrium montanum L., Hegy oldalokon. Szarvaskő ha- tárában. Marruhiiwi vulgare L., Felsői árkány: Vörösköi völgyben. M. peregrinum L., Felnémet falu nyugoti oldalán. Prunella hicolor B e c k., Eger : Nagyeged déli oldalán. Melittis melissophyllmn L., Bokros helyeken. Eger: Nagyeged. Atropa Belladona L., Erdőkben. Felnémet és Felsőtárkány között. Scopolia carniolica Jacq., Ugyanott. Solanum fiavum Kit., Eger: Nagy eged felé vezető úton. Linaria oUgotricha Borb., Sziklás helyeken. Eger: Kis- egeden. L. genistaefolia L. v. chloraefolia Reichb, Ugj^anott. Veronica foliosa W X K., Sziklás helyeken. Szarvaskői vár- ban és Piiker sziklán. T". austrica L., Sziklás helyeken. Eger: Kisegeden. Y. op)aca Fr., Vetésekben. Eger: Szépasszon3'völgyben. Odontites ruhra Gilib., Vetésekben. Szarvaskő és Monos- bél között. Orohanche coeridea Vili., Erdőtisztásokon. Felsőtárkány közelében. Plantago altissima L.. Nedves réteken. Kompolton. Aspenda galioides MB., Eger : Nagyegeden. Szarvaskő határában. Galium vernuni L. /'. Bauchinii R X S c h.. Bükk : Löki völgyben. G. ruhioides L., Ostorosi legelőkön. G. horeale L., Eger : Szépassjzonyvölgyben. Lónkéra xylosteiim L., Bükk : Vöröskői és Löki völgyben. Valerainella dentata (L) P o 1 1., Sziklás helyeken. Eger : Nagyegeden. Dipsacus jnJosusL., Erdők szélén. Bükk : Vöröskői völgyben. Knautia longifoUa (W X K) Koch., Vizes helyeken Eger a Várhegy alatt. Campamda sibirica L., Legelőkön. Az ostorosi határban, C. divergens Willd., Az egri áll. főreáliskola 1905/6. évi érte- sítőjében a Tarkőről közöltem, de utóbb megtaláltam a löki és a vöröskői völgynyilásokban is. Az egri Nagyegeden gyűjtött pél- dányok nagyobb virágokkal és C. sibirica termettel, átmenetet képeznek a C. divergens és C. sibirica között. C. macrostachya W X K., Legelőkön. Az ostorosi határban. Phyteuma canescens W X K.^ Hegyoldalokon. Eger : Nagy- egeden. Cytisus Kitaibelii Vis., Hegyoldalokon. Eger: Kis- és Nagy- egeden. C. aggregatus Schur., Hegyoldalokon. Kristálya és Ostoros között. C. jMllidiis S c r a d., Hegyoldalokon. Eger a Vár- hegy alatt. C. albiis Hacq., Hegyoldalokon. Kristálya és Ostoros között. C. leucotrichus Schur., Hegyoldalakon. Ugyanott. C. Batishonensis Schaeff., Hegyoldalokon. Bakta határában. Anthyllis polyphylla Kit., Kaszálókon. Bükk: Heregréten- ADATOK A BÜKK ÉÖ ELÖHEGYEINRK FLÓRÁJÁHOZ 115 Trifolium alpesire L., Eger : Nagyegedeu. Felnémeti határ- ban. T. 2)annonicum J a c q., Bükk : Heregréten. Medicaqo lupulina L., Szarvaskő : Pirker diabasz szirtjén. M. prostata Jacq. Ugyanott. M. mvnima L., Bükk: Heregréten. Eger : Nagyegeden. M. rigídula (L) D e s r., Szarvaskő : Pirker diabasz szirtjén. Trigonella mo7isp>eliaca L., Szénamezökön. Felnémet és Szarvaskő között. Lotus fenuifolius (L), Szarvaskő és Monosbél között az Eger patak mentén. L. siliquosus L., Réteken. Hatvan, a vasút mentén. Colutea arborescens L., Hegyoldalokon. Eger : Nagyegeden. Astragalus Onobrychis L., Ugyanott. A. glycyphyílos L., Ugyanott. Hip2)ocre2ns comosa L.. Ugyanott. Viciü lyisiformis L., Ugyanott. V. sparsiflora Tenoré., Felsőtárkány : Barátrét feletti erdőben. T'. striata MB., Vetések szélén. Közönséges. T". pannonica Cr., Ugyanott. T^ tenuifolia Roth., Legelőkön. Ostoros határában. V. lathyroides L., Lege- lőkön. Eger : Szúnyog-legelő. Lathyrus platyphyllus Retz.. Hegyoldalokon. Eger: Kis- és Nagyegeden. L versicolor G m e 1., Ugyanott. Tömegesen. Geránium phaeum L., Erdőkben. Felsőtárkányon. G. san- guineum L., Eger : Kis- és Nagyegeden. Tömegesen. Erodíum cicutaritim L' Herit v. chaerophyllum (Cav) DC, Réteken. Eger, a vasút mentén. E. cicutarium L'Herit v. chaerophyllum (Cav) DC. /'. adenotrichum Borb., Ugyanott. Aster laevis L.. Eger patak mentén elvadulva. A. punctatus W X K., Bokros helyeken. Az egri szőlőkben. Trimorpha podolica (B e s s) V i e r h a p p e r., Hegyoldalokon és kaszálókon. Eger : Nagyeged déli oldalán ; Bükk fensíkján. Imda vulgáris (Lam) Trev. Bokros helyeken. Eger: Nagy- egeden. /. ensifolia L. v. latifolia S c h u r., Eger : Kisegeden, I. ensifolia L. v. ramosissima S c h u r., Bokros helyeken. Felső- tárkány: Barátrét felett. I. hispida Schur., Bokros helyeken. Eger : Kis- és Nagyegeden. Achillea distans W X K., Sziklás helyeken. Bükk : Tarkő alján, A. Neilreichii Kern., Legelőkön. Az ostorosi határban. A. pannonica S c h e e 1 e., Hegyoldalokou. Eger : Kisegeden. A. asplenifolia Yent., Réteken. Felnémet és Felsőtárkány között. Artemisia pontica L., Eger és Szarvaskő között. A. cam- pestris L. v. A. sericea F r.. Szarvaskő : Pirker diabasz szirtjén. A. [camphorata X campestris) suhsericea Rony? Sziklás helyeken. Eger .• Nagyegeden. Szarvaskő : Pirker diabas szirtjén és a Vár- romokon. Ezen érdekes növényt A. camphorata Vill?-nek deter- minálva dr. Degen Árpád úrnak küldtem meg, erre ő a következő megjegyzéseket tette. Az .4. camphorata nem lehet, mert vaczokja kopasz s nem pókhálós szőrökkel fedett. Lehet hybridje az A. camphorata X campestris-nek {A. suhsericea Rony) 116 PRODÁN GY. : ADATOK A BÜKK É8 ELÖHEGYEINEK FLÓRÁJÁHOZ erre nézve felvilágosítást adna elöjövetelének módja. Van-e ott valódi A. camphorata? A hybridet Rony (FI. de Fr. 8. 296) kopasz vaczkünak mondja. Az A. Ahsinthium-xó\ kopasz vaczokja s levélalakja, az A. campestris-től nagy gömbölyded fészke (olyan mint az A. camphorata- é) s molyhos pikkelye, az A. pon- tica i6\ nagyobb fészke s egészen eltérő levélmetszete különböz- teti meg. Termetében hasonlít az A. Abrotanum L-hez, de ettől felszínükön szőrös s alul fehér molyhos levelei különböztetik meg. Hogy az A. camphorata Eger vidékén előfordul-e vagy sem, választ nem adhatok, mivel Zomborba való áthelyezésem miatt a további kutatásról le kellett mondanom. így ez A. camphorata felderítése azoknak van föntartva, kik e szép vidékre növény- gyűjtés céljából fognak ellátogatni. Petasiies liylridus (L) G. M. Sch., Vizenyős helyeken. Felsőtárkány : Vöröskői völgy. Senecio viscosus L., Sziklás helyeken. Bükk : Tarkő alatt. Echinops commutat'iis Juratzka., Erdők szélén. Felnémet és Szarvaskő között. Xeranthemum annuum L., Hegyoldalokon. Felnémet hatá- rában. X. cylindraceum SibthxSm., Ugyanott. Carduus candicans W X K., Sziklás helyeken. Bükk: Tarkőn. Cirsium eriophorum (L) Scop., Erdők szélein. Felnémet: Pirittyon. C. canum (L) MB., Réteken. Eger és Felnémet között. Centaurea micranthos Gmel., Utak szélén. Eger és Kris- tálya között. C. Rhenana Bor., (Determ : Wagner) Ugyanott és Eger: Nagy egeden. 6'. Sadleriana Janka., (Determ : Wagner) Kövecses helyeken. Eger: Nagyegeden. Carthamus lanatus L., Parlagokon. Eger és Kistálya között. Crepis rirens (L), Felsőtárkány : Vöröskői völgyben. ChondriUa juncea L.. Szarvaskő: Pirker diabas szirtjén. Hieracium murorum F r.,^ Erdőkben. Eger : Nagyegedi erdőben. H. murorum F r.^ /'. normálé Erdőkben. Bükk : Vörös- kői völgyben. H. cymosum L. subsp. pidveratum N X P., Erdők szélén. Bükk : Vöröskői völgyben. H. pannonicum N X P. s. a. subsp. stoloniferum B e s s., N X P., Ugyanott. //. sídphuréum Doell., Kövecses helyeken. Eger: Kis- és Nagyegeden. H. bra- chiatum Bért. subsp. brachiatum Bért. N X P-, Ugyanott. H. brachiatum, Bért. subsp. pseudobrachiatum N X P., Kövecses helyeken. Eger: Nagyegeden. H. cymosum L. subsp. cymigerum N X P., Ugyanott. H. cymosum L. subsp. cymosum L., Erdők szélein. Felsőtárkány : Kopaszerdő. H. magyaricum N X P. s. a. subsp. Bauhini S c h u 1 1. II. magyaricum N X P. subs. megalo- mastix N X P.. Ugyanott. H. magyaricum N X P. subsp. decolor N X P., Kövecses helyeken. Eger: Nagyegeden. H. magyaricum N X P. subsp. amnoon N X P., Legelőkön. Kompolt falu hatá- ' Hieraciumokat megboldogult botanikusunk, Porcius Flórian revideálta. Emlékének örök hálával adózom. RAPAICS RAYMUND ." AZ AQUILEGIA-GENUSZ 117 rában. H. magyarkum N X P- subsp. substoloniferum N X P., Kövecses helyeken. Eger: Nagyegeden. H. magyaricum N X P. s. a. subsp. nematomastix N X P., Kövecses helyeken. Eger : Nagyegeden. H. magyaricum N X P- s. a. subsp. magyaricum N X P.. Ugyanott. H. Pillosella L. s. a, subsp. subvirescens NX P., Réteken. Eger: Szunyogrét. Doronicum hungaricum Reichb. fii.. Erdők tisztásam. Eger: Nagyeged. Lactuca perennis L., Kövecses helyeken. Eger: Kis- és Nagy- egeden. L. viminea (L) Presl., Utak szélén. Kristálya falu határában. Scorzonera hispanica L., Szőlőkben. Eger: Nagyeged. Cineraria campestris Retz.. Erdőtisztásokon. Bükk: Vörös- kői völgyben. Népies növénynevek Eger vidékéről. Hydnum imhricaium L., Petresz. Juniperus communis L., Sztírósvirág. Finiis silrestris L., Békavirág (termésére vonatkozik). Sparganium erectum L., Páka. Orchis militaris h., Boszorkány- virág. Tehéncsecse (termésére vonatkozik). Viola arvensis Murr., Ökörszemecske. Cgtisus rntishoniensis Schaef., Aranyeső, iaí- tuca virosa L., Kutyafarka. Carduns nutans L., Börzsir. Senecio vulgáris L., Csorboka. Matricaria chamomilla L., Katóka. Datura Stramonium L., Szűrósdisznó. Putyóka. A szakosztálynak 1909 márczius 10.-én tartott üléséből. Rapaics Raymund: Az Aquílegia-génusz. De genere Aquilegía. 1. Bevezetés. Nem kapván elegendő herbáriumi anyagot/ nem tudtam e génusznek mindenik, különösen újabban leirt faját tanulmá- nyozni és igy a specziális részben is teljes magánrajzát elkészíteni, úgy hogy dolgozatom az általános részen kívül inkább csak Európa akvilégiáit öleli fel teljesen, a génusz lobbi faja csak annyi- ban és azért szerepel mégis, hogy igy egyrészt Európa akvilé- giáiról helyesebb legyen ismeretünk, másrészt pedig, hogy a génusz általános képe csorba ne legyen. Átnéztem és áttanulmányoztam a hécsi l\ und k. Hof- museum, a Magyar Nemzeti Aíúzeum, a K. 21. Tudományegye- temi Nöré7iykert, az Erdélyi Nemzeti Múzeum és Richter professzor herbáriumának akvilégiáit. A tanulmányozandó anyag 1 Azért nem kaphattam több anyagot, mert Berlinben a ,Pflanzen- reich" számára készül a Ranunculaceák leírása és igy ott foglalták le a leg- több külföldi herbáriumot. 118 RAPAICS RAYMUND kikölcsönzéséért köszönetet mondok Zahlbruckner, Filarszky, Mágocsy-Dietz és Richter uraknak. Ide iktatom továbbá az akvilégiákra vonatkozó főbb mun- kákat, illetve dolgozatokat : Baker: Synopsis of tlie known Form of Aquilegia. Gar- dener Chronicle (1878). 19, 20, 76, 111, 203. Borbás: Az Aquilegiák rendszere és földrajzi elterjedése. Értekezések a természettudománvok köréből. 1882. (Szerző saját referátuma: Bot. Centralbl. (1882) 269; (1883) 363—364.) Borbás: Az európai havasok meg az Aquilegiák szerve- zete között levő összefüggés. Földrajzi Közlemények (1884) 433—439. (Szerző saját referátuma: Bot. Centralbl. (1886) 328-330.) Celakovsky: Vergrünungsgeschichte der Eichen von Aquilegia. Bot. Centralbl. (1882) 331-342, 372—382. Hollós: Adatok a Ranunculaceák rhizomáinak alak- és szövettanához (1892) 8, 11, 16, 19, 22. Marié: Recherches sur la structure des Renoncolacées. Ann. des Se. Nat. Bot. (1885) 113—115. M e y e r : Beitráge zur anatomischen Systematik der Ranun- culaceen. Wigand's Bot. Heft (1885) 3—50. Morren: Monographie des Aquileges. La Belgique Horti- cole (1854) 1—11. P a X : Metamorphogenese des Ovulums von Aquilegia. Flóra (1882) 307—316. Prantl: Die Ranuuculaceen. Die natürl. Pflanzenfam. III. 2. (1888) 43—66. S 1 e r e d e r : Systematische Anatomie der Dicotyledonen (1899) 16—23. Treviranus: De Delphinio et Aquilegia observationes 1817. Z i m m e t e r : Verwandtschafts- Verháltnisse und geogra- phische Verbreitung der in Európa einheimischen Arten der Gattung Aquilegia. 1875. 2. Az akvilégiák szervezete. A gyökér erős, évelő. Kívül paraszövet fedi, a mely réteg a metadermás boglárkaféle gonoszokkal szemben (például Aco- nitum, Deljyhinmm) megkülönböztető jegy. Feltűnő jelenség a gyökérben az, hogy a fanyalábok rendkívül laza szerkezetűek : majd mindenik faedény magában áll egy csomó parenhymás sejt között, továbbá, hogy az endodermisz nagyon gyenge. A gyökér anatómiája alapján a fajok egymástól meg nem különböztet- hetők, valamint ezen az alapon rokonsági csoportokba sem lehet az egyes fajokat összefoglalni, a mint különben ezt a körülményt már Marié feljegyezte. Az elvénhedt gyökereket kívülről a paraszövet egyre job- ban és jobban pusztítja, élihez járul, hogy a bélben is kelet- AZ AQUILEÜIA-GÉNUSZ 119 kezik hasonló pararéteg', a mely meg a belet odvasitja ki. Ez a két pararéteg a kambium felé folyton előnyomulva a bélsugarak mentén végre is összeér és ekkor aztán az egész gyökérből csak a fanyalábok, kambiumdarabok és egyes részek a másodlagos kéregből maradnak meg, a melyek hálózatosán lyukgatott hengert alkotnak. A gyökér észrevétlenül megy át a gyökértörzshe, a mely vagy sokfejű gyökérfejjé törpül, vagy talaj szintesen kúszó gyö- kértörzszsé ^ nyúlik meg. Jellemző, hogy úgy a gyökérfejen, mint a gyökértörzsön nincsenek pikkeljdevelek ; szerepüket a tölevelek hüvelyei töltik be, a melyek mindjárt fejlődésük kezdetén erősek, a rügyet teljesen beborítják, később őszszel pedig, a mikor a lég- beli részek (tehát a levél lemeze és nyele is) elpusztultak, egy- ideig pikkelylevelek módjára a jövő évben kibújandó hajtásokat védik, hogy aztán, mikor már ez a feladatuk is megszűnik, mesophylljuk elkorhadjon, erezetük pedig, mint sűrű szálkafona- dék a rhizomának szolgáljon köntösül. A földbeli szár szimpodiuma minden évben több hajtással telel át, a melyek fejlődésük második évében előbújnak a föld- ből, leveleket és virágzó egynyári földfeletti szárat fejlesztenek. Ez a szár vagy alacsony és levéltelen és ekkor rendesen egy- virágú, vagy pedig erősebben fejlett, nehúny levelet hord és ekkor több, néha sokvirágú. A leveleket Zimmeter nagyon pontosan leírta, úgy hogy nekem itt csak annyit kell megjegyeznem, hogy az alacsonyabb szárú akvilégiák levelei kicsinyek, sokszor parányiak, míg az erősebb szárral a levél is jobban megnövekedik. Úgy az a körülmény, hogy a földbeli szár gyökérfejjé zsugorodik össze, vagy pedig gyökértörzszsé nyúlik meg, mint az, hogy a földfeletti szár alacsonyabb marad, levelet nem visel, csúcsát csak egy virág koronázza, a tőlevélrózsa levelei pedig aprók, szóval a növény törpe marad, vagy hogy a szár erő- sebb, leveleket hord, több virág van rajta, a tőlevélrózsa levelei is megnövekednek, szóval a növény hatalmasabb termetet ölt, az ökológiai körülmények eredménye. A hegyi tájon (avagy a kertekben másutt is) az akvilégiák földbeli szára nagyon szorosan összefügg a főgyökérrel és mint gyökérfej koronázza azt, ellenben a havasi tájon a földbeli szár elágazó és talaj szintesen kúszó rhizomává erősödik meg. Ennek az oka az, hogy alacsonyabb tájakon hamarább feléled a vege- táció, a földbeli szár áttelelt rügye hamarosan kibújhatik a föld- ből és leveleket fejleszthet, maga a törpeszártagú földbeli rész azonban alig növekedik, ellenben a havasi tájon, vagy másutt is, ahol a vegetáció ideje rö\dd és a vegetáció későn ébred, az áttelelt hajtásnak eleinte a földben kell még fejlődnie, meg kell tehát a földbeli szárnak is nyúlnia és csak később kerül sor ' B r b á s tévesen indának nevezi az akvilégiát gyökértörzsét. 11 120 RAPAICS RAYMUND arra, hogy a hajtás a földből kibújva leveleket és virágzó szá- rat adjon. Az akvilégiák vizsgálása közben csakhamar feltűnik az is, hogy a legtöbb faj, a mint fentebb jeleztem, törpe és erősebb termetű alakokra bomlik. Ennek az oka az, hogy az akvilágiák néha nagyon eltérő sajátsága szövetkezetek tagjai, úgy hogy ennek következtében majd minden akvilégiafajban legalább a tendencziát megtaláljuk az emiitett párhuzamosságra. Némely eset- ben alakzatokat, sőt változatokat is meg lehet, sőt kell is ennek alapján a fajok keretében különböztetnünk. Például szolgáljanak a következők : Törpe alakja Erösebb alakja A. brevistjia A. glauca A. sibirica A. vulgáris ssp. coerulescens var. nigricans .... var. patula var. nivalis var iaponica f. Sternbergii var. altior. var. himalayica. var. média. f. cornuta Ha most ennek a jelenségnek közvetlen okát vizsgáljuk, arra az eredményre vezet kutatásunk, hogy a törpe alakok egy- részt a havasi, másrészt pedig a xeroforbiális alakzatokat kép- viselik, míg az erősebbek az alacsonyabb tájak, a mesoforbiális szövetkezetek és az árnyékos helyek alakjai, úgy azonban, hogy néha egy fajon belől is mindkétféle tényező is oka lehet törpe és erősebt) alakok keletkezésének. Legjobban ismerjük ebből a szempontból az A. vulgaris-t, a melynek idéztem idevágó alak- zatait, a f. Sternbergii-t és a f. cornuta-t. Az előbbi a havasok meg a hegyi táj meredek szikláinak egyaránt lakója, míg az utóbbi erdők árnyékos helyein nő. Ez a tulajdonság azonban természetszerűleg a két alak elterjedésére is kihat, mert például míg az Alpesek déli oldalán a Sternbergii lép fel túlnyomó számban, addig a faj elterjedésének északi határán ezt az ala- kot alig vagy éppen nem lehet megtalálni. A virágok szerkezete a génusz minden faján identikus, sőt a lényegtelenebb jellegekben is annyira hasonló, hogy csak éppen a mézelő levelek sarkantyiijának fejlettségében van feltűnőbb különbség. Heinricher^ bizonyos megfigyelései alapján azt állítja, hogy az akvilégiák méztartó levelei sztaminodiumok, sar- kantyújok pedig a porzók eresztékének átalakulása. Tekintettel arra, hogy a boglárkafélék virágszerkezete igen régi minta és » Heinricher in Sitzb. Akad. Wiss. Wien. LXXXIV. (1881) 83, t. 6. AZ AQUILEGIA-GÉNUBZ 121 hogy alapjában véve a lényeget ez a kérdés, hogy tudniillik a mézelő levelek szirmok-e avagy sztaminodiumok, úgy is csak annyiban érinti, hogy hiányzik-e az akvilégiák (és még több más boglárkaféle) virágjában a legkülső kör, a minek a feltéte- lezését pedig semmi ok sem követeli, én megmaradok azon a nézeten, a mely a legkülső kört csészének, a mézelő levelek körét pedig pártának minősíti. A leírásokban és a rendszerezésben különösen a követ- kező virágjellegek szerepelnek : a mézelő levél lemezének és sarkantyújának viszonylagos hossza, a csészelevelek és a mézelő levelek lemezének viszonylagos hossza és végül a sarkantyú görbe vagy egyenes volta. Z i m m e t e r ezeket a jellegeket any- nyira jellemzőknek tartja, hogy számokban is feljegyzi őket azoknak a fajoknak a jellemzésére, a melyeket munkájában ismertet. Minthogy erről a tárgyról a rendszerezésről szóló feje- zetben értekezem részletesen, itt röAidség okából csak annyit jegyzek meg, hogy a virág említett jellegei bizonyos határok között tényleg és határozottan jellemzők a fajokra és pedig jellemző mindig az emiitett levelek, illetve a lemez és a sar- kantyú hosszának a visszonya, vagyis az, hogy a lemez hosz- szabb-e avagy a sarkantyú és a csészelevél hosszabb-e avagy a párta lemeze. Rövidség okából táblázatba foglaltam össze az egyes fajok virágjainak ebből a szempontból való jellemzését. A faj neve A. Henryi . A. ecalcarata A. parviflora A. brevistyla A. pubiflora A. glauca . A. Eataibelii A. Einseleana A. Ottonis . A. beata A. aurea A. glandulosa A. alpina . A. oxysepala A. sibirica . A. Karelini . A lemez (1) hosszának viszonya a csészelevelek (s) hosszához 1 hosszú vagy rövidebb, mint s rövidebb, mint s A lemez (1) hosszának viszonya a sarkantyú (c) hosszához 1 hosszabb, mint c 1 oly hosszú, mint c 1 ., ., . c 1 „ ,, vagy hosz- szabb, mint c 1 hosszabb, mint c 1 ., , c 1 oly hosszú, mint c l ., •, vagy rövi- debb, mint c 1 rövidebb, mint c 1 hosszabb, mint c 1 . •, c 1 rövidebb, mint c c c c 11' 122 RAPAIC8 RAYMUND A faj neve A lemez (I) hosszának viszonya a csészelevelek (s) hosszához A lemez (I) hosszának viszonya a sarkantyú (c) hosszához A. vulgáris . . . 1 oly hosszú vagy rövi- 1 oly hosszú vagy rövi- debb, mint s debb, mint c A. olympica . . 1 oly hosszú vagy rövi- l oly hosszú vagy rövi- debb, mint s debb, mint c A. Moorcroftiana . 1 oly hosszú vagy rövi- debb, mint s l oly hosszú, mint c A. fragrans . . 1 oly hosszú vagy rövi- debb, mint s ^ r >' » C A. lactiflora . . 1 oly hosszú vagy rövi- szabb, mint s 1 rövidebb, mint c A. viridiflora . . 1 oly hosszú vagy hosz- szabb, mint s 1 « » c A. leptoceras . . l oly hosszú vagy rövi- 1 oly hosszú vagy rövi- debb, mint s debb, mint c A. canadensis . . 1 rövidebb, mint s l rövidebb, mint c A. coerulea . . 1 oly hosszú vagy rövi- debb, mint s 1 „ „ c A sarkantyú hegyének egyenes, görbe vagy bepöndöritett volta, hasonlóképen bizonyos határok között, szintén eléggé jel- lemző az egyes fajokra. Eltekintve az A. Henryi és ecalcarata- tól, a melynek szirmán a méztartó alig kizacskósodásnak minő- síthető mélyedésben van, a következőkben foglalhatom össze erre vonatkozó megfigyeléseimet : egyenes vagy többé-kevésbbé ívesen hajlott vagy hegyén gyengén megtört sarkantyúja van az A. parvi- flora, A. glanca, A. Kitaihelií, A. Einseleana, A. Ottonis, A. beata, A. alpína, A. Moorcroftiana, A. fragrans^ A. lactiflora, A. viridi- flora, A. Leptoceras, A. canadensis és A. coerulea fajoknak, bár ezek között is, különösen az A. Ottonis és az A. alpina pél- dányai között nem egy esetben akadnak olyanok is, a melyek- nek sarkantyúi erősen a másik minta felé hajlanak ; végén bepön- döritett és többnyire erősebb sarkantyiíja van az A. brevistgla, A. puMfiora, A. aurea, A. glandulosa, A. oxysepala, A. sibirica, A. Karelini, A. vulgáris és A. olymjnca-nak. A sarkantyú fejlettsége nagyon különböző. Az A. Henryi szirmán, kis gödröcskében találjuk a mézfejtőt, az A. ecalcarata szirmán parányi gyüszűbe sülyed már le, mig aztán az A. parvi- flora-nak már feltűnő sarkantyúi vannak A legtöbb faj virágjá- ban nem is igen van nagyobb különbség a szirom lemeze és sarkantyúja hosszában, csak három faj tesz ebben a tekintetben kivételt, a mennyibeg az A. viridiflora, A. canadensis és A. coerulea sarkantyúi sok esetben feltűnően hosszabbak a szirom lemezénél, különösen az A. coerulea tűnik ki ebben a tekintetben a szirom lemezénél néha tízszer is hosszabb sarkantyúival. AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 123 A virág átlagos nagysága több fajon szintén eléggé állandó, de a legtöbb esetben a termetet befolyásoló ökológiai körülmé- nyek közvetett eredményéül a virág nagysága is tág határok között ingadozik. Nagyon gyakori eset az is, hogy a \irág nem tud rendesen kifejlődni és ilyenkor többé-kevésbbé el is torzul. Az .4. vulgáris alakköréböl nem egy ilyen tökéletlen virágií pél- dányt hasitottak már ki külön fajként. Úgy látszik azonban, hogy bizonyos vidékeken az ilyen tökéletlen és félig-meddig elzöldült virágú akvilégiák gyakori jelenségek. Az akvilégiák virágjai elöbb-himesek, tehát idegen beporzásra szorulnak. A heporzást rendesen poszméhek végzik el. Csalogató szerül a sarkantyú hegyében rejlő virágméz szolgál, a melyet részben úgy kerítenek hatalmukba a poszméhek, hogy a virág kelyhébe szállva, a sarkantyúból kinyalják, avagy pedig, ha igy nem boldogulnak, a sarkantyút felszakítják és igy szürcsölik fel a méztartóból a mézet. Az elöbbeni eset a rövidebb sarkantyús akvilégiák beporzásánál, az utóbbi pedig a nagyon hosszú sar- kantyús akvilégiáknál fordul elő. Meehan^ valószínűnek tartja, hogy a méhek is megrabolják az akvilégiák virágjának mézét. A kassai Gazdasági Akadémia botanikus kertjében úgy az előbbi, mint az utóbbi mézszerzési módról meggyőződtem, az utóbbiról az A. coerulea var. chrysantha nagyon hosszú sar- kantyúval bíró virágain, az előbbiről pedig az A. vulgáris ssp. coerulescens virágain. Ámde ezeken kivül még más rovarok is szerepelnek az akvilégiák beporzásában, sőt közvetve még a szél is. Kétségtelenül bizonyos ugyanis, hogy egy egész sereg apró, szőrös testű rovar is részt vesz a beporzásban, a mikor a virág porzóit, termőit, kelyhét összevissza mászkálva, végre is a sarkantyúba mászik, mézet rabol s aztán máil:a hihetetlen mennyiségben szaporodott el nálunk. Gondoljunk csak az Erigcron canadense-re és a Galinsoga parvi flóra -vd ! Ezeknek pontos útjnt utólagosan megálla- pítani, mikor már az ország egész területén bőségesen elszaporodtak, nem lehetséges. Mindjobban látjuk, hogy a növényvilág életébe hatalmas tényező gyanánt az ember is belejátszik. Rengeteg erdőségek, mezőségek és lápok pusztultak el az ember beavatkozása folytán. Helyükön kopár hegjek, szántóföldek és legelők maradtak. A kultúra gyarapodásával eltünedezik az ősi természet. A változatos flórát az unalmas gabona- vegetáczió váltotta fel. Ily eljárás mellett számos növényfaj veszen- dőbe megy és azokat emberi erővel soha vissza nem szerezhetjük. Viszont új változatok és alakok is létesültek az ember számító ügyes- sége révén. Újabban ismét útra kelt néhány amerikai növény. Ezek néhá- nyára magam is több helyen ráakadtam. Ez alkalommal nemcsak érdekesnek, de szükségesnek is tartottam, hogy e növényeknek hazánk földjén megtett eddigi útját megrögzítsem. Most még könnyű, mikor szinte szemünk láttára történik terjeszkedésük. H ö c k F. évek óta figyeli a bevándorolt idegen növények "megjelenését, terjedését és esetleges eltűnését. Megfigyeléseit 1900 12* 138 M0E8Z G. Óta adta közre. ^Ausztriában pedig Kerner A. „Chroiiik der Pflanzen- wanderungen'' czíraü rovatot nyitott 1871-ben :\z Öst, Bot. Zeit.-ban. Következő adatgyűjtésem szolgáljon szerény kezdetnek, hazánk idegenből származott növényeinek számon tartására. Míg azelőtt a növényeknek igen hosszú időre volt szükségük, hogy nagyobb utat megtegyenek, addig napjainkban, a hajó és a vasút közvetítésével, gyorsan jutnak el egyik világrészből a másikba. Egyesek vetőmaggal kerülnek hozzánk, mint nz amerikai gyomnövé- nyek. Má-:ok mint kerti növények kerültek hozzánk s azután mint kerti szökevények folytatták vándorlásukat országról- országra. Ilyen volt bizonyára a Solidago serotina és talán az Erechtliites hieracifoUus. Amerikai árúval .jlithatott Európába ;z Elodca canadensis. az Ama- rantus aJhns és a Matricaria suaveolens. Ezekről lesz a következőkben szó. Sok rájuk vonatkozó adat most jelenik meg először nyomtatásban. Ambrózy István né báróné Őméltósága, továbbá dr. B e r- nátsky Jenő, Budai József, dr. Degen Árpád, dr. Filarszky Nándor, dr. Jávor ka Sándor, Kupcsok Samu, dr. Má- gocsi-Dietz Sándor. Seymann Vilmos és Wagner János urak fogadják köszönei7-hen is bőven volt € helyütt. 1906 májusban Seymann V. a románhogsáni vasúti állo- más mellett találja (Seymann V. szóbeli közlése). 1907 szept. 4-én Aranyosmaráton, a vasúti állomáson akadtam reá, a sínek közt. Újabban Hollós L. KecsJcjméten figyelte meg (D e g e n A. szóbeli közlése). Mindebből látható, hogy a Maír. suaveolens vasúttal vándorló növény. A hol egyezer letelepedett, ott gyorsan elszaporodik. NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK 145 Amarantus albus L. (Spec. plánt. 1763. Ed. 2. p. 1404.) Amarantus graecizans T h a i s z (Termtud. Közi. 1899, p. 159). Hazája ÉszakamerilcM, Elsőnek Bernátsky Jenő találta íf<9~ okt. 6-án Grchendcz éi Duplája közt Temes megyében. (Magy. Nemz. Múz. !) Bernátsky megtalálta a Deliblati homokon is ülma mellett, 1901 őszén. Ugyan- ekkor Verseczen is. Utóbbi helyen nagyobb mennyiségben észlelte, még pedig ruderális helyen, vasiit közelében, se^té^ektol feltúrt földön. Azóta is többször látta ugyanott. 1908-ban Thaisz megtalálja a C^epelszigeten^ a Duna holt ágának egy pontján. Felfedezéséről a növ. szakoszt. ls9(S nov. y-iki ülésén számol be. A növényt mint Amarnntus graecizans-i mutatja be. Degen A. (M. B. L. 1905, p. 2'2) Thaisz L. meghatározását Am. albus L.-re helyesbíii. Egyiittal közli, hogy e növényt 1904-ben Budapesten^ az ö szekötöhíd alatt, a Dunapart mentén, szemétierakódó helyen, de egyebütt is bőven lelte. Végre a brassó — hárcmszélíi vasút egyes állomásain terjedt el. í'-'y 19i»5 júl. 14-éu a brassai vasúti állomáson akadtam reá. 1906 és 1907 júl.-ban a sepsiszentgyörgyi állomáson, 1907 júl.-ban a réty- eresztevényi pályaudvaron gyűjtöttem, ki első ízben gyűjtött Amaran- tus meghatározását Degen A. úrnak köszönhetem. Megtigyeltem, hogy a brassói állomáson, a raktárépületek körül, magasra nő, bokrosán elágazik. Míg a sínek közt, szárai a földre terülnek. Ilyen minőségében t' Ijesen beleillk a vasúti sinck közt élő lecsepült növények társasÚL'ába. Brassó körül e társaság közönsége- sebb tagjai: Eragrostis minor (L.) Hőst, Sdaria viridis (L. ) B e au r., Veronica Tournefortii G ra e 1, Fortu'aca oleracea L., Polygonum avi- culare L.. Arenaria serpyllifolia L. var. riscida L o i s, Medicago Willdenoivii B ö n n i n g h. Kétségtelen, hogy az Amarantus albus is a vasúttal terjed. Hogy az országnak aránylag kevés helyéről ismeretes, annak bizonyára az az oka, hogy kevésbbé ötlik szembe. Elodea canadensis Rich. et Mi eh. Éízakamerikai vízinövény. Legrészletesebben Caspary K. fog- lalkozott vele (Jahrbücher für wiss. Bot. 1858, p. 425—476). Ki- merítően tárgyalja az Elodea génu-z zavaros történetét is. Az Elodea név 1803 óta ismeretes. Richárd a szerzője, de Míchaux (Flóra bor. amer. 1803, I. p. 20) munkájában lát először napvilágot. Későbbi szerzők más névvel cserélik fel az Elodea nevet. Idők folyamán lesz belőle: Serpicula, üdora, Hydora, Apalanthe, Anacharis, Helodea, Philotria. Britton és Brown Philotria-r\ak, G r a e b n e r P. és Kirchner 0. Helodea-ndík nevezik. Az idegenből behurczolt növények közül egy sem keltett Európa- 146 MOESZ G. ban oly nagy feltűnést és nem támasztott oly nagy irodalmat, mint az Elodea canadensis. Valószínűleg 1836-ban került Északamerikából az Írországi Warrington-ha, néhány oczeánontúli vízinövénynek behozatala alkal- mával. Három évtized múlva már Berlin mellett volt. Középeurópa vizeiben ijesztő mértékben burjánzott el. A spandaui csatornát nagy pénzköitség és három bavi kemény munka árán tudták csak tőle meg- tisztítani, l88()-b3n megjelent Alsóausztriában, a Dunában Mautern-néX és l?^!-)5-ben Hainburg mellől közlik. Utóbbi helyen későn vették észre, mert 1883 szepr. 14-én Pozsony mellett a „Poetschen" mocsár- ban már megtalálja Degen A., akkor még Vili. oszt. tanuló (M. Nemz. Múz. herb. !). Degen elküldte a növényt Staub M.-nak és IStapf 0.-nak, kik benne felismerték az Elodea canadensis-i {?> i a \xh M.: Termtud. Közi. 1884, p. 135 és Schiller Zs.: Ö. B. Z. 1884, p. 73). Staub M. különben már 1881-ben felhívta a közönség figyel- mét a külföldön terjeszkedő Elodea canadensis-re (Termtud. Közi. 1881, p. 211). Pozsony mellett Schiller is gyűjti 1883-ban (M. Nemz. Múz. herb.!). Idézett czikkében megjegyzi, hogy a pozsonyi Dunaágban otthonosan érzi magát e növény. Hazánk területén első- nek Borbás találja 18^'2 júl. 10-én Nagyharhócz és Kishar'kócz között, Vasmegyében. A Mura egy holt ágában bőven volt belőle. (Borbás: Az átokhinár fenyeget. Tanáregyesület í Közi. 1882/3, p. 18.T — 186). Ugyanitt 1888-ban Márton L. is gyűjtötte (M. Nemz. Múz. herb.!). 1885 szept. 5-én Hermann Gábor megtalálja a Csepelszigeten, az elzárt Dunaágban, hol bőven volt belőle (Termr- Fűz. IX. p. 282K A következő évben Schilberszky K. is gyűj- tötte e hel}en. 1891-ben pedig ugyancsak Schilberszky ráakadt Óbuda és a Római fürdő között, áradásos parton, a Duna egyik apró öblöcskéjében, szemben a hajógyár-sziget északi csúcsával (Termtud. Közi. 1891, p. 372). Bár itt tömött gyepekben \olt. a rákövetkező évben már eltűnt innen (Fílarszky: Termtud. Közi. Pótf. 1892, p. 120). Bizonyára elsodorta a víz. 1891-ben Perlaky G. megtaUlia a Csepelszigeten, Tököl mel- lett, állóvízben (M. Nemz. Múz. herb.!). Klein Gyula 1898-ban a budapesti Városligeti tóban látta (Termtud. Közi. 1898, p. 276). Schilberszky K. (Termtud. Közi. 1891, p. 872) említi, hogy dr. Procopp Jenő rákosfalvi kertjének egy nagyobb niedenczéjében évek óta tartotta. Mivel erősen elszaporodott, időnkint litkította és „nyalábszámra hordatta a kerttel határos Rákos-patakba. Később már nyűggé lett és ezért teljesen ki- irtotta. Lehetséges, hogy ísry került a Dunába is." Jelenleg Budapesten úgylátszik csak a Kelenföldön, a Gellért- hegy tövében levő, téglavetés idejéből visszamaradt medenczében él még (Mágocsi-Dietz S. közlése). 1896-ban fedezi fel Zoltán V. Győr mellett (Zoltán V. : Győr viránya. 1904, p. 12 — 16). Ezen előfordulás nevezetessége, hogy az ország területén egyedül itt virágzott az Elodea. Virágai kicsinyek, NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK 147 rózsaszínűek, hosszú, vékony kocsány emeli ki őket a víz fölé. Virág- zásra valószínűleg az alacsony vízállás késztette a növényt, mely nagy- részben szárazra került. 1900-ban áivizzel a pinnyédi állóvizekbe is eljutott. Gombocz Endre a sopronmegyei S^erdahelyröl említi az Elodeát, hol a vasúti töltés melletti pocsolyákban lelte (Gombocz E. : Sopronmegye flórája. 1906, p. 80). 1893-ban Aranyosmaróton, a Migazzy-park egyik nairy halas- tavában aka-ltam reá. A tavat teljesen betöltötte (Termtud. Közi. 1893, p. 51). Folytonos irtással sikerült innen kipusztítani. A park egy máíik nagy halastavában azonban most is él. Már lö93-ban kutattam e növény eredete után. Az akkori fökertész azt mondotta, hogy mikor 10 évvel ezelőtt bold. gróf Migazzy Vilmos szol- gálatába lépett, az Elodeát már ott találta. Tehát 1883-ban, mikor Pozsonyhan Degen megtalálja, már Aranyosmaróton hosszabb ideje lehetett. E nyáron báró Amhrózy István né ö Méltóságától, az uranyosmaróti Elodea eredetéről a következő magyarázatot hallottam. Tudvalevő, hogy báró Ambrózy István né bold. édesatyja gróf Migazzy Vilmos szenvedélyes haltenyésztő volt, ki aranyos- maróti parkjában mintahalgazdaságút folyiatott. 30 — 35 évvel ezelőtt kapta e növényt Németországból angolnaszállitmánnyal. A növényke nagyon megtetszett neki és készakarattal ültette el egyik tavában. Miiiilebböl következik, hogy az Elodea nem 1882-ben került először hazánkba, hanem már a 70-es években. Hogy innen terjedüi nem tudott, annak magyarázata, hogy a halastó, melyben az Elodea Aranyosmaróton él, teljesen elzárt medencze, melynek nincs lefolyása nagyobb víz felé. A kis Zsitva-csatorna pedig, melybe a halastónak vi^e folyik, eléggé sebes víz, nincsenek csendes vizű öblei és holtágai. A mily rohamosan terjeszkedett Európaszerte. terjeszkedésében újabban csökkenés tapasztalható. Mivel Európába csakis a termös viráiíú Elodea jutott, ivarosán nem is szaporodhatik. Hogy miért álla- podott meg vegetatív szaporodása, arra elfogadható magyarázatot még nem kaptunk. (A szakosztálynak 1908 november hó 11-én tartott üléséből.) 148 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.^ (Rovatvezető : Kümmerlk J. Béla.) a) Hazai irodalom : Anonymus: A növényzet károsítása savanyú füstgázok által. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 126—127. oldal. A természeti emlékek fentartása. — Erdészeti Lapok. XLVIIL évf. 1909., 519—526. oldal. — — Delphinium sinense Fischer var. grandiflorum Hort. — A khinai szarkaláb nagyvirágú fajváltozata. (Színes műmelléklettel.) — A Kert. XV, évf. 19Ü9., 288. oldal. — — Egy-két hasznos növényeink öseredetéröl. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 54—55. oldal. — — Pyrethrum uliginosum Waldst. et Kit. (Chryfianthemum uligi- nosum Pers.) — Tiszaparti aranyvirág. - Iszap imelygj'ökér. (Színes mümel- léklettel.) — A Kert. XV. évf. 1909., 215. oldal. Bernátsky Jenödr. : Iris-tanulmányok. (Iris-Studien.j — Bota- nikai Közlemények. VIII. k. 1909., 64—82. és (8)— (15.) old. Cserer Gyula: Asparagus Sprengeri. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 59—61. oldal. Földi Lajos; Philodendron pertusum. — A Kert. XV. évf. 1909., 253-254. oldal. Fűzy Zoltán: A tövistelen kaktusz. — Erdészeti Lapok. XLVIIL évf. 1909., 505—508. oldal. Gyulai György Károly: A bab öseredetéröl. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 55—57. oldal. Olajtermö növények. — A Kert. XV. évf. 1909., 298-300. old. — — Ősidők növénykultúrái. (Folyt és befej.) — A Kert. XV. évf. 1909., 187-189. és 220—221. oldal. Hegyi Dezső: Dinnye betegsége. — A Kert. XV. évf. 1909., 345 — 346. oldal. Hugonnai Vilma, dr. gróf (Wartha Vinczéné) : A „Pándy üveg- meggy" történetéhez. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 69—70. oldal. Igali Svetozár:A californiai mák. (Eschscholtzia californica.) — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909. 156—158. oldal. — — Luther Burbank — a kertész Edison. (2 képpel.) — A Kert. XV. évf. 1909., 258—262. oldal. Kardos Árpád: Hazai kertek és kertészetek. II. Herceg Esterházy Miklós kismartoni parkja. (4 képpel.) — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 107—111. oldal. Konrádi József: A Campanula garganica ismertetése. — Ker- tészeti Lapok. XXIV. évf. 1909.. 61—62. oldal. ' E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 149 Kunszt János, néhai : A Calendula fajai. — A Kert. XV évf 1909., 325. oldal. Magyar Gyula; Kertészeti útirajzok. Villa Thuret parkja. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 147—152. oldal. Néhány ritkább szépgyümölcsü cserjéről. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909 , 62—65. oldal. Penaisetum macrophyllum var. atrosanguineum. ( Képpel."! — A Kert. XV. évf. 1909., 252-253. oldal. Mágocsy-Dietz Sándor dr: A permetezés. (Befejezés.) — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 58—59. oldal. M é h e 1 y Lajos dr. : Az élettudomány bibliája. Darwin születésének százéves fordulójára. (Darwin arczképével ) — Természettudományi Közlöny. XLL köt. 1909., 201—218. oldal. Moesz Gusztáv dr. : Magyarország Cordyceps-ei. ' Die Cordyceps- Arten Ungarns.) (l^táblával.) — Botanikai Közlemények VIIL köt. 1909., 83— 91. és (15)— (18.) oldal. Pósch Károly: A gyümölcsfák legfontosabb kártevőinek fejlődés- menete s a védekezés. III. — A Kert. XV. évf. 1909., 262—265. oldal. Rapaics Raymunddr. :A kert gyomjai. I — II. — A Kert. XV. évf. 1909., 300—301. és 328—330. oldal. A levélzöld a klorótikus levelekben. — Természettudományi. Közlöny. XLI. köt. 1909., 288—289. oldal. Ráde Károly: A növényisme, mint a közönséget nemesítő esz- köz. — A Kert. XV. évf. 1909., 222. oldal. — — A legszebben virágzó Pomaceak és Drupaceak. Képpel.) — A Kert. XV. évf. 1909., 183—185. oldal. Astelia Riccardi Kunth. (Képpel.) — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 118-120. oldal. Richter Aladár dr: Jelentés az Erdélyi Nemzeti Múzeum növény- tára 1908. évi állapotáról, vonatkozással a múzeumkertet pótló új botanikus ket megállapítására és a botanikus múzeum kérdésének a megoldására. 1 képpel. Budapest, 1909. Hornyáuszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyom- dája. — Különlenyomat az Erdélyi Múzeumi Egyesület 1908. évi év- könyvéből. — — Walz Lajos, Gürtler Kornél: Hortus botanicus regiae scientiarum universitatis Himgaricae Kolosvarinus Semina etc. Anno 1908. Collecta offert. Kolozsvár, 1908. Nyom. Lepage Lajos könyvsajtóján. 20 old. 8-rét. Róna Jenő: Emlékezés Nendtvich Tamásról. (Erinnerung an Tho- mas Nendtvich.) (Arczképpel.) — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1909., 61—64. és (7)— (8.) oldal. Römer Július; Charles Darwin. Zur Jahrhundertfeier seiner Geburt. — Karpathen. II. Jahrg. Nr. 10 und 11. Schilberszky Károly dr. : A fügefa baktériumos betegségé- ről. — A Kert. XV. évf. 1909,, 228. oldal — — A mandulafélék mézgásodásáról. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 70. old. 150 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Ellenálló paradicsomfajták. (Septoria Lycopersici.) — A Kert. XV. évf. 1909., 247—248. oldal. — — Fusarium-okozta betegségek. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf, 1909., 82—84. oldal. — — Hüvelyesek Fusarium-betegségéröl. — A Kert. XV. évf. 1909., 228. oldal. — — Üj kelkáposzta-betegségek. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 80—82. oldal. T u z s n János dr. : A növényország phyletikai és palaeonto- logiai fejlődéstörténetének alapvonásai. — Akadémiai Értesítő. 1909. évf. Classes novae : Aphyticum T u z s o n ; Protophyta T u z s o n (Thallo- phyta) ; Palaeophyta T u z s o n (Archegoniatae) ; Mesophyta T u z s o n (Gymnospermae) ; Kainophyta T u z s o n (Monocotyledones et Dicotyle- donesi. — — Kritische Würdiguug von F. Pax' „Grundzüge der Planzenver- breitung in den Karpathen". II. Bd. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1909., (19)— (30.) oldal. Vértesy Károly: Chicago parkjai. (Képekkel.) — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 112—115. és 143—147. oldal. b) Külföldi irodalom : Janchen E. und W a t z 1 B. : Ein Beitrag zur Kenntnis der Flóra der Dinarischen Alpen. Unter Mitwirkung von A. v. D e g e n verfasst von Mit 2 Textfiguren. — Österreichische Botanische Zeitschrift. Jahrg. LVIII. 1909. Seite 100—111, 161—168, 204—209, 244—250, 288-304, 351—363 és 392—396. Species formaeque novae : Fesluca Panciciana (Hackel) Nymán f. dinarica D egén; Thlaspi dinaricum Degen et Janchen; Genista dalmatica B a r 1 1. var. dinarica Janchen ; Trinia carniolica K e r n e r ma- nuscr. (= Tr. puraila Kerner Sched. exs. Austr. Hung. nr. 1350 [1386.] non Tr. pumila Reichenb. [quae est Tr. glanca (L.) Dum.], nec. Tr. pumila Ker- ner Öst. Bot. Zeitschr. XX. (1870.) p. 105. [quae est Tr. Kitaibelii M. B.], vix Seseli pumilum L. Syst. veg. ed. X. (1759.) pag 962.) ; Hieracium bifi- dum K i t. ssp. bifidum (Kit.) Z a h n 2 obscuriceps Z a h n, p alpesire Z a h n et 1. normálé Z a h n, 2 subpilosum Z a h n, 3 anthyUidoides Z a h n, ^ dina- ricolum Z a h n. Scherffel A.: Asterococcus n. g. superbus (Cienk.) Scherffel und dessen angebliche Beziehungen zu Eremosphaera. Mit 3 Textfiguren. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. Bd. XXVI. a. 1908., S. 762—771. — — Einiges zur Kenntnis von Schizochlamys gelatinosa A. Br. Mit 1 Tafel. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. Bd. XXVI. a. 1908., S. 784-795. S 1 ms— L aub a eh, Hermann Grafzu: Pax F. „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen II." (Ismertetés.) — Zeitschrift für Botanik. Jahrg. I. IÍ09., S. 297—299. NÖVÉNYTANI RKF ERTORIUM 151 Gyűjtemények : Schedae ad Kryptogamas exsiccatas editae a Museo Palatino Vindo- -bonensi. Auctore D r e. A. Zahlbnickner. Centuna XV— XVI. — Separat- Abdruck aus dem XXII. Bande der Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums. Wien, 1907. A gyűjteménynek a ^Schedae" -\el egyidejűleg megjelent X,V — XVI. ceaturiája a következő adatokat tartalmazza Magyarország virágtalan növényeinek ismeretéhez. Fungi : nr. 14U2. Uromyces Alchemülae Schröt. (in montibus Magas Tátra [Bélai nyereg], leg. N. Filarszky), nr. 1405. Puccinia Epilobn DC. (in montibus Tátra dictis ad lacum Csorba, leg. G. Lengyel.), nr. 1409. Fuccinia Violae DC. (ad Budapest, leg. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1426. Ery- siphe taurica L é v. (in fossis ad Rákos, prope Budapest, leg. S. Mágocsy- Dietz), nr. 1433. Xylaria polymorpha G r e v. var. Integra S c h u 1 z e r (in caldariis liorti botanici universitatis Budapest, leg. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1452. Phyllosticta Berberidis R a b. (prope Monor, leg. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1453. Phyllosticta nuptialis T hüm. (prope urbem Lissa Dalmatiae, leg. F. de Höhnel), nr. 1458. Placosphaeria Onobrychidis S a c c. var. anaxea K e i s s 1. (ad Rákos prope Budapest, leg. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1462. Septoria urens P a s s e r (prope Pozsony, leg. J. A. Baumler), nr. 1465. S. oxyspora Pénz. et S a c c. (prope Pozsony, leg. J. A. Baumler\ nr. 1467. S. scabiosicola D e s m a z. (prope arcem Murány, leg. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1480. Marssonia Daphnes S a c c. form. Passerinae B a u m 1. (prope Dévény- Újfalu, leg. J. A. Baumler , nr. 1497. Helminthosporium Tiliae Frie s (prope Pozsony, leg. J. A. Baumler), nr. 1499. Napicladium Tremulae Sacc. (in monte Kálvária-hegy prope Pozsony, leg. J. A. Baumler). Algae : nr. 1504. Zyynema stcllmum Ag. var. stagnale Kirchn. (in stagnis prope Magas-Tátra, leg. N. Filarszky), nr. 1506. Clostermm lanceolatum K ü t z. (in stagnis prope Budapest, leg. N. Filarszky). Lichenes : nr. 1521. Ven-ucaria ísect. Euverrucaria) riipestris D C. var. hypophaea S t n r. et A. Z a h 1 b r. nov. var. (ad saxa dolomitica prope pagum Pulac supra Fiume, leg. J. Schuler), nr. 1522. Endocarpon pallidum A eh. (ad caementum murorum inter Orechovica et St. Anna Croatiae, leg. J. Schuler), nr. 1523. Arihopyrenia analepta Arn. (in valle Skurinje prope Fiume, leg. J. Schuler),. nr. 1526. Opegrapha atra P e r s. (in valle Skurinje prope Fiume, leg. J. Schuler), nr. 1557. Caloplaca Pollinii Jattá (prope Ragusam Dalmatiae, leg. A. Latzel). Musci : nr. 1578. Trichostomum flavovirens B r u c h (insula Lacroma, prope Ragusa, leg. C. Loitlesberger), nr. 1583. Plagiobryum demissum Lindb. (in cacumine montis „Hátsó Mészárszék, Magas-Tátra, leg. J. Györfty), nr. 1270 b. Dídymodon giganteus Jur. (Magas-Tátra, ad saxa calcarea montis Stierberg). 13 152 tJZAKOeZTÁLYl ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK, A növénytani szakosztály 1909. évi április hó 14-én tartott 146. ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző :MoeszGusztáv. 1. Fucskó M. a Papilionatae termésfalának anatómiáját, fejlődését és biológiáját tárgyaló tanulmányát terjeszti elö. (Megjelenik.) 2. Rapaics R. „A hazai sisakvirágok változatossága'^ czimü dolgo- zatát M e s z G. terjeszti elö. Az Aconitumokat méltán sorolják ugyan a variáló növények közé, de a génusznak ez a híre nem mindenben felel meg a valóságnak. A pillás és a pillátlan Aconitumok között való megkülönböz- tetés nem állja meg a helyét. A megkülönböztetésben fontos szerepet ját- szik a szőrözet. Az Aconitumoknak szőre kétféle, de átmeneti alakok is találhatók, miből a szerző azt következteti, hogy a két szörtipus közös eredetű. A sisak alapján való megkülönböztetés csakis egy bizonyos fokig- jogosult. A gumó fejlettsége, a szár hossza és erőssége, a levélzet sűrű- sége, a fürt fejlettsége és a sisak nagysága a legszorosabban összefüggnek egymással, még pedig kompenzácziósan. Mindezeknek az A. napellus és az A. paniculatum alakkörének tagolódásában nagy szerepe van. Mindkét alak- kör egy-egy növényföldrajzi egység. Az ökológiai különbségek szerint is többféleképen változnak a sisak- virágok. A nyiltabb helyeket kedvelő fajok szára egyenes, a cserjésekben és erdő szélén élő fajok ellenben hajlandók a kúszásra. Utóbbiak levele is endesen nagyobb. Hazai Aconitumaink sokkal jobban variálnak mint a nyugatiak ; különösen keleti Magj-arország flórája nemcsak a fajok számá- ban, hanem azok alakkörének tagozódásában is a leggazdagabb. Az Aconitum fajoknak csak 5 változata él Európa nyugati felében, míg keleti felében 25. A szerző végül közli a hazai Aconitumok meghatározó kulcsát. Szabó Z. hozzászólásában óvatosságra int, mikor Európa keleti részének flóráját Európa nyugati részének flórájával egybevetik és gazda- gabbnak mondják. Spanyolország flórája ugyanis még mindig nincs eléggé kikutatva, a Balkán flóráját aránylag jobban ismerjük. A nyugati kutatók jobban összefoglalják a változatokat. Végül a hazai kutatók kezébe aránylag kevés nyugati növény kerül. 3. Szabó Z. „Fejlődéstani megfigyelések a Knaiitia fajokon' czún- mel közli fejlődéstani vizsgálatait, a melyeket a Kn. arvensis, drymeia, macedonica és orientális fajokon végzett. A csírázás 8 — 10 nap alatt megy végbe. A csiranövénykék erősen positiv heliotropikusak, a csiralevelek és a hypokotyl szár epidermise kidudorodott és lencseszerüen megvastagodott falú sejtekből áll. A radiculának diarch edénynyalábja van, a hypokotyl szárrész a kotyledonok két levélnyomnyalábját tartalmazza. Faji különbségek először az első lombleveleken jelennek meg (ú. m. : alak, szőrözet). A rügy centri-akro-petális sorrendben, keresztben átellenesen elhelyezett leveleket és ágrügyeket rejt. A virágzat dudora először félgömbös, a melyen akro- petális sorrendben a spirális elhelyeződésű virágdudorok fejlödnek. A virág- dudoron a levéldudorok a következő sorrendben fej lödnek : involucellum. bZAKOBZTÁLYI ÜGYEK 153 párta, csésze, porzó, termő. Az involucellum median-transversális 4 dudorral, a párta ennek superponálva 4 dudorral, a csésze ezek között 8 — 16 dudorral. Az anthera dudorai a párta csövének alapi részén ezzel váltakozva kelet- keznek és közös alappal emelkednek. A termő a czentrális mélyedés peremén két félholdalakú dudorral indul fejlődésnek. 4. A szakosztály elhatározza, hogj' Pünkösd két napján a Mátra- hegységbe botanikai kirándulást rendez. A növénytani szakosztály 1909. évi május hó 12-én tartott 147. ülésé- nek jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : Moesz Gusztáv. 1. Fucskó Mihály ismerteti a Papilionatae termésének fejlődését és biológiáját. A termés felső állású monomer, együregű magházból fejlő- dik. A virág kinyílásakor a magházban a magpárna és a rostréteg még nincsenek meg, legfeljebb nyomaik. A megtermékenyítés után a magház a hosszúság és a szélesség irányában gyors növekedésnek indul. A magvak növekedése csak akkor válik intenzivebbé, midőn a termés növekedését befejezte. Különösen áll ez a hüvelyre. A hüvely torzióval nyílik fel és a felnyílást követő pillanatban a magvakat a kopácsok szétszórják. A torzió oka a rostrétegben van. A csa- varodás tengelye nem esik egybe a rostok irányával, mint azt eddig vélték, továbbá nem is rögzített, hanem a rostokkal folytonosan kisebbedő szöget zár be. A csavarodásnak oka : a rostréteg egymáson levő rostozatainak a vízveszteség által okozott különböző mértékű összehúzódásából származó feszültség. A legnagyobb mértékben összehúzódó rostok nem a rostréteg legbelső részében vannak, a mint azt Zimmermann és Steinbrinck vélték, hanem mindig a közbülső tájban, egyszer a belső, máskor a külső laphoz közelebb. A rostok a kopács csavarodása alkalmával negatív tor- ziót végeznek, a mit Zimmermann tagadott. (Megjelenik.) 2. Moesz Gusztáv ismerteti P. Privat-Deschanel „Ausztrália sós tfrületci és a Salt-bush'' czímű czikkét. Ennek kapcsán felhívja a szakosztály figyelmét az Alföld szikeseire, melyeknek növény- takaróval való ellátása érdekében érdemes volna Ausztrália haloíita növé- nyeivel kísérletezni. Ausztráliába 1776-ban hozták az első merinói juhokat. 1889-ben már több mint 750 millió juhot számítottak össze. A juhállomány évente több mint egy millióval szaporodik. E nagyszabású juhgazdaságnak egyedüli fentartója Ausztrália halotita növényzete. Előadó rámutat arra, hogy Ausztrália sósterületei mennyire hasonlítanak a mi szikeseinkhez. Ott is eltűnnek a vizek nyáron s nyomukban terjedelmes síkságok marad- nak vissza, melyeket megrepedezett sár és sótól csillogó kéreg borít. Privat-Deschanel szerint a növényevő állatok igen kedvelik a salt- bush növényeit, melyeket nemcsak frissen, hanem szénaállapotban is meg- esznek. E növények ellenállóképessége nagy. A legforróbb nyáron, a leghosszabb szárazság idején, a mikor már minden más növény elpusztult, még szépen zöldéinek. Ezen eUenállóképesség a só higroszkopikus tulaj- donságán alapszik. A salt-bushnak sok faja van. Privat-Deschane szám szerint 13 génuszba tartozó 86 fajt említ. Ezek közül az Atriplec 154 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK nummularia Lindl. 2—3 m. magas fácska. A növényevök mohón eszik. Fiatal hajtásait főzeléknek használják. Atriplex semibaccata R. B r. ; A. vesi- caria H e v. ; Kochia pyramidata B e n t h. ; K. aphylla R. B r. Valamennyi között legajánlatosabb a Bhagodia paraboUca R. B r., mely a legsósabb mocsarak partján is tenyészik, 1-5—3 m. magas cserje. Végül közli két salt-bush növénynek analízisét. Bernátsky J. örömét fejezi ki, hogy a szakosztálynak ezúttal gyakorlati irányú tárgygyal is alkalma van foglalkozni. Az ügy érdekében kívánatosnak tartaná, ha a „Botanikai Közlemények" olykor a mezőgazda- ságot is közelebbről érdeklő munkákat is közölnének. A tárgy lényegéhez a következő megjegyzéseket fűzi: A magyar Alföld szikesein a juhtenyésztés szintén igen kiváló ága a gazdaságnak. A gazdák most is magas árt fizetnek a sziki juhlegelőért, mert a szik lege- lője bár szegény, de jó. Vannak azonban oly területek is, a melyeken növényzet jóformán nincs is. A talaj kőkemény, fehér, rajta a só kivirág- zik. A szik javítása érdekében tényleg folynak is munkálatok. A hol öntöz- hetnek, ott van is a javításnak eredménye. A magvetésnél azt a hibát követték el, hogy nem használtak alkalmas fűmagot. Az ausztráliai halofita növényekkel való kísérletezést csakis helyeselni lehet, annál is inkább, mert költsége is igen csekély. Eleinte csak kicsiben kellene a kísérletezést megkezdeni és csak, a mely növények beváltak, azokkal kellene a nagy- ban való tenyésztést folytatni. Köztudomású, hogy melegebb vidéki növé- nyek, főleg fák, nálunk is jól megélnek. Például a Eoehlreuteria, Cercis siliquastrum, Amorpha fruticosa, Paulownia, Sophora, Tamarix, Aüanthus. Utóbbi kettő a sziken is jól megél, még pedig a Tamarix főleg vizes és az Aüanthus inkább száraz helyen. Feltehető, hogy az ausztráliai halotíta növények örökzöldek. Algírban ezen növények megmaradhatnak, minálunk nem fognak megmaradni, a mint Versecz környékén sem maradtak meg a próbaképen elültetett olajfák és paratölgyek. Mindazonáltal ajánlatos volna az ausztráliai halofita növényekkel a kísérletezést megkezdeni. Klein Gyula is érdemesnek tartja, hogy e kérdéssel az illetékes körök behatóbban foglalkozzanak. Fel kellene hívni a kormány figyelmét is ezen ügyre. 3. Az elnök bejelenti, hogy Szabó Z.-nak és Thaisz L.-nak a tárgj'sorozatba felvett előadásai a jövő ülésre maradnak. 4. A jegyző bemutatja a „Botanische Vérein der Provinz Branden- burg" meghívóját, melyben a Kir. M. Természettud. Társulatot 50 éves fenn- állásának emlékünnepélyére meghívja. A szakosztály felkéri a Társulat elnökségét, hogy nevezett botanikai egyesületnek távirati üdvözlést küldjön. * E füzet megjelent 1909 június 30-án. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czinie, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- bül sziveskedjenek a szerzők kéziríitaikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős ^^= vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huziindók alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget VMgy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 kor., ismertetésért 30 kor., az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 korona iróí tiszteletdíj jár. Kgy ívnél nagyobb czikk után az egy ivén tűi terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab kűlönlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ivenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér. o" „ „ „ . . o „ » Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor tudomány - egyetemi tanár ; szerkesztő : T u z s o n János egyetemi magántanár ; jegyző : Moesz Gusztáv főreáliskolai tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : F i 1 á r s z k y Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató, S c h i 1 b e r s z k y Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár és B e r n á t s k y Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a Közlemények idegen nyelvű részének szerkesztője. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szals- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (T u z s o'n János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. HORNYANSZKY VIKTOR CSÁSZ. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA VIII. KÖTET. 1909. X. 20. 4. és 5. FÜZET. BOTANIKM KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMÜKÖDÉSÉVKL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VTII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1909. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal F u c 8 k ó M. : A Papilionatae termésfalának anatómiai, fejlődéstani és biológiai ismertetése 155 Moesz G. : Gombák Budapestről és környékéről, litogr. táblával 212 S z a 1 ó k i R. : Adatok Szepes vármegye tiórájához 238 Növénytani repertórium 241 Szakosztályi ügyek 243 Személyi hírek 245 * *. * Fucskó, M. : Anatomie, Entwicklung und Biologie der Frucht- wand der Papilionatae (45) Moesz, G. : Pilze aus Budapest und Umbegung, mit einer lithogr. Tafel (56) S z a 1 ó k i, R : Beitrage zur Flóra des Komitats Szepes . . . (60) Sitzungsberichte (62) Personalnachrichte)i (64 Zavarok kikerülése végeti felhívjuk iiszic.lt iagjaink és előfizetőink figijelinét az 1. füzethez csatolt ama értesítésre, melyben tudattuk, hogy a szakosztályi tagsági díj a jövő évtől kezdve évenkint 5 kor., a: előfizetési díj 8 kor. és az alapítási díj 100 kor. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VIII. KÖTET. 1909. X. 20. 4-5. füzet. Fucskó Mihály: A Papílíonatae termésfalának anatómiai^ fejlődéstani és biológiai ismertetése. A Papilionatae termésfalán (pericarpium) végzett eddigi vizsgálatok jórészt a magvak elterjesztésére irányuló biológiai berendezések értelmezésére szorítkoztak s erre a czélra főkép azok a génuszok szolgáltattak anyagot, a hol a termés felnyilása torzióval kapcsolatos pillán atnn lefolyású és az elvált kopácsok a magvakat kiselib-nagyobb távolságra eldobják. E biológiai irányú kutatások K r a u s -G. (1866) nyomán indultak meg, a ki a Phaseolus vulgáris L. és a Vicia orohus D. C. termésén kimu- tatta, hogy a külső epidermis és a rostok ferde, a parenchyma harántirányú sejtsorokat képez. H i 1 d e b r a n d, S te inbrin c k, Z i m m e r m a n n és L e c 1 e r c d u Sablon képviselik a Pa- ])ilioncdae termésének e biológiai irányú vizsgálóit. Tisztán összehasonlító anatómiai búvárlatok mindeddig nem történtek, egyedül Le ele re du Sablon végzett ilyenféle munkát, midőn számos génusz termésének anatómiai ismertetését közli, de még ő is a biológiai szempontra helyezi a fősúlyt s a génuszok vagy egyes génusz-csoportok termésének anatómiai alapon való rokonságát nem keresi. Lestiboudois Lotus és az Astragalus génuszoknak csak makroskopikus anatómiáját adja. Úrban a Medicago termését külső morphologiai alapon tárgyalja. A tárgyamra vonathozó dolgozatok a szerzők szerint cso- portosítva a következők : Lestiboudois: Carpographie anatoniique. (Ann. d. sciences nat. IV. serié, tome: 2 — 3, 1854 — 1855,) G. K r a u s : Über den Bau trockeuer Pericarpien. (Pringsheims Jahrb. Bd. V. 1866 — 1867.) Úrban: Prodromus einer Mouographie der Gattung Medicago L. (Verhandl. d. Bot. Vereins d. Prov. Brandenburg. Bd. XV. 187:3.) Hildebrand: Die Schleuderfrüchte und ihr im anatomischen Bau begründeter Mechanisraus. (Pringsheims Jahrb. Bd. IX. 1873 — 74.) Steinbrinck: Unters. über die anat. ürsachen des Auf- springens der Fúchte. (Inaugural-Dissertation, 1873. Bonn.) Steinbrinck: Unters. über das Aufspringen einiger trocke- nen Pericarpien. (Bot. Zeitung Bd. 36. 1878.) 14 156 FUCSKO M. : Steinbrinck; Über ein Baupriiizip der aufspringenden Trocken- früchte. (Ber. d. Deutsch. Bot. Ges. 11. 8". 1884.) Steinbrinck: Über den Öffnungsmechanismus der Hülsen. (Ber. d. Deutsch. Bot. Ges. I. 1883.) Zimmermanii : Über mechanische Einrichtungen zur Verbr. d. Samen und Früchte mit besond. Berücksichtigung d. Torsionerschei- nungen. (Pringsheiras Jahrb. Bd. XII. 1881.) Leclerc du Sablon: Recherches sur la dehiscence des fruits á pericarpe sec. (Anii. d. se. nat. Serié YI. T. XVIII. 1884.). Vizsgálataim főfeladatául tűztem ki, hogy a mennyire lehet- séges, az egész alcsalád termésének egységes és áttekintő képét nyújtsam s ez okból nem a fajok vagy a génuszok részletes leirására, hanem főképen a termésformák jellemzésére és rokon- ságuk szerinti egybefűzésére törekedtem. A faji különbségek részletezésére csak az érdekesebb s még teljesen vagy jórészt ismeretlen génuszok tárgyalásakor terjeszkedtem ki. A termésformák megalkotása és jellemzése közben mindig' a biológiai vonatkozások és az ezek szolgálatában álló diíferen- tiátió elve vezettek. A fejlődéstani és a biológiai megfigyeléseket külön-külön fejezetben tárgyalom s az utóbbiban a kétkopácsú termések fel- nyílási jelenségeit fejtegetem nagyobb részletességgel. Vizsgálataim a következő génuszokra terjesztettem ki : Lupinus L., Spartium L., Genista L., Lahurnum Gris., Cyti- sus L., Ononis L., Trigonella h., Medicago h., Melilotus Juss., Trifolium L., Dorycnium Will., Lotus h.^ Amorphah.^ Galega L., Rohinia L., Colutea L., Caragana L., Astragalus L.. Oly- cyrrhiza L., Ornithopus L., Coronilla L., Hipptocrepis L., Pata- gonium Schrank., Vicia L., Lens Adans., Pisumh., Lathy- rus L., Phaseolus L., Dolichos L. E helyen sem mulaszthatom el, hogy dr. M á g o c s y-D i e t z: Sándor egyet. ny. r. tanár úrnak a vizsgálataim során többizben igénybe vett hasznos útmutatásokért hálás köszönetet ne mondjak. Általános anatómiai viszonyok. A Pajnlionatae termésének főbb szövetei a következők r külső epidermis (s ez alatt némelykor egy-többrétegü hypoderma), többrétegű parenchyma, fásodott, többnyire rostokból álló rost- réteg s legbelül a belső epidermis ; a két utóbbi között némely- kor parenchymás, vékonyfalú sejtekből álló és a magvakat min- den oldalról körülvevő magpárna található. A parenchymában találjuk az edénynyalábokat és a varratok mentén a médián sík- ban fekvő elválási szöveteket. A külső epidermis- sejtek alakja nagyon változatos ; szabályos és szabálytalan isodiametrikus vagy nyújtott. Faluk vastag- sága és vastagodási módja is többféle. A felületük többnyire kutiku- lát választ ki, a mely sima, kiálló kúpocskáktól vagy tarajos kiemel- A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 157 kedésektöl érdes. Chloroplastok némelykor váladékok és az Amorphán calciumoxalát kristályok találhatók a külső epirdemis sejtjeiben. A levegönyilások még a xerophyta- típusú fajok termésén sincsenek bemélyesztve, a Glycijrrhiza-n meg éppen kiemelked- nek. Elrendezésük az epidermis sejtek alakjától függ, ha ezek a sejtek egyenes vonalban feltűnően nyújtottak, úgy a levegö- nyilások elhelyezkedésében a határozott irány minden esetben ponto- san kimutatható, ellenkező esetben nem. A szőrök és emergentiák, különösen az előbbiek a legtöbb termésen előfordulnak. A szőrök a termésérés idejére gyakran lehullanak és számos génuszon belül jellemző alakot öltenek. A parenchyma rendszerint nyújtott, ritkábban isodiametri- kusan legömbölyödő, vagy lapított és amoeba-alakú szabálytalan sejtekből áll. A sejtfalak lágyak, vékonyak, ritkábban különböző módon vastagodottak. A sejtközti járatok nagyon alárendelten képződtek, kivételt képez a Trifolmtn és némely Medicago faj. A sejt tartalmi részei sorában a chloroplast, a keményítő, cal- ciumoxalát és a váladékok említhetők meg. A keményítő külö- nösen a varratok közelében halmozódik fel nagy mennyiségben, a calciumoxalát rövid prismatikus kristályokban, különösen a rost- réteggel határos legbelső parenchyma sejtrétegben s már valamivel ritkábban a háncs-stereoma ívek külső oldalát kisérő sejtekben található összefüggő, vagy szakadozott krisíálymezőket alkotva. A kristályok minden kristálytartó sejtben csak egyesével fordul- nak elő. A váladékok gyakran az egész parenchymát és a külső epidermisr elöntik, vagy csak bizonyos sejtekben raktározódnak, melyek egj^séges réteggé csoportosulva, vagy egymástól elszige- telten fordulnak elő ; igen gyakori a lysigen váladéktartók kép- ződése, melyek nagyon eltérő alakúak lehetnek, legszebb példát az Amorpha-n észleltem, melynek gömb- vagy ellipsoid-alakú lysigen váladéktartói a narancshéjban levő lysigén olajtartóknak hű képmásai. A roütréteg. A német szerzők „Hartschicht", vagy „Hart- faserschichf néven említik. Két típusa különböztethető meg. Az egyik esetben hosszúra nyúlt, vékony s többnyire isodiamet- rikus keresztmetszetű rostokból áll. Faluk a gödörkéktöl eltekintve, melyek különben is csak gyéren mutatkoznak, minden esetben egyenletes vastagságú s így a sejtüreg a rost alakját utánozza ; az egymásra következő rétegek rostjai teljesen azonosak, csak kivételkép találni különbségeket s ezek a különbségek is nagyobb- részt a rost tágasságára vonatkoznak. A másik típusú rostréteg elemei, mint már Z i m m e r m a ii n, majd Steinbrinck és Le- dére du Sablon viszgálataiból tudjuk az egyes rétegsorozatok- nak megfelelően differentiálódtak, legbelül hosszú s majdnem isodiametrikus keresztmetszetű s csak kevés gödörkétől likgatott vékonyfalú rostokból állanak, melyekre kifelé 'egyre rövidülő, erősen összenyomott s nagyobb számú, gyakran elágazó gödör- 14* 158 FüCSKÓ M. : kéktől átjárt vastagabb falú rostok következnek, melyek az utóbbi tulajdonságuk miatt a kösejtekre emlékeztetnek (18. kép) Kereszt- metszetben ez utóbbi rostok jobbára kihegyezett elliptikus képet adnak, melynek hosszabbik tengelye a median síkra merőleges és ez a tengely kifelé fokozatosan nagyobbodik ; a sejtüreg nagyon szűk elliptikus, befelé fokozatosan tágul ; a falak vastag- sága kifelé, különösen a tangentialis falakon gyarapodik szembe- tűnően. A Oenista, Cytisus és a Spartkim. génuszok termésének rostrétegóben e rostokon kívül még két vagy több rétegben sora- kozó, s oldalt erősen összenyomott makrosklereidák találhatók (19. kép), melyeknek keresztmetszete a legkülső sor kivételével az imént leírt rostokéhoz hasonló. Eltekintve a rostok alakjától, nem ritka az az eset, midőn a „Hartschicht" egymástól már fejlődéstanilag is jól megkülön- böztethető két részre oszlik, melyekbeji az alkotó elemek eltérő irányúak. Az első típusba tartozó genusokon csak e két rész rostjainak iránya különböző, a másodikban, mint azt a Cytisus^ Oenista s a Spartium-on láttuk, anatómiai eltérések is mutatkoz- nak. Már e helyen megemlítem, hogy a külső rész elemeinek iránya a parenchyma-sej tekével azonos. A rostok anatómiai diflferentiálódása a rostréteg vastagság- beli gyarapodásával s mint alább még szó lesz róla, a pericar- pium szöveti elemeinek iránj^beli s egyéb anatómiai diöerentialó- dásával kapcsolatos. A magpái'nát a Hedisareae, Loteae, Phaseoleae tribusok keretén belül találtam. Kraus G. a Phaseolus vulgáris L.-nál említést tesz róla, a nélkül, hogy bővebben jellemezné. Igen vékony falú, jobbára a termés belseje felé nyújtott parenchy- más sejtekből áll. melyek sem váladékot, sem keményítőt, sem chloroplastokat nem tartalmaznak. Edénynyalábok soha sem lép- nek bele. Vastagsága legnagyobb a transversal síkban, a varratok felé fokozatosan vékonyodik. A termés median síkkal elválasztott jobb- és baloldali felének centripetális vastagodása folytán jön létre és a magvakat minden oldalról szorosan körülveszi. Sejtjei többnyire jól kivehető sorokban rendezettek s mindig olyan ala- kúak e sorok, hogy legalább a végső sejtjeik hosszanti falai a magvak felületére merőlegesek s így akár a transversal sík sze- rinti hosszmetszetet, akár a keresztmetszetet nézzük, mindig hyperbola- szerű sorokat látunk. A transversal hosszmetszeten a sejtsorokat ki kell egészítenünk, hogy a hyperbolák teljesek legyenek és így minden mag körül egy-egy hyperbola-rendszer látható, melynek valós tengelye az az egyenes vonal, a mely a magvak transversal tengelyével esik egybe (16. kép). Kereszt- metszeten, mely a termést valamely mag sagittalis és transversa- lis tengelyébe eső síkban szeli, szintén hiányosak a hyperbolák de könnyen kiegészíthetők egy teljes hyperbola rendszerré, mely- nek valós tengelye a mag sagittalis tengelyével esik egybe. Teljes hyperbolákból álló rendszert csak akkor kapunk, ha két A papilionatae' termésfala 159 mag közti távolság felező pontjáról veszünk keresztmetszetet, a hol a magpárnának a magvak közé két oldalról benyomult része a median síkban összenőtt egymással. A magvak növekedése és a magpárna duzzadás! ellen- állása folytán nagy feszültség jő létre, de miután a növekedő mag nyomása ezt az ellenállást legyőzi, a magpárna sejtjei már korán deformálódnak s végül az érés idejére már jórészt a víz- veszteség hatására is pehelyszerű foszlányokká zsugorodik az egész magpárna. Az izekre töredező magpárnás terméseken a magpárna izületi része, a mely a két mag közti távolság felező síkjának két oldalán van, elfásodik (12. kép) s az izületi szövet- nek kizárólagos vagy lényeges részét teszi s az utóbbi esetben a rendestől eltérő alakot ölt. A belső epidennis sejtjei igen vékonyfalúak, nyújtottak vagy izodiametrikusak, a befelé tekintő falak jobbára papilla- szerüen kidudorodnak és számos esetben vékonyfalú szőrökbe nyúlnak. Belső faluk csak kivételesen vastag, mint az Amorpha és a Melilotus esetében látható : oldalsó faluk ellenben elég gyakran létrás vastagodást tüntet fel {TrifoUum). Kutikulát csak az Amorpha belső epidermisén találtam. Chloroplast és keményítő tartalom elég gyakran kimutatható. Az edénynyalábok. A Papilionatae termésében három nagy edén3'nyaláb van, melyek közül kettő a termőlevél két szélén, a hasi forradás mentén, s egy ezekkel szemben a háti oldalon fut végig. Az utóbbi a levél főerével azonos, s mégis azt látjuk, hogy a két hasi edénynyalábtörzs viszi az uralkodó szerepet ; ennek az az egyszerű tény a magyarázata, hogy a magvak táp- lálása e két edénynyalábra hárult. Különösen ott szembetűnő a háti edénynyaláb alárendeltsége, a hol a termés rövid. Ezeken kívül kisebb edénynyaláb-elágazodásokat találunk, melyek a parenchymát reczésen, harántirányb;in vagy hossz- irányban átjárva egymással anastomisálnak ; eredhetnek az összes főedénynyalábok különböző magasságú pontjain, de az utolsó esetben jobbára csak a bázison. A három fő-edénynyalábot egy-egy, többnyire jól fejlett háncsstereoma öv kiséri. Nagyon jellemző, hogy a xylém alkat- részei közül csak a tracheák vannak fásodva, a többi elemek mind lágyan maradtak. A parenchyma erezetét képező edéuynyalábok háncs- stere- omája ritkán és csak azon génuszokon fejlődik ki, a hol az erezet hosszirányú edénynyalabokból áll {Medicago, Trigonella, Coronilla). A háti és a hasi stereoma-ívek szerkezete a felnyílás mód- jával szoros vonatkozásban van. A két utóbbi az összes felnyíló terméseknél egy közbe iktatott, ú. n elválási szövet által van elkülönítve egymástól és a median-sik szerint egymással sym- metrikusan egyenlő, miért is egységes övet látszanak alkotni (1. kép). A háti edénynyalábot kisérő öv csak a két kopácsai nyíló 160 FucsKó M. : termésekben szakíttatik két egyenlő félre (15. kép), de még- ott is kimutatható e két fél szoros egybetartozása, mert a köztük levő szövetből készült transversal sík szerinti hosszmetszet olyan sejteket tartalmaz, melyek a stereoma rostjaival teljesen egyező alakúak, vagy ilyen rostalakú sejtek harántirányú feldarabolásá- ból származtak. A háti stereoma tehát a háti edénynyalábtörzs- zsel egyetemben legalább fejlődéstani alapon mindenkor egységes Ívnek tekintendő. A tüsző módjára nyíló és a zárva maradó ter- mések háti stereomája már megszakittatlan ívet formál, a mi kétségkívül ősi sajátság; e két termésforma közül a tüsző a régibb alak, melyen a két hasi stereoma ív különválva van, a zárt terméseken ellenben a tüszőből való módosulás eredménye- ként a középvonal mentén összenőtt. Ennek a nézetnek a támogatására az alábbiakban még számos érvet hozok fel. Ha a kocsán és a termés alapjának keresztmetszetét össze- hasonlítjuk, különbséget nem igen találunk. Az edénynyaláb-kör mind a kettőben fejlett bélsugaraktól szaggatott; a tracheák jobbára az elfásodott állományú bél körül helyezkedtek el, a xylém többi része ezeken kívül van. Háncsstereoma többnyire egyik metszeten sem látható. A termés bázisa úgy tekintendő, mint a kocsán közvetlen folytatása. Kevéssel a bázis felett, egy a median-síkban fekvő széles bélsugár áttöri az edénynyaláb- kört, a mely most már a hasi varrat felé tekintő patkóalakot ölt. A patkó végei csakhamar befelé görbülnek s még feljebb, ott, a hol a két varrat hirtelen elhajlik egymástól, a transversal síkban fekvő páros bélsugár lemetszi a patkó két végét, melyek a termőlevél két szélére mennek, s a patkó háta a termőlevél gerinczét foglalja el. Ez a legegyszerűbb eset ; előfordul azon- ban az is, hogy a transversal sík szerint nem egy, hanem 2 — 3 pár bélsugár lép föl egyszerre, melyek a három főedénynyaláb mellett 1 — 2 pár kisebb ágat vágnak le, melyek nem is mennek a varratokra, hanem közvetlenül a termés oldalaira. Az így elkülönült edénynyaláb-ágak mindazokat az eleme- ket tartalmazzák, melyek az edénynyalábkörhöz tartoztak, s eze- ken kívül mindenikhez még a bélszövetnek egy-egy részlete is járul, úgy hogy az alap centralis része a szó igazi értelmében széthasadozott. Az elvált részek egy darabig a bázis edénynyaláb körének szerkezetét tüntetik fel, feljebb azonban elvesztik az eredeti szerkezetet s lekerekítődnek. Ez az átalakulás úgy megy végbe, hogy a faparenchyma a tracheákat és a belet gyűrű alakban körülkeríti, a háncs kívül marad s a gyűrűt csak a bekerített tracheákkal érintkező darabon környezi. A mint a bázistól még távolabb megyünk, a bél és a faparenchyma fáso- dása gyengül s egy bizonyos távolságban csak a tracheák lesz- nek fásodottak s ezzel a termés edénynyalábjai a fent vázolt típusos formához jutottak. A termés alapján a legtöbb esetben még nincs meg a háncs- A PAPIlilONATAE TERMESFALA 161 stereonia, de már kis magasságban, körülbelül ott, a hol az edényiiyalábkör patkóalakot öltött, kezd kialakulni. A normális €set az, midőn a háti edénynyalábnál három, s a két hasinál egy-egy. összesen öt ponton indul meg ; a három háti ág később egyesül ; a két hasi stereoma-ág a median-síktól eltávolodva, köztük s a középvonal között jobbról-balról egy-egy újabb ág kezdődik, melyek az elsődleges ágakkal csakhamar összeolvadnak s középen keskeny elválási szövetet hagynak. A két kopácscsal nyiló terméseken a háti stereonia is kettévált, azonban az alap közelében még ezeken is három kez- deti ág egyesülése folytán keletkezett egységes ivet alkot, mely- nek kettéválása csak feljebb következik be. A fel nem nyiló terméseken, továbbá azokon a felnyíló terméseken is, a hol már a hosszú, vékony kocsányban van háncsstereoma, némi módosulást szenved a pericarpium háncs- fítereomáinak fokozatos kialakulása. {Vicia Cracca L., Y. silvatica L.) Az elválási szövetet a felnyilás vonalában, a medián- sík mentén találjuk néhány sejtnyi szélességben, a környező szövetektől többnyire jól elkülönülve. A tüsző módjára nyiló ter- méseken csak a hasi varraton, a kétkopácsúakon mindkét varrat mentén, a zárva maradó terméseken sohasem képződik. A varratmenti külső epidermis-sejtek, továbbá az alatta fekvő egész a termés belső epidermiséig követhető szövetek adják az elválási szövetet, a mely legélesebben van határolva a háncsstereomák ívében ; a belső epidermis felett többnyire ki- szélesedik, mert a rostréteg két-két varratmenti széle a közép- vonaltól meglehetős távolban maradt. Az elválási szövet elemeit az eddigi vizsgálatok szerint tisztán lágy, hosszúra nyújtott, szúk s jobbára collenchymásan vastagodod sejtek alkotják. Számos esetre áll ez a szabály, csak azokra nem, a melyekre megállapították, ugyanis elkerülte a kutatók íigyelmét az a sajátságos körülmény, miszerint az összes kétkopácsú termések elválási szövetének bizonyos részei már jóval az érés ideje előtt módosulást szenvednek. Ez a módo- sulás abban áll, hogy bizonyos sejtekfalai rendkívül erősen meg- vastagodnak s egész vastagságukban elkutinosodnak ; a kutino- sodás mellett alárendelten elfásodás is történik, csakhogy ez a legtöbb esetben alig hogy kimutatható (8 kép c; 15 kép c). Leclerc du Sablon^ említést tesz az ilyetén módosulásról, midőn a Spartium junceum L. elválási szövetét leírja, azonban ö az egész folyamatot az elfásodás eredményének tekinti. Nékem még a Spartium junceum elválási szövetén is sikerült a kutino- sodást kimutatnom, mely az ammoniás gentiana violával való eljárás alkalmazása után élénk kék színben mutatkozott. Az elkutinosodás helye és terjedelme nagyon ingadozó, a génuszok s gyakran a tribusok keretén belől azonban meglehe- 1 Id. mű. 162 FUCBKÓ M. : tősen állandó. A Vicíeae tribusban a külső epidermis varrat- menti sejtjeinek külső fala (8. kép), a Loteae-nél a külső epi- dermis és az alatta levő rész egész a stereoma ivek belső határáig vesz részt az elkutinosodásban (15. kép c). A többi esetekben is jellemző módon megy végbe ez a folyamat, melyről a rész- letes leírás megfelelő helyein még szó lesz. Két szabály .hatá- rozza meg az elválási szövet kutinos részének kialakulását, az egyik szerint a stereoma ívek belső határán belől sohasem ter- jedhet, s a másik az, hogy a legvastagabb falak a median síkra merőlegesen helyezkednek el, tehát a sejtek tangentialis falaival esnek egybe, a mely utóbbi sajátság az elválási szövet ellen- álló képességét tetemesen növeli és a felnyílást a feszültség kellő mértéken alul lehetetlenné teszi. (15. kép c ; 26. kép.) A tüsző módjára nyíló termések elválási szövete mindig lágy, collenchymásan vastagodott vagy igen vékonyfalú sej- tekből áll (1. kép a)\ a külső epidermis falai, mint az Astra- galusok termésén szépen látható, a varrat mentén megvékonyod- nak s maguk a sejtek tangentialis falakkal ketté oszlanak. Az elválási szövetnek ilyetén alakulása nem gördít akadályokat a felnyílás elé s így már kis feszültség elegendő arra, hogy a felnyilás bekövetkezhessek. A hasi elválási szövet sejtjei parenchymásak, a másikéi szintén ilyenek, csak a stereomát elválasztó részében prosenchymásak vagy az eredetileg ilyen sejtek harántos feldarabolásának meg- felelő alakkal bírnak. Az elválási szövet szerkezete a felnyilás módjának hií kife- jezője s mint ilyen szoros correlationális viszonyban van a ter- més szöveti diíferentiálódásával. A lágy elválási szövet az egy- szerűbb s a részben lágy, részben kutinosodott elválási szövet a bonyolultabb szerkezetű, tehát a magasabban differentiálódott termések sajátsága. A termés szöveti elemeinek iránya. A csúcson, a bázison, továbbá a varratok táján az összes sejtek hosszirányú sorokban rendezettek ; a termés többi részén e tekintetben nagy változatosságot találunk, de a fokozatos differentiátió itt is kimutat- ható, a mely minden esetben megfelelő mértékű szöveti dififeren- tiátióval kapcsolatos. A hossztengelyhez viszonyítva orthogo- nális és plagiogonális sorokat különböztetünk meg; vannak esetek, midőn az összes sejtsor oh orthogonálisah, azaz pontosan haránt- és hosszirányúak. Ezekkel szemben állanak a tisztán plagiogo- nális szövetű termések, melyeknél az összes sejtsorok ferde irá- nyúak, de a ferdeség nagysága rendkívüli ingadozásoknak van kitéve. Az ortho- és plagiogonális termések között átmenetek vannak. A harmadik esetben a plagiogonális sorok mellett ortlio- gonálisak is vannak. A két első eset a tüsző módra nyíló és a zárt termések sajátsága, melyeken a differentiátió alacsonyabb fokán az összes elemek egy irányt követnek, de ez az egyszerűség alárendelt a A PAPILIONATAE TERMESFALA 163 már bonyolultabb esettel szemben, a melynél két irányban haladó sorokat találunk, azonban mindig áll az a szabály, hogy az exo- és mesocarpium sejtsorai megegyező irányúak, az endo- carpiumé ezekétől eltérő.^ Az iránybeii differentiálódás kétségkívül az egyenes és ferdeirányú sorokat tartalmazó terméseken a legnagyobb, mert ott mind a három alaprétegnek külön meghatározott iránya van, az exo- és endocarpium plagiogonális és egymást keresztező, a merocarpium orthogonális sorokból áll. Ilyen viszonyokat tüntet- nek fel a kétkopácsú termések. A termén osutályotíáHa* A Papilionatae termésének ősi formája a fclnyíJó-tüszo, melynek módosulása révén állott elő a másik két termésfaj, ú. m. a zárvamaradó-tüszö és a kétkopács- csal nyíló liürdy. A két utóbbinak az ősi alakhoz való viszonya nem egyenlő értékű ; a hüvely sokkal mélyebbreható módosulás eredménye, mint a zárvamaradó tüsző s igy az utóbbit önálló alaknak nem vehetjük. Ezek szerint két fő típust lehet meg- különböztetni, ú. m. a tüsző és a hüvely típusát. A termés fejlődésének ismertetése. Fejlődéstani vizsgálatokat K r a u s G. végzett a Vicia Oro- bus D. C. termésén (id. m.). A Papilionatae termése felső állású monomer együregű magházból fejlődik. A fejlődés kiinduló pontjául azt az állapotot veszem, melyben a magház a virág kinyílásakor van. A fejlődés kiindulásának ez a megjelölése csak mesterséges, mert a mag- ház anatómiai viszonyai a termő dudorának fellépésétől egész a termés éréséig terjedő egységes fejlődési folyamatnak egy rövid állapotát képezik s így bizonyos fogalmak tisztázása érdekében gyakran már a bimbókorban elért fejlettségi fokára kell vissza- mennünk. A magház, mint már az elmondottakból is következik, túl- nyomóan meristemás szövetekből áll, az állandósult elemeket jóformán csak a külső epidermisen levő már kész szőrök alkot- ják s így az egész magház vékonyfalú lágy sejtekből áll, kivé- telt csak a tracheák képeznek, melyek mindjárt képződésük után fásodnuk. A termés főbb szövetei közül a külső epidermis, paren- ' Az exo-, meso- és endocarpium elnevezéseket, mint gyííjtö fogal- (makat főleg a szövetek egyszerűbb felsorolása czéljából használom. Az exocarpium a külső epidermist (és a hypodermát), a mesocarpium a paren- chymát és a kettős rostréteg külső részét, az endocarpium a rostréteget a kettős rostrétegnek csak a belső részét), a magpárnát és a belső epi- dermist foglalja magában. Ha az endocarpium sejtsorainak irányáról van szó, mindig csak a rostoké értendő, mert a belső epidermis és a magpárna sejtjei, de főleg az előbbiek többnyire a szabálj'tól eltérően sorakoznak. 164 rucsKÓ M. : chyma és a belső epidermis találhatók a magház falában, a ros- tok rétege és a magpárna még teljesen hiányzik. A külső epidermis vékonyfalú nyújtott vagy isodiametrikus sokszögletes sejtekből áll, melyek jóval a virág kinyílása előtt még a hossztengely irányában nyújtva, hosszanti sorokban rende- ződtek s később új sejtfalak fellépése és a növekedés által az ortho- és a gyengén plagiogonális terméseken harántirányban nyujtottakká lesznek, a mely állapot körülbelül a kinyílás ide- jében vagy nem sokkal ezután következik be. A harántirányú sejtekre való feldarabolás nyomai még ekkor többnyire világo- san láthatók, a vastagabbfalú anyasejtekben harántirányú véko- nyabb, utólagosan képződött sejtfalak jilakjában. A hüvelyeken a kezdetben hosszanti irányban nyújtott sejtek először isodiamet- rikus szabálytalan sejtekké, majd a virág kinyílási idejére ferde irányban nyujtottakká lesznek, de irányuknak a hüvely hossz- tengelyéhez viszonyított ferdesége még ekkor kisebb, mint a már kész hüvelyen (22. kép ; 24. kép J), csak később a növekedés és megfelelő sejtosztódás révén lesz akkorává {24. kép G). A magház alapi és csúcsi része felé, tehát a hol magvak már nem képződnek, fokozatosan isodiametrikus, majd távolabb hosz- szában nyújtott sejtekből álló sejtsorokba mennek át az epider- mis sejtek s ez a nyujtottság különösen a bibe felé fokozódik nagy mértékben. A median sík közelében mindkét varraton az összes terméseken az epidermis sejtek eredeti hosszanti iránya állandóan megmarad, épúgy mint a csúcsi és az alapi részen. A levegőnyílások fejlődése is már a virág kinyílása előtt megkezdődik, még pedig legelőször a varratok közelében, mert ott az epidermissejtek a legkisebb mértékű alakbeli módosulás- nak vannak alávetve és hamarabb is állandósulnak ; az oldala- kon csak a virág kinyílásakor kezdenek kialakulni a levegőnyí- lások, mikor a varratmentiek már készen vannak. A szőrök és emergeníiák a virág kinyílása idején részben már teljesen kifej- lődtek [különösen a mirígyszőrök (22. kép s.?)] részben a fejlő- désnek még csak a kezdeti fokán állanak. A magház parenchymája még a virág kinyílásakor is hossz- irányban nyújtott sejtekből áll, a melyek később az osztódás és a harántirányú növekedés folytán harántirányúakká. vagy csak ettől kissé eltérőkké lesznek ; a varratok táján, valamint a bázi- son és a csúcson mindvégig hosszirányú sorokban maradnak. Sejtrétegeinek száma mindig kevesebb, mint a már kész termés- ben. A parenchyma sejtrétegeinek számbeli gyarapodása belülről történik a belső egy, esetleg két parenchyma-sejtréteg sejtjeinek tangentiális osztódása révén (20. kép a; 21. kép o). A termés parenchyniájának váladéktartó sejtjei már a magház parenchy- májában jól kivehetők részben a bennük levő váladék, részben a környező sejteket meghaladó nagyságuk miatt. A lysigen váladék- tartók képződése rövid idővel a megtermékenyítés után kez- dődik. A PAPILIONATAE TERMÉSPALA 165 A rostréteg és a magpárna a magház falában még hiányzik és így ezek a szövetek tisztán a termés fejlődési folyamata alatt alakulnak ki. A kettőnek közös az eredete A magház belső epidermise a virágzás idején, némelykor már valamivel korábban tangentiális falak fellépése által egy külső és egy belső sejtrétegre oszlik, a mely folyamat a korpellum jobb- és baloldali felének közép- táján indul meg s innen fokozatosan terjed felfelé és lefelé a varra- tok tájára. Közvetlen a varratok szomszédságában levő belső epidermis-sejtek nem vesznek részt ebben az osztódásban, kivé- telt képeznek a Coronilla Emerus L és az Ornithopus sativus B r 1, melyeken a háti vonal belső epidermis-sejtjei ugyanolyan mértékben osztódnak mint az oldaliak. A hasi varraton sohasem osztódnak e sejtek, és a két maglécz epidermisét képezve, a magház belseje felé emelkedő vékonyfalú sejtek maradnak, melyeknek szabad fala gyakran papillaszerüen domborodik (20] kép p). A rostok a belső epidermis eme tangentiális osztódása folytán képződött külső sejtrétegből fejlödnek újabb tangentiális és radiális osztódás által {21. kép r) ; a belső sejtrétegből lesz a termés belső epidermise ; a magpárnás terméseken ez a belső réteg a külső módjára gyorsan osztódik, és a magpárnát hozza létre, de még haránt irányban is feldarabolódnak a sejtjei, melyek a gyors befelé való növekedés következtében a magház belseje irányában nyujtottakká lesznek {21. kép m). A meg- termékenyítés után csakhamar a fejlődő magvakig ér a mag- párna, majd a magvak közti hézagok közé két oldalról benyomulva, a magvakat teljesen beburkolja. A magpárna sejtjeinek további osztódása olyan, hogy a befelé haladó sejtsorok hosszanti falai a mag felületére merőlegesen állíttatnak be, miért is a sejtsorok a már tárgyalt mathematikai görbék alakjával bírnak (16. kép). A rostok iránya már a magház belső epidermisén van elő- képezve, mert a belső epidermis a virágzás idején a kész ter- més rostjainak irányában nyújtott sejtekből áll. A hüvelytermé- siieken ez az irány nagyjában a rostokéval egyező s mégis nem esik vele egybe ; ferdesége valamivel kisebb, mint a rostoké, csak a növekedés folyamán lesz azokéval azonossá {23. kép A ; 24. kép J. 24. kép G). A termés belső epidermise a magház belső epidermisének belső feléből, tehát a rostok irányában nyúj- tott sejtekből fejlődik s mégis azt tapasztaljuk, hogy a kész termésen igen gyakran olyan sejtekből áll, melyeknek az iránya meg nem állapítható, vagy a rostok irányára ferdén avagy merő- legesen nyújtottak. Akár minő irányúak legyenek is a termés belső epidermis- sejtjei, a varratok közelében minden esetben hosszanti sorokban rendeződnek, s miután az összes szövetek ugyanilyen módon viselkednek, a termés varrattáji részeit olyanoknak kell tekin- tenünk, mint a melyek az ősi tulajdonságot legjobban megőrizték; ugyanilyen elbírálás alá esik a termés csúcsi és alapi része is. 166 FucsKó M. : A rostréteg fejlődésmódját a fentiekben még nem merí- tettem ki ; csak arra az esetre adtam felvilágosítást, midőn az tisztán homogén elemeket tartalmaz. Az anatómiai fejezetben alkalmam nyílt számos géniiszon belül olyan rostréteget kimu- tatni, melynek elemei két irány szerint vannak rendezve ; a fejlő- déstan beigazolta, hogy ennek a két része nem homológ, a belső rész mindig a magház belső epidermiséből, s a külső a magház parenchy májának legbelső, tehát az az epidermis-sejtekkel hatá- ros rétegéből fejlődik ; kivételt csak a Cytisus, Genista és a Spartimn-on találunk, melyeken a rostréteg külső része bár nem minden esetben, de elég gyakran a parenchyma belső, szű- kebb sejtekből álló néhány rétegének egyszerű elfásodása által jön létre. A rostréteg elfásodása kívülről befelé halad ; a kettős rost- rétegen a belső rész külső határán indul meg ez a folyamat befelé és kifelé, az előbbi irányban hamarabb mint az utób- biban. A magház edénynyalábjai a három főedénynyalábnak meg- felelően a termőlevél két szélén és a gerinczén látható, szabály- talan elrendezésű tracheák révén ismerhetők fel ; a parenchyma edénynyalábjai ekkor még csak a fejlődés kezdeti stádiumán vannak (20. kép h — l). Az elválási szövetnek a fejlődés e fokán még nyoma sincs, csak némely esetben látható a hasi varraton két tágabb sejtsor, melyek a termőlevél két szélének behajlása folytán egymásmellé került külső epidermis-sejtekkel azonosíthatók és a melyek a median-sík mentén a magház külső epidermisétől egész a mag- léczek közti befüződésig követhetők. Ebből a két sejtsorból fej- lődik ki a hasi elválási szövet. A háti varrat elválási szövete nincs így elöképezve, hanem a fejlődés folyamán a különböző szövetek dififerentatiója utján jön létre. Az elválási szövet bizo- nyos részeinek elkutinosodása a rostok fásodási folyamatával egy- időben megy végbe. A magvak fejlődése nem tart lépést a pericarpium rohamos növekedésével, úgy hogy a megtermékenyítést követő időszakban a pericarpium fejlődése dominál. A termés szöveteinek állandó- sulása és növekedésének megszűnése vagy legalább is megcsap- panásakor és a rostok fásodási folyamatának megindulásakor kezdődik a magvak gyors növekedése. A növekvő magvak a kez- detben erősen lapított pericarpiumot fokozatosan felduzzasztják. E folyamat jellemzésére kiválóan alkalmas példákkal találkozunk a hüvelytermésű génuszokban. A Vicia és a Lathyrus hüvelye a megtermékenyítés után rövid idő alatt befejezi a hosszúság és a szélesség irányában való növekedést, miközben az alig észre- vehetően fejlődő magvak a köldök fokozatos növekedése folytán a hasi varattói egyre távolodván, állandóan körülbelül a hüvely középtengelye mentén találtatnak, úgy hogy a két varrattól majdnem egyenlő távolságban sorakoznak. A termés növekedésé- A PAPILTONATAE TERMÉSFALA 167 nek megcsappanásakor, midőn egyben a rostok elfásodása is kezdetét veszi, a hüvely erősen összenyomott, úgyannyira, hogy a két oldal a magvak által elfoglalt helyek kivételével a median- sík mentén szorosan érintkezik egymással (25. kép A). A mag- vak növekedési időszakának folyamán a két oldal érintkezése a növekvő magvak eltávolitó hatására fokozatosan kisebbedik s végül, de még a magvak növekedése alatt, teljesen megszakad. A magvaknak az eddigi, de különösen még a további növeke- dése azt eredményezi, hogy a kezdetben erősen lapított termés az oldalak felé mindjobban és jobban kidudorodik és az érés idejére majdnem isodiametrikus keresztmetszetűvé lesz. A termés ilyetén alakulása még ügy is jellemezhető, hogy a magvak növe- kedése közben a hüvely sagittalis tengelye folytonosan rövidül, a transversal tengelye ellenben fokozatosan növekszik {25. kép B.) ; a longitudinális tengely mondhatni